Veress Dániel: Egy építész a betonba simult nemzedékből. Száz éve született Ázbej Sándor

Az egri bentlakás tervezése idején (az építményről recenziót is író) Jakab Zoltán volt az egyik kollégája, akivel már egy évtizeddel korábban is dolgozott közösen. Ekkor a valaha összehasonlíthatatlanul szebb napokat megélt budapesti EMKE kávéház újraépítésének feladatát nyerték el (1959–1961). A Rákóczi út és a Nagykörút sarkán álló épületet a második világháború után az 1956-os forradalom sem kímélte. A századfordulós bérház rövid időn belül két átfogó rekonstrukcióra is szorult, a második alkalmával az épület eredetileg beépített földszintjét árkádsorként állították helyre. A kávémérést azonban nem számolták fel, viszont egy „eszpresszó-cukrászdát”, egy „bisztró-büfét” és egy vendéglőt is magába foglaló „vendéglátóipari kombináttá” (sic!) terebélyesítették. Ázbej és Jakab alapvetően belsőépítészként dolgozott. Az ellipszisalakban, mutatósan felkanyarodó, szinte lebegőnek ható márványlépcsővel, illetve télikerttel is büszkélkedő kávézó-étterem a forradalmat követő évek jól megkülönböztethető presszó- és mulatóépítkezései közé tartozott.[21] A forradalmat követően, a hatvanas évek közeledtével ezek a terek árulták el elsőként, hogy a szocreál után a magyar építészet ismét a modern architektúra fejleményeit igyekszik követni. (A fentebb számba vett kollégiumok építése idején ez az irányultság már egyértelmű volt.) A nyugati társaikat idéző presszók, így Ázbej elegáns enteriőrje is „a felzárkózás illúzióját keltették” a Kádár-kor kezdetén.[22]

Az új EMKE asztalaitól néhány évig még az előző század elegancia felfogását képviselő Nemzeti Színházra lehetett rálátni. A Nagykörúthoz érkező kelet–nyugati metró azonban 1965-ben magával vitte az eklektikus teátrumépületet. A társulat ideiglenesen a Nagymező utca 22. szám alatti színházban (a mai Tháliában) várt arra, hogy egy másik, továbbra is átmeneti játékszínhez jusson a Hevesi Sándor téren, a Magyar Színház egykori épületében, amelyet Ázbej Sándor tervei szerint radikálisan modernizáltak. Ide 1966-ban költözött a Nemzeti társulata abban a hitben, hogy négy évvel később el fog készülni állandó otthona a Felvonulási téren (a mai Dózsa György úton): egy modern horizontális épülettömb, amely dísztribünként is szolgál majd.[23] A hatvanas évek közepén véglegesnek hitt[24] terv Hofer Miklós munkája, de az csak részben felel meg annak az elképzelésnek, amelyet Hofer a nagyszabású, 92 szereplős nemzetközi pályázatra benyújtott.[25] A kis híján száz pályamű között volt Ázbej Sándor alternatívája is, amelyet azzal jutalmazott a zsűri, hogy megvásárolta.[26] Bár a pályázatok bírálásakor már folyt a munka a Hevesi téren, feltehetően ez a terv is közre játszott abban, hogy Ázbej dolgozhatott a Nemzeti átmeneti, hamarosan fel is avatott játékhelyén. Az „állandó”, városligeti teátrum átadási határidői és tervei egyre csak váltották egymást; Ázbej Hevesi téri színházában végül harmincnégy évet töltött a Nemzeti.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7