Veress Dániel: Egy építész a betonba simult nemzedékből. Száz éve született Ázbej Sándor

Zalaváry Lajos, a KÖZTI doyenjének visszaemlékezése szerint tervezővállalatukat a hatvanas években kifejezetten fontos építkezésekkel bízta meg az állam, amely a kultúra terén próbálta szépíteni a mezőgazdaság átszervezése miatt megcsappant vásárlóértékű béreket. E megbízási hullám részeként kapta meg a KÖZTI a „két” Nemzeti Színház tervezésének feladatát, illetve Ázbej az átmeneti játékszín megteremtésének lehetőségét (1963–1966).[27] (Az építész korábban nem foglalkozott színháztervezéssel, egy éves eltolódással, 1964 és 1967 között viszont immár egy másik fővárosi teátrum, a Váci utcai Pesti Színház átalakítását is ő vezette.[28]) A Hevesi Sándor téren az 1897-ben Láng Adolf elképzelései szerint emelt, majd 1914-ben Vágó László előcsarnokával kiegészített, összességében barokkos megjelenésű színházat kellett olyanná formálnia, ahol Kádár János és Aczél György is „korszerűen” érezhette magát, illetve a Nemzeti társulata és munkatársai is elférnek. Igaz, hogy Ázbej a főbejárattól a színpadig elbontotta az épületet, a keze mégis elég szorosan meg volt kötve, hiszen a trapéz alakú térre beszorított teátrum alaprajzán lényegében nem változtathatott. Némi új alapterületre úgy tett szert, hogy a főhomlokzatot előrébb tolta, valamint az alaprajz teljes hosszában és majdnem a zsinórpadláséval megegyező magasságban hasznos térrel töltötte meg. Ennek eredményeképpen a huszártornyos, megmozgatott tömegű historizáló küllemre egyetlen utalás sem maradt. Helyette a színházlátogatókat óriási pirogránit tömb fogadta, amelynek monolit látványa nem nyugtalanító, de több mint szokatlan a magyar építészethez szokott szem számára. A hatást nem oldja fel sem az első emelet sávjában húzódó szalagablak, sem a homlokzatot némileg plasztikussá tevő, sokalakos Illés Gyula-relief. A változtatással nyert négyzetméterek mind hasznosultak. Kollégája, Hofer Miklós dicséretét is elsősorban a szűken mért tér okos beosztásával érdemelte ki Ázbej, aki új műhelyek mellett egy próbatermet is beleszerkesztett az épületbe.[29] Az akusztikai okokból pikkelyekkel borított nézőtér térhatását ismétli a Barcsay Jenő márványmozaikjával díszített előtér „gyűrött” mennyezete. A közönségforgalmi terek és a két büfé az EMKE kávéház kapcsán megidézett szocialista sikket őrzik a mai napig. A teljes színház egyébként is majdhogynem hermetikusan zárta ki magát a múló időből. Nem véletlenül olvasható olyan vélemény Ázbej leglátványosabb munkájáról, hogy a műemléki listán lenne a helye.[30] Így a Magyar Színházat 2000-ben visszafogadó épületet nem pusztán attól lehetne megóvni, hogy – horribile dictu – Vámpírok bálja előadásokkal szipolyozzák vöröses árnyalatú belső tereinek előkelőségét. A védés által a korszak panelházak mellett érdemekkel szintén bíró építészetének is mementót biztosíthatnánk.

Javában tartott az építkezés a Hevesi Sándor téren, amikor Ázbej egy Magyarországot reprezentáló újabb, de lényegesen más építkezéssel is foglalkozni kezdett: a Népstadion párját tervezhette meg Algériában. A néhány évvel korábban, 1962-ben függetlenné vált észak-afrikai ország államfője budapesti látogatásakor szemelte ki nemzeti arénájuk modelljét, amelynek kivitelezését is magyar szakemberekre bízták.[31] A fiatal arab államban egyébként is számos magyar mérnök megfordult, csak a KÖZTI munkatársai több tucat egészségügyi és oktatási létesítményt, illetve lakótelepet valósítottak meg országszerte. Ezek közül a legjelentősebb volt a hetvenezer férőhelyes Olimpiai Stadion és az azt övező sportlétesítmény-együttes.[32] Meglepő, hogy az építészek közül Ázbejt választották ki a feladatra. A Ferencváros labdarúgópályájának a kivitelezése után ugyan nem volt járatlan a szakterületen, azonban a Középülettervező Vállalat által gondozott budapesti mintaépület tervezésében nem vett részt.[33] (Ráadásul ifjabb Dávid Károly, a Népstadion építésze továbbra is aktív volt; méghozzá a KÖZTI tagjaként).[34] A főváros Chéragas városrészében jelölték ki a stadion helyét, amelynek keleti földlelátóját nem borítja emelet annak érdekében, hogy az arénában zajló események és az oda a keletre fekvő belvárosból igyekvők minél hamarabb kapcsolatba kerüljenek egymással.[35] A monumentális nyugati tribünkoszorút huszonegy betonpilon tartja. Alumínium szélfogórácsuk textúrája karakteresen más, mint budapesti társaiké: két apró piramisokból álló, egymáshoz képest 45 fokkal elforgatott rács fekszik egymáson úgy, hogy nyolcágú csillagokból szőtt mustrát képeznek. A Nemzeti Színház előtérmennyezetének gyűrt-darabolt piramistengerére is emlékeztető látvány az arab képi világ citálására lehetett hivatott. Az itthon 1967-ben publikált első terveken egy torony is magasodott a betonkolosszus mellett.[36] A talán szintén arab utalásnak, minaret-metaforának szánt építmény végül nem valósult meg.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7