Vörös Nóra: A koreográfus. Portré Román Sándorról

Élete a tánc, a ritmus. A Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész, tízévesen – a cigándi táncegyüttes tagjaként – részt vett Kubában a Világifjúsági Találkozón, ahol Fidel Castro előtt léptek fel. Az Állami Balett Intézet felvételijén a legmagasabb pontszámmal került be a neves intézménybe. A néptánc tagozat elvégzése után, 1983 és 1995 között, tagja volt a Honvéd Együttesnek, majd Szolnokra került, ahol a Szigligeti Színház tánctársulatának vezetője lett. 2000-ben a Tisza-parti városban megalapította az ExperiDance Productiont. A társulat sikere azóta is töretlen, előadásaikat méltán nevezik a „ritmus ünnepének”. Román Sándort 2008-ban, pályája és tevékenysége elismeréseként, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, és ugyanezen évben a közönség Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választotta.

 

Román Sándor 1965-ben, a Zemplén megyei Cigándon beleszületett a néptánc világába. Szülei tagjai voltak a helyi hagyományőrző táncegyüttesnek, így fiúkat is a múlt és az értékek tiszteletére nevelték.

Szerencsés voltam, mert olyan faluban nőttem fel, ahol működtek az értékrendek. Megtanultam, kit, miért kell tisztelni, és azt is, hogy a generációk közti különbségeket hogyan kell kezelni. A mi faluközösségünkben tisztelet övezte a pedagógust, a Tüzép vezetőt, a kőművest éppúgy, mint az igazgatót vagy az orvost. Mértékletességre és tiszteletre neveltek, szilárd érték- és életrendet kaptam, amely a mai napig él bennem és segíti döntéseimet. Olyan gyökereket kaptam, amelyek nem hagyják, hogy elvesszek vagy elbizonytalanodjak.

S hogy miért választotta a foci vagy más fiatalkori hobbi helyett a táncot, arra így emlékszik vissza:

A bátyám vőfélyt játszott a cigándi lakodalmasban és nagyon helyes leányzó volt a párja, aki bizony nekem is megtetszett. Mindenképp szerettem volna táncolni vele, ezért beiratkoztam az együttesbe. Innentől kezdve azonban már a néptánc szépsége varázsolt el teljesen. Főként azért, mert olyan pedagógusok neveltek, akik nemcsak a lépések ismeretét adták át, hanem a tánc szeretetét is. Örök érvényű hitvallást kaptunk a cigándi Zemplén Táncegyüttesben Nagy Istvántól, amely aztán az évek során igazi élethivatássá nőtte ki magát.

Román Sándor esetében a tánc iránti szerelemhez tehetség is társult. Már gyermekkorában kitűnt kiváló ritmusérzékével és tánctudásával. De – mint mondja – nem elég a tehetség, megfelelő szorgalomra is szükség van. E két tényező akkor hat a legtökéletesebben, ha az egészet a tánc iránti elkötelezettség és szeretet táplálja. És bár a szülei ügyvédnek vagy építésznek szánták, ő mégis végérvényesen a tánc mellett tette le a voksát. Az Állami Balett Intézet elvégzése után a legnevesebb társulatokkal dolgozott, a Honvéd Együttes mellett a Budapest Táncegyüttesnél és az Állami Népi Együttesnél is. A tanulást később sem hagyta abba, 1992-ben a Magyar Táncművészeti Főiskolán néptánc-pedagógus diplomát szerzett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezést tanult. Életét és pályáját meghatározó személyek, mesterek kísérték végig.

Az első példaképeim a néptánc világából való kollégák, mesterek, akik nagy eredményeket értek el ezen a területen. Később a balettművészetben is megtaláltam azokat a sikeres művészeket, tehetségeket, akik követendő példaként jártak előttem, akik jól működő, világszínvonalú módszereket, rendszereket hoztak létre. Végül, amikor jómagam is szétnézhettem a világban, nemzetközi példaképeim lettek.

Hagyományőrző közösségből származva a folklór szeretete életének velejárója. Első munkái – mint a Nagyapáink tánca vagy A kertész álma – a magyar néptánctudás legjavát mutatják be. Később mégis ettől eltérő közlés módot választott munkáiban.

A balettintézetben Tímár Sándor volt a mesterem, aki a táncház-mozgalom megteremtője és a néptánc-pedagógia atyja. Tőle nemcsak a tánc szeretetét kaptuk meg, hanem egyfajta tudatosságot, rendszerben gondolkodást is. Megtanultuk a néptánc anyanyelvét, a legaprólékosabb és legpontosabb módon. Aztán ránk várt a feladat, hogy eldöntsük, mit akarunk kezdeni ezzel a tudással. Novák Ferenc koreográfus révén megismerkedtem a táncszínházi úttal. Döbbenetes élmény volt számomra, amilyen gyorsan megszerettem a tánc színház irányú felhasználását, olyannyira, hogy a már említett „anyanyelv”-tudást is ennek rendeltem alá. Elmentem Szolnokra, hogy a színházi életet és a színházi szakmát megismerjem, megtanuljam. Az ország kimagasló színészeivel, rendezőivel, dramaturgjaival találkoztam. Sajátos világ nyílt meg előttem, számtalan lehetőségével együtt.

A Tisza-parti városba Schwajda György hívta. A Szigligeti Színház direktora a kezdetektől hitt benne és támogatta munkáját. Az ő segítségével készült el 2000-ben az Ezeregyév című tánc-show is, amely az ExperiDance első, egész estés előadása volt. A produkció színpadra állításának kezdetén Schwajda György nem beszélt mellé, hanem a lényegénél ragadta meg a munkát – emlékszik vissza a rendező-koreográfus.

Azt mondta kirúg, ha nem csinálok jó darabot. Arra kért, olyan előadást állítsak színpadra, amelyet nemcsak a szakma ért, hanem az egyszerű, színházba járó ember is. Azt mondta, találjam ki, építsem fel azt a közlési formát, amelyet a nagyközönség is jól megért, s amely elér a pénztárostól a vasutasokon át a pedagógusokig.

Színházi szakemberként Schwajda az elejétől fogva érezte, hogy valami különleges, új dolog születik a szolnoki intézményben. Jó igazgatóként pedig az első pillanattól kezdve támogatta is. Schwajda döntését igazolja az ExperiDance 2000. évi megalakulás óta tartó sikertörténete. A társulat Ezeregyév című produkciója 2013-ban 500. jubileumi előadását ünnepelte. A jeles dátum alkalmából az ExperiDance egy nap erejéig visszatért Szolnokra. A koreográfus korábban többször nyilatkozta, hogy a Tisza-parti város számára több, mint szimpla állomás. Életének egy része máig ideköti. Szolnok fontos emberi kapcsolatok kialakulásában is szerepet játszott. Itt kezdte meg a máig tartó sikeres együttalkotást Debreczeni Ildikó jelmeztervezővel, itt ismerkedett meg Törőcsik Mari színművésznővel, aki későbbi produkciójukban, a Revansban, Lúdas Matyi édesanyját játssza.

Az ExperiDance ma már meghatározó brand, amelyet országszerte elismerés övez. Közel másfél évtized alatt több mint 1500 teltházas előadással büszkélkedhetnek. Előadásaik nemcsak a ritmus ünnepei, hanem igazi varázslatot teremtenek, estéről estére. Egyedi látvány és stílusviláguk Magyarországon is létrehozta a tánc-show műfaját. A néptáncot felhasználva, abból táplálkozva, és azt új stílusokkal ötvözve a Társulat a tánc nyelvén, szavak nélkül meséli el történeteit. Közlésmódjuk, előadásaik hidat képeznek korok és kultúrák között. A sikerért azonban nekik is meg kellett küzdeniük. A szolnoki közönség ismertsége után ugyanezt a fővárosban is meg kellett szerezniük.

Minden másodperc kihívás volt attól kezdve, hogy eljöttünk Szolnokról. Budapest világváros, rengeteg hatás éri az embereket, itt könnyű beleszürkülni a mindennapokba. Valami extrát, igazán különlegeset kell nyújtani ahhoz, hogy felfigyeljenek. Építkezni folyamatosan, dolgozni, ezt tesszük ma is. Újabb és újabb célokat jelölünk ki, amelyeket el akarunk érni.

Oldalak: 1 2