Zala Eszter versei

Tériszony

 

A szomszédfiú egy este távcsővel figyelte

Zöld házának tetejéről

A felhőkarcoló acélablakait.

Távcsöve aláhullott, mert

Ott az élet annyi verzióját látta,

Ami együtt már perverzió.

A bűntől fekete távcső

Seregnyi verebet ütött agyon,

Vörös tócsatükrökben

Ablakok tűntek tova.

 

 

 

Szemek útja

Évek óta nem tud aludni, vallotta be bátyja esküvőjén,

Miközben a menyasszonyi csokor repülés

Közben a horizontba beakadt,

Felnézett, íriszébe délelőtti nap szúrt,

Narancs foltok jelentek meg bolyhosan

Elegáns gallérok alatt.

 

Véredénye aljáról a kormot később hiába kaparta,

Amit még régebben, végleg odakozmált egy idegen,

Lefedett emlékei kidomborodnak,

Poshadtan áznak és törik a fényt a fehér hidegben.

 

Hazafelé könnyező abroncsok alatt csikorgott és

Szakadt szét a mindennapok sok apró teteme,

Hosszú és darabos még a szemek útja,

Szélvédőre ragadt moslék-emlékeit

Majd a magányos álom ecetként leoldja.