Závada Péter: Milyen hideg lehet, Mintha két irányból

Milyen hideg lehet

Reggelre kihűlt a helyed,

belepte valami nyirkos és hideg,

mint a hó azt a szürke foltot,

amit az autók hagynak.

Nem tudom, te hiányzol-e,

vagy csak az, hogy eszembe juss

– emlékszel, amikor az építkezésen

üveggyapotba tenyereltem,

napokig nem tudtam eldönteni,

hogy egy szilánk szúr-e, vagy már

csak a helye. Pedig én próbálom

kitapogatni a közösen eltöltött

időt, mint egy villanykapcsolót

a sötétben. A sötétség mélyén

azt az ismerős arcot. Összerakhatatlan.

De te a kezem ügyében hagytad

a harapófogót, hogy megtanuljam,

milyen hideg lehet egy terpesz.

Mélyen a bőröm alatt viszketsz.

Üveggyapotba törülközni.

Mintha két irányból

Ahogy kiejtem, a földre zuhan

a neved, és meglazítja a foghíjas

parketta léceit. Még egy ilyen

becsapódás, és szilánkosra

törnek padlón heverő viszonyaink is.

Ülök a konyhában és elképzelem,

milyen lehet, mikor két irányból,

fejlámpákkal világítanak meg

egy kérdést, és én nem tudom

eldönteni, hogy az egymásra vetülő

válaszok közül melyik van fölül.

Aztán eszembe jut, hogy be kéne

hunynom a szemem — úgy hirtelen

a holtterembe kerül minden,

és a tükörben sem tűnik

közelebbinek, amit saját idejével

egyszer már hátrahagytam.