Lukáts János: A kert
Ádám napkelte óta dolgozott, csatornát ásott a sivatagban. Estére a csatornából kiszáradt a víz, Ádám hazaindult. Asszonya a szőlőlugasban fogadta, mellén éppen elaludt a gyermek,
Ádám napkelte óta dolgozott, csatornát ásott a sivatagban. Estére a csatornából kiszáradt a víz, Ádám hazaindult. Asszonya a szőlőlugasban fogadta, mellén éppen elaludt a gyermek,
A fekete Hold És vannak a mélyről jövő szavak… a torokba rekedtek… már kimondhatatlannak… de sohasem feledtnek. És az égen a fekete Hold.
A várakozók Az idő a fagyott aszfaltra lecsapódott ónos eső, kicsúszik a lábaik alól. Ahogy stabil pontot keresnek, majd végül mindegyik a tehetetlenség mankójába karol.
Barátság Ketten indultunk, odáig nem értünk együtt, odáig nem értünk semmit egymásból, a semmit a barátság körvonala tartja életben. Életben tartott barátság nem
Habituáció – 1. Egy hangya hintázik a bordáid között. Sternálisan sinister kilenc centire, kicsi kezével a negyedik borda felső ívébe kapaszkodik. A teste a
rendelt idő (h.m.i.) mindennek rendelt ideje van, a szerelemnek is, mely személyiségem tartós, konstitutív és megváltoztathatatlan állapota, ahogyan a föld geoid a tudomány jelenlegi
Aki kedves közönnyel fogad meglepődtem rajtad, ahogy ember csak a túl alacsony vécéülőkére huppanva lepődik meg, hova kerültem, hiszen te már rég nem vagy, mivé
hamuhodók – Az Anya Telve volt virágokkal. A nő nem hitte el, hiába pompázott előtte megannyi porzóját kereső bibe, színesen magamutogató szirom s szépségük
folyosó csontjain perzselő ívek áttetsző bőr alatt összefonva. feszes folyosók érzelmeit lepel szorítja a testhez, a fények a réseken vérükért taposnak. tétlen légvételeket ér
amiről hallgatni kell másnapos kerítések támaszkodnak a hajnali derengéshez a hó elolvad s alatta fölsejlenek az árulkodó keréknyomok foglyok maradunk a bokrok ágain s