Baráth Béla Levente egyháztörténész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi docense. 1971-ben született Debrecenben. Középiskolai tanulmányait a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban végezte. 1990-től a DRHE hallgatója, 1993/94-ben, tanulmányait megszakítva, hat hónapig az észak-rajna-vesztfáliai Detmoldban egy alapítványnál, majd Sárospatakon, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben dolgozott. 1996-97-ben Sárospatakon református segédlelkész, 1997-ben lelkipásztorrá szentelték. 1999-ben középiskolai történelem tanári, 2001-ben vallástanári oklevelet, 2004-ben a DRHE-n PhD-fokozatot szerzett. 1997-től, meghívás nyomán, a DRHE Egyháztörténeti Tanszékének oktatója, 2004-től egyetemi docens. A 2002/03-as tanévben a münsteri Vilmos Egyetem ösztöndíjas hallgatója volt. Hallgatóként Barcza József kutatóprofesszor hatására kezdett egyháztörténettel foglalkozni. Fő kutatási területe a Kárpát-medencei protestáns egyház-, társadalom- és művelődéstörténet a 19. század második és a 20. század első felében, különös tekintettel a tiszántúli és tiszáninneni régiókra. A „D. Dr. Harsányi András Alapítvány kiadványai” sorozatszerkesztőjeként eddig 12 kötet megjelenését gondozta. 2004-2008 között a DRHE „Orando et laborando” c. évkönyve, 2008-tól a „Studia Theologica Debrecinensis” c. teológiai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 2007-től a „Mediárium. Kommunikáció–Egyház–Társadalom” c. folyóirat rovatszerkesztője.
Ugrai János neveléstörténész, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Tanárképző Intézetének adjunktusa. 1977-ben született Egerben. A Miskolci Egyetemen 2000-ben történelem szakos középiskolai tanári diplomát, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2005-ben PhD-fokozatot szerzett. 2003-tól dolgozik jelenlegi munkahelyén. Kutatási területe a 18-19. század fordulójának oktatás- és társadalomtörténete. Eddig leginkább a Sárospataki Református Kollégium történetéről publikált, doktori disszertációját is e témakörben védte meg. Kutatási érdeklődését fokozatosan kiterjesztette a Habsburg felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikájára, valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak társadalomtörténeti elemzésére. 2008-2011-re elnyerte az MTA Bolyai János Ösztöndíját és az OTKA Posztdoktori Ösztöndíját. 2003-tól – a Magyar Ösztöndíj Bizottság és a bécsi Collegium Hungaricum támogatásával – rendszeresen kutat Bécsben. Eddig négy könyve jelent meg („Kis világnak világos kis tüköre”. Református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból, Debrecen, 2004; Szelényi Ödön, Budapest, 2005. [társszerző: Vincze Tamás]; Önállóság és kiszolgáltatottság. A Sárospataki Református Kollégium működése 1793-1830, Budapest, 2007; Professzorok a „pataki reformkorban”. A sárospataki kollégium és négy professzora a XIX. század első harmadában, Budapest, 2007). További 33 közleményt publikált, szerkeszti a világhálón elérhető, folyton bővülő lelkészi adattárat (A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei. A kezdetektől a Millenniumig. Adattár; elérhető az Egyháztörténeti Szemle honlapján.) A Miskolci Egyetem BTK közleményei (Publicationes Universitatis Miskolcinensis) szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Pedagógiai Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozatának társelnöke.