címtelen
1. föl-fölbukkan mint vízihulla
a szavak jelentése néha
s ha oda mernél nézni
kék angolnákat látnál
húsban fürödni
de reflexeid az undor mozgatja
s a test
lebukik, míg erőt gyűjtenél.
álmaidban, ne félj, visszatér
de álmaid rendszerint elfelejted
reggelre preparálódnak szemeid.
2. tán azért nem érzel már nosztalgiát
mert sosem volt valóságod a múltad
pedig öltél is
s gyakoroltál kegyelmet
Teiresziász lábait folyton égették
Trója parázsló üszkei?
3. a vers ahogy a hold szakadt ki
egymásnak feszülő erők között
a tűzzel vajúdó földből
pillanatnyi relevanciám
mint mélyben mozgó csecsemő
áramvonalai a has felszínén.
az egyetlen élbe sűrített pillanat
a kés élébe persze
mikor eldöntöd, hogy nem döföd apád szívébe
s nem keféled addig anyád, míg kimondja
ez az én szerelmes fiam, akiben én
akiben te? na mi?
s megrezzenek az angyal szárnyai
és hangtalan minden
lábaink alatt inkubátorok csendje bomlik
fehér virágok kelyhei alól.
4. a vers semmi
túl nagy áldozat a lemondott világokért
túl nagy áldozat a testemért
félig vak vagyok, gerinc és szívbeteg
és ki tudja velőmben milyen halál kapar
s szemem jegét ki korcsolyázza úgy be
hogy megtörjenek rajta a képek
a vers az a semmi
a tapasztalat kudarca
s az elme sarkköri remegése
önmagam sáros, templomi bakancsnyoma
megalkuvó kerülése a halálnak.