Mezősi Miklós versei

Vers, mértékkel

Vers. Láb. Szívből hűvösen izzó holdsugarakkal

húzom a mértéket, sor alá sort így igazítok.

 

Ott vagy. Lám: mosolyod, nevetésed iramlik a versben.

Rezzen a fény a hajadban, húz a sötét meg egy illat.

Megszoritottad erősen a szívemet – izmai téged

gyengéd, sírnivaló vacogással ölelnek azóta.

Néha remegsz. A mosolygásod fészkébe találtam.

És ha remegtetem, és fénnyel teleszórom a verset:

boldogitó nevetés lesz szíveknek zokogása.

Oldalak: 1 2