Zempléni Múzsa

Koncepciónk

Lapkoncepció

A 2001-ben indult Zempléni Múzsa társadalomtudományi és kulturális folyóirat évi négy számmal jelenik meg Sárospatakon, a Zempléni Múzsa Társadalomtudományi és Kulturális Alapítvány kiadásában. 2022 óta a Tokaj-Hegyalja Egyetem lektorált tudományos folyóirata, szerkesztősége az egyetem Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszékén működik. A folyóiratot az alapítás óta Bolvári-Takács Gábor főszerkesztő és Bordás István lapigazgató irányítja. A folyóirat logóját Csetneki József tervezte, az arculat és a tördelés Tellinger András munkája.

A folyóirat alcímében a „társadalomtudományi” kifejezés a hagyományos hármas akadémiai tudományterületi besorolásra (társadalomtudományok, élő természettudományok, élettelen természettudományok) utal, tehát nem a felsőoktatásban ma használatos képzési területek egyike. A lap ennek megfelelően elsősorban az alábbi tudományágakban fogad közleményeket: történelem (különösen a helytörténet), pedagógia (különösen a neveléstörténet), vallás- és egyháztörténet, néprajz, földrajz, szociológia, irodalomtudomány (különösen az irodalomtörténet), művészettörténet, esztétika, filozófia, jog, gazdaságtudomány. Emellett – a zempléni régió különleges természeti adottságaira és Tokaj-Hegyalja borkultúrájára tekintettel – befogad természet- és környezetvédelmi, ökológiai, turisztikai, szőlészeti és borászati tárgyú írásokat.

 

A lap szerkezete állandó. A Látótér rovat a fent felsorolt tudományágak klasszikus tanulmány-formában megírt közleményeit tartalmazza. A Látómező rovat megengedi a szélesebb műfaji megközelítést, s itt kap helyet az aktuális számban bemutatott művészportré. A Látószög rovat címe az interpretáció alkotói sajátosságaira utal: tudományos kritikák, recenziók, reflexiók, nem publicisztikai jellegű vitairatok közlési helye. 2020-ig a folyóirat szépirodalmi rovatot is működtetett.

A szerkesztőbizottság tagjai valamennyien rendelkeznek tudományos fokozattal és a társadalomtudományok több ágát képviselik. Közreműködnek a lap irányvonalának alakításában, a tematika meghatározásában, a szerzők felkérésében, továbbá lektori feladatot látnak el saját szakterületükön. Felkérésüknél szempont volt, hogy származásuk, iskolájuk, munkahelyük vagy kutatási témájuk okán kötődjenek Zemplénhez.

Az elmúlt több mint két évtized során az alapításkor megfogalmazott, a hagyomány és minőség szintézisét célul tűző szerkesztési alapelveket igyekeztünk következetesen megvalósítani. A hagyomány elsősorban a történeti Zemplénben egykor létező folyóiratok (Sárospataki Füzetek, 1857; Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1895; Zempléni Fáklya, 1941)) szellemi örökségének továbbvitelét, a minőség pedig a régió szellemi elitjének legmagasabb szintű szerzői körét, illetve a létező regionális folyóiratok legkiválóbbjainak szakmai színvonalát jelenti. Olyan lap kézbe adására törekedtünk, amely évek múlva is haszonnal forgatható, amelynek tartalmát nem értékelhetik át korok és ideológiák. Fontosnak tartjuk az arculatot: valljuk, hogy egy tudományos folyóirat egyúttal szép is lehet.

Térségünk: Zemplén

Zemplénben az ezer év szinte kézzel fogható. Erre vezetett a honfoglaló magyar törzsek útja, a Bodrogközben Árpád-kori sírok nyugszanak. A hagyomány szerint Sárospatakon született Árpádházi Szent Erzsébet. Innen származik a Szalkai-kódex, Vizsolyban nyomtatták az első magyar nyelvű Bibliát. A mohácsi csata után Füzéren őrizték a Szent Koronát. Az 1605-ös szerencsi országgyűlésen választották Magyarország fejedelmévé Bocskai Istvánt. 1697-ben itt kezdődött a hegyaljai felkelés, itt zajlott a Rákóczi-szabadságharc több eseménye. Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium hatását a magyar művelődésre nehéz lenne túlbecsülni. Sárospatakon működött az európai látókörű Comenius, itt végezte iskoláit a felvilágosodás vezéralakja, Bessenyei György, Széphalomban teremtett irodalmi centrumot Kazinczy Ferenc. Itt tanult mások mellett Csokonai Vitéz Mihály, Tompa Mihály, Fáy András, Egressy Béni, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond. Tudósok, írók, művészek képviselték és képviselik Sárospatak egyedülálló kulturális hagyományait. A Református Kollégium Nagykönyvtára egyetemes értékű könyvritkaságokat őriz. Sátoraljaújhely egykori megyei levéltára, múzeuma, iskolái szintén jelentős kulturális tényezők. Ezt a vidéket mai is az értelmiség (pedagógusok, hallgatók, diákok, kutatók) magas fokú koncentrációja jellemzi. Borsiban született II. Rákóczi Ferenc, Monokon Kossuth Lajos, Tőketerebesen nevelkedett Andrássy Gyula. Sárospatakon tanult és Zemplénben kezdte pályáját a reformkor és a dualizmus több kiemelkedő személyisége. A trianoni béke az anyaországon maradt megyék közül talán Zemplént sújtotta leginkább, amely 1950-ben önálló megyeként megszűnt. A térség ma négy ország határán fekszik, az együttműködés a Felvidékkel, Kárpátaljával, Erdéllyel, Partiummal magától értetődő. Ma is jelen van a roma, a sváb és a szlovák kisebbség. Örök mementóként állnak az izraelita temetők és emlékhelyek: 1944-ben erről a vidékről hurcolták el a zsidóságot a legkorábban. A természeti környezet egyedisége európai viszonylatban is közismert. A Zempléni-hegység, a Hegyköz és a Bodrogköz más-más értékeket képviselnek, a vidék flóráját és faunáját a Zempléni Tájvédelmi Körzet fogja össze. Itt található az Országos Kék Túra egyik végpontja. Tokaj-Hegyalja szőlő- és borkultúrája nemcsak megélhetési forrást jelentett az itt élőknek, hanem alapvetően meghatározta a társadalmi együttélés viszonyait és ide vonzott vallon, zsidó, lengyel, görög, orosz, örmény kulturális hatásokat.

A folyóirat első két évtizedének tartalmi áttekintése

A lap első húsz évfolyamában (2001–2020) 8100 oldalon több mint 1700 közlemény (tanulmány, esszé, forrásközlés, recenzió, szemlecikk, vers, próza, dráma, interjú) jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül publikált Ádám György pszichofiziológus, Beck Mihály kémikus, Keviczky László villamosmérnök, Király Tibor büntetőjogász, Kiss Jenő nyelvész, Kocsis Károly geográfus, Mádl Ferenc jogász, Marosi Ernő művészettörténész, Meskó Attila geofizikus, Orosz István történész, Paládi-Kovács Attila etnográfus, Sohár Pál kémikus, Ujfalussy József esztéta, R. Várkonyi Ágnes történész; az MTA doktorai közül Bacsó Béla filozófus, Balassa Iván etnográfus, Balázs Géza nyelvész, ifj. Barta János történész, Bónis Ferenc zenetörténész, D. Molnár István irodalomtörténész, Dankó Imre etnográfus, Deme László nyelvész, Forray R. Katalin nevelésszociológus, Füredi János pszichiáter, Gerő András történész, Gunst Péter történész, Hideg Éva jövőkutató, Hoppál Mihály etnográfus, Kamarás István szociológus, Karasszon Dénes orvostörténész, Kiss Endre filozófus, Kozma Tamás nevelésszociológus, Losonczi Ágnes szociológus, Lőkös István irodalomtörténész, Móricz Lajos hadtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Popély Gyula történész, Romány Pál agrártörténész, Somogyi Sándor geográfus, Surányi Dezső agrobiológus, Tuba Zoltán növényökofiziológus, Ungváry Krisztián történész, Végvári Lajos művészettörténész, Viga Gyula etnográfus, Vitányi Iván szociológus. A Magyar Művészeti Akadémia tagjai közül megjelent, illetve publikált Ablonczy László színháztörténész, Aknay János festőművész, Bertha Zoltán irodalomtörténész, Mács József író, Márkus Béla irodalomtörténész, Mészöly Dezső költő, műfordító, Zsuráfszky Zoltán néptáncművész-koreográfus; a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai közül feLugossy László képzőművész, Kass János grafikusművész, Sugár Péter építész.

A történeti, társadalom-földrajzi, néprajzi munkák köréből Balassa Iván, Balassa M. Iván, ifj. Barta János, Boros László, Botlik József, Czoch Gábor, Dankó Imre, Dobány Zoltán, Egeresi László, Gerő András, Gulyás Péter Pál, Gunst Péter, Hoppál Mihály, Hörcsik Richárd, Jeszenszky Géza, Karasszon Dénes, Kónya Péter, Kuklay Antal, Nagy László, Lukács László, Orosz István, P. Vas János, Paládi-Kovács Attila, Popély Gyula, R. Várkonyi Ágnes, Retkes Attila, Somogyi Sándor, Székely András Bertalan, Szekernyés János, Ungváry Krisztián, Viga Gyula, Virág Irén, Walleshausen Gyula, Zelenák István írásai emelhetők ki. Társadalomelméleti vonatkozásban (filozófia, szociológia) mások mellett A.Gergely András, Árva László, Bacsó Béla, Bocskor-Medvecz Andrea, Enghy Sándor, Forgács D. Péter, Gerner Zsuzsanna, Györe Anett, Hideg Éva, Kamarás István, Kovács I. Gábor, Kupa László, Kuti Edit, Nagy Antal Mihály, Orosz Fruzsina, Pócsik Anett, Podlovics Éva, Seres Zsuzsanna, Soós Pál, Szemere Anna, Takács Ádám, Tóth Attiláné, Török Imre cikkeit közöltük. A jogtudományt elsősorban Szabadfalvi József és Szathmáry Béla képviselték, de megjelent még Bencze Mátyás, Király Tibor, Komáromi Éva, Paczolay Péter és Topolánszkyné Brieber Nóra. A nyelvészeti írások közül Balázs Géza, Jakab István, Gazdag Vilmos, Göncz László, Kiss Jenő, Kováts Dániel, Nyiri Péter, Szalay László Pál műveit kell kiemelnünk. Az irodalomtörténet-írást elsősorban Arday Géza, Bakonyi István, Balázs Ildikó, Baranyai Katalin, Bertha Zoltán, Cseh Gizella, Cseke Péter, Csorba Dávid, D. Molnár István, Dobay Béla, Éles Csaba, Finta Éva, Jánosi Zoltán, Hermán M. János, Kelemen Erzsébet, Komáromy Sándor, Láng Gusztáv, Lapis József, Lakatos-Fleisz Katalin, Lőkös Péter, Lukáts János, Madarász Imre, Márkus Béla, Martinák János, Molnár Márton, Papp Dénes, Pomogáts Béla, Rászlai Tibor, Sója Lívia, Tarján Tamás, Tusnády László, Vajda Kornél, Vitéz Ferenc, Völgyesi Orsolya jelenítették meg. A művészettörténeti, illetve a film-, színház-, média-, zene- és tánctörténeti közlemények szerzői közül Ablonczy László, Bónis Ferenc, Bordás István, Cserje Zsuzsa, Csillag Pál, Dobrik István, Fekete Ilona, ifj. Fekete Károly, Fittler Katalin, Fodorné Molnár Márta, Forgács D. Péter, Földy Krisztina Lilla, Földyné Asztalos Adrienne, Fuchs Lívia, Fügedi János, Gyürey Vera, Haffner Anikó, Hajdú Ildikó, Harsányi László, Illés Gabriella, Jákfalvi Magdolna, Józsa Judit, Károly Róbert, Kékesi Kun Árpád, Kelemen Judit, Kocsis Rudolf, Kosárka József, Kovács Henrik, Kőháti Zsolt, Marczi Mariann, Marosi Ernő, Molnár Dániel, Nagy B. István, Novotny Tihamér, Lőrincz Zoltán, P. Müller Péter, Pinczés István, Pirint Andrea, Rémi Tünde, Rényi András, Sirató Ildikó, Szirányi János, Tóthpál József, Ujfalussy József, Ungvári Judit, Vámosi Katalin, Végvári Lajos, Venczel Sándor, Zalán Vince nevét említjük meg.

A neveléstudomány – Sárospatak református iskolatörténeti jelentőségére is tekintettel – fontos helyet kapott. E körben közöltük egyebek mellett Ádám György, Baráth Béla Levente, Dienes Dénes, Fehér Erzsébet, Gasparin Zsuzsanna, K. Nagy Emese, Kézi Erzsébet, Kiss Endre, Koncz Sándor, Kónya Annamária, Kozma Tamás, Kraiciné Szokoly Mária, Lanszki Anita, Mező Ferenc, Mező Katalin, Miklósi Márta, Misák Marianna, Pomozi Péter, Sipos István, Sándor Zsuzsa, Sz. Tóth János, Szatmári Emília, Szentirmai László, T. Kiss Tamás, Tőzsér Zoltán, Trencsényi Imre, Ugrai János, Zsikó János írásait. A közművelődési, művelődéstörténeti szerzők közül Bába Szilvia, Balázsi Károly, Beke Pál, Borbáth Erika, Bordás István, Deme Péter, Fehér József, Földházi István, Gelencsér Katalin, Godzsák Attila, Haraszti Gábor, Koncz Gábor, Labancz Eszter Szidónia, Persányi Miklós, Péterfi Ferenc, Praznovszky Mihály, Pusztay János, Striker Sándor, Stumpf István, Turi Gábor, Vitányi Iván nevét emeljük ki.

A helytörténeti, regionális jelentőségű témák mintaszerű bemutatásában Bojtor István, Darmos István, Dombóvári János, Egey Emese, Egey Tibor, Földy Ferenc, János István, Jósvainé Dankó Katalin, Komporday Levente, Kovács Evelin, Kurucz Ádám, Pocsainé Eperjesi Eszter, Ringer István, Romány Pál, Tamás Edit, Tukacs Béla, Vásárhelyi Balázs jeleskedtek. Az egykori pataki tanárok és tudósok kiadatlan vagy nehezen hozzáférhető műveit bemutató sorozatunkban helyet adtunk Barcza József, Bolvári Zoltán, Buza László, Egey Antal, Finkey Ferenc, Harsányi István, Képes Géza, Koncz Sándor, Maller Sándor, Palumby Gyula, Szabó Károly, Takács Béla, Újszászy Kálmán, Urbán Barnabás egy vagy több írásának. A Zemplén környezeti elemeivel, természetvédelmével foglalkozó közlemények sorában Bihari Zoltán, Egey Antal, Géczi István, Koncz Péter, Surányi Dezső, Szakáll Sándor cikkeit kell megemlítenünk.

Fontosnak tartjuk a tudományos, kulturális, irodalmi, művészeti regionális műhelyek népszerűsítését. Olvasóink tájékozódhattak a sátoraljaújhelyi Abaúj-Zemplén Természeti Értékeiért Egyesületről, a sárospataki Bodrog Néptáncegyüttesről, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Budapesti Baráti Köréről, az Egyháztörténeti Szemle folyóiratról, a szerencsi Hegyaljai Alkotók Társulásáról, a sátoraljaújhelyi Lavotta János Alapítványról, a Kazinczy Ferenc Társaságról, a Magyar Comenius Társaságról, a sárospataki P’Art Műhelyről, a Sárospataki Nyári Képzőművészeti Szabadiskoláról, a Sárospataki Népfőiskolai Egyesületről, a Sárospataki Református Kollégium Alapítványról, a miskolci Új Holnap Stúdióról, a tolcsvai Land Art Művésztelepről.

A szépirodalommal foglalkozó rovat Lapis József, majd Barna Péter vezetésével felnőtt a magas színvonalú hazai periodikákhoz. Jelen voltak a kurrens áramlatok, kialakult a laphoz kötődő, fiatal gárda, elsősorban a debreceni és a miskolci egyetem vonzásköréből. Közreadtunk prózát, lírát és drámát, beleértve a műfordításokat is. Sorozatként mutattuk be egyes népek költészetét. Az egykor Sárospatakon tanult és/vagy tanított, nemzeti jelentőségű írók, költők közül megjelent nálunk Dobos László, Fekete Gyula, Finta Éva, Képes Géza, Koncsol László, Kurucz Gyula, Mács József, Mészöly Dezső, Tóth-Máthé Miklós.

A művészetet kiemelt helyen kezeltük: minden számot más-más alkotó- vagy előadóművész (festő, fotós, grafikus, szobrász, építész, filmrendező, táncművész) illusztrált, akikről portrét közöltünk. Ezekben bemutattuk Aknay János festőművészt, Andrássy Kurta János szobrászművészt, Ázbej Sándor építészt, Bálint József rajztanár festőművészt, Bánóczki Tibor filmrendezőt, Bartus Ödön festőművészt, Beck Ö. Fülöp szobrász és éremművészt, Bertha Zoltán festőművészt, Borsi Antal szobrászművészt, Borúth Andor festőművészt, B. Szabó Edit szobrászművészt, Czinke Ferenc grafikusművészt, Csetneki József grafikusművészt, Dienes Erika jelmez- és bábtervezőt, képzőművészt, Domján József grafikusművészt, Égerházy László szobrászművészt, Fazekas Balogh István grafikusművészt, Feledy Gyula grafikusművészt, feLugossy László képzőművészt, Fery Antal grafikusművészt, Gubis Mihály képzőművészt, Halmy Miklós festőművészt, Holló László festőművészt, Kass János grafikusművészt, Kisteleki Dóra grafikusművészt, Kovács László festőművészt, Kunt Ernő festőművészt, Lenkey-Tóth Péter festőművészt, Makovecz Imre építészt, Mazsaroff Miklós festőművészt, Mezey István grafikusművészt, Mladonyiczky Béla szobrászművészt, Mohi Sándor filmművészt, Molnár Irén festőművészt, Nádasdy János képzőművészt, Nagy B. István festőművészt, Nagy Dezső rajztanár festőművészt, Nagy Károly Zsolt fotóművészt, Puha Ferenc festőművészt, Rézművesné Nagy Ildikó rajztanár grafikusművészt, Román Sándor táncművészt, Sándor Zsuzsa festőművészt, Seres János festőművészt, Somogyi György festőművészt, Stark István képzőművészt, Sugár Péter építészt, Szakály György balettművészt, Szalay Lajos grafikusművészt, Szentirmai László bábtervezőt, grafikusművészt, Szigeti Sándor fotóművészt, Szkircsák Bertalanné népművészt, Szoboszlay Péter rajzfilmrendezőt, Tellinger István grafikusművészt, Tihanyi Lajos festőművészt, Tóthpál Gyula fotóművészt, Urbán György festőművészt, Zugor Sándor festőművészt, Zsuráfszky Zoltán néptáncművész-koreográfust. A címlapok így sajátos hangulatot és színt kölcsönöztek a folyóirat egyes számainak. A régió muzeális intézményei közül a MNM sárospataki Rákóczi Múzeuma Képzőművészeti Gyűjteményét, valamint Üveggyűjteményét, a Sárospataki Képtár anyagát és különböző kiállításait, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeumát, a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteményt, a Miskolci Galéria Kondor Béla-gyűjteményét, a 2016. évi Miskolci Téli Tárlat anyagát, a szerencsi Zempléni Múzeum képeslap-gyűjteményét ismertettük meg az érdeklődőkkel. A művészportrék illusztrálásához a Sárospataki Képtár, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum és a Miskolci Galéria gyűjteményeiből, illetve időszaki kiállításainak anyagából, valamint az egykori Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület képzőművészeti tárlataiból és Hoppál Mihály sámánkutató fotógyűjteményéből válogattunk.