A zempléni lankás legelőkön a lovak, kecskék, tehenek jóízűen legelészik a perjéket, csenkeszeket, de ugyanúgy megkóstolják a szegfűféléket és a színpompás harangvirágokat. Legalábbis addig, amíg még jó kövérek a legelők, mert a szárazság már itt is egyre gyakoribb. 2022-ben pedig láttuk, hogy milyen a megváltoztatott klíma mellett egy teljesen kiégett gyep. Tapasztalat, hogy a szénánk közel fele volt a korábbi évek átlagának. Esőt ugyan egyelőre nem tudunk csinálni, de kíméletes legeltetéssel, táji vízgazdálkodással elő lehet segíteni, hogy a gyep hosszútávon jó fűhozamú, produktív legyen, másképpen fogalmazva sokáig nettó szénmegkötő maradjon. Ezzel is segítve a klímaváltozás semlegesítését.
Ma már másmilyen klímában élünk, mint gyerekkorunkban
Az éghajlatunk változik, ez tudományos tény.[1] Ha az ember hőmérséklete egy fokkal emelkedik, az baj, hasonlóan, ha a Föld átlaghőmérséklet emelkedése túllépi a 1,5 fokot akkor gond van. A Föld hőmérséklete az iparosodás óta már egy fokkal emelkedett. Sőt, hazánkban 1,5 fokkal. Az ipar vagy az energia szektor az üvegházhatású gázok kibocsátása révén ugyan jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, de ez az agráriumra is igaz. A szektor részesedése a globális üvegházhatású gázok kibocsátásában 10-25%-os![2] Az ipar és az energia szektor ma már számos innovációs technológiának köszönhetően kibocsátás csökkentést tud felmutatni. Igaz, globálisan ez nem érzékelhető, de fajlagosan, példáu egységnyi előállított energiamennyiségre vonatkoztatva bizonyos technológiák esetében a mérséklés kimutatható. A csökkentésre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra az agrárszektor stabilitásának és az élelmiszer-ellátás biztonságának érdekében rendkívül nagy szükség van.
Az agrárium ugyan részben okozója az éghajlatváltozásnak, fontos ugyanakkor, hogy jelentős részben a megoldás kulcsa lehet az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.[3] Az agrárium számos technológia révén képes az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, illetve az egyik üvegházhatású gáz, a szén-dioxid felvételére és a szénmegkötésére.
A gyepek semlegesítik a klímaváltozás negatív hatását, ha sikerül
A gyepek éves átlagos globális szén-dioxid megkötése olyan jelentős (0,3–1 giga tonna), hogy ez a világ üvegházgáz kibocsátásának 4%-át képes semlegesíteni.[4] A szén-dioxid mellett azonban más üvegházgáz-gázokat is figyelembe kell venni. A különböző üvegházhatású gázok együttes eredője az üvegházgáz mérleg. Egy legelőn vagy farmon a kérődző állatok természetes emésztéséből fakadóan metán is keletkezik. Ez szintén üvegházhatású gáz, sőt 34-szer „erősebb” melegítő hatással bír, mint a szén-dioxid. A trágya és a talaj nitrogén tartalmú szerves anyagainak bomlása során dinitrogén-oxid keletkezik, ami 298-szor erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Minden esetben azt kell „mérlegelni”, hogy egy-egy terület, vagy tevékenység (gazdálkodás) összességében mekkora mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki, illetve köt meg. Tehát az összes kibocsátás és elnyelés nettó eredőjét, a mérleget kell tekinteni. Az állatokhoz köthető kibocsátásokat is magukba foglaló vizsgálatok kimutatták, hogy az állattenyésztő farmok nagy részét a nettó üvegházgáz kibocsátás jellemzi. Kibocsátásuk közel két tonna üvegházgáz egyenérték évente hektáronként.[5] Sajnos világszerte, így hazánkban is nagyon kevés erre irányuló mérés van, de ezek alapján megállapítható, hogy ettől az átlagtól azért jelentős eltérések tapasztalhatóak.
Magyarországot tekintve az első farm szintű üvegházgáz mérleget az MTA-SZIE Növényökológiai Kutatócsoport készítette el a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó bugaci szürkemarha farmra vonatkozóan.[6] A farm kb. 1000 hektáron terül el és átlagosan 600 szürkemarhát legeltetnek, rideg tartás mellett. Az állatok ellátása fele-fele arányban valósul meg a legelőkről és a kaszálókról. A vizsgált legelő és kaszáló szén-dioxid megkötését mikrometeorológiai mérésekkel (örvény kovarianca módszerrel) állapítottuk meg. Számoltunk az állatok és a trágya eredetű üvegházhatású gázok (metán, dinitrogén-oxid) kibocsátásával,valamint mértük a talajok üvegházgáz forgalmát (54 terepi nap során). Figyelembe vettükk a különböző farm szintű szénkészlet tartalmi változásokat is, mint például a farmra behozott vagy éppen onnan elszállított széna, takarmány (lucerna, szenázs), trágya és élőállat tömegét, amelyek befolyásolják az üvegházgáz mérleget. Vizsgálataink során kimutattuk, hogyha az állatok nagy területen legelnek, tehát alacsony az állatsűrűség és kedvező a csapadékellátottság, akkor a farm nettó üvegházgáz megkötő volt. A farm megkötése 1,3 tonna szén-dioxid egyenérték volt hektáronként évente. Az érték a globális átlagtól, amely két tonna kibocsátás, tehát jelentősen eltért. Azonban kedvezőtlen csapadékellátottsággal rendelkező években a farm nettó üvegházgáz kibocsátó volt. Ez esetben éppen a globális átlagnak megfelelő, évi két tonna üvegházgáz kibocsátás jellemezte a farmot hektáronként. Száraz években a gyepek kiégnek, alacsony a fűhozam, így a szén-dioxid megkötés. A szén-dioxid felvétel így nem képes kompenzálni az állati eredetű metán és a talaj, illetve a trágya eredetű dinitrogén-oxid kibocsátásokat.
Kimutattuk továbbá, hogy a farmon belül a kaszáló növényi és talaj eredetű légzése felülmúlta a növények általi összes szén-dioxid felvételt, így a kaszálót szén-dioxid kibocsátás jellemezte (1 tonna szén-dioxid kibocsátás hektáronként). A legelő szén-dioxid felvétele a kaszálóval szembeni fokozatosabb fűhozam eltávolítás miatt volt jelentős. Így a növények fenn tudták tartani a szén-dioxid felvételt (szénmegkötést), míg a kaszáló esetében hirtelen jelentős mennyiségű zöld felület eltávolításával együtt töredékére esett vissza a szénmegkötés. A legelő 3-4 tonna szén-dioxid felvétellel bírt hektáronként, ami felülmúlja egyes kedvezőtlen termőhelyen lévő erdő szén-dioxid felvételét!
A kíméletes, extenzív legeltetés az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a kibocsátások semlegesítése szempontjából tehát kedvező. A farm szintű üvegházgáz-mérlegben a gyepek szén-dioxid felvevő képessége jelentette a farm számára az egyetlen jelentős üvegházgáz felvevő kapacitást. Ezért szükséges a gyepek szén‑dioxid felvevő, így éghajlatszabályzó szerepének fenntartása, növelése és támogatása.
Az aszály nagy úr
Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbak az aszályos időszakok, a szélsőséges időjárási események. Emiatt hazánkban, illetve a kontinentális éghajlaton csökken a haszonállatok és az állat-eltartó gyepek produkciója.[7] A Közép-Kelet európai régióban a szárazodás, illetve a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése tovább fokozhatja ezt a trendet. Kutatásaink során kimutattuk, hogy bár a legelőknek jelentős a produkciója a növények szén-dioxid megkötése révén, de szárazság esetén a növények növekedése lassul, sőt a tavaszi növekedés után csak vegetálnak és elvesztik a korábban felhalmozott szénkészletüket. Ahogy egy kifulladt futó esetében a szervezet a víz és a tápanyagraktárok kimerülése után további teljesítményre, „produkcióra” már nem képes.
Száraz időszakban, például a 2003-as rendkívül aszályos nyáron, a gyepek szén-dioxid kibocsátása meghaladta az elnyelés intenzitását, emiatt a gyep éves szinten szén-dioxid kibocsátó volt.[8] A nettó éves szén-dioxid kibocsátás rendkívül kedvezőtlen, hiszen ez a gyepek elsivatagosodásához vezet. Ezáltal nemcsak a gyepek, de a gyepekhez köthető haszonállatok produkciója is csökkenhet. Bizonyára 2022-ben is negatív a mérleg, azaz a gyepek több szenet vesztettek, mint amennyit megkötöttek.
A bugaci legelő több éves adatainak elemzése továbbá rámutatott arra, hogy a szárazsággal ellentétben a gyep erősen csapadékos években (2010, 2014) jelentős szén-dioxid felvételre képes, sőt az átlagosnál magasabb szénfelvétel a csapadékos évet követő évben is megfigyelhető. Mindez annak köszönhető, hogy a gyep képes vizet raktározni és azt a következő évben felhasználni.
A bugaci vizsgált gyep produkciós stabilitásának kialakításában jelentős szerepet játszik a legeltetés kíméletes jellege és a gyep jelentős fajgazdagsága. Egy hektáron 100 féle növény is előfordul! A nyugat-európai gyepek esetében csak 10-15 faj fordul elő hektáronként, mivel a gyepek nagy részét ma már vetéssel állítják elő. Az optimális legelési és kaszálási intenzitás, illetve a gyepek fajgazdagsága hozzájárul az állateltartó gyepek szénmegkötésének, illetve fűhozamának (produktivitásának) fenntartásához.[9]
Legeltess, legeltess, legeltess…
Az extenzív, rideg állattartás tehát igazoltan kedvező a klímavédelemben. A gyepek, illetve a gyepekre épülő élőhelyek és a farmok jól „működnek”, ha állatok legelnek rajtuk. Az extenzív legeltetés mellett fennmarad a gyepek szénmegkötése. A megfelelő intenzitással legeltetett gyep talaja a szén jelentős raktára. Ezzel ellentétben a felszántott gyepek, a szántás következtében fellépő lebomlási folyamatok miatt, szinte gyárkéményként onthatják ki talajukból a szén-dioxidot! Tehát nemcsak az aszály, de a kedvezőtlen gazdálkodás miatt is megfordulhat a mérleg nyelve, a gyepek nettó szén-dioxid kibocsátóvá válhatnak. A gyepfeltörésen túl szintén kedvezőtlen lehet a túl vagy éppen az alul legeltetés. Ez termőhelytől függ. Száraz területen már a hektáronkénti egy szürkemarha („egy állategység”) melletti legeltetés is lehet sok, de üde, dús legelőkön a két állat(egység) melletti legeltetés jót tehet a gyepnek.
A gyepek Magyarország területének kb. 10%-át teszik ki, tehát relatíve nagy a területi részaránya, így országos szinten jelentős az éghajlatváltozáshoz való alkalmzakodási kényszer, de egyúttal az éghajlatváltozást semlegesíteni képes lehetőség is. A semlegesítés függ az alkalmazott technológiától, de fontos, hogy komoly lehetőségek rejlenek a gyepek megfelelő kezelésében.
Az állattenyésztés globálisan ugyan jelentős üvegházgáz kibocsátással bír, de egy-egy olyan mérés, mint amit a bugaci farmon elvégeztünk jó példája annak, hogy a kép azért nem fekete-fehér, hanem színes, azaz vannak olyan technológiák, mint például az extenzív állattartás, ami lehet klímabarát. Ez azért fontos, mert manapság – jogosan – jelentős vita bontakozik ki az állattenyésztés éghajlatváltozásban betöltött szerepéről.[10] Egyes vélemények szerint azonnal át kell térni a vegetáriánus életmódra. Ugyanakkor a monokultúrában termesztett növények, a túlzott műtrágyázás, a vegyszerhasználat számos ökológiai problémát vet fel. Ezen problémák közé tartozik például a biológiai sokféleség csökkenése, a műtrágyázás következtében fellépő dinitrogén-oxid kibocsátás vagy a talajerózió. A kép összetett… Számos helyen nem is érdemes, illetve nem is gazdaságos a legeltetésen kívül egy adott területet máshogy hasznosítani. Sok helyen például nem elég vastag a termőréteg ahhoz, hogy erdősíteni lehessen.
Fontos, hogy az állattenyésztés globálisan jelenleg 800 millió ember megélhetését szolgálja, tehát egyik pillanatról a másikra nem lehet ezt a gazdasági struktúrát megváltoztatni. Már az kedvező a klíma szempontjából, ha egy farm nettó üvegházgáz mérlege nulla, tehát nem bocsát ki többet, mint amennyit megköt. Viszont, ha a talajban szén halmozódik fel, akkor az a klíma szempontjából még kedvezőbb. Megjegyzendő, hogy a talajok magas széntartalma nemcsak az éghajlatváltozás csökkentéséhez, hanem a talajok kedvező víz- és tápanyag-gazdálkodásához is hozzájárul. Ma már egyre több pénzügyi támogatás ösztönzi a legeltetésen, gyepgazdálkodáson alapuló szénmegkötő technológiákat, de sajnos egyelőre főleg Nyugat-Európában.[11] Ezen támogatott technológiák közül kiemelkedő például a mélyen gyökerező pillangósokkal, lóherefélékkel történő felülvetés, mert ez egyszerre teszi ellenállóvá a gyepet a szárazság-stresszel szemben, növeli a gyep szénmegkötő képességét és javítja a takarmány minőségét. Ilyen technológiákra van szükség az állattenyésztés és a klíma „megmentéséhez”!
Táji vízgazdálkodással a klímavédelemért
A gyepek fűhozama, produkciója a vízellátottsággal együtt növekszik. Ezért fontos a víz megtartása a tájban. A gyepek vízellátását a tájszerkezet átalakításával, visszaalakításával is lehet növelni. A Kiskunsági Nemzeti Parkban például egy korábbi vízelvezető csatorna részleges visszatömésével képesek megnövelni az egykor kiterjedtebb üde rétek, vizes élőhelyek területét. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban szintén természetvédelmi vízvisszatartó kezeléseknek, a csatornákból a víz zsilipekkel szabályozott kivezetésének köszönhetően a Hajta és a Gerje-Perje menti gyepek, vizes élőhelyek vízellátottságát növelték. A példák azt is alátámasztják, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a mitigáció, az ökoszisztémaszolgáltatások együttes fenntartása csak a vízügy, az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság, illetve a természetvédelem, valamint a területrendezés táji integrációján át érhető el.
A vizes élőhelyek értékességét felismerve célszerű a nagy kiterjedésű vizes élőhelyek rehabilitációja, például a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének keretében. A 18. század végén a Bodrogköz területének 43%-át borította víz, amely mára 4%-ra zsugorodott.[12] Kimutatható, hogy a víz jelenléte a Bodrogközben nemcsak az élőhelyek értékességére hat pozitívan, de a terület hosszú távú fenntartható fejlődéséhez is hozzájárul. A hajdani, vízzel szorosan összefüggő gazdálkodási formák (árvíz-, fokgazdálkodás) jelenleg szintén jövedelmezőek lehetnek a térség számára, természetszerű tájhasználat esetén.[13] A víztározók jelenleg még nem szolgálják a táji vízvisszatartást, de bennük van a lehetőség. A Hegyalján más módszerek válhatnak be. Régen a szőlőkben kőgátakkal, liktorgödrökkel fogták meg a lemosódó talajt, és a vizet.[14] A lemosódott földet puttonyokban visszaszállították a szőlőtőkék takarására. Ezek ma inkább kultúrtörténeti emlékké váltak, ám felhívják a figyelmet egy ma is követendő gazdálkodási módra.
Globálisan gondolkodni nem könnyű. De sok esetben elég a hagyományos tudást újra fölfedezni és esetleg a modern tudással, technológiával megsegíteni, alátámasztani azokat.[15]
A lovak, kecskék, tehenek pedig nyugodtan legelhetnek tovább, hiszen a kíméletes legeltetés segíti a klímát.[16]
Jegyzetek
(A jegyzetekben a természettudományos közleményeknél elfogadott szakirodalmi bibliográfiai leírást alkalmazzuk.)
[1] IPCC (2013): Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovern-mental Panel on Climate Change [Stocker, T.F., D. Qin, G. – K. Plattner, M. Tignor, S.K. Allen, J. Boschung, A. Nauels, Y. Xia, V. Bex and P.M. Midgley (eds.)]. Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA, 1535 p. (web) https://www.ipcc.ch/report/ar5/wg1/
[2] FAO (2006): Livestock’s long shadows: environmental issues and options. Rome, FAO, 356.; Schwarzer, S. (2012) Growing greenhouse gas emissions due to meat production. UNEP GEAS Releases Alert on GHG Emissions from Meat Consumption. UNEP GEAS Bulletin, October, 1–40. p.
[3] Soussana, J. F., Tallec, T., Blanfort, V. (2010): Mitigating the greenhouse gas balance of ruminant production systems through carbon sequestration in grasslands. Animal: An International Journal of Animal Bioscience, 4 (3), 334–50. p.
[4] Soussana, J. F. (2008): The role of the carbon cycle for the greenhouse gas balance of grasslands and of livestock production systems. In: Rowlinson, P., et al. (Eds.): Proceedings of the international conference on livestock and global climate change of the british society of animal science. Hammamet, 12–15. p.
[5] Chang, J. et al. (2015): The greenhouse gas balance of European grasslands. Global Change Biology, 3748‒3761. p.
[6] Koncz, P., Pintér, K., Balogh, J., Papp, M., Hidy, D., Csintalan, Zs., Molnár, E., Szaniszló, A., Kampfl, Gy., Horváth, L., Nagy, Z. (2017): Extensive grazing in contrast to mowing is climate friendly based on the farm–scale greenhouse gas balance. Agriculture, Ecosystems and Environment, 240, 121–134. p.
[7] Smith, P. et al. (2014): Agriculture, Forestry and Other Land Use (AFOLU). 811–922. p. In: Edenhofer, O. et al. (Eds.): Climate Change 2014: Mitigation of Climate Change. Contribution of Working Group III to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA: Cambridge University Press, 1435 p.
[8] Nagy, Z., Pintér, K., Czóbel, Sz., Balogh, J., Horváth, L., Fóti, Sz., Barcza, Z., Weidinger, T., Csintalan, Z., Dinh, N.Q., Grosz, B., Tuba, Z., (2007): The carbon budget of semiarid grassland in a wet and a dry year in Hungary. Agriculture, Ecosystem, and Environment, 121, 21–29. p.
[9] Koncz, P., Vadász-Besnyői, V., Csathó, A. I., Nagy, J., Szerdahelyi, T., Tóth, Zs., Krisztina, P., Szilvia, F., Marianna, P., Balogh, J., Bernadett, G., Kertész, P., Marianna, B., Nagy, Z., Bartha, S. (2020): Carbon uptake changed but vegetation composition remained stable during transition from grazing to mowing grassland management. Agriculture, Ecosystems & Environment, 304, 107161. p.
[10] Garnett, T., Godde, C. M., Muller, A., Röös, E., Smith, P., De Boer, I. J. M., & van Zanten, H. H. E. (2017): Grazed and confused? Food Climate Research Network.
[11] Correa, P.F.R, Koncz, P., Poilane, A., Schaak, H., Schönhart, M., Svoboda, P., Teixeira, R., van Rijn, C. (2018) Incentives. EIP-AGRI Focus Group – Grazing for carbon.
[12] Nagy, D. (2008): Történeti felszínborítás és tájhasználat a Bodrogközben. In: Tuba, Z. (szerk): Bodrogköz, Lorántffy Zsuzsanna Szellemében Alapítvány, Gödöllő, Sárospatak, 939–964. p.
[13] Molnár, G. (2008): A táj és a tájhasználat összefüggése a Bodrogközben. In: Tuba, Z. (szerk): Bodrogköz, Lorántffy Zsuzsanna Szellemében Alapítvány, Gödöllő, Sárospatak, 999–1030. p.
[14] Baráz, Cs., Kiss, G. (szerk.) (2009): A Zempléni Tájvédelmi Körzet, Abaúj és Zemplén határán; Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, 399 p.
[15] Andrásfalvy B. (2007): A Duna mente népének ártéri gazdálkodása. Ártéri gazdálkodás Tolna és Baranya megyében az ármentesítési munkák befejezése előtt. Szekszárd, Ekvilibrium Kiadó, 438 p.
[16] A cikk az MTA-SZIE Növényökológiai Kutatócsoport korábbi, 2011–2017 közötti kutatásaira épül. Megírását a szerző különböző természetvédelmi projektekben történő részvétele inspirálta: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság – projektmenedzser, Ökológiai Kutatóközpont – szakmai munkacsoport vezető a Nemzeti Ökoszisztéma-Szolgáltatások Térképezés és Értékelés projektben, Ökolépték Egyesület – elnök, Európai Innovációs Partnerség AGRI program –tanácsadó.