Fazekas Balogh István geometrikus festő. Stark István megfogalmazását kölcsönözve analitikus és neoabsztrakt művész. Igazi kereső, kutató, elemző alkotó, akinek kézjegyei közt folyamatosan nyomon követhető a pontos mérlegelés, precizitás, a korszellem…
A geometria és a zene érdekli, a repetitív zene inspirálja, ihletett állapotba hozza a zenehallgatás. A geometrikus képek készítése elmélyülést, sok türelmet és pontosságot igényel, az aprólékosan elkészített terv, vázlat és az alkotás kivitelezéséhez, leképezéséhez.
2006-ban Fazekas Balogh István megvalósított egy óriásképet, amely Sárospatak város szívében a Bodrog Hotel mögötti téren, egy több emeletes társasház oldalfalán látható. Ez a hosszú zöld téglalap mértani formákkal komponált, harmonikus hangulatot árasztó absztrakt kép, amelyet én, magamban, a „végtelen előtti út”-nak neveztem el, mert e függőleges, finoman színezett mező ezt a fogalmat juttatta eszembe. (Az alkotás eredetijét képező 2005-ös PC-grafika címe: Száznyolcvanas.)
Örömteli, hogy 17 év után az időjárás viszontagságainak kitett óriáskép megkopott színei 2023 nyarán a város jóvoltából megújultak. Érdemes volt „restaurálni”, felújítani ezt a központi művet a látás öröméért, mert az itt élőknek és az ide látogató turistáknak fontos e valódi vizuális objektum megújulása.
2009-ben Dobrik István írt Fazekas Balogh Istvánról „A tudós agyával, a költő szívével, a festő szemével…” címmel, a Zempléni Múzsa IX. évfolyam 1. számában. Ebből idézve: „Annak, hogy végül is a hagyományos grafikai technikákra alapozva, a szerigráfián át a computer grafikáig jutott el, annak több oka is lehetett… Elsősorban az aritmetika, a geometria és a zene iránt mutatott affinitást.”(54. o.) Már 1999-ben láttam egy kiállításon a nyíregyházi városi galériában Fazekas Balogh István PC-grafikáit, amit akkor én, az újdonság varázsaként néztem, szemléltem. Számítógépes programmal tervezett képekről készült nyomatok lettek kiállítva. Ezt a képalkotási technikát a mai napig alkalmazza a művész, természetesen a hagyományos technikák mellett, és számítógéppel tervezett plasztikai munkákat is készít.
2014-ben a sárospataki Comenius Főiskolán – ahol nyugdíjas koráig a rajz tanszéken oktatott – állított ki plasztikai munkákat a festmények és grafikák mellett, amelynek megnyitására engem kért meg.
„Fazekas Balogh István és feLugossy László a kiállítás megnyitója során egy újabb komplex műfajjal örvendeztettek meg bennünket: pedagógiával beoltott művészeti performansz részesei lehettünk egy nagyszerű művekkel ünnepivé felemelt térben.” írta róla Sándor Zsuzsa főiskolai docens.
A képalkotói, művészeti tevékenység mellett művészetszervezői feladatokat is végez. Elsősorban a 2007-ben induló Prepart kiállításokat szervezi, a főiskola volt rajz szakkollégista hallgatóinak – akik a tanítványai voltak –, hogy a volt diákok meg tudják mutatni a tanítás mellett készült alkotásaikat, művészeti munkájukat.
Végezetül, az elmúlt évek során Fazekas Balogh István inspirációja alapján létrejött a P’art Műhely, a Sárospatakon élő vagy itt tanító képzőművészekből. Tagok: Fazekas Balogh István, Lenkei Tóth Péter, Molnár Irén, Sándor Zsuzsa, Stark István és jómagam. Több közös kiállítást hoztunk tető alá Nagybányától Kassáig, illetve Tokajban és Sárospatakon, a Zempléni Művészeti Fesztivál keretében.
A nagybányai kiállítás megnyitóján párbeszédes akcióval leptük meg a képzőművészet iránt őszintén érdeklődő közönséget, Fazekas Balogh István pontos és szellemes gondolatait a képeiről, a művészetről nagy tapssal díjazta a befogadó közönség.
Befejezésként a látvány és a hangulat kapcsán idézném a művészt: „Ritkán indítok közvetlen látványból, inkább „fejből” dolgozok. Itt viszont egy kassai belvárosi templom támfalainak ritmusa húzott magához. A súly és a légiesség, anyag és szakralitás. Csodaszép harmónia. Azért gondolatokat (tartalom) is indukál.”
Fazekas Balogh István műveivel a végtelenség felé halad, és költőileg meg is érinti azt…
*
Fazekas Balogh István Egerben született, 1952. április 2-án. Iparos családban nőtt fel a Hajdú-Bihar megyei Derecskén. Itt jár általános iskolába, majd ifjúkorának másik színhelye Debrecen, és egy évig Berettyóújfalu, ahol géplakatosi (1969) és érettségi bizonyítványt szerzett (1971). Az ábrázolás első komolyabb leckéit egy keramikus iparművésztől, Nagy Lászlótól kapta a derecskei képzőművészeti szakkörben, a 60-as évek második felében. Az önkifejezés igénye és a művészet iránti érdeklődése a zene, a tánc, a színház területén is tanulmányokra késztették. 1972–1976 között a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán matematika-rajz szakos tanári oklevelet szerzett. Tanárai közül elsősorban Pál Gyula festőművész és a művészettörténetet oktató Sánta László voltak rá hatással. 1988-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán újabb diplomával gazdagodott (művészeti rajz, művészettörténet, szerkesztő és ábrázoló geometria). Számára emlékezetes tanárai: Patay László, Balogh Jenő, Cziffka Péter, Kólya Dániel, Baticz Levente és Vecsey Csaba. 1974-ben kötött házasságot Molnár Irénnel, akivel Sárospatakon alapított családot, gyermekeik István (1977), aki iparművész, és Zsuzsa (1981), aki építészmérnök lett. Sárospatakon 1976-ban a 119. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kezdett tanítani, 1982-től A Művelődés Házában dolgozott. 1984-ben hívták meg a Comenius Tanítóképző Főiskola Művészeti Nevelési Tanszékére, ahol képzőművészeti tantárgyakat oktatott, s főiskolai docensként ment nyugdíjba. Azóta is alkot és kiállít. Művészetpedagógiai tevékenysége mellett fokozatosan és egyre erőteljesebben vált a helyi és regionális képzőművészeti élet szereplőjévé. Ebben bátorító szerepe volt és van festőművész feleségének és a pataki alkotótársaknak. Munkásságát legutóbb a Zempléni Múzsa 2009. évi 1. számában méltattuk. A tanítványi köréből verbuválódott Prepart kvintennálékat lapunk 2022. évi 4. számában mutattuk be.