Bevezető
Sárospatak 1968. augusztus 20-án kapta vissza 1886-ban elvesztett városi rangját. Az esemény ötvenedik évfordulója alkalmából lapunkban dokumentum-gyűjteményt tettünk közzé a döntés előzményeiről, folyamatáról és visszhangjáról.[1] Ezt követően a városfejlődés első évtizedére fókuszálva Sárospatak 1968–74 között hivatalban volt párttitkára, Bujdos János Sárospatak fejlődésének főbb kérdései című 1977-es cikkét közöltük és elemeztük.[2] A mostani újabb forrásközlésünk, Tóth József írása a Borsodi Szemle 1981. évi 2. számában jelent meg.[3] Sárospatak akkori tanácselnöke áttekintette a várossá nyilvánítás óta eltelt tizenkét év eredményeit és felvázolta a következő esztendők céljait.
Tóth József 1929. október 2-án született Sárospatakon. Itt járta elemi és polgári iskoláit, majd a sárospataki református tanítóképzőben 1945–50 között tanítói oklevelet szerzett. Később elvégezte az egri tanárképző főiskola magyar–történelem szakát. 1950-ben Györgytarlón kezdte tanítói pályáját, majd a tiszakarádi általános iskolába került, ahol hamarosan igazgató-helyettessé, 1956-ban igazgatóvá lépett elő. 1967 januárjában tért vissza Sárospatakra a Községi Tanács élére és másfél évtizedig szolgált az 1968. augusztus 20-án várossá nyilvánított település tanácselnökeként. 1982. június 22-én érdemei elismerése mellett felmentették. Ezután, 1989-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig, a Comenius Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának igazgatója volt. 1975-ben Pro Urbe Emlékéremmel tüntették ki. 2012. október 27-én hunyt el Sárospatakon.[4]
Az alább közölt, jegyzetekkel kiegészített beszámolója tartalmában értelemszerűen meghaladja Bujdos János 1977-tel zárult elemzését. Ami igazán érdekes, az a cikk hangneme: Bujdostól eltérően a múlt vonatkozásában kevésbé determinista, a jövő tekintetében pedig sokkal optimistább az egykori városi párttitkárnál. Míg Bujdos mondanivalójának jelentős részét a várossá nyilvánítás előtti évtizedek hiányosságainak ismertetése és a különböző életviszonyok 1985-re, illetve 2000-re előirányzott célállapotai teszik ki, addig Tóth konkrét fejlesztésekről számol be, s a városi jogállás indokoltságát nem a pataki tradíciók átörökítésében, hanem a város jelenkori életképességében látja. Tegyük hozzá – és ezt Tóth is említi –, hogy a várossá nyilvánítás az III. ötéves tervidőszak (1966–70) közepén történt, márpedig a szocialista országokban, így Magyarországon is, a szovjet mintára bevezetett ötéves népgazdasági tervek képezték a beruházások alapjait és a periódusok egybeestek a pártkongresszusok ötéves politikai ciklusaival. A „menet közbeni” fejlesztési lépésváltás lényegében ki volt zárva. Sárospatak városfejlesztési forrásai csak a következő beruházási periódusokban nyíltak meg, illetve bővültek (IV. ötéves terv 1971–75; V. ötéves terv 1976–80, VI. ötéves terv 1981–85).
Ehhez tartozik, hogy közvetlenül a várossá nyilvánítást megelőzően, az ún. „sárospataki lobbi” erőfeszítéseinek eredményeként, Sárospatakot az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium 1967-ben iparfejlesztésre kiemelt településnek nyilvánította.[5] A két tárca iparfejlesztési alapot hozott létre, amelyből „az ipari foglalkoztatottság növelése érdekében” vissza nem térítendő állami hozzájárulást biztosítottak az arra rászoruló településeknek, illetve kedvezményes hitelt az új gyárat, új telephelyet létesítő állami vállalatoknak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből kizárólag Sárospatak kapott helyet a „juttatás iparfejlesztési alapból és hitelkedvezmény” rovatban, míg Sátoraljaújhely, Mezőkövesd és Encs a „csak hitelkedvezmény” kategóriába került.[6]
Ugyanakkor a továbbiakra nézve fontos körülmény – bár Tóth nem szól róla, – hogy 1971-ben a kormány elfogadta a területfejlesztés irányelveit és megalkotta az országos településhálózat-fejlesztési koncepciót (OTK). Az előbbiben kinyilvánította, hogy a gazdasági egységek jövőbeni telephelyválasztásait összhangba kell hozni a területfejlesztési célokkal, s a hitelpolitikának e célokat kell követnie,[7] a másodikban pedig megállapította a konkrét területfejlesztési célokat és a települések hierarchikus rendjét.[8] Az OTK tíz (országos, kiemelt felsőfokú, felsőfokú, részleges felsőfokú, középfokú, részleges középfokú, kiemelt alsófokú, alsófokú, részleges alsófokú központok, egyéb községek) kategóriát állapított meg, és a központokba sorolt településeket nevesítette. Sárospatak részleges középfokú központi besorolást – tehát felülről számítva hatodik (!) kategóriát – kapott. Ebben a klaszterben a lakosságszámot 8-15 ezerre, vonzáskörzettel együtt 20-25 ezerre irányozták elő. Mivel Sárospataknak 1966. január 1-jén 13.457 lakosa volt, az előírt lakosságszámot még várossá nyilvánítása előtt teljesítette, így a további fejlesztések forrásszerzése e tekintetben legalábbis körülményessé vált. A helyzeten érdemben nem változtatott az OTK 1981. évi módosítása sem.[9]
Szerencsére Sárospatak fejlesztésének a gazdaságirányítás legfelső szintjén komoly támogatói akadtak. Három személyt feltétlenül meg kell említeni, valamennyien egykori pataki diákok. A legfontosabb közülük Huszár István (1927–2010) közgazdász, 1969–1973-ban a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, 1973–1980 között miniszterelnök-helyettes, egyidejűleg 1975–1980-ban az Országos Tervhivatal és az Állami Tervbizottság elnöke, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Huszár meghatározó szerepet játszott a 70-es, 80-as évek sárospataki beruházásai pénzügyi alapjainak biztosításában; 1980-tól Sárospatak és környéke országgyűlési képviselője volt. Számottevő befolyással bírt az egykor ugyancsak tanítóképzős Csizmadia Ernő (1924–1984) agrárközgazdász, akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára, utóbb rektora, 1971–75-ben az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője; továbbá a volt református kollégiumi diák Bencsik István (1910–1998), a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektora, 1970–1974 között a Hazafias Népfront főtitkára, 1967–75-ben az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke. S ne feledjük, hogy a városfejlesztés megvalósításához olyan partnerre találtak, mint Makovecz Imre, aki a Borostyán Szálló kialakításával elkötelezte magát Sárospatak mellett, s döntésének helyességét a későbbi évtizedek építészeti sikerei (Bodrog Áruház, A Művelődés Háza, Hild téri lakóházak, Árpád Vezér Gimnázium, végardói fürdő stb.) igazolták.[10]
Ennek ismeretében érthető, hogy a területi iparfejlesztésre vonatkozó szabályozók Sárospatakra nézve mind a IV., mind az V. ötéves tervidőszakban kedvezően alakultak (ezt Tóth József is említi). Az Országos Tervhivatal elnöke és a pénzügyminiszter 1970 novemberében napvilágot látott rendelete szerint „a központi területfejlesztési alapból a területfejlesztési célkitűzések megvalósítását szolgáló termelő beruházásokhoz vissza nem térítendő támogatás nyújtható azokon a területeken, ahol a lakosság életkörülményei tartósan elmaradnak az ország többi területéhez viszonyítva, illetve ahol az ipari termelés strukturális változása szükségessé teszi a gazdasági szerkezet átalakításának központi támogatását.” A jogszabály az 1971–75-ös tervidőszakban központi támogatásra kijelölt területek között Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből a sátoraljaújhelyi járást, Sátoraljaújhely és Sárospatak városokat nevezte meg.[11] Öt évvel később, amikor az 1976–1980-as időszakra vonatkozó irányelveket rögzítették, az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az építésügyi és városfejlesztési miniszter a Központi Területfejlesztési Alapból nyújtandó támogatásra országosan mindössze 12 települést engedélyezett, köztük a megyéből Encset és Sárospatakot. A rendelet egyik aláírója Huszár István volt.[12]
Az adott történelmi-politikai körülményeket figyelembe véve, s a városnak a nehézipari régióban és az ország szélén betöltött szerepét és lehetőségeit tekintve összességében nincs okunk vitatni Tóth József cikkének záró mondatát: „városunk, történelmi hagyományainak ápolását és a korszerű fejlesztés követelményeit összhangban tartva, az utóbbi néhány esztendő alatt valósággal újjászületett, s gazdag múltjához, szép jelenéhez és ígéretes jövőjéhez méltóan viseli városi rangját”.
Tóth József: Sárospatak gazdasági, társadalmi fejlődése a várossá nyilvánítás óta
A város rövid története 1968-ig
Sárospatakot, a zempléni táj nagy múltú városát történelmi szerepe és művelődéstörténeti értékei tették ismertté országszerte, sőt hazánk határain túl is. Nevével a honfoglalástól kezdve gyakran találkozhatunk hazánk történelmében. Sárospatak, mint település már 1201-ben városi kiváltságokat kapott,[13] s ezeket századokon át megtartotta. Virágkorát a Rákócziak, főképp I. Rákóczi György fejedelem és felesége Lorántffy Zsuzsanna idejében élte, akik gazdaságilag és kulturális tekintetben egyaránt felvirágoztatták, s pártfogói voltak az 1531-ben alapított, s most 450. évfordulóját ünneplő, nagy hírű kollégiumnak.[14] Ettől kezdve Sárospatak élete, történelme szinte összefonódik magával a híres kollégiummal, amely a letűnt ötödfél száz esztendő alatt kiváló tanárokkal dicsekedhetett. Közülük is kiemelkedik az őseiben magyar származású,[15] világhírű cseh-morva pedagógus Comenius Amos János, aki Lorántffy Zsuzsanna hívására érkezett Sárospatakra és 1650–1654 között állt a kollégium élén. Több művét is Sárospatakon írta, köztük a legismertebbet, az „Orbis pictus”-t, amellyel a szemléltetéssel, kísérletek bemutatásával párosult iskolai oktatás alapjait vetette meg. A tudós tanárok, nagyszerű nevelők keze alól jeles tanítványok kerültek ki, akik mint neves államférfiak, tudósok, költők, írók, művészek, áldozatkész hazafiak küzdöttek nemzetünk függetlenségéért, szellemi felemelkedéséért. De nem szabad megfeledkeznünk arról a sok-sok ezer „névtelen” pataki diákról sem, akik mint a „nemzet napszámosai” egyszerű falusi tanítóként, papként fáradoztak parasztságunk felemelkedéséért, szolgálták népüket, hazájukat.
Mindenkor történelmi jelentőségű hely volt Sárospatak. Különösen nagy szerepet játszott a szabadságküzdelmekben. A Rákóczi-vár „sub rosa” termében tartották például a Wesselényi-féle összeesküvés résztvevői titkos összejöveteleiket. Számos emlékét őrzi a vár és a város a Rákóczi-szabadságharcnak. A vár „öregpalotájában” zajlott le az utolsó kuruc országgyűlés 1708 végén, s az itt hozott törvényekben úgynevezett hajdúszabadságot adtak a szabadságharcban küzdő jobbágyoknak és hozzátartozóiknak. Méltán írta ittjártakor Petőfi az 1847. július 9-i úti levelében Sárospatakról: „Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai.”[16]
Történelmi múltja mellett a város és környéke természeti adottságokban is gazdag. A Zempléni-hegység és a Bodrogköz találkozásánál fekszik, egyik központja a Tokaj-Hegyaljának. A még feltáratlan Zempléni-hegység vadregényes tájai, a 48 Celsius-fokos végardói melegfürdő,[17] a világhírű tokaji bor és e természeti tényezőkhöz kapcsolódó történelmi múlt, a történelmi levegőt árasztó Rákóczi-vár, a műemlékek: mind-mind vonzást gyakorolnak az idegenforgalomra.
Vitatott kérdés, hogy Sárospatak miért vesztette el 1876-ban városi jogállását.[18] A heroizálásra hajlamos nézetek szerint a szabadságharcokban betöltött szerepe miatt. Azonban, ha megvizsgáljuk gazdasági tényezőit, a közigazgatásban betöltött szerepkörét, objektívebb magyarázatot találhatunk. Az igazi ok, hogy a felgyorsult kapitalista fejlődéssel járó gyorsabb ütemű és nagyobb arányú iparosítás folyamatától Sárospatak távol esett. Ebben szerepet játszott a megyeszékhely, Sátoraljaújhely közigazgatási szerepköre, urbanizáltsági előnye. Sárospatak központi fekvése (vonzáskörzetében mintegy 40 000 ember él), a vezető rétegek magas képzettsége és városias életmódja, a város kultúrtörténeti múltja és kulturális életben elfoglalt helye kevés volt a városi rang megtartásához, mert a modern kor városi feltételeivel (iparosítás, a városra jellemző munkamegosztás, a város társadalmi struktúrája) nem tudott lépést tartani. Hiába teljesített közép és felsőfokú ellátási funkciókat, a település csak egyoldalúan fejlődött. Múltja, hírneve a városok között tartotta nyilván, de a városban és vonzáskörzetében élő népesség ellátásában, így megtartásában sem tudott igazán a városi igényeknek megfelelni. Tényleges gazdasági, társadalmi szervező és ellátó funkcióiban alig lépett túl a nagyközség lehetőségein.
A városi jogállás elvesztése egy évszázadig tartó szunnyadását jelentette a városnak. Községi státusza még a felszabadulás után sem teremtette meg a fejlődés feltételeit, mivel nem rendelkezett számottevő iparral, és 1956-ban, a járások összevonása után a járási székhely szerepkörét is elvesztette.[19] Az ezt követő években, mivel a lakosság helyben való foglalkoztatása nem volt biztosítva, elvándorlási folyamat indult meg, amely a népesség folyamatos csökkenéséhez vezetett, és mint nagyközség, kifejezetten mezőgazdasági településnek számított. A város lélekszáma 1960-ban és 1970-ben ugyanannyi volt, mint 1941-ben.[20] 1960 és 1970 között a 4%-os természetes szaporodás mellett a népesség 0,2%-kal csökkent, tehát erőteljes elvándorlási folyamat indult meg. Ez érthető is, mert bár a gazdaságban kezd némi fellendülés mutatkozni, de közel sem olyan mértékben, hogy a város a népesség megtartását biztosítani tudja.
Az alacsony foglalkoztatottsági szint mellett az infrastrukturális ellátottságot is az elmaradottság jellemezte. A vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 4,4%, a csatornahálózatba bekötötteké 1,6%, a belterületi utak nagy része kiépítetlen földút volt. 1968-ig nem történt állami lakásépítés. Az épületek elhelyezése a szűk városmagban kisvárosi, a többi területen falusias jellegű volt. A többszintes épületek aránya elenyésző, az épületek állaga elavult volt, a lakóházak 30%-a a múlt században épült, a lakások 90%-a komfort nélküli, 50%-a egyszobás, mintegy 40%-a vályog vagy vert falazatú. Az intézményellátottság is ellentmondásos volt. A felsőfokú tanítóképző, a nagy hírű gimnázium és kollégiumai mellett elaprózott és korszerűtlen általános iskolai, elégtelen óvodai és bölcsődei hálózat, szatócsszerű kereskedelmi hálózat, és a szolgáltatási ellátás teljes hiánya volt jellemző. Az ipari termelésben foglalkoztatottak többsége más településekre járt el dolgozni. A város ipara fejletlen és elaprózott volt. A mezőgazdaság a meghatározó, de az is dekoncentrált, négy termelőszövetkezet működött. Ennek megfelelően a társadalmi szerkezet is alig változott az 1960-as évek végéig. A demográfiai szerkezet viszont – elsősorban az elvándorlás következtében – lényegesen romlott.
Mégis a vonzáskörzetébe tartozó községekre a közoktatás, a közművelődés, egészségügy és a kereskedelem területén, valamint a közlekedés vonatkozásában egyre növekvő mértékű hatást fejtett ki. Emellett mind erőteljesebben bontakozott ki idegenforgalmi szerepe, melyben országos jelentőségre tett szert. A Rákóczi-vár, a tudományos könyvtár, az iskolamúzeum, a Zempléni-hegység még feltáratlan természeti szépségei egyre nagyobb vonzást gyakoroltak mind a belföldi, mind a külföldi érdeklődőkre. Az akkor megnyílt melegfürdő vonzó hatása nemcsak a környező községekre, Sátoraljaújhelyre, hanem Kelet-Szlovákia jelentős területére is kiterjed. A városba látogatók száma már a várossá válás előtt is megközelítette a 200 ezret.
A város fejlődése 1968-tól napjainkig
Az alapvető változás 1968. augusztus 20-szal következett be, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa – 20/1968. ET. sz. határozatával[21] – Sárospatakot várossá nyilvánította. Amikor még csak jelei mutatkoztak a városiasodásnak, a kiváltó okok inkább a kultúrtörténeti és történelmi hagyományok, a közvélemény, a fejlesztésre elhatározott szándék és a kibontakozásban levő, vonzáskörzetére irányuló központi szerepkör voltak. A városiasodás igazi folyamatai csak ezután indulhattak meg erőteljesen, mikor a jogi keretek nagyobb önállóságot, de főleg nagyobb fejlesztési lehetőségeket biztosítottak. Mondhatnánk úgy, hogy a város megelőlegezett bizalmat kapott.
A várossá nyilvánítás a III. ötéves tervidőszak közepén történt, így a városfejlesztés anyagi feltételei csak lassúbb ütemű indítást tettek lehetővé. A gyorsabb ütemű fejlődés a IV. ötéves tervidőszakban indulhatott meg. Erre az időszakra koncepciónk az volt, hogy teremtsük meg az alapfeltételeit az urbanizációs folyamat beindításának, illetve meggyorsulásának. E tervidőszakban 172,4 millió forintot használtunk fel tanácsi szinten a város fejlesztésére. Pusztán e számból nehezen ítélhető meg, hogy ez az összeg sok-e vagy kevés, de abban az időben a térség építőipari kapacitáshiánya mellett még ezt is gond volt beépíteni. Az V. ötéves tervidőszakban – többszöri emelés eredményeképpen – már 355,6 millió forintot fordíthattunk beruházásokra. Ez az összeg már a határozottan kibontakozó városi arculat további erősítését, a lakossági ellátás magasabb színvonalú kielégítését szolgálta. Mindkét tervidőszak, sőt a VI. ötéves tervidőszak városfejlesztési koncepcióját, a megye településeinek hierarchikus rendjét, a központi szerepkörrel felruházott települések funkcióját, jellegét, valamint vonzáskörzetét 30 éves távlatban meghatározó megyei településhálózat-fejlesztési tervére, illetve a városi pártbizottság 1973. évben hozott várospolitikai határozatának[22] fő irányaira és célkitűzéseire alapoztuk. A tanácsi fejlesztéseken kívül ugyanezen elgondolásokra alapozva – ma már szinte forintban ki sem mutatható – vállalati és szövetkezeti beruházás is megvalósult, amely a termelési szerkezet korszerűsítésére, az extenzív és ezzel párhuzamosan az intenzív termelésfejlesztésre irányult, megváltoztatva a város gazdasági struktúráját, megteremtve a lakosság helyben való foglalkoztatásának lehetőségét. Ma már a várossá nyilvánítás óta eltelt 13 év eredményei bizonyítják, hogy az elgondolások helyesek voltak. E rövid időszak alatt a város történelmében soha nem tapasztalt ütemű fejlődés indult meg, átalakult gazdasági és társadalmi szerkezete, létesítmények egész sorát valósítottuk meg.
A lakásellátottság alakulása az életszínvonal mérhető összetevői között az egyik legdominánsabb tényező. E téren nagyon hátrányos helyzetből indultunk. A 4010 darabos lakásállomány nagy része állagában rossz, korszerűtlen volt. Az egy lakásra jutó családegység 1,24, mely megyei viszonylatban az egyik legrosszabb mutató volt. Az azóta felépült lakások száma 1222 darab, ennek alapján 1980. december 31-én az egy lakásra jutó átlagos családegység 1,11-re csökkent. A megépült lakásokból 529 darab állami pénzeszközökből megvalósult célcsoportos, 80 darab OTP-társas-, ebből 28 darab munkáslakás, melyek legnagyobb része összkomfortos. A nagyszámban megépült állami és magánlakások ellenére a lakásigények újratermelődnek, ma is 821 lakásigénylőt tartunk nyilván. A korábbiaknál lényegesen gyorsabb ütemű lakásépítés egyúttal a városépítés egyik legjelentősebb eszköze volt. Megkezdődött a városközpont átalakításának folyamata, ennek folytán a városközpont már kezd igazán városi képet mutatni, bár építészeti vonatkozásban az egyes épületek eléggé eltérő stílusjegyeket hordanak még magukon. Ugyanakkor a tömeges lakásépítési igényeknek eleget téve, a volt vásártéren új lakótelepet kezdtünk el építeni, ahol ma már 373 darab lakás áll. A megyei tanács vb támogatásával ezen lakások többsége korszerű, gyorsöntött technológia alkalmazásával valósult meg.
A közművesítettség terén elért eredményeket legjobban az illusztrálja, ha bemutatjuk: 1968-ban mindössze 2,1 km hosszban volt kiépített vízvezetékünk, s az akkori lakásállománynak mindössze 4,5%-a volt vezetékes ivóvízzel ellátva: szennyvíztisztító-telepe a városnak nem volt, a Bodrogba vagy a rosszul működő helyi derítőkbe vezetett csatorna hossza 1,6 km volt. Ma a város teljes területén kiépült vezetékes vízhálózat működik, 1800 m3/nap kapacitású szennyvíztisztító-telep fogadja be a 12,7 km hosszágú csatorna szennyvizét. A szűkebb értelembe vett belváros és a lakótelep, valamint a végardói melegfürdő és környéke szennyvízcsatorna-hálózattal van ellátva. A közlekedés sem indult magasabb szintről. A 45,8 km úthálózatnak csak 27,6%-a volt portalanított, s mindössze egyetlen rövid útszakasz – a vasútállomást a gimnáziummal összekötő utca – volt ellátva aszfaltburkolattal.[23] Ezzel szemben ma az 59,7 km úthálózatunknak 79,3%-a korszerű szilárd burkolatú, csapadékcsatornával ellátott. A közvilágítási hálózat a mennyiségi növekedés mellett szinte teljes egészében korszerűsödött, a lámpatestek 95,4%-a higanygőzégőkkel van ellátva. A város köztisztasága, parkjainak gondozása, a házkezelés szinte teljesen gazdátlan, rendkívül alacsony színvonalú volt. Joggal érte sok kritika a várost, hogy piszkos, sáros, gondozatlan. Az 1976-ban létrehozott városgazdálkodási költségvetési üzem szervezett tevékenysége, gépparkjának kialakítása nyomán szemlátomást megjavult a város köztisztasága, parkterületeinek gondozottsága. Ennek érdekében a lakosság is nagyon sokat tesz a „Tiszta, virágos Sárospatakért” mozgalom keretében.
Sárospatak legerősebb funkciója ma is az oktatás és közművelődés. A megye egyetlen humán jellegű felsőoktatási intézményének,[24] a Comenius Tanítóképző Főiskolának vonzása kiterjed az egész megyére, sőt a megyén túlra is. Az 1976. évi főiskolává nyilvánítás után fejlődése is meggyorsult.[25] A tanáccsal közös beruházásban épült, korszerű 16 tantermes gyakorló általános iskola belépésével felszabadult tantermek megteremtették a feltételeit a főiskola hallgatói létszám 40 fővel való emelésének, mely az egész megye képesített tanító- és óvónőhiányának megszűnését segíti elő.
Az ország egyik leghíresebb és legnagyobb tanulólétszámmal működő középiskolája a sárospataki Rákóczi Gimnázium. A gimnázium és a hozzá tartozó három kollégium[26] épületegyüttesei az elmúlt évtizedben megújultak. A gyönyörűen helyreállított épületek méltóságteljes pompájukban várják az iskola alapításának 450. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeket.[27] De nemcsak az épületei újultak meg, hanem berendezései és felszerelései is, módot nyújtva a korszerű oktatási módszerek alkalmazásának.
A szakmunkásképzés 1974-ig egy elavult régi iskolaépületben, mint fiókintézet működött. A növekvő iparosodás, de a mezőgazdaság korszerűsödése is megkövetelte a tervszerű szakmunkásképzést, a szakmunkás- utánpótlás biztosítását. A IV. ötéves tervidőszakban megépült a még tovább bővítendő, 8 tantermes, gyönyörű tornacsarnokkal rendelkező, korszerű szakmunkásképző intézet, melyben 12 szakmában folyik az oktatás.[28] A közel 600 szakmunkástanuló 60%-a a környező községekből jár be. Tevékenysége kiterjed a felnőtt dolgozók képzésére is, ahol évente 100–150 felnőtt dolgozó szerez betanított, illetve szakmunkás-bizonyítványt.
Az állami zeneiskola 1969 óta működik önálló intézményként városunkban. 1980-ban az 5,7 millió Ft költséggel gyönyörűen helyreállított egykori „gólyavár” műemléképületében helyeztük el, mely egyik ékessége lett városunknak.[29]
Sárospatakot iskolavárosnak, diákvárosnak ismerték országszerte. Erre a címre nagy hírű gimnáziuma, kollégiumai, főiskolája révén rá is szolgált. Ugyanakkor ellentmondásos volt a helyzet, mivel a hírnév mellett általános iskolái a várossá nyilvánítás időszakában elhanyagoltak, elavultak voltak, szükségtantermekben folyt az oktatás. A IV. ötéves terv egyik első beruházásaként egy új 16 tantermes általános iskolát,[30] majd egy 210 férőhelyes általános iskolai diákotthont létesítettünk.[31] Az V. ötéves tervidőszakban pedig az új 16 tantermes gyakorló általános iskola épült meg.[32] Mindhárom létesítmény korszerű konyhákkal, éttermekkel készült, mely az alacsony napközi otthonos ellátást is a megyei átlag fölé emelte. Emellett javítottuk az iskolák eszközellátottságát, mely szintén rossz volt. Az alsófokú oktatásban is jelentős a város szerepe. Az általános iskolai diákotthonban kapott helyet Sárospatak és a Bodrogköz kiterjedt tanyavilága körzetesített iskoláinak 260 tanulója. A szomszédos Hercegkút felső tagozatos tanulói is Sárospatakra járnak be naponta iskolába. Az iskolák 1980. évi átszervezésével minőségileg jobb személyi és tárgyi feltételeket teremtettünk, s ezzel növekedett a szaktanárok által leadott órák száma, s a tanulócsoportok elhelyezése is kedvezőbb lett. Az általános iskolai oktatás színvonalának növekedése, a Comenius Tanítóképző Főiskola tudományos munkája Sárospatakot a megye pedagógus-továbbképzésének központjává tette.
1970-ig egy 75 férőhelyes óvodája volt a városnak, amely 15,3%-os, a megyében a legalacsonyabb ellátottságot biztosított. Éppen ezért igen nagy súlyt helyeztünk ennek a kérdésnek a megoldására. A két tervidőszakban négy csoporttal bővítettük és korszerűsítettük a régi óvodát, és megépítettünk egy 100 és egy 200 férőhelyes új óvodát,[33] valamint a végardói városrészben egy megüresedett tanteremben még egy csoporttermet alakítottunk ki. Jelenleg 20 óvodai csoport működésével, azok 130%-os kihasználtsága mellett 80–85%-os ellátottságot tudunk biztosítani, amely még mindig alacsonyabb az igényeknél.
A város kulturális kisugárzó hatása nemcsak a közvetlen vonzáskörzetére, hanem távolabbra, sőt a szomszédos Sátoraljaújhelyre ma is kiemelkedő. Sárospatak múzeumai, önálló galériái, tudományos gyűjteménye, rendszeres kiállításai értékesek és nagyon látogatottak. Évente 300–400 ezer vendég keresi fel a várost. A sárospataki diáknapok hagyományai ismertek, 4000–5000 diák találkozik és vetélkedik a városban.[34] A zenei, irodalmi rendezvények száma is igen magas: nyári zenei napok, tavaszi kulturális és tudományos hetek rendezvénysorozatai stb. A város közművelődésben betöltött szerepe tovább fog növekedni, mikor a város lakosságának régi vágya, az V. ötéves tervidőszakban elkezdett és 1982-ben befejeződő művelődési és ifjúsági ház megvalósul.[35]
Az 1967-ben Béres Ferenc énekművész adományából alapított városi képtár,[36] Domján József Amerikában élő Kossuth- és Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész, Andrássy Kurta János szobrászművész, Klinkó József műgyűjtő és más neves művészek adományaiból tovább gyarapodott.[37] A Domján-gyűjtemény számára 1977-ben átalakítottunk egy műemléképületet[38] és most áll befejezés előtt egy másik műemléképület helyreállítása, ahol Andrássy Kurta János alkotásaiból állandó kiállítást rendezünk.[39] A most két helyen működő képtárt méltón illetik elismerésben az ide látogatók.
Az egészségügy területén a város csak részleges középfokú funkciót tölt és tölthet be, mivel Sátoraljaújhely kórházzal és ennek bázisára épített fejlett szakrendelési hálózattal rendelkezik, amely a teljes körzetet el tudja látni. A várossá nyilvánítás időpontjában az egészségügyi és szociális intézményi hálózat volt a legelmaradottabb állapotban. A körzeti és szakorvosi rendelők, a tüdőgondozó egy szűk épületbe voltak beszorítva, nem tudtak eleget tenni az ellátás igényeinek. Ugyanez mondható el a szociális otthonról és bölcsődéről is. Az eltelt 12 évben a fejlődés, ha nem is látványos, de ezen a területen is számottevő.
1969-ben új tüdőgondozó intézetet,[40] 1970-ben a szociális otthonnak új korszerű szárnyépületet építettünk. A IV. ötéves tervidőszakban a város központjában jól felszerelt rendelőintézetet adtunk át[41] és bővítettük a bölcsőde épületét, korszerűsítettük a szülőotthont. E létesítmények megteremtették a feltételeit egészségügyi téren is az ellátási színvonal emelésének. Az orvosi körzetek emelésével és átszervezésével, a gyermekorvosi körzetek kialakításával az egy körzetre jutó lakosságszám a korábbi 3300 főről 2000 főre csökkent. Fejlesztettük a szakorvosi ellátást, a fogászati körzetek számát négyre emeltük. A tüdőgondozó intézet „komplex szűrést” végez, vizsgálatai kiterjednek nemcsak a légzőszervi, hanem a szív-, érrendszeri és cukorbetegségekre is. Javítottuk az üzemegészségügyi ellátást, ma négy ipari és két mezőgazdasági üzemben van üzemorvosi szolgálat. Megszerveztük az állandó központi ügyeleti szolgálatot.
A bölcsődei ellátás is bővül, de még jelenleg is 100 bölcsődéskorú gyermekből csak hetet tudunk elhelyezni. Szociális téren is jelentős a fejlődés, megszerveztük a házi szociális gondozást, bővítettük a meglevő öregek napközi otthonát és a bodroghalászi városrészben a megszűnt iskolában új öregek napközi otthonát alakítottunk ki. A szociális jellegű intézményeket integráltuk a szociális otthonba, ahol szintén jelentős korszerűsítéseket hajtottunk végre. Központi fűtéssel, mosodával láttuk el a felújított intézetet.
A város kereskedelmi hálózata a várossá nyilvánítás idején rendkívül elavult és korszerűtlen volt. A kiskereskedelmi hálózat alapterülete 3306 m2 volt, a legkisebb a megye városai között. Jelenleg 8540 m2, a növekedés 258%-os. Az állami és szövetkezeti kereskedelmi szervek közötti, a 60-as évek elején történt területrendezés folytán Sárospatakon az ellátást a helyi áfész[42] végzi, így a hálózatfejlesztés is nagyrészt az áfész beruházásában történt. A 70-es években az ellátás javítása és a gyorsabb ütemű hálózatfejlesztés érdekében törekedtünk arra, hogy az állami kereskedelmi szervek is jelen legyenek városunkban, de az ellátás 70–80%-a ma is az áfész feladata. A kereskedelmi hálózatfejlesztés a IV. ötéves tervidőszakban indult meg. Az áfész – tanácsi támogatással – 1971-ben, majd 1972-ben ellátatlan területen két korszerű önkiszolgáló boltot nyitott. 1973-ban megnyitásra került a 22 millió forint beruházással épült, 2710 m2 alapterületű Bodrog Áruház. Az ellátás szempontjából e legjelentősebb létesítmény belépésével megüresedett üzlethelyiségekben az áfész kialakította a városi igényeknek is megfelelő széles körű szakbolt hálózatot.
Városrendezési feladatokkal összefüggésben a városközpontból a TÜZÉP új telephelyre költözött 1975-ben.[43] A régi, zsúfolt 4222 m2 terület 17406 m2-re bővült és több zárt raktár és fedett szín épült. Az ÁFOR[44] is kiköltözött a városközpontból, és a 37-es fő közlekedési út bekötő útja mentén, valamint a lakótelep mellett új, korszerű töltőállomásokat létesített.
Az állami kereskedelem belépését jelentette, hogy 1976-ban a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat egy 127 m2 alapterületű gyermekruházati és egy 58 m2 alapterületű divatáruüzletet nyitott. A tanács és az áfész közös beruházásában 1980 őszén az új lakótelepen egy 600 m2 alapterületű ABC-áruházat hoztunk létre, mely a térség ellátását hosszabb távon is képes megoldani.
A vendéglátóipar fejlődése a növekvő idegenforgalom ellenére elmaradt az igényektől. Alapterülete az 1968. évi 2886 m2-ről 3380 m2-re nőtt, a növekedés csak 17%-os. Az áfész a meglevő hálózat bővítésével, korszerűsítésével törekedett a helyzet javítására, így 1976-ban megnyitotta a Megyer kisvendéglőt és borozót, valamint 1979-ben a Vadászkürt éttermet.[45] Döntő lépésnek mondható, hogy a vendéglátó ellátás területére „betört” a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat. Jelenleg ugyancsak a melegfürdő területén egy éttermet üzemeltet, de már közvetlenül átadás előtt áll a lakótelepen egy 600 adagos konyhával üzemelő étterem.[46]
Sárospatak a megye településhálózat-fejlesztési terve szerint idegenforgalmi központ szerepkörrel van felruházva. Ez a szerepkör megkívánja, hogy az évi 300–400 ezer látogató számára megfelelő ellátást és szállást tudjunk biztosítani. A Borostyán reprezentatív étterme és mindössze 39 ágyas szállodája,[47] valamint a többi étterem és a mintegy 100 férőhelyet biztosító fizetővendég-szolgálat ennek az igénynek nem képes eleget tenni. Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentőségű, hogy a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat pályázat útján elnyerte az Országos Idegenforgalmi Tanács támogatását egy százhúsz férőhelyes szálloda és ehhez kapcsolódó háromszáz adagos konyhával üzemelő étterem, valamint egy háromszáz férőhelyes kemping építésére. A szálloda és étterem falai már állnak, 1982-ben várható az átadása,[48] a kemping pedig már megnyílt és várja a vendégeket.[49]
A város idegenforgalmának jelentős tényezőjévé vált a végardói melegfürdő: 48 Celsius-fokos, gyógyhatásokban gazdag vizét ásványvízzé nyilvánították. A fürdő az elmúlt 12 évben sokat fejlődött; új kabinsorok, gyermekmedence, téliesített úszómedence épült. Ennek ellenére jelenlegi szolgáltatásai nem képesek eleget tenni az idegenforgalom igényeinek, további medence építése szükséges. A kemping megnyitásával várható, hogy ugrásszerűen megemelkedik látogatottsága. A fürdővel kapcsolatosan másik gond, hogy éttermi szolgáltatásait is tovább kellene bővíteni.
A lakossági szolgáltatás terén mérsékeltebb volt a fejlődés, ami elsősorban az anyagi erő hiányának következménye. Ez egyaránt értendő a tanácsi és a szolgáltatóipar területére. Továbbra is alacsony a szocialista szektor aránya. A IV. ötéves tervidőszakban – a megyei szolgáltatásfejlesztési alap támogatásával, tanácsi közös beruházásként – megépítettünk egy 250 m2-es, korszerűen felszerelt Gelka-szervizt és egy Patyolat-felvevő helyet.[50] Ezen a területen viszonylag kielégítő a szolgáltatói kapacitás, de számos más területen (fodrászat, fényképészet, gépkocsijavítás, -karbantartás, lakáskarbantartás, méretes ruházat, cipőjavítás stb.) a következő tervidőszakban fejlesztenünk kell.
Sárospatak és vonzáskörzete a megye iparilag gyengén fejlett területei közé tartozott, mivel a felszabadulás utáni szocialista iparosítás időszakában kevés beruházás jutott a városnak, s nagymértékben érvényesült a borsodi iparvidék elszívó hatása. A fellendülés az 1960-as évek végén kezdődött, amikor a megyei és helyi tudatos, tervszerű iparfejlesztési politika következtében a Csepel Művek Kerékpár- és Varrógépgyár (ma Jármű- és Konfekcióipari Gépgyár) gyáregysége, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatósága idetelepült, s a helyi tanácsi és szövetkezeti ipar is jelentős mértékben növelte munkahelyeinek számát. Ezek után is az iparban foglalkoztatottak aránya 1969-ben csak 34%-os volt, az előállított termelési érték 200 millió forint. A foglalkoztatási lehetőségek még ekkor sem biztosították a város népességmegtartó képességét: csak Sárospatakról akkor mintegy 1600–1700 dolgozó járt el dolgozni, akik potenciális alapját képezték az elvándorlásnak.
Az iparosítási célkitűzések megvalósítását nagymértékben segítette, hogy a város mind a IV., mind az V. ötéves terv időszakában a kormány által ipartelepítésre kijelölt és támogatott települések közé tartozott.[51] Így az extenzív iparfejlesztésre történtek intézkedések, természetesen párosítva a termelékenyebb technológiák alkalmazásával. A központi ipartelepítési támogatás igénybevételével, valamint a helyi erőforrásokból oly mértékben emelkedett az ipari munkahelyek száma, hogy az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya az V. ötéves tervidőszak végére elérte a 48%-ot.
Az iparfejlesztés bázisa a Csepel Művek JÁKO gyáregysége volt. A két tervidőszakban új iparcsarnokok létrehozásával, új automata gépsorok beállításával növelte a foglalkoztatottak létszámát, mely jelenleg meghaladja a 900 főt. Ugyanakkor egyszerűsítette termékszerkezetét, s ma termelési értéke 375 millió forint, melynek 25,5%-a exportra kerül. A IV. ötéves tervidőszakban iparfejlesztési támogatásból kezdte meg bővítését és korszerűsítését a ruházati szövetkezet, amely a női munkaerő helyben való foglalkoztatásában tölt be nagy szerepet. A közel 400 nőt foglalkoztató szövetkezet kapacitásának 95%-ával tőkés exportra termel. Számottevő, megyeileg támogatott fejlesztés történt még a B.-A.-Z. megyei Építőanyag-ipari Vállalat sárospataki üzeménél, ahol a kályhacsempegyártásról áttértek a díszkerámia gyártására, s új üzemcsarnokok létrehozásával korszerűsítették a technológiát, javították a munkakörülményeket. A kerámiaüzem is elsősorban női munkaerőt foglalkoztat. Többi üzemünk is – elsősorban vállalati erőforrásokból – növelte a munkahelyek számát, üzem- és munkaszervezéssel egyszerűsítette termelési szerkezetét, javította a dolgozók munkakörülményeit.
Sárospatakon a tanácsi és szövetkezeti építőipar tevékenykedik. A várossá nyilvánítást követő években a szűk építőipari kapacitás okozta a legtöbb gondot a fejlesztési célkitűzések megvalósításában. Ezért súlyponti kérdésnek tekintettük, s ebben a megye maximális támogatást nyújtott, az építőipari kapacitás bővítését és a gyorsabb ütem érdekében korszerűbb építési technológiák alkalmazását. A megyei tanács vb több milliós támogatásával a B.-A.-Z. megyei Tanácsi Építőipari Vállalat bevezette az alagútzsalus technológiát és ezt először Sárospatakon alkalmazta, ezzel meggyorsult a lakásépítés üteme.[52] Az 1969-ben alapított, majd 1971-ben a járásival összevont építőipari költségvetési üzem kapacitása 1971-hez viszonyítva megnégyszereződött. A városközpontban épült lakások és üzlethelyiségek beruházásainak nagy részét az üzem végezte. A termelőszövetkezetek építőipari vállalata, valamint az építő- és szerelőipari szövetkezet kapacitása szintén növekedett. Mindkét szerv, de különösen a TÉV tevékenyen kivette részét a városfejlesztő beruházásokban.
A város iparosodását, dinamikus gazdasági fejlődését legjobban a termelési érték alakulása szemlélteti. A város ipari, építőipari üzemei folyó áron 1971-ben még a 400 millió forintot sem érték el, 1975-ben már 618 millió forintra emelkedett, s 1980-ra elérte az 1,2 milliárd forintot, tehát 10 év alatt a növekedés háromszoros. Ezen belül emelkedett a város exporttermelése is, és meghonosodott a városban a gépipar.
Sárospatak mezőgazdasága ma is számottevő. Városunk a megye legnagyobb területtel rendelkező települése, területi kiterjedése 13 958 hektár.[53] A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya ma is 23,7%, lassan csökkenő tendenciájú. Kiemelkedő szerepével a távlatban is számolni kell. 1975-ig a területünkön három termelőszövetkezet működött, ekkor a Rákóczi és az Aranykalász Tsz egyesült a Kossuth Tsz-szel, amelynek jelenlegi területe 7644 hektár. A szövetkezet tagja a nádudvari KITE-nek,[54] s négy fő növényét zárt termesztési rendszerben termeli. Jelentős beruházással alakította ki a korszerű technológia által megkövetelt komplex gépsorokat. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok, különösen az utóbbi időben a Bodrogközben állandósult belvíz következtében, a növénytermelési ágazat veszteséges. A kedvezőtlen termőhelyi adottságokból eredően az állattenyésztést fejlesztették erőteljesebben, itt is a szarvasmarha- és a baromfiágazatra helyezték a nagyobb súlyt. Ehhez kifejlesztették a korszerű tartási rendszereket. Mindezek ellenére a szövetkezet jövedelmezőségét még így sem lehet biztosítani, ezért az utóbbi években arra kényszerült a szövetkezet vezetősége, hogy kifejlessze a nagyobb jövedelmezőséget biztosító melléküzemági tevékenységet. Jelenleg vasszerkezeti szereléssel, bérforgácsolással, műanyag-feldolgozással, parképítéssel is foglalkoznak, s folyamatban van e tevékenységük további bővítése. A feltételek biztosításához két új üzemcsarnokot hoznak ebben az évben létre.
A Bodrogközi Állami Gazdaság a Bodrogköz területén 4372 hektáron gazdálkodik. Fő profilja a gyümölcstermesztés, de jelentős a szarvasmarhatartása és a takarmánynövény-termesztése is. A gazdaság – növelve a gyümölcsültetvényeinek területét – a IV. ötéves tervidőszakban megépítette a 400 vagonos hűtőtárolóját. A gazdaság a gesztora a Borsodi Gyümölcstermesztési Rendszernek, valamint a gyümölcsfeldolgozó és -értékesítő társulásnak, melynek keretén belül tovább bővítik a hűtőtároló-kapacitást és léüzemet alakítanak ki. A Bodrogköz kedvezőtlen adottságai a gazdaságot is arra az elhatározásra kényszerítették, hogy melléküzemként vasszerkezeti munkákkal is foglalkozzék.
A város határában fekszik a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát[55] hatalmas, nagyüzemileg művelt szőlőterületeinek egy része is. Az elmúlt évtizedben ismét virágzik a szőlőtermelés, a gazdaság több száz hektáros telepítéseinek nyomán. Az utóbbi években fellendült a szőlőtermelési kedv a magánterületeken is, ami kedvező hatással van a hegyaljai rekonstrukcióra.
A tercier-ágazatok[56] is növekvő szerepet töltenek be a város életében. A szállítás kiemelt jelentőségű, mivel Sárospatak fekvésénél fogva közlekedési csomópont. A nagyvasúti vonalat korszerűsítették, a közeljövőben megkezdődik az új MÁV–Volán-pályaudvar építése is. A kisvasút – az érintett lakosság tiltakozása ellenére – véglegesen megszűnt,[57] ezért a közúti közlekedés szerepe növekszik. Az autóbusz-forgalmi csomópont most van kiépülőben, jelenleg 12 irányba 106 járatpár közlekedik. A város területi kiterjedése megkövetelte a helyi közlekedés megszervezését. Jelenleg három irányba 36 autóbusz-járatpárt közlekedtetünk.
Sárospatak gazdasági fejlődése, termelési szerkezetének átalakulása maga után vonta a város társadalmi arculatának módosulását. A város lakónépessége a várossá nyilvánítás időszakában 14 484 fő volt és éveken át csökkenő tendenciát mutatott. Az 1980. évi népszámlálás előzetes adatai szerint jelenleg 15 316 fő, a tényleges szaporodás 5,3%-os. Ezen belül 1,7%-os a vándorlási különbözet. Hozzátartozik e képhez az is, hogy a város nagy kiterjedésű külterületén lakott a népesség 19,2%-a, amely ma – a tanyavilág fokozatos sorvadása következtében – 10–12%-os, s e jelentős mértékű csökkenés a városi lakosság lélekszámát növelte, mely a statisztikai adatokban nem jelenik meg. Érzékelhető ez viszont a magas lakás- és építési igényekből.
A munkahelyek számának 22%-os növelése maga után vonta a foglalkoztatási szint emelkedését. Az V. ötéves tervidőszak végére elértük, hogy a férfiak vonatkozásában teljeskörűvé vált a foglalkoztatás. A nők körében – főleg az érettségizők magas száma miatt – még mindig jelentkeznek gondok a munkába állításuknál. De nemcsak a város, hanem a vonzáskörzet lakosságának foglalkoztatása is lényegében megoldódott, mivel a járás községeiből több mint ezer dolgozó jár be naponta sárospataki munkahelyekre. Az eltelt 12 év alatt elértük, hogy a foglalkoztatottak 48%-a az iparban dolgozik. Ezzel megnövekedett a munkásosztályhoz tartozók száma, meggyorsult a munkássá válás folyamata, bonyolultabb lett belső rétegződése, növekedett szakképzettsége. A termelőszövetkezeti parasztság életkörülménye, gondolkodásmódja, a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésével együtt szintén pozitívan változott. Növekedett a szellemi foglalkozásúak száma is, befolyásuk a város életére. A humán értelmiség mellett emelkedett a műszaki és agrárértelmiségiek aránya.
A város társadalmi átrétegződése kedvező tendenciaként értelmezhető. Nem járt kedvezőtlen hatásokkal a város szellemi életére, sőt ösztönözte annak további kibontakozását. A lakosság érzékenyen reagál a várost érintő minden kérdésre, véleményével, javaslataival, sokszor kritikus észrevételeivel tevékeny részesévé vált a bemutatott gyors ütemű fejlődésnek. De nemcsak véleményüket nyilvánítják, hanem fizikai társadalmi munkával, anyagi hozzájárulásukkal is segítik a város gyarapodását. A fizikai társadalmi munka értéke az 1969. évi 2,8 millió forintról 1980-ban 9,8 millió forintra növekedett, az egy főre jutó érték 636 forint, önkéntesen részt vesznek a „Dolgozz egy napot városodért” mozgalomban, melyből a két tervidőszakban 3 161 000 forint folyt be óvodaépítésre, a „Téglajegy”-akcióban, melyből 2338 ezer forintot fordíthatunk a művelődési ház építésére. Emellett aktívan tevékenykednek a városért az 1973-ban alapított városszépítő egyesületben, a Hazafias Népfront honismereti és környezetvédelmi bizottságaiban. A lakosság nagy részét áthatja a városért való felelősségérzet, megnyilvánul egészséges lokálpatriotizmusuk, s nemcsak szavakban, hanem tettekben is megmutatkozik a városért való tenni akarásuk.
A következő tervidőszak
A város bemutatott 12 éves fejlődése nem egy lezárult szakasz, hanem egy folyamatnak a része. Ezért fel kell vázolnunk a következő, a VI. ötéves tervidőszakra vonatkozó elgondolásainkat, terveinket. A népgazdaság jelenlegi helyzete országszerte csak mérsékeltebb ütemű fejlődést tesz lehetővé, ez kihat nemcsak a megyére, hanem a városra is. A VI. ötéves tervidőszak fejlesztési elgondolásai továbbra is a hosszú távra szóló várospolitikai párthatározatokra, a településhálózat-fejlesztési tervre épülnek, figyelembe véve a központi és a megyei irányelveket. Ebből egyet kell kiragadnunk, mégpedig a megyei párt-végrehajtóbizottságnak a VI. ötéves tanácsi fejlesztési tervekkel kapcsolatos állásfoglalását, mely szerint Sárospatak fejlesztését kiemelten kell kezelni.[58]
Elgondolásaink alapelve, hogy ha mérsékeltebb ütemben is, de tovább folytassuk a lakosság alapellátását biztosító létesítmények megvalósítását, tovább javítva a lakosság kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális, valamint kereskedelmi és szolgáltatási ellátottságát; a tervidőszakban határozottabban bontakoztassuk ki az idegenforgalmi központi szerepkör érvényesülését, ehhez az idegenforgalom fogadási feltételeinek megteremtését; valamint az ipari és mezőgazdasági üzemeinkben korszerűsödjön a termelés szerkezete, intenzív úton folytatódjon az iparfejlesztés. Mindezen elgondolásokat figyelembe véve nézzük meg nagyvonalakban, hogy milyen célokat tűztünk ki magunk elé:
A VI. ötéves tervidőszakban a tanács fejlesztési alapja 229,4 millió forint lesz. Ez az összeg ugyan kevesebb, mint az előző időszaké, de az elsősorban a lakásépítés konstrukciójának változásával függ össze. Tartalmilag a város további fejlődését, ha kissé lassúbb ütemben is, de biztosítja. Az állami lakásépítés továbbra is kiemelt terület marad. A tervidőszakban 150 célcsoportos állami és 200 telepszerű társaslakást építünk meg, ami azt jelenti, hogy a lakásépítés üteme változatlan. Az eltérés az, hogy nagyobb arányban vonjuk be a magánerőt. Magasabb lesz a munkáslakás-építés üteme is. Tovább folytatjuk a városközpont kiépítését, ezzel párhuzamosan a főutca földszintjein üzlethelyiségeket és szolgáltatóegységeket alakítunk ki. A lakások mintegy háromnegyed része a lakótelepen valósul meg, az építési terület már át fog húzódni az Arany János, a Sallai[59] és a Komáromi utcák által határolt területre, ez azt is jelenti, hogy e tervidőszakban a lakótelep a város felé fog terjedni. A lakásépítés ütemes folytatására a város felkészült, már kivitelezés alatt áll 116 db és közvetlen kezdés előtt áll 60 db lakás.
Sárospatak arányait tekintve magas a magánerőből épülő családi házak száma. Ennek további emelkedésével számolunk, ezért a telekellátásra nagyobb súlyt helyezünk, s gondoskodni fogunk azok alap-közművesítéséről is. Végrehajtó bizottságunk már döntött 304 db telek kialakításáról. A meglevő lakások állagmegóvására, azok korszerűsítésére – összhangban a központi elgondolásokkal – e tervidőszakban nagyobb lehetőségeink lesznek, 92 db lakást fogunk felújítani, korszerűsíteni. Ez Sárospatak vonatkozásában igen nagy jelentőséggel bír, mivel magas az állagában elavult, régen épült, de városképileg fontos, műemlék épületek száma.
Az V. ötéves tervidőszakban a vezetékes ivóvízhálózat megépítését befejeztük. Most már csak az újonnan kialakított telkek ellátását kell biztosítanunk. A szennyvízcsatorna-hálózatunk még nem éri el a kívánt arányokat, s a tervidőszakban is csak a telepszerű lakásépítési területek ellátását tudjuk megoldani. Városunk számára ez nagy gondot jelent, mert az utóbbi években a talajvízszint oly magasra emelkedett, hogy a családiházas területek szikkasztó képessége szinte teljesen megszűnt, így derítők építésére nincs meg a lehetőség, még a csapadékvíz elvezetése is egyes területeken megoldhatatlan. Egyedül Kispatak legmélyebb területeinek csapadékvíz-elvezetését tudjuk a közeljövőben rendezni.
1981-ben a KPM-mel[60] közösen megkezdjük a főutca Szabadság tér[61] – Déryné utcai szakaszának korszerűsítését. Ezen kívül – a nagy idegenforgalomra való tekintettel – a várkert mellett egy nagy autóparkolót építünk, ahol 9 autóbusz és 50 személygépkocsi fog elférni.[62]
1982-ben közös beruházásban megkezdődik a MÁV–Volán-pályaudvar építése,[63] s a szálloda építésének befejezéséig rendezni kívánjuk a Szabadság téri csomópontot és az Erdélyi, Comenius utcák út nyomvonalát, valamint a csatlakozó autóparkolók kiépítését.[64] A tervidőszakban mintegy 50 millió forintot fogunk fordítani útkorszerűsítésre, s az említett nagyobb útépítéseken kívül több rossz állapotban levő utat fogunk felújítani.
Az eddigieknél nagyobb lehetőségeink lesznek a város köztisztaságának, parkgondozási feladatainak ellátására. Bővíteni fogjuk városgazdálkodási üzemünk gépparkját, már 1981-től áttértünk a konténeres szemétgyűjtésre és növelni fogjuk a rendezett zöldterületeinket. Tervbe vettük a Bodrog-part vár és híd közötti szakaszának rendezését is, amely együtt jár a várfalak kiszabadításával és bemutatásával.[65] A város közepén levő egyházi temetők megteltek, ezért új köztemető építésének megkezdését tervezzük a Mandulás déli oldalán.[66]
Az egészségügyi ágazat egyedüli beruházása egy 60 férőhelyes bölcsőde lesz, melyet a lakótelepen fogunk megépíteni. Ezzel a bölcsődéskorú gyermekek 13%-át tudjuk majd elhelyezni. A kulturális ágazat területén valósult meg a korábbi években a legtöbb beruházás. A VI. ötéves tervidőszak legfontosabb beruházása is itt fejeződik be 1982-re, a már épülő művelődési és ifjúsági ház, mely nemcsak a város, hanem az egész vidék közművelődési központja lesz. A ház tető alatt áll és már érzékelhető, hogy építészetileg is a környezetbe illő, párját ritkító, nagyszerű alkotás lesz.[67]
Tervbe vettük a város Végardó felőli térségében egy újabb 75 férőhelyes óvoda létesítését, melynek folytán az eddigi 55,5%-os férőhely-ellátottság 74,1%-ra emelkedik 100%-os kihasználtság mellett. Óvodáink jelenlegi kihasználtsága 160%-os, ennek csökkentését a gyermekekkel való foglalkozás pedagógiai szempontjai megkövetelik. Tovább folytatódik intézményeink korszerűsítése. Mindenekelőtt befejezzük a középiskolai létesítmények felújítását, s ezt követően kerül sor a többi épület korszerűsítésére.
A város kereskedelmi alapellátását már az előző tervidőszakban megteremtettük, de tovább kell bővíteni a szakbolthálózatot és az idegenforgalom fogadási feltételeit biztosító létesítményeket. A főutca egy szakaszának átépítése megköveteli, hogy üzlethálózatunkat itt bővítsük. Tervezés alatt áll egy méteráru-lakástextil és egy lakásfelszerelési, valamint egy barkácsbolt építése, hogy a legfontosabbakat említsem. De ugyanitt akarunk létrehozni egy 200 m2-es fodrászszalont és egy fényképészszalont is. Bár a tárgyalások még nem zárultak le, de tervbe van véve egy évi 100 000 óra kapacitású autószerviz megépítése,[68] mely a környék, beleértve Sátoraljaújhelyt is, régi igényét ki fogja elégíteni.
Az idegenforgalom évről évre nő, a látogatóknak a város iránti érdeklődése egyre nagyobb, a vendégek azonban eddig legfeljebb egy napot tölthettek itt, mivel a vendégfogadás feltételei nem voltak meg. E téren gyökeresek lesznek a változások. Már az 1981. évi szezonban megnyitottuk a 300 férőhelyes kempinget, 1982-ben pedig a 120 ágyas szállodát a hozzá csatlakozó étteremmel.[69] Több napos program szervezésével szeretnénk vendégeink itt-tartózkodását gazdagítani.
A város 12 éves eddigi és 5 éves további várható fejlődését igyekeztünk bemutatni. Úgy véljük: e rövid tájékoztatásból a Sárospatakot ismerő és szerető olvasó tárgyilagosan megállapíthatja, hogy városunk történelmi hagyományainak ápolását és a korszerű fejlesztés követelményeit összhangban tartva, az utóbbi néhány esztendő alatt valósággal újjászületett, s gazdag múltjához, szép jelenéhez és ígéretes jövőjéhez méltóan viseli városi rangját.
(Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta: Bolvári-Takács Gábor)
Jegyzetek
[1] Bolvári-Takács Gábor: Sárospatak várossá nyilvánítása 1968-ban. Dokumentum-összeállítás a döntés előzményeiről, folyamatáról és visszhangjáról = Zempléni Múzsa, XVIII. évf. 2018. 3. szám, 5–105. o.
[2] Bujdos János: Sárospatak fejlődésének főbb kérdései = Borsodi Szemle, XXII. évfolyam, 1977. 3. szám, 49–60. o.
[3] Tóth József: Sárospatak gazdasági, társadalmi fejlődése a várossá nyilvánítás óta = Borsodi Szemle, XXVI. évf. 1981. 2. szám, 14–25. o. A szöveget teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük, kiemelések az eredetiben.
[4] https://archivum.sarospatak.hu/aktualis/aktualis1210.html
[5] 3/1967. (XII. 15.) OT–PM együttes rendelet az ipar arányos területi fejlesztését és a kitelepítési célkitűzések fokozott megvalósítását elősegítő intézkedésekről.
[6] Vö.: Bolvári-Takács Gábor: Sárospatak várossá nyilvánítása 1968-ban, i. m. 57. o.
[7] 1006/1971. (III.16.) Mt. határozat a területfejlesztés irányelveiről.
[8] 1007/1971. (III.16.) Mt. határozat az országos településhálózat-fejlesztési koncepcióról.
[9] 1018/1981. (VI.19.) Mt. határozat az országos településhálózat-fejlesztési koncepció módosításáról.
[10] Vö.: Kovács Ágnes: Makovecz Imre és Sárospatak = Zempléni Múzsa, V. évf. 4. szám, 2005. tél, 45–50. o.
[11] 1/1970. (XI. 15.) OT–PM számú együttes rendelet a központi területfejlesztési alap felhasználásának és a területi iparfejlesztés egyéb szabályozóinak megállapításáról.
[12] 4/1975. (XI. 29.) OT–PM–ÉVM számú együttes rendelet a központi területfejlesztési alap felhasználásáról.
[13] A település 1201-ben Imre királytól kapott városi kiváltságot, amelyet 1335-ben, 1429-ben és 1572-ben megerősítettek.
[14] A pataki kollégium 1981-ben, a cikk megjelenésekor ünnepelte alapításának 450. évfordulóját.
[15] Comenius egyik apai ági őse, Jan Szeges, a Felvidékről származott.
[16] Petőfi Sándor: Úti levelek Kerényi Frigyeshez. XI. levél. In: Petőfi Sándor összes prózai művei és levelezése. Magyar Helikon, Budapest, 1967. 366. o.
[17] A termálfürdőt 1961-ben nyitották meg. Vö.: Egey Emese: Fürdőélet Abaújban és Zemplénben = Zempléni Múzsa, VI. évf. 2006. 2. szám, 31. o.
[18] A városi státusz elvesztése valójában két lépcsőben történt: először a mezővárosi jogállás szűnt meg a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. alapján, majd a községekről szóló 1886. évi XXII. tc. a mezővárosi címhasználatot is eltörölte, 1886. július 23-ai hatállyal. Az itt szereplő 1876-os dátum nyilván a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1876. évi V. tc-re utal, amely igazgatásrendészeti szempontból jelentősen módosította az 1871-es jogszabályt, de a mezővárosi címhasználatot nem érintette.
[19] 1956. február 1-jén a sárospataki járást megszüntették, községeit a sátoraljaújhelyi és szerencsi járáshoz osztották be, Sárospatak az előbbihez került. Lásd: 2/1956. NET számú határozat egyes járások megszüntetéséről = Magyar Közlöny, 1956. 4. szám, január 18.
[20] Az adatok nem teljesen pontosak, de nagyságrendileg igazak. Sárospatak lakosságszáma 1941-ben 13.213 fő, 1960-ban 12.907 fő, 1970-ben 14.061 fő volt. A népesség számának alakulását befolyásolta a zsidó lakosság 1944. évi deportálása, továbbá Bodroghalász 1950-ben és Végardó 1965-ben történt Sárospatakhoz csatolása, illetve Györgytarló 1954. évi önálló településsé válása.
[21] Az Elnöki Tanács 20/1968. számú határozata Sárvár, Siófok és Sárospatak várossá alakításáról és Siófok egyesítéséről Balatonkilitivel = Magyar Közlöny, 1968. 53. szám, július 2. 573. o.
[22] Ennek előzménye az MSZMP Politikai Bizottságának 1973. július 3-án hozott határozata a városi pártbizottságok helyzetéről, munkájuk fejlesztéséről. Előírták a várospolitikai és városfejlesztési tervek összehangolását a területi középtávú tervekkel és kötelezővé tették a városi pártbizottságok mellett várospolitikai munkabizottságok létrehozását. Lásd: Vass Henrik (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971–1975. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1978. 523–536. o.
[23] A Táncsics Mihály utcát 1931-ben nyitották meg az Iskolakerten keresztül, hogy a Sárospataki Református Kollégium 400. éves alapítási ünnepségére érkező Horthy Miklós és kísérete a vasútállomásról egyenes és sima úton juthasson el a Kollégium főépületéhez.
[24] Amíg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1981-ben el nem kezdődött a jogászképzés, a megyében csak Sárospatakon létezett humán jellegű felsőoktatás.
[25] Az 1959. szeptember 1-től felsőfokú intézményként működő Sárospataki Tanítóképző Intézetet az1974. évi 13. számú törvényerejű rendelet alapján kiadott 1045/1974. (VIII.31.) Mt. számú határozat, 1976. szeptember 1-jei hatállyal, főiskolai rangra emelte, egyidejűleg az 1976. évi 21. számú törvényerejű rendelet a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola elnevezést állapította meg. Az 1986. évi 13. számú törvényerejű rendelet az intézmény nevét 1986. szeptember 1-jével Comenius Tanítóképző Főiskolára módosította. Az intézmény mai jogutóda a 2021. évi VIII. törvény alapján 2021. augusztus 1-jével megalakult Tokaj-Hegyalja Egyetem.
[26] Az Erdélyi János, a Kossuth Lajos és a Zrínyi Ilona kollégiumok.
[27] A Sárospataki Református Főiskola alapításának 450. évfordulója tiszteletére rendezett emlékünnepségre, az 1981/82. tanév országos megnyitójával egybekötve, 1981. augusztus 29–30-án került sor.
[28] A 119. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új épülete 1976-ban nyílt meg.
[29] A Rákóczi utca 6. szám alatti ún. „Gólyavár” a 20. század elején jogászok és teológusok internátusa volt; 1990 után a Sárospataki Református Kollégium visszakapta.
[30] A Petőfi Sándor Általános Iskola 1971-ben nyílt meg.
[31] A Móricz Zsigmond Diákotthon 1975-ben nyílt meg.
[32] A Comenius Tanítóképző Főiskola Árvay József Gyakorló Általános Iskolája 1979-ben nyílt meg.
[33] A József Attila utcában megnyílt II. sz. óvoda épületét 1973-ban, a lakótelepen létesült III. számú óvodát 1976-ban adták át.
[34] Az I. Sárospataki Diáknapokat 1962-ben rendezték meg, 1300-1500 diák részvételével. 1963-tól 1991-ig kétévente, páratlan években került sor a rendezvényre, átlagosan 2000-3000 résztvevővel.
[35] A Művelődés Háza Makovecz Imre tervei alapján 1983-ban nyílt meg. Vö.: Gerle János (szerk.): Makovecz Imre műhelye. Tervek, épületek, írások, interjúk. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1996. 125–131. o.
[36] A Béres Ferenc (1922–1996) dalénekes, Liszt-díjas Kiváló Művész magángyűjteményéből kialakított Sárospataki Galéria 1968-ban nyílt meg a Rákóczi-várban.
[37] Domján József (1907–1992) festő- és grafikusművész, Andrássy Kurta János (1911–2008) szobrászművész, Klinkó József (1896–1977) műgyűjtő.
[38] A Sárospataki Képtár Domján-gyűjteménye 1979-ben nyílt meg a Kazinczy utca 27. szám alatti Szinyei-házban.
[39] Andrássy Kurta János életművének gyűjteményes válogatását (száz darab szobor és kisplasztika) 1975-ben Sárospataknak adományozta. A tárlatnak helyet adó Sárospataki Képtár Szent Erzsébet téri épülete 1982-ben nyílt meg.
[40] A tüdőgondozó a Tompa Mihály utcában nyílt meg.
[41] A rendelőintézet (Egészségház) 1973-ban nyílt meg a mai helyén.
[42] A Sárospatak és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetről van szó.
[43] A Tüzelőszer- és Építőanyagkereskedelmi Vállalat telepe a Tanítóképző mellett, a mai Comenius utca és az ún. szolgáltatóház helyén állt, bejárata a Bartók Béla utcából nyílt.
[44] Ásványolajforgalmi Vállalat, a mai MOL egyik jogelődje.
[45] Ma a Megyernek helyet adó épületben a Béla király téren DM szaküzlet áll, a Vadászkürt helyén a Kossuth utcában a Hetes Étterem működik.
[46] Az 1981-ben megnyílt Otthon Étteremről van szó. A vállalat vette át a Rákóczi Gimnázium Mudrány és Kossuth kollégiumi éttermeinek üzemeltetését is.
[47] A Borostyán Szálloda és Étterem 1968-ban nyílt meg.
[48] A Bodrog Hotel megnyitására 1983-ban került sor.
[49] A kemping 1980 őszére készült el és 1981 tavaszán nyílt meg.
[50] Ez az ún. szolgáltatóház, a Bodrog Áruház mögött, a volt TÜZÉP-telep helyén, a mai Comenius utca mentén. Gelka: Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat; Patyolat: Mosó, Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat.
[51] 1/1970. (XI. 15.) OT–PM számú együttes rendelet a központi területfejlesztési alap felhasználásának és a területi iparfejlesztés egyéb szabályozóinak megállapításáról; 4/1975. (XI. 29.) OT–PM–ÉVM számú együttes rendelet a központi területfejlesztési alap felhasználásáról.
[52] Az alagútzsalus technológia első alkalmazására 1976-ban került sor, Sárospatakon 73 lakás épült e módszerrel. Vö.: Buchert Miklós: Az építők háza táján. Nagy feladatok küszöbén = Észak-Magyarország, XXXII. évf. 7. szám, 1976. január 9. 3. o.
[53] Sárospatak jelenlegi területe 13.909 ha.
[54] Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés; a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz gesztorságával 1972-ben létrehozott termelési rendszer.
[55] Mai jogutóda a Grand Tokaj Zrt.
[56] A tercier (harmadik) szektor az iparon és a mezőgazdaságon kívüli, főleg szolgáltató ágazatok gyűjtőfogalma volt.
[57] Az Elágazás – Zemplénagárd vonalszakaszon 1976. december 31-én, a Kenézlő Tisza part – Füzerkomlós vonalon 1980. november 29-én szűnt meg a forgalom.
[58] A már hivatkozott 4/1975. (XI. 29.) OT–PM–ÉVM számú együttes rendelet alapján a megyei pártbizottság aligha tehetett mást.
[59] ma: Szent József utca
[60] Közlekedési és Postaügyi Minisztérium
[61] ma: Béla király tér
[62] A parkoló a Várkert melletti Arad utcában található.
[63] Ez volt Magyarországon az első olyan vasúti létesítmény, amelyet teljes értékű vasúti és közúti közlekedési kapcsolat biztosításának igényével terveztek meg, tehát egy épületen belül megoldották a MÁV és a Volán üzemi részeinek és utasforgalmának kiszolgálását. A létesítmény 1985-re készült el. Vö.: Erdélyi Tibor: Vasúti épületek. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983. 218–219. o.
[64] A Szabadság – ma Béla király – téren a közlekedési lámpás csomópontot 1983-ban alakították ki.
[65] Ez azóta megtörtént, a Bodrog part a Vízikaputól a Retel utcáig rekreációs területként funkcionál, sétautakkal, szabadtéri színpaddal és ezt kiszolgáló létesítményekkel.
[66] Erre máig nem került sor, a sárospataki temetők egyházi fenntartásban működnek.
[67] A Művelődés Háza Makovecz Imre tervei alapján épült és 1983-ban nyílt meg.
[68] Az 1965-ben létesült sárospataki autójavító üzem 1978-ban a miskolci székhelyű AFIT XVI. számú Autójavító Vállalat 10. számú üzemegysége lett. 1983-ban Sárospataki Autójavító Kisvállalatként önállósult, a városi tanács kezelésében.
[69] A Bodrog Hotel megnyitására 1983-ban került sor.