A látszat ellenére nem Sinka István gyűjteményes életmű kötetét propagáljuk, hanem egy hajdani, nagy utakat bejárt pataki öregdiák hazatérését igyekszünk nyomon követni. Mert bizony meredek kaptatókon, a rengeteg sűrűjében, bozótos szegélyezte szakadékok peremén és olykor széles panorámát nyújtó fennsíkokon át vezetett Király István útja a Sárospataki Református Főiskola Angol Internátusának – szegény diákoknak fenntartott – manzárd szobájától a kollégiumi Tudományos Gyűjtemények jubileumi rendezvényéig. Pataktól Patakig, alfától az ómegáig.
A Zempléni Múzsa Alapítvány két, tartalmában és formájában egyaránt igényes kötetet jelentetett meg két éven belül, Király István öröksége és Király István nyomában címmel, az akadémikus irodalomtudós munkásságáról, az Ady interpretátor tanárról, az ELTE tanszékvezető professzoráról, aki Aczél György tanácsadójaként a Kádár-korszak meghatározó művelődéspolitikusa és egyben haláláig hűséges pataki öregdiák volt. E Múzsa-opuszok szervesen illeszkednek a Magvető Tények és tanúk sorozatában 1917-ben megjelentetett Napló 1956–1989 posztumusz kötethez, valamint az Osiris Kiadó 2021-ben kiadott Petőfitől Tandoriig. Tanulmányok, esszék, interjúk című jubileumi kiadványhoz, amelyek, szándékuk szerint, valamennyien Király István századik születésnapját ünneplik, egyben az életmű változó időkben újrafogalmazható értékeit és mulandóságait mérlegelik.
Az első, Bolvári-Takács Gábor által szerkesztett, közel négyszáz oldalas kötet Király István gazdag örökségét veszi számba az általa írott és a róla szóló szövegek válogatásával. Az életrajzi adatok időrendben közölt pontos és tárgyszerű felsorolása után egy szokatlanul terjedelmes – 152 oldalt kitevő – életút interjú nyitja a könyvet, mintegy előlegezvén azt a széles spektrumú közelítést, amely a kötet egészére is jellemző. Különleges értéke a Széchenyi Ágnes által – nagy empatikus érzékkel – vezetett interjúnak az a tény, hogy azt, mintegy fél évvel halála előtt adta, az akkor már nagybeteg, de szellemi erejét még teljességében birtokló Király. Talán ezzel magyarázható az alig korrigált élőbeszéd meggyőző hitelessége, beleértve azt is, hogy a vallomás-számba menő monológok sok olyan intim részletet tartalmaznak, amelyeket még a naplóbejegyzések sem tartalmaznak. Ilyenek azok a fiatalkori kilengések, amelyekben a nappali és éjszakai élet, már-már irracionálisan szöges ellentéteit éli meg a kései visszaemlékező, illetve azok a – későbbi harcostársaitól – folyamatosan, fegyelmezetten elviselt sérelmek, amelyek a gyanakvás és bizalmatlanság nyomasztó légkörét idézik, tapintható érzékletességgel a mai olvasó számára is. Így értjük meg, hogy az ellentmondásokkal teli, gazdag életmű puszta felmutatása, mi több: retrospektív nézőpontú, férfiasan szemérmes bűntudata, őszinte számvetése, imponáló emberi tisztességre és nagy jellemerőre vall.
Az első szakmai fejezet (amelyeket Agárdi Péter és Mórocz Gábor válogatott, Soltész Márton szerkesztett) a legreprezentatívabb Király-műfajból, az esszék köréből válogat féltucatnyi portrét, amelyekben szétválaszthatatlanul fonódik egybe a tudós társadalmi-történelmi távlatokban felmutatott lelete, talált tárgya és a tanár értékfelismeréseinek magyarázata, nevelő célzatú átadása. Bizonyára nem véletlen, hogy a közölt portréesszék fele a legnagyobb téma: Ady Endre sarkcsillag-helyzetéhez viszonyított jelenségekként ragyognak a magyar irodalom égboltján. Kaffka Margit írói-művészi pályaképében a nehéz sorsú asszony-emberi küzdelmek mellett kitüntetett figyelmet kap a költő-fejedelemhez fűződő barátság és a művészi üzenetek progresszív vonulata. Schöpflin Aladárt irodalomtörténet-írói, kritikusi és szerkesztői példaképének tekintette Király, főként csalhatatlan értékfelismerő képessége miatt, hiszen ő mutatott rá elsők között arra az új, egyetemes igényű életérzésre, amelyben „a magyar léleknek vívódása egy számára adott történelmi helyzet kényszerűségeivel” szólal meg Ady (és Móricz) írásművészetében. A Zubolyban Bányai Elemérnek, a költő legmeghittebb barátjának, éjszakai kóborlásai hűséges társának portréját rajzolja meg lírai vonásokkal a szerző. Benne az életével és halálával egyaránt hősiesen helytálló nevezetes névtelennek állít emléket. Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona alakjában az ideális női, asszonyi szerepet ragadta meg, Keresztúri Dezsőben, az ő életében is oly fontos szerepet játszó pedagógiai ethosz megtestesítőjét látta. A nagyműveltségű irodalomtörténészt és a nemes patriótát becsülte benne legtöbbre, holott kezdetben kifejezetten erős ellenérzéseket táplált iránta, mi tagadás, „osztályharcos alapon”.
A kötet második fele Király István sárospataki kapcsolataival foglalkozik (írta és összeállította Bolvári-Takács Gábor), ezt műveinek bibliográfiája követi (Agárdi Péter, Mórocz Gábor, Zahari István), végül magán- és közéleti képanyag zárja az első könyvet. Ha csak az oral history helyi becslésére hivatkozunk, amely szerint a pataki diákok formális és informális szövetsége közvetlenül az UNESCO után következik a világranglistán, könnyű belátni, milyen sokan kezdtük/kezdjük a könyv olvasását a helyi kapcsolatok számbavételével. Valóban példaértékű a Király interjúk és az életrajzi elemeket tartalmazó írásokban az indulást és az egész pályaívet kijelölő, meghatározó hivatkozás az iskolavárosra, a kollégiumi életre, a példamutató személyiségekre, valamint az elmélyült tanulmányok lokális színezetére, univerzális jellegükben is érzékelhető helyhez kötöttségére. (Ide illenek Újszászy Kálmán szavai, amely szerint Patak európai távlatosságú helyi kultúra.) Bizony ez az Anteus-föld, amit megérintve erőre kap a visszaemlékező gondolat és kirajzolódnak a jövő felé mutató irányvonalak. Jól egészíti ki e mélyben rejlő vonulatot az a látható környezet, amely a korabeli iskolavárost, a szűkebb-tágabb társadalmi, politikai viszonyokat és a cseperedő diákot érő hatásokat veszi számba és tölti meg konkrét tartalommal. E részletekbe menő dokumentumok (a Főiskola a harmincas években, a gimnáziumi tanulmányok eredményei, a közéleti létforma kezdeti kísérletei stb.) teszik teljessé az életművet és adnak fogódzót egy talányos életút meghatározó döntéseinek megértéséhez.
A második – Király István nyomában című – karcsúbb kötet a centenáriumhoz kötött emlékkonferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. A tudományos igényű, ám egymástól tartalmilag és stilárisan is jelentősen eltérő szövegek olykor az élőbeszéd elevenségét, máskor a nyomdakész tanulmányok pontosságát tükrözik, amelyeket a szerkesztők három csoportba rendeztek. Az Irodalom, nemzet, kultúra fejezetben morálpedagógiáról, nemzetfelfogásról, elköteleződésről, mint az ideológus Király Istvánt leggyakrabban foglalkoztató témákról esik szó, sokoldalú megközelítésben, valamint Mikszáthról, Adyról, Kosztolányiról, Pilinszkyről, műveik kritikai elemzéséről, s talán az értékmentés céljából való (szocreál irodalomtörténeti) megítélésük javításáról. A Kortársak, emlékek, kapcsolatok tematikai egység főként a hat kötetes ’spenóton’ nevelkedett irodalomtanárok (s az ő népes tanítványaik) számára szolgáltat majd sok háttérismerettel, olykor folklorisztikus kortörténeti elemekkel. A fiatal kutató, Kovács Áron lelkiismeretes filológiai bogarászását tükröző dolgozatát olvasva – amelyben Király dedikációs kapcsolatait veti alá kvantitatív elemzésnek –, elgondoltam, mennyire örülne a Tanár úr ennek a fáradtságos munkamódszernek (is), hiszen maga is mérhetetlen mennyiségű, hasonló házi-dolgozatot gyűjtött be hallgatóitól, annak idején. Végül az Üzenetek, hatások, tanulságok című fejezet három összegző, az életmű egészével egybevethető dolgozatot tartalmaz. Bolvári-Takács Gábor, mint a témakör legavatottabb ismerője, a kiadott jubiláris kötetek gerincvonalát alkotó Király örökség és Sárospatak témát járja körül és korszakolja azt, utalva a pataki szellem általánosan használt, mégis metafizikai mélységekben rejtező fogalom-használataira. Kenyeres Zoltán a Naplóról és annak tükrében az életmű jelentőségéről és utóéletéről értekezik, amelynek keletkezéstörténetét a kezdő és végpontot jelölő évszámok – 1956–1989 – már önmagukban is szimbolikus jelentőségűvé teszik, lévén, hogy felmarkolják a teljes Kádár-korszakot. Soltész Márton ez után a létező szocializmus tágabb korszakának (1945–1989) teljesebb irodalomtörténeti vonulatában láttatja és értékeli Király István életművét, már amennyire ez lehetséges negyedfél évtized röpke távlatából és a mai ihletésű, „a létező szocializmus nem működött, a működő szocializmus meg nem létezett” szövegezésű bonmot nézőpontjából.
Gondolkodhatunk természetesen bármily differenciáltan Király István sokoldalú munkásságának maradandóságáról, azok irodalomtörténeti jelentőségéről, a politikusi cselekvés tartalmáról, stílusáról és akció-rádiuszáról, a hatalom és a nép szolgálatának antagonizmusáról, illetve ezek összeegyeztethetőségéről, kortalan és korhoz kötött értékítéletei megbízhatóságáról, jelleméről és emberi esendőségeiről, vagyis az életmű egészéről, az egyszer s mindenkorra adott élet teljességéről – mindezek elsősorban a saját viszonyulásunkat fogják kifejezni a korhoz, a személyiséghez, az eltűnt időhöz. Király István műve és kora lezárult, emléke és objektív hagyatéka tovább él maradandó műveiben és ránk hagyományozott könyvtárában, az utódok eleven és szubjektív emlékezetében. A dicső múltat és nagy időket megélt (valamint korszakokat békésen átszunyókált) város, mindenesetre útjára bocsátott egy tehetséges fiatalt, aki a rábízott talentumokat felragyogtatta és megsokszorozva elhelyezte a kollektív emlékezetben, a nemzeti közösség kincstartó ládájában (s annak ráeső részét, mondjuk a Vörös-torony titkos rekeszeiben). A nagy utakat bejárt fiú – „messze tornyokat látogat sorra, szédül, elbúsong s lehull a porba” – a tékozlók és hűségesek nyomán megtért a szülői házba, s talányosan visszahúzódott az ismeretlen jövőbe.
(Király István öröksége. Írások tőle és róla. A kötet anyagát összeállította: Agárdi Péter, Bolvári-Takács Gábor, Mórocz Gábor, Soltész Márton. Szerkesztette: Bolvári-Takács Gábor. Zempléni Múzsa, Sárospatak, 2021. 380 o. ISBN 978-615-01-0873-5; Király István nyomában. Tanulmányok, esszék, emlékek. Szerkesztette: Agárdi Péter, Bolvári-Takács Gábor, Soltész Márton. Zempléni Múzsa, Sárospatak, 2023. 160 o. ISBN 978-615-82273-0-8)