Sárospatakon fájó emlék, hogy a Református Kollégium nagy reményekre jogosító fejlődését derékba törte az 1945-ös rendszerváltozás. S hiába tűnt úgy, hogy az intézmény túléli az egyházi iskolák 1948-as államosítását, a következő évben megszűnt a népfőiskola, 1950-ben államosították a tanítóképzőt, majd 1951-ben a behódolt Református Egyetemes Konvent Elnöksége elrendelte a teológiai akadémia bezárását, végül 1952-ben felajánlotta a pataki gimnáziumot az államnak. Ez a folyamat kívül esik Horváth Erzsébet könyvének időhatárain, ám az ország oktatási intézményrendszerének teljes, ideológiai és fenntartói szempontú átalakítását részletesen ismerteti. Az egyházi és állami levéltári források alapján megírt kötet sorra veszi az egyház átalakulását és pozícióvesztését, a kommunista párt előretörését. Az államosítási törvényben végződő folyamatot három fázisban ábrázolja: előkészítés, lebonyolítás, végkifejlet. Bemutatja az állami (Ortutay Gyula miniszter) és az egyházi (a lemondatott Ravasz László helyébe lépő Bereczky Albert) főszereplőket is. A könyv nevelés- és egyháztörténeti szempontból egyaránt tanulságos mementó.
Horváth Erzsébet: A református iskolák államosítása Magyarországon (1945–1948). Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, Budapest, 2014. 204 o. ISBN 978-963-89472-4-6
Illyés Gyula 1929–1983 közötti naplójegyzetei 1986–1995-ben jelentek meg, nyolc kötetben. A figyelmes olvasó észrevehette, hogy az 1945–60. közötti részben az 1956–57-es periódus alig húsz oldalt tesz ki. A most megjelent kiadványból kiderül, hogy annak idején nem a cenzúra működött: ez a napló csak nemrég került elő. Létezéséről az író lánya sem tudott, sőt – ismerve apja óvatosságát –, nem is feltételezte meglétét. Ez a mű kuriózum: Illyés 1956. október 23-tól 1957. január 31-ig vezette – ahogy ő fogalmazott – „a naplók naplóját”, azaz „az események egyidejű ábrázolását”. A szöveghez Horváth István, kétévi munkával, félezer lábjegyzetet készített, nemcsak a felbukkanó személyek azonosítására, hanem az író által említett események történeti folyamatba helyezésének magyarázatával. Mindezt gazdag képanyag egészíti ki, s a kötet függelékében huszonhat korabeli dokumentum teljes szövege olvasható, olyan kiáltványok, írások, levelek, nyilatkozatok, amelyekről a naplóban szó esik. Bár az 1956-os forradalomról könyvtárnyi irodalom áll a kutatók rendelkezésére, ez a kiadvány páratlan történeti forrás.
Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1956–1957. Atlantisz sorsára jutottunk. Szerkesztette: Illyés Mária és Horváth István. Magyar Művészeti Akadémia – Magyar Szemle Alapítvány, Budapest, 2016. 264 o. ISBN 978-615-5227-10-3
„Tokaj szőlővesszei” – a Himnusz sorainak köszönhetően – minden iskolás gyermek számára ismertek. A külföldön legnépszerűbb hazai borvidék sajátos szakmai kérdéseinek kutatását 2011 óta önálló intézményként végzi a tarcali székhelyű intézet, amely 2015-ben publikálta második tanulmánykötetét, közzétéve legújabb kutatási eredményeit. Az intézet profiljába szőlészeti, borászati, növényvédelmi és kapcsolódó területek tartoznak, ezek közül e kötetbe talajvizsgálatokkal, szőlőtermesztéssel, növényvédelemmel és ezek határtudományaival kapcsolatos írások kerültek. Az ábrákkal és táblázatokkal gazdagon illusztrált 27 közleményt összesen 24 szerző írta. Jellemző a szerzői kollektívák nagy száma, valamint külső, főleg debreceni egyetemi kutatók bevonása. A cikkek több mint felét két-három, olykor öt vagy hat szerző jegyzi. A természettudományi írások mellett két társadalomtudományi jellegűt találunk: Bihari Zoltán a régi tokaji boros címkékről, Ungváry Krisztián a zsidók hegyaljai szerepéről értekezett. (Ez utóbbit lapunk előző számában is közöltük.) A kötet borítóján az Újabb kutatások a Tokaji Borvidéken cím szerepel.
Újabb kutatások Tokaj-Hegyalján 2014–2015. Szerkesztette: Bihari Zoltán. Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Tarcal, 2015. 142 o. ISBN 978-963-502-988-4
A Magyar Nyelv Múzeuma Múzsák Kertje címmel indította el füzetsorozatát, amelynek harmadik kötete 25 írást ad közre a testvérmúzsák, a nyelvünk mesterei és az anyanyelvi művelődés témaköreiből, fél tucat szemlecikkel kiegészítve. A szerzők között a nyelv- és irodalomtudomány ismert hazai professzorait (Balázs Géza, Debreczeni Attila, Fried István, A. Molnár Ferenc, Pomogáts Béla, Pusztay János) ugyanúgy megtaláljuk, mint a régióhoz kötődő kutatókat (Baranyai Katalin, Egey Emese, Fehér József, Hegyessy Gábor, Kiss Endre József, Kováts Dániel, Nyiri Péter, Tusnády László). Jellemző a tematikai sokszínűség: feltűnik Gyöngyössi János, Kazinczy Ferenc, Kosztolányi Dezső, Kölcsey Ferenc, Szabó Dezső. Olvashatunk bibliai témájú és nyelvtörténeti fejtegetéseket. Szó esik a nyelv közösségformáló erejéről és globális kihívásairól, a nyelvi humorról és a nyelvjárásokról. Találunk nyelvi kincsekről, határon túli nyelvmentésről, nyelvi asszimilációról szóló cikkeket. A megjelent írások alátámasztják a múzeum vállaltan legfontosabb feladatának időszerűségét, az anyanyelvi ismeretterjesztés fontosságát.
Létünk hajléka: az anyanyelv. Előadások, tanulmányok. Szerkesztette: Nyiri Péter. A Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány – Petőfi Irodalmi Múzeum, Sátoraljaújhely–Széphalom, 2015. 240 o. ISBN 978-615-80242-0-4
A Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében 2014 tavaszán neveléstörténeti konferenciát rendeztek, amelynek témája (elitkutatás) és merítési területe (Északkelet-Magyarország) egyaránt újszerűnek mondható. A kötet az előadásokból válogat. Nagy Péter Tibor bevezető tanulmánya után az elméleti megközelítések között Herbart pedagógiája és magyarországi recepciója, Henszlmann Imre művészetoktatási elvei, Polányi Mihály gondolatvilága, valamint az iskolás gyermekek tantermi fotóinak jelentéstartalmai kaptak helyet. A társadalom- és intézménytörténeti megközelítések sorában a felsőkereskedelmi iskolák sorsa, felvidéki főnemesek gimnáziumi oktatása, a tanító helye a 19. századi gyülekezetben, egy 19. századi gyulai polgárcsalád nevelési elveinek esettanulmánya, a görög katolikus egyház nemzetépítési törekvései, a debreceni bölcsészkari oktatók két világháború közötti művészeti tevékenysége, az Eötvös Collegium kapcsolatrendszere Jausz Béla példáján, valamint a pedagógiai elit 20. század utolsó harmadában észlelt alakváltozásai olvashatók. A dolgozatok közös alapállása a történeti elitkutatási szemlélet.
Elitek nevelése és oktatása. Esetek és összefüggések a 18–20. századból. Szerkesztette: Kapusi Angéla – Ugrai János. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2015. 200 o. ISBN 978-963-287-078-6
Kevesen tudják, hogy a 18. század második felében a bázeli egyetem hallgatóinak egyharmada a Kárpát-medencéből származott, s közöttük nagy számban tanultak debreceni és sárospataki diákok. A szerző a peregrináció e sajátos intenzitású korszakát kutatta. Ennek során feltárta a bázeli egyetem korabeli magyar vonatkozású forrásait, másrészt elemezte a svájci intézménnyel kapcsolatban állt hallgatók és oktatók olvasmányműveltségét, összehasonlítva ezáltal a két hazai református kollégium könyvkultúráját. A munka nem volt egyszerű: a kutatás során meg kellett vizsgálni, hogy a bázeli professzorok munkái és a bázeli hungarikumok közül mi található meg a két hazai intézményben, külön is figyelve a professzorbejegyzésekre és a margináliákra. Az eredmény önmagáért beszél. A kötet gazdag, túlnyomórész idegen nyelvű felhasznált szakirodalmon és tekintélyes méretű – hazai és svájci – levéltári kutatómunkán alapul, mutatókkal és mellékletekkel (pl. a bázeli magyar diákok névsorával). A mű a tudományos közlés minden tartalmi és formai követelményének megfelel.
Hegyi Ádám: A Kárpát-medencéből a Rajna partjára. A bázeli egyetem hatása a debreceni és sárospataki református kollégiumok olvasmányműveltségére a 18. században. Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények, Debrecen, 2015. 292 o. ISBN 978-963-12-1038-5