„Hugonnai Vilma az első magyar, modern értelemben vett diplomás nő, ezzel ő nyitotta meg az értelmiségi asszonyok honi sorát. Az életút ismeretében joggal merül föl a kérdés: vajon mi tette lehetővé rendkívüli teljesítményét, környezetének korlátai közül hogyan sikerült kitörnie, miként váltotta valóra a gátló körülmények dacára elképzelését, miként lépett az orvoslás önálló, szabad, értelmiségi hivatásának útjára?” – tette fel a kérdést Hugonnai Vilmáról szóló előadásában Jobst Ágnes 2000-ben, az Asszonysorsok a 20. században című nőtörténeti konferencián. Ezt a – záró konklúzióra ösztönző – kérdést a gondolatsorunk elejére helyezzük, és az alábbiakban megkíséreljük megválaszolni.[1]
(Társadalmi szerepei) Ez a tematikus írás Hugonnai életpályájának egy érdekes, tovább gondolandó oldalát, a társadalmi szerepeire koncentráló, azok szerinti elsődleges rétegződését, illetve annak adott szempontú narratívája szerinti rövid vázlatát hivatott bemutatni. Ennek részeként kerül sor a doktornő és az állam „találkozásának”, mintegy tizenhét évig tartó harcának megidézésére; bemutatva az orvosnő diplomájáért való küzdését, kiegészítve Hugonnai-önéletírásokkal, megszólalásokkal, a teljesség igénye és ígérete nélkül.
Hugonnai Vilma elsődleges, konkretizálható társadalmi szerepei (a teljesség igénye és ígérete nélkül; a tovább gondolás szándékával): grófi sarj; feleség; anya; egyetemista; majd utána (!) érettségi vizsgázó; szülésznő; egészségnevelő: (leányiskolai) szaktanár; egészségnevelő: tanfolyami oktatótanár, felnőttek („felnőtt nők”) részére; egészségnevelő: előadó; egészségnevelő: szakíró, fordító és adaptálási szakember; „kommunikátor”; a női művelődés és a nőmozgalom reprezentánsa; „katonaorvos”; a női művelődéstörténeti kánon része; stb. Izgalmas lenne végiggondolni a társadalmi szerepek és narratívák elsődlegességét, másodlagosságát stb., súlyát, illetve sorrendjét a kronologikus rendhez képest, tekintettel az életmű tekintélyes voltára. Ám ez már szétfeszítené a jelen írás kereteit.
(Életpályája a századfordulóig) Immár definiáltként értékelhető és szinte máig ható társadalmi szerepe és súlya „az első, diplomás magyar nő” sztereotípiájában (és szerepében) összegződik. Azaz: van „nekünk” is egy „Szonya Kovalevszkajánk” vagy „Alekszandra Kollontajunk”.[2] Csak épp más foglalkozást űzött és más nyelven beszélt. A mi valóban korszakváltó nőtársunk Hugonnai Vilma, teljes nevén Szentgyörgyi gróf Hugonnai Vilma Jozefa Laura Ilka (Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, 1922. március 25.), az „első magyar, külhonban diplomát szerzett, modern orvosnő” toposz birtokosa. Társadalmi státusza és „individuumi archetípusa” szerint grófi család ötödik gyermekeként született. Édesanyja, tüdőbeteg lévén, csak nagyon keveset érintkezett a gyermekeivel, emiatt gondolhatta végig – feltételezhetően – a komoly gyermeklány először jövendőbeli szakmai identitása esetleges lehetőségeként az orvosi pályát. Annyit tudunk, hogy már ekkor komoly természettudományos érdeklődést mutatott.
Neveltetése a társadalmi osztályára jellemző hagyományok és konvenciók szerinti variációkat mint gyakorlati módozatokat tükrözte; privát oktatás/magántanári megoldások, illetve a korabeli kornak megfelelő lánynevelő intézet, a pesti Prebstel Mária leánynevelő intézet bentlakásos tanulója volt. Tanult, érettségit azonban mégsem szerezhetett. Ekkor és mindezért még úgy tűnt, rá is a konvencionális/tradicionális női sors vár; házasság, gyermek, „női elfoglaltságok”. Előbb követte tehát a kor elvárásainak megfelelő sztereotip viselkedést; férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Ebből a házasságból két (három?) kisfia született; (a második vagy harmadik gyermek a születése után elhunyt). Az ifjú Vilmát untatta a hagyományos női létforma; gyermekkori élményei után igazából ekkor is elsősorban a természettudományok kötötték le a figyelmét. Feltételezhetően erős identitás-, majd integritásválságot meg- és átélve hozhatta meg korszakalkotó döntését; tovább tanul.[3]
Jobst Ágnes, akit Hugonnait értő és érintő, érvényes gondolataival már idéztünk, s akiben Hugonnai Vilma női szerepeinek egyik első értelmezőjét tisztelhetjük, minderről az alábbiak szerint vélekedett: „Hugonnai Vilma esetében az életút legfontosabb határátlépésének az tekinthető, hogy egy olyan korban, amikor a női életpálya lehetősége kimerült a családi élet megszervezésében, ki merte jelenteni: a magánélet nyújtotta tevékenységi kört szűkösnek érzi.”[4]
Társadalmi szempontból némi „sólyomfordulattal”[5] magyarázható csavarral a legelső „önálló”, immár tudatosan vállalt társadalmi szerepe az orvostanhallgatói egyetemista lét volt. 1872–1879 között – férje és édesapja hozzájárulásával, de támogatása nélkül – a zürichi orvosi egyetem hallgatója lett; minimális költségvetési háttérrel. Tanulmányai végén doktorált; disszertációját 1879. február 3-án védte meg, majd orvossá avatták. Mindez kiválóan utal a társadalmi folyamatok eltérő eredőire és időzítettségére itt, Közép-Európában, a nyugat-európai viszonyokhoz képest némi megkésettséget mutatva.
(Harc az állammal) Hugonnai Vilma Svájcból 1880-ban, doktori diplomája kézhezvétele után tért haza. Oklevelét azonban csak tizenhét év után ismerték el, 1897-ben. Elsősorban ez a tizenhét évnyi kitartás és küzdelem, illetve az ebből fakadó társadalmi változás-indikátori aktivitás tették azzá Hugonnai Vilmát, amely narratívával ma előszeretettel azonosítjuk, s amellyel megalapozta szilárd, mondhatni „törzshelyét” a magyar női művelődéstörténeti kánon tagjai és képviselői között. Diplomájának elismertetése ugyanis rendkívüli akadályokba ütközött. Hazatérte után azonnal kérelmezte a Svájcban problémát nem jelentő, hiányzó érettségi vizsgája letételi lehetőségét, emellett diplomája elismertetését. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az előbbit engedélyezte, az utóbbit nem.[6]
Az orvosnő 1881. március 31-én abszolválta a hazai egyetemi tanulmányokhoz elengedhetetlen érettségi vizsgát. 1882-ben ismét kérte orvosi oklevelének elismertetését. Kérelmét az orvosi szakmai közösségek és az egyetem orvosi fakultásának tanári kara támogatta, de Trefort – az érvényes törvényekre hivatkozva – ismét elutasította. Hugonnai többször járt nála meghallgatáson; mindhiába. A miniszteri fogadtatásról a következőket jegyezte fel: „…mind a két audientzián, melyekben a kegyelmes úrnál részesültem, hangúlyoztatta, hogy ’a nők felforgatnák az államot ha a tudományos téren egyenjogosítattnának a férfiakkal’ például Oroszországot hozván fel… Hogy tudományosság több zür-zavart idézne, mint tudatlanság, nem bizonyítja Schweiz, ahol először nyíltak meg az egyetemek nőhallgatók részére. Miért árthatnának szaktudományokra képzett nők többet, mint olyanok, kik alapos tudomány nélkül befolyásukat érvényesítik mindenben, amibe bele szállni akarnak, nem tudom. Minél értelmesebbek a nők, annál üdvösebb lesz befolyásuk. De meg micsoda alapokon nyúgodnék azon állam, amely egynéhány intelligens nő felforgathatna? Szégyenleném, ha csakugyan ilyen államnak volnék gyermeke” – olvasható önéletrajzi soraiban.[7]
E közel két évtizedben – a fáma szerint miniszteri javaslatra – szakmai kényszermegoldást választott; elvégezte a szülésznői tanfolyamot és szülésznőként dolgozott. Egészen bizonyos, hogy erre a – mai fogalmaink szerint – középfokú képesítés megszerzésére való felsővezetői biztatás mélyen megrázhatta az egyetemi tanulmányait kiválóan abszolváló orvosnőt. De – hogy praktizálhasson és gyógyíthasson – elvégezte a felajánlott kurzust, és az orvosi névtábla helyett szülésznői névtábla kihelyezésével nyitotta meg rendelését. Minderről így beszélt: „Ma is büszke vagyok életemnek arra a szakaszára, amikor a szülésznő szerény oklevelével álltam a világ elé. Akkoriban, midőn ezt az oklevelet azért kellett megszereznem, mert törvényes alapot teremtsek hatásköröm számára, (sic!) nem annyira a grófnő érezte magát bennem mélyen megsértve mint inkább a diplomás orvos; hiszen a két egyetemen, a zürichin és a budapestin kilenc éven át tartó szakadatlan tanulás nem tette lehetővé számomra az orvosi gyakorlatot, ellenben elértem ezt az egyszerű három hónapos szülésznői tanfolyammal.”[8] Ettől kezdve teljesen a gyógyításnak szentelte magát. Ezt a tizenhét évnyi életszakaszt erős kényszer-integritásválságként, illetve profilváltásként értékelem, az életpálya teljes ívének ismeretében.
Időközben az új kultuszminiszterhez, Wlassics Gyulához memorandumot terjesztettek fel, amelyben kérték a nők egyenjogúsítását a tudományos pályákon. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezdeményezésére, különböző egyeztetéseket követően végül 1895 decemberében jelent meg az a rendelet, amelynek rendelkezései értelmében három fakultás, a bölcsészettudományi, az orvosi és a gyógyszerészeti megnyílt a női hallgatók előtt.[9] Hugonnai 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, amely végül 1897. május 14-én megtörtént; ekkor Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan végezhetett orvosi gyakorlatot. Elsősorban magánpraxist folytatott; főként női (és szegény) betegekkel foglalkozott. Helyesen állapította meg Jobst Ágnes: „A nők egyetemi tanulmányainak 20. század eleji története továbbra is igazolja, hogy a nők egyetemi, esetünkben orvosegyetemi felvétele a mindenkori aktuálpolitika függvénye, vagyis a nők tanuláshoz való joga a társadalmi elvárások alá rendelődik.”[10]
(Az életpálya századforduló utáni szakasza) Személyes életeseményei (azaz például a már említett diplomája elismertetéséért vívott küzdelem) és sokrétű szakmai tapasztalatai során az egészségügyi szakterület minden vertikális és horizontális területét és szakmai szintjét megismerte, s ezekből szinte automatikusan következett, hogy a kor szakmai művelődésének, különösen női művelődésének, iskoláztatásának és jogainak szószólójává, kommunikátorává vált, amelyet az egyenjogúság garanciájának tartott. Mindennek nyomán magától értetődően lett az Országos Nőképző Egyesület egyik alapítója, tevékeny részt vállalva további nőegyletek munkájában. Hugonnai a nőmozgalom jeles alakjává vált.
Szülésznői tapasztalatai nyomán és ezekre alapozva írta meg A nők munkaköre című tanulmányát. Minden olyan organizációban részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte ki céljául. Mindemellett felvállalta tudományos megalapozottságú és érdeklődésű szakmai profiljának más-más, olykor periférikus szegmensét; például a szakoktatást és a felvilágosítás feladatát, illetve magát az ismeretterjesztést, mint módszert. Lelkes kezdeményezője lévén a leánygimnáziumok szervezésének és művelője a nők szellemi képzésének, az Országos Nőképző Egyesületben (is) hat évig tanított; méghozzá a betegápolás, a gyermekgondozás, a gyermekvédelem és a ragályos betegségek ismeretei tárgyakat. A középfokú lánynevelésben megalapozott szakoktatás terén tehát kiváló szaktanárrá vált.
A felnőtt (női) társadalmi rétegek esetében képviselt egészségügyi irányú szakmai ismeretátadás, illetve ismeretterjesztés művelése során pedig kiváló (szak)elődóvá/szakoktatóvá lett; akár laikus, akár professzionális célközönségnek tartott prezentációt. Ezen túlmenően egészségügyi felvilágosító előadásokat tartott és írt munkásnők számára, számos újságcikket és tanulmányt publikált a nők iskoláztatásával kapcsolatban, könyveket jelentetett meg a (gyermek)nevelésről, a (beteg)gondozásról. 1899-ben sajtópolémiát vívott a nők jelenlétéről a szellemi pályán. Ez lett az ösztönzője A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányának, amely művében pontosan megjelöli a nők egyik lehetséges társadalmi szerepkonstrukcióját/-variánsát, például szakterülete, a betegápolás és az egészségügy területén. Talán ezért vállalta el 1907-ben Anna Fischer-Dückelmann A nő mint háziorvos című könyvének magyarra fordítását, kiegészítését és kiadását.[11] Ezzel és más munkáival bizonyította, hogy az egészségügyi oktatásnak és ismeretterjesztésnek egyaránt elkötelezett híve.
Szakmai életében, mint sok más nőében, új fejezetet nyitott az első világháború. 1914-ben elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot – a háború döntően befolyásolta a szakmai lehetőségeket, hiszen tradicionálisan férfi feladatköröket és szerepeket lehetett és kellett átvennie az akkori női generációknak. Élete utolsó éveiben egyedül élt Budapesten[12] (időközben második férje, Wartha Vince műegyetemi tanár és húszéves lánya, Vilma elhunyt); s itt halt meg 1922 márciusában.
(Emlékezete) Hugonnai a magyar kulturális emlékezet terén a hazai női művelődéstörténeti kánon és hagyomány megingathatatlan, megbecsült tagja. Azon kevés nők egyike, aki – saját jogán – szobrot kapott.[13] Emlékezetét őrzi több életírás-narratíva, több ifjúságnak szóló „motivációs lánykönyv”, színházi előadás és tévésorozat.[14] Tiszteletére orvosszakmai díjat alapítottak.[15] 2020. március 8-tól, a 111. Nemzetközi Nőnaptól a nevét viseli Budapesten, a Józsefvárosban, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája előtti, addig névtelen tér.[16] 2019-ben az ő orvosi naplói alapján jelent meg az eddig talán legszélesebb spektrumú kultúrtörténeti áttekintés, Szécsi Noémi tollából.[17] Megalapozottan írta Kapronczay Károly: „Hugonnai Vilma első magyar orvosnő küzdelmekkel teli tartalmas életútja méltóan példázza a századforduló évtizedeiben lezajlott női egyenjogosítási mozgalmat, azt a törekvést, hogy a nők az értelmiségi pályákon méltón egyenrangú félként szerepelhetnek. A kételyeket nemcsak Hugonnai Vilma, hanem pályatársai is megcáfolták. Hazánkban elsősorban az ő nevéhez fűződik e mozgalom, szinte szimbólumává vált ezen törekvéseknek”.[18]
Hugonnai halálakor már több száz doktornő gyógyított Magyarországon. Az első magyar orvosnő munkásságát híven őrzi és rendre felidézi a kulturális emlékezet.
Jegyzetek
[1] Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő, emblematikus figura, akinek életével többen foglalkoztak. A nevét olykor „Hugonnay”-nak írják, ő maga azonban mindig a „Hugonnai” alakot használta. Élettörténetével kapcsolatban szerencsés helyzetben vagyunk, mert a saját hangon megszólaló narratíva fontosságát felismerve számos magyar és német nyelvű „ego-dokumentumot”, azaz önéletrajzot írt, amelyek személyi irathagyatékának őrző helyén, a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltárban találhatók = https://semmelweismuseum.hu/wp-content/uploads/2020/06/Hugonnai-Vilma-iratai.pdf; utolsó megtekintés: 2023.09.30. A róla szóló szépirodalmi életrajz-feldolgozásra lásd: Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Az első magyar orvosnő életregénye. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1969.
[2] Mindkét nőalakról ugyancsak Kertész Erzsébet írt ifjúsági regényt: Szonya professzor. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1962; A tábornok lánya. Alekszandra Kollontaj életregénye. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1978.
[3] Vö. Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. = Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 2. Budapest, 1956. 80–98. o.
[4] Jobst Ágnes: A női szerepek határátlépésének értelmezése az első magyar orvosnőről szóló narratívákban (Hugonnai Vilma 1847–1922). = Múltunk, 53. évf. 2008. 2. szám, 21. o.
[5] Lásd: Szávai János: Boccaccio: A sólyom feláldozása. In: Szávai János (szerk.): Boccacciótól Salingerig. Novellaértelmezések. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983. 21–30. o.
[6] 1880-ban jelent meg Dr. Genersich Antal esszéje „Lehetnek-e a nők orvosok?” címmel, a Hugonnai Vilma „orvostudori” oklevelének honosítása kapcsán kirobbant botrány következményeként. Vö. Jánosi-Mózes Tibor: Lehetnek-e a nők orvosok? Egy külföldi nő orvosi oklevelének honosítása során kirobbant botrány. (2016.08.24.) = Nőkért.hu – A Nőkért Egyesület Honlapja = https://nokert.hu/sze-20160824-0831/1528/246/lehetnek-e-nok-orvosok-egy-kulfoldi-no-orvosi-oklevelenek-honositasa; utolsó megtekintés: 2023.09.30.
[7] Keltezés nélküli önéletrajz-töredék. Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Hugonnai Vilma fondja.
[8] Uo.
[9] Ennek folyamatát idézi fel részleteiben Bálits Panna 2019-ben megjelent, hiánypótló dolgozata: Nők a magyar felsőoktatásban – a kezdeti nehézségek. = Joghistória, XXIV. évf. 2019. 1. szám, 9–12. o.
[10] Művelődéstörténet másképp: Hugonnai Vilma életútjáról. Az interjút készítette: Elekes Irén Borbála. Civil Rádió, Mindent a nőkről. 2011. február 11. = https://www.radiobezs.hu/elekes-iren-borbala-mindent-a-nokrol/#, 52:20-52:40; utolsó megtekintés: 2023.09.30.
[11] A nő mint háziorvos. Az egészség ápolásának kézikönyve különös tekintettel a női- és gyermekbetegségekre valamint a szülészetre és gyermekápolásra. I–II. kötet. Dr. Fischer-Dückelmann Anna nyomán közrebocsájtotta, előszóval és jegyzetekkel ellátta Dr. Hugonnai Vilma grófnő. Anna. Minerva Könyvkereskedő- és Kiadó Rt., Budapest, 1907.
[12] Utolsó ismert lakcíme: Budapest, VIII. kerület, Bíró Lajos utca 41.
[13] Lásd pl. Józsa Judit: Hugonnai Vilma. (2007, Vecsés, Telepi út 68., a szakorvosi rendelő földszinti előterében.)
[14] Lásd pl. Nagy Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye. Budapest, [Arany János Ny.], 1944; Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak. 25 nő története. Móra Könyvkiadó, 2018; Topolcsányi Laura: Doktornők. Zenés történelmi játék. Turay Ida Színház. Bemutató: 2014. november 22. (https://web.archive.org/web/20150219231105/http://www.turayidaszinhaz.hu/eladasok/repertoar/987-doktornok#; utolsó megtekintés: 2023.09.30.). A Bátrak földje című, 2020-ban bemutatott televíziós sorozatban a női főszereplő, Rokoczay Anna karakterét jelentős részben róla mintázták. Anna is 1847 körül született (18 éves volt 1865-ben, a sorozat cselekményének idején), ő is orvosnak tanul, korábban ugyancsak egy bentlakásos iskola tanulója volt, az egyetemet szintén Zürichben végzi el, későbbi párja, Torzsa Sándor pedig éppúgy nem igazán érdeklődik a szellemi dolgok iránt, mint ahogy feltehetőleg Szilassy György sem tette. További kapcsolódási pont, hogy a jelenetek nagy részét a Hugonnai család egykori hajlékában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban vették fel. (https://port.hu/adatlap/film/tv/batrak-foldje-batrak-foldje/movie-215042; valamint https://www.rtlmost.hu/batrak-foldje-p_15803; utolsó megtekintés: 2023.09.30.).
[15] Hugonnai Vilma Emlékérem: „2010-ben a Semmelweis Egyetem az első magyar orvosnőről, Hugonnai Vilmáról elnevezett díjat alapított az esélyegyenlőség érdekében. A kitüntetéssel a női orvosok-kutatók munkásságát ismeri el az egyetem. A díjat évente egyszer pályázati rendszerben egy 45 év alatti orvos-, oktató- vagy kutatónőnek ítélik oda. Az emlékérem, a díszoklevél és a pénzjutalom átadására a Hugonnai Vilma tudományos ülés keretében kerül sor, amelyen a díjazottak bemutatkozó előadást tartanak és ismertetik tudományos tevékenységük eredményeit.” = http://semmelweis.hu/kutatas/egyetemi-elismeresek/hugonnai-vilma-emlekerem/; utolsó megtekintés: 2023.09.30.
[16] https://jozsefvaros.hu/hir/74768/hugonnai-vilmarol-es-brunszvik-juliarol-nevez-el-teret-jozsefvaros-nonap-alkalmabol; utolsó megtekintés: 2023.09.30.
[17] Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, egészség, termékenység és szexualitás a 19–20. század fordulóján. Park Könyvkiadó, Budapest, 2019. A kötetről írott recenzióm: Cseh Gizella: Női szerepkörök a 19–20. század fordulóján. = Zempléni Múzsa, XX. évf. 2020. 3. szám, 84–86. o.
[18] Kapronczay Károly: Hugonnai Vilma emlékezete. = Orvosi Hetilap, 138. évf. 1997. 48. szám, 3060–3061. o.