Hodossy Béla (1864–1943) sárospataki énektanár, tanítóképző-intézeti igazgató, a református egyházzenei élet egyik kiemelkedő alakja. Kerczán (Vas megye) született. Otthoni neveltetése révén (édesapja református elemi iskolai tanító) gondos taníttatásban részesült. Iskolába Regéden, Pápán és Csurgón járt, majd Budapesten szerzett 1889-ben tanári képesítést nyelv- és történettudományból, valamint zenéből.[1] Frissen végzett pályakezdőként került Sárospatakra, hogy az Állami Tanítóképző Intézet tanáraként kezdje meg pedagógusi pályáját 1889-ben. Az 1906/7. tanévről szóló értesítőben az alábbi „végzett tanulmányok” kerültek felsorolásra neve mellett: „elemi iskolai tanítói oklevél; polg. isk. tanítói oklevél a nyelv- és történettudományi szakcsoportból; polg. isk. tanítói oklevél ének- és zenéből; zenetanári oklevél; tanítóképezdei tanári tanfolyam; a nyelv- és történettudományi szakcsoportból tanári elbocsátó bizonyítvány”.[2] 1905–1923 közt a tanítóképző igazgatója.[3] Igazgatósága idején épült a mai Sárospatak egyik ikonikus épülete, a mindenkori „Pataki Képző”, a jelenlegi Tokaj-Hegyalja Egyetem oktatási főépülete. Ennek állít emléket a felirat az oktatási főépület homlokzatán, sgraffito faldíszben: „Épült az Úr 1912-ik esztendejében I. Ferenc József uralkodása alatt, Gr. Zichy János kultuszminiszter, Dr. Neményi Imre min. tanácsos, Kertész K. Róbert min. osztálytanácsos, Beregszászy István kir. tanfelügyelő, Hodossy Béla igazgató idejében.”
Az 1890-ben újjáalakult református férfikar munkáját alapító karnagyként vezette 1902-ig,[4] továbbá számos (nem zenei) szakmai és közéleti szervezetben munkálkodott. Jelen tanulmány azonban kizárólag Hodossy Béla zenetanári munkásságára összpontosít. Tanári pályája során írt összhangzattan könyvet, szerkesztett református kántorkönyvet és iskolai dalgyűjteményt, foglalkozott a magyar zene törvényszerűségeivel és ritmusaival. Több egyházzenei, önálló kötete is megjelent, továbbá számos zenei tárgyú írása olvasható a Sárospataki Református Lapokban és a Sárospatak című „társadalmi és tanügyi” lapban,[5] melynek alapítója és főmunkatársa is volt 1910–1938 közt. [6] A Sárospataki Hírlap (Társadalmi és közgazdasági vegyes tartalmú hetilap, 1916–1928) főmunkatársa 1916–1928 közt.[7] A Zeneközlöny (havi folyóirat a magyar református egyházi ének és zene művelésére; 1923–1944) szerkesztője és rendszeres szerzője volt 1927–1943 közt.[8]
Miniszteri rendeleteket követve, új tantervek életbe lépésekor elemi iskolai tanítók számára továbbképző tanfolyamokat tartott az új tantervek megismertetése céljából.[9] Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1911. tanévben életbe lépő tantervet figyelmébe ajánlotta „valamennyi Főtisztelendő egyházi Főhatóságnak” a tanítóképzés egységessége érdekében.[10] E javaslat nyomán az Országos Református Tanáregyesület tankönyvpályázatokat írt ki, s a beérkezett énektankönyvek bírálóinak névsorában Hodossy is szerepel.[11]
Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság sárospataki eseményeinek krónikája Hodossy Béla nevét is említi. 1918. november 1-től tagja, 1919. február 15-től alelnöke volt a Sárospataki Nemzeti Tanácsnak. A szociáldemokrata szervezkedés mérsékeltebb irányvonalát követte, de politikai tetteinek megítélése 1923-ban végül az igazgatói szék elhagyásához, 1925-ben pedig nyugdíjazásához vezetett. Donáth Péter Pedagógusok az 1918–19. évi forgószélben c. munkájában[12] részletesen olvashatunk Hodossy szerepéről ebben az ellentmondásos időszakban, amelynek következményeként „a kassai III. Hadtest Forradalmi Törvényszékének ítéletével – az igazgató úr dokumentumokkal alá nem támasztható visszaemlékezése szerint előbb kötél általi halálra, majd – június 26-án, 15 évi fegyházra ítélték.”[13] A család kezdeményezte szabadlábra helyezését, s mivel „’a közre nézve szabadlábra helyezése semmi veszélyt nem rejt magában’, hiszen tevékenységét a nagyközségben is kontrollálni tudják”, végül összesen kéthavi elzárás után szabadult a váci fegyházból.[14]
Hodossy Béla nyugdíjazását követően sem hagyott fel a tankönyvek írásával, s aktív maradt az egyházi zene terén is: további új kötetekkel segítette a tanítóképzés zenei nevelésének ügyét, szerkesztője volt az 1932-ben a Magyar Református Énekvezérek Egyesülete által kiadott Magyar Református Kántorkönyvnek,[15] s haláláig részt vett a készülő (1948-ban megjelent) új énekeskönyv munkálataiban.[16]
A továbbiakban Hodossy Béla nyomtatásban megjelent, tanítóképzős növendékek ének-zenei nevelésére szánt köteteit mutatjuk be, noha nem tudjuk felvállalni a teljesség igényét. Az Ötven templomi ének orgonára[17] és a Hegedűiskola[18] sajnos nem áll rendelkezésünkre, létezésükről csak különféle forrásokból, könyvleírásokból, valamint lexikon szócikkből[19] tudunk.)
*
Énekek, dalok c. gyűjteménye 1900-ban készült, jelen tanulmány írásakor a 2. jav. kiadás állt rendelkezésre 1901-ből.[20] S bár eredetileg a „lelkész és tanító közös buzgólkodása”[21] eredményeként egyre bővülő létszámú ev. ref. énekkarok számára válogatta Hodossy a dallamokat, az 1908/9. tanév értesítője[22] szerepelteti a kötetet a tananyagok felsorolásánál, így Hodossy feltehetően hasznosnak tartotta a tanítóképzős növendékek számára is a négyszólamú vegyeskarra készült gyűjtemény megismertetését. Az előszó tanúsága szerint a különféle felkészültségű és képességű énekesekből álló kórusok munkájának segítése vezérelte a gyűjtemény összeállításakor, s ennek érdekében tudatosan törekedett az egyszerű énekelhetőségre dallamban, harmóniafűzésben és szólamvezetésben.
Hazafias dalok, ünnepi énekek (egyházi dallamok), „históriai” énekek a 16. századból, kuruc dalok, temetési énekek és népdalok csoportja képezi a 86 zeneműből álló kötet szerkezetének alapját. A dallamok közt 19 mellett szerepel Hodossy Béla neve szerzőként. A hazafias dalok csoportja Erkel Himnuszával és Egressy Szózatával kezdődik. Míg Erkel Ferenc Himnusza a mai napig énekelt közének változatban került feldolgozásra, Egressy Szózatának ritmusa több helyen is „kisimításra” került. Ezt három Hodossy-szerzemény követi: Talpra magyar (Nemzeti dal); Hymnus (Népek őre, népek atyja!); Magyar király-hymnus (Isten, tartsd meg országunk királyát!). A kötet részletes bemutatása helyett a továbbiakban néhány érdekességre hívjuk fel a figyelmet. A szövegek szerzői közt találjuk Arany János, Ábrányi Emil, Balassi Bálint, Jókai Mór, Petőfi Sándor és Tompa Mihály nevét. A népdalok közt jellemzően a korízlésnek megfelelő, népdalnak tartott népies műdalok szereplnek (pl. Cserebogár, sárga cserebogár), de van, hogy a „népdal” szerzőjét is feltünteti a gyűjtemény (pl. dallama Simonffytól {Te vagy, Te vagy, barna kislány}). A zeneszerzők általában ma kevéssé ismert nevek, de azért találunk példát Beethoven, Gluck, Händel vagy Mozart szerzeményeire is.
*
A Tárogató[23] már címében is hazafias lelkületre utal. A Rákóczi-szabadságharc ikonikus hangszere (történeti tárogató) épp a századforduló éveiben nyerte el mai alakját és hangzását (modern tárogató). A nagyszabású millenniumi rendezvények hangulata s a sárospataki történelmi hagyományok légköre természetes inspirációt jelenthetett a dalgyűjtemény címének ötletéhez. A gyűjtemény ajánlása „Nagyságos Beregszászy István kir. tanfelügyelő úrnak, a magyarosítás lelkes bajnokának” szól. Érdemesnek tartjuk az 1903 júliusában megfogalmazott előszó teljes terjedelmében való közzétételét:
„Ez a könyv abban különbözik hasonló czélú gyűjteményektől, hogy első sorban és kizárólag magyar akar lenni. ’Ne legyenek te néked idegen Isteneid!’
Idegen rhythmus- és idegen dallamoknak már a tanítás alsó fokán való alkalmazása: árulás a nemzeti Genius ellen.
Ugyan ki látta valaha, hogy a külföld iskoláiban magyar dallamokat tanítottak volna? Nekünk sincs szükségünk idegenre, annyival kevésbbé, mert nemzeti és népdalaink szöveg és dallam tekintetében kitűnő választékát adják a tanitásra legalkalmasabb anyagnak.
A ki aranyat akar nyerni, ne alchimizáljon, hanem menjen le az aranybánya mélyébe; vízből nem lehet aranyat főzni. A ki pedig az ifjúságot nemzeti szellemben akarja nevelni, keresse a nemzeti érzés fejlesztésének legősibb s legtermékenyebb forrásait. Idegen termékeknek idegen a párázata.
E könyv az ifjúsági egyesületek számára is készült: e nemben – ha nem tévedek – első, különös tekintettel voltam aztán a népiskolák felső s a polgári iskolák s középiskolák alsó osztályainak czéljára; ezen a réven többszörösen is közelről érinti a tanítóképzők s tanítók czélját is.”
Az előszót olvasva eszünkbe juthatnak a több évtizeddel később megfogalmazott Kodályi gondolatok: „{…} Az általános emberi lélekfejlesztés mellett a zenében a magyarrá nevelésnek olyan eszközét bírjuk, amit semmi más tantárgy nem pótol. {…} A tudat alatti magyarság első talpköve a nyelv. {…}A tudat alatti magyarság másik talpköve a zene. {…} Anyanyelve csak egy lehet az embernek, zeneileg is. Akit kettőben nevelnek, egyiket sem tudja.”[24]
Az 1903-ban megjelent dalgyűjtemény az alábbi szerkezeti tagolást mutatja: Isten, haza, király, nemzet; Törökvilág; Kuruczdalok; Szomorú napok; Csendes dalok; Pásztorélet; Betyár- (szegény legény-) nóták; Indulók (Tornadalok); Katonadalok; Víg dalok (Tréfás dalok); Gyászdalok. A dalgyűjtemény magától értetődően a Himnusszal és a Szózattal kezdődik, mindkettő kétszólamú letétben, tercpárhuzamban (olykor szext hangközzé nyílva) mozgó szólamokkal. A néhány esztendővel korábban készült gyűjteményhez hasonlóan itt is egyszerűsítésre került Egressy Szózatának ritmusa. A kötet csak magyar szerzeményeket tartalmaz. A jellegzetes verbunkos ritmusú, kétszólamra átírt dalok zömében népdalok vagy – a korszellemnek megfelelően – akként feltüntetett népies műdalok, de saját szerzemények is helyet kapnak a kötetben (A magyar nemzet,,.; Honfidal; Hymnus; Magyar király-hymnus; Talpra magyar!; Túr mezején; Sárga rigó páros;). A 154 kétszólamú dallam mellett mindössze a kuruc dalok csoportjában találunk három művet háromszólamú lejegyzésmódban. Fazekas Ágnes felhívja figyelmünket,[25] hogy „Hodossy már túllépett a ’tercmeneten’, de polifóniával itt sem találkozhatunk. Két művében is szerepel viszont a szólamok közötti ’párbeszéd’, ahol az alt, illetve szoprán szólamok között osztja el a népdalt. A 20. sz. Árpád apánk c. mű eleje, illetve a 31. sz. Lóra kurucz lóra c. darab végig ezt a technikát követi. Az ’őr és a kuruczok’ közötti párbeszéd Kodály: Lengyel László c. kórusművének elejét idézi. A népdal fríges zárlatát Hodossy megtartotta, mely külön figyelmet érdemel.” Ez utóbbi megjegyzés arra a korabeli gyakorlatra utal, amely során az idegen zenéhez szokott fülű zenészek a modális hangsorú magyar népdalok zárófordulatait gyakran „kiigazították” a dúr-moll tonalitásnak megfelelően, megszüntetve ezzel a magyar népdalok jellegzetes dallamfordulatait.
*
Sarudy Ottóval[26] közös munkája, a Magyar énekiskola[27] c. háromkötetes dalgyűjtemény 1903-ban látott napvilágot. Az 1903 június havában kelt előszó – jóval a kodályi útmutatások előtt – a (relatív) szolmizáció hasznossága mellett teszi le voksát, s e vonatkozásban úttörő jellegű: „A tanítás módszerére nézve meg kell jegyeznünk, hogy mi ugyan a szolmizálás (do re mi fu) hívei vagyunk, de könyvünket úgy szerkesztettük meg, hogy az abszolut rendszer (c d é f) hívei is akadály nélkül használhassák. Úgy tudjuk, hogy a két rendszert a mi könyvünk hozza először egymással szoros kapcsolatba s erős a reményünk, hogy ez a kapcsolat a szolmizálás nagyobb mérvű elterjedésének az útját is egyengetni fogja.”[28] Szintén az előszóból tudható meg, hogy az I. osztály fő feladata „a hangjegyéneklésben való gépies készség megszerzése” és a hallásfejlesztés. II. osztályban hangképzés jut fokozott szerephez, míg III. osztályban „a hangképzés és az előadás a fő cél, úgy, hogy minden egyéb voltaképpen ennek az eszköze.”
E célok eléréséhez az I. kötetben fokozatosan bővülő hangterjedelmű gyakorlatok, fokozatosan bővülő ritmikai és hangsortani ismeretek, módosított hangok, egyházi dallamok, népdalok v. annak tartott népies műdalok, jellemzően terc- (szext-)párhuzammal szerkesztett kétszólamú feladatok, háromszólamú népdalfeldolgozások, hangképző gyakorlatok éneklésén át vezet az út. A II. kötet a 4-6 előjegyzést, a csonka ütemet, a módosított hangokat, a „magyaros” bővített szekundot szemlélteti és hangképző gyakorlatokat tartalmaz, ezek mellett nyolc kétszólamú- és hat háromszólamú feldolgozást. Egy kétszólamú Hodossy-szerzemény szerepel benne (Petőfi versére: Tied vagyok, tied hazám e szív), a hazafias lelkület erősítéseként a Magyar emigránsok dala és a Búsul a lengyel szövegkezdetű lengyel nemzeti dal (mindkettő kétszólamban), továbbá az angol himnusz (Üdv s áldás lengje át szövegkezdettel) háromszólamú változatban. A kötet elméletet nem magyaráz, a lábjegyzetek módszertani tanácsokat fogalmaznak meg. A III. kötetben – az előszó gondolatainak megfelelően – a trilla éneklését segítő hangképző gyakorlatok, valamint kottaolvasási és ritmikai készséget fejlesztő solfeggiók (olykor meglehetősen bonyolult ritmikai megoldásokkal) mellett magyar zeneszerzők (pl. Volkmann Róbert, Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc) verbunkos stlíusú dallamai (Erkel Bánk bánjáből három ária is), Beethoven és Schubert szemelvények, Arany- és Csokonai-versek megzenésítése képezik a gyűjtemény gerincét. Hodossy Béla egy szöveg nélküli dallama és három háromszólamú kórusműve (Párja veszett gerliczének…; A mi lányunk…; Magyar király-himnusz) is helyet kapott a kötetben.
- ábra, Magyar énekiskola, III. 25. o.
*
Szintén Sarudy Ottóval közösen írt Összhangzattan c. tankönyve[29] 1929-ben jelent meg. Az Előszó közlése szerint a könyv az 1925. évi, 42 500 VI. sz. rendelettel kiadott tanterv[30] irányelveit követi, s „takarékossági szempontból” elhagyja a zeneelmélet alapelemeinek bemutatását: „Benne lévén ez a rész Sztankó Béla Ének-iskolája I. kötetében is, tárgyalása szükségtelenül drágította volna a könyvet.” A könyvben magyar népdalok és egyházi dallamok mellett világhírű zeneszerzők műveiből is szerepelnek példák. A mai olvasó nem tudja titkolni mosolyát Bach Sebestyén, Beethoven Lajos vagy Schubert Ferenc neve olvasásakor. Dicséretes az a törekvés, mely a zenelméleti szabályok tárgyalása mellett is megtalálja a lehetőséget minimális zenetörténeti ismeretek átadására, melyek során a szerzők igyekeznek a magyar zene- vagy kultúrtörténetből olyan párhuzamokat keresni, amelyek segítik a növendékeket tágabb kontextusba helyezni az adott információt. Egy Bach-példához fűzve ez a lábjegyzet olvasható: „Részlet Bach Sebestyén Praeludium I. c. művéből. Bach J. S. (1685-1750) Németországban, Eisenachban született. Kortársa egyik kiváló írónknak, a Törökországi Levelekről híres Mikes Kelemennek. {…}”[31] Beethoven bemutatásánál ez a szöveg szerepel: „Beethoven Lajos (1770-1827) a németek s egyben az egész világ egyik legnagyobb zeneköltője, Bonnban, Németországban született. Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály s Berzsenyi Dániel költőnek volt a kortársa. Ekkortájt élt a mi egyik nevezetes zeneírónk, Verseghy Ferenc, valamint híres cigányprímásunk, Bihari János is. Életének legnagyobb részét Bécsben töltötte. Volt azonban Magyarországon is, Martonvásáron, a Brunswick-grófok fejérmegyei birtokán.”[32] stb. A tankönyvről általánosságban elmondható, hogy olyan mélységű zeneelméleti ismereteket tartalmaz, amelyek ma a középfokú szakzenészképzés tananyagában szerepelnek. S hogy ez milyen színvonalon volt teljesíthető, döntsük el a tanterv zenei óraszámainak áttekintésével! Ének és zene tantárgyként magában foglalta az Ének, a Zeneelmélet és összhangzattan valamint a Hangszer tanulmányokat. Az Ének és a Zeneelmélet, összhangzattan tárgy bár külön tartalommal és tananyagleírással szerepel a tantervben, az óraszám a két terület együttesére került meghatározásra: az első két évben heti 3, ezt követően heti 2 óra időtartamban. A Hangszerjáték tárgy a hegedű, a zongora és az iskolai harmónium kínálatából választott egy hangszer tanulását jelentette 5-6 fős csoportonként heti egy órában, végig a képzés öt esztendeje alatt. A hangszeres órákra vonatkozóan azonban kiegészítő jegyzetet is olvashatunk: „A tanulóknak hetenként legalább 2 – 3 zenegyakorló óra biztosítandó s ezeknek nemcsak ellenőrzése, hanem a növendékek gyakorlásának szakszerű irányítása is szükséges.”[33] Ezzel a megoldással bújtatva megemelkedett a hangszeres tanulmányokra szánt óraszám. A tananyag feldolgozása e három terület között oszlott meg, így hangszeres órákon a tényleges hangszerjáték mellett a zeneművek harmóniai elemzése is megtörtént, s az énekórák keretében került sor az összhangzattani anyagból a szemléltetésre, felismerésre és értelmezésre.[34]
A tankönyv átfogó bemutatása helyett egy-egy érdekesség kiragadásával próbálunk képet adni a szerzők munkastílusáról, a tananyag mélységéről. A könyv a tanítóképzés II – V. évfolyamai számára készült, s a tananyag szerkezete is az osztályokra bontás elvét követi. A II. osztályos növendékek számára írt első fejezet A hangköz fogalma és fajtái címmel kezdi meg a zeneelméleti alapok ismertetését. A tiszta, kis és nagy hangközök mellett minden esetben bemutatásra kerül a szűkített és bővített változat is, s a részletes magyarázatok során a kettős kereszt és a kettős bé alkalmazására is kitér. Mai szemmel kissé nehézkesnek tűnik „a bővített hatod egy bővített elsőddel nagyobb a nagy hatodnál”[35] definíció, s a szemléltetés kottapéldái is zavarba hozhatják a zeneelméleti tanulmányaik elején állókat:
- ábra, Összhangzattan, 9. o.
A szerzők mindenre kiterjedő alaposságát jól mutatja a fejezet egyik záró bekezdése: „Az elsorolt hangközök elméletileg mind lehetségesek ugyan, a szűkített másodok, szűkített hatodok, bővített harmadok és bővített hetedek azonban a gyakorlatban nem használatosak. Csak elméletben lehetségesek a hármas #-ek és a hármas @ -k is, mert a gyakorlatban ezek sem fordulnak elő.”[36]
A tanterv szerint a II. osztály végére a növendékek ismerték a teljes hangrendszert,[37] s zeneelméleti tanulmányaik során már ebben az osztályban alkalmazták a tanultakat elméletben, gyakorlatban (kottázva), zongorázva és hallás után is.[38] A későbbiekben olyan feladatok is szerepelnek a könyvben, amelyek megoldásához a 7# és 7@ előjegyzéskörben való biztos tájékozódás alapvetőnek tekinthető.
- ábra, Összhangzattan, 93. o.
Érdekességként felhívjuk a figyelmet a moduláció magyarázatai közül az egyik szemléltetésre, amely a hangnemi kitérések sűrű egymásutánját annak a Kovács Dezsőnek az egyik prelúdiuma alapján illusztrálja, aki Hodossy Bélát követte az igazgatói székben. A szerzőt bemutató lábjegyzet szerint „tehetséges és sokat tudó zeneírónk”, akinek addig megjelent munkáit röviden fel is sorolja.[39] A moduláció témájánál maradva olyan „sűrű” kottaképekkel is találkozunk a könyvben, amelyek a diákok részéről szintén a hangnemekben való magas szintű jártasságot feltételezik (gesz-moll, esz-moll, disz-moll).
- ábra Összhangzattan, 133. o.
A növendékeknek az összhangzattan alapos ismeretére azért volt szükségük, hogy ne csupán megadott számozott basszusra legyenek képesek harmóniákat szerkeszteni, hanem – fordított gondolkodásmóddal – adott (egyházi) dallamot megharmonizálni az összhangzattan szabályainak megtartásával. Példát látunk erre a könyvben több alkalommal is – eleinte részleges számozott basszus segítette a növendékeket,[40] később már ilyesfajta segítség nélkül, önállóan kellett boldogulniuk.[41]
Mint tanulmányunkban már rámutattunk, a tanterv világosan megfogalmazza a három zenei tárgy egymást erősítő szerepét. A teljes körű tájékozódás érdekében tekintsük át röviden az összhangzattan könyvvel párhuzamosan használt másik segédkönyvet is, mely ismét a szerzőpáros munkája!
*
A Gyakorlatok és dalok[42] kötetei 1929-ben láttak napvilágot. A III. osztály számára készült könyv előszava a sorozat összeállításának körülményeiről és szempontjairól nyújt tájékoztatást, s arra enged következtetni, hogy az első két évfolyamban más segédlettel folyt a tanítás, e sorozatnak nincs előzményként hiányzó kötete. A III. osztály tankönyvének felépítése egységes logikát mutat: az elméleti ismereteket solfeggio (relatív szolmizációt alkalmazó gyakorlófeladat!), „vokalizáló gyakorlat” (hangképzés), az adott zenei jelenséget szemléltető zenei példa és „feladvány” követi. A szolfézsgyakorlatok előtt ismétlésként javasolt feladatok minden tanórán: hangsor- és hangközismétlés, az alapvető hármas- és négyeshangzatok memoriter éneklése relatív és abszolút nevekkel, hangtalálás kottáról és hallás után relatív és abszolút nevekkel. A relatív szolmizáció alkalmazása mellett megjelenik a módosított szolmizáció is (a II. lépcső fölemelése, a VI. lépcső leszállítása stb.), azonban még változtatás nélküli szolmizációs nevekkel (a mai ré és ri egyaránt re, a mai fá és fi egyaránt fu, a mai ti és ta egyaránt szi stb.).
- ábra, Gyakorlatok és dalok, 24. o.
A tananyagban szerepel a 4-6 előjegyzéskör átismétlése, s ehhez kapcsolódóan mindegyik lecke feladványában olvasható egy gyakorlat: a Himnusz transzponálása az épp tanult hangnembe, valamint abszolút hangnévvel való memoriter éneklése. Az elméleti ismeretekhez fűződő zeneirodalmi tudnivalókat most is a magyar kultúrtörténet kimagasló alakjaival állítja a könyv párhuzamba. A IV. és V. osztály számára készült tankönyv a korábban tanultak átismétlését követően egyre inkább az elmélethez kapcsolódó gyakorlati példákra helyezi a hangsúlyt. A sok népies műdal, történelmi ének és műzenei szemelvény mellett megjelennek más népek nemzeti zenéi is (lengyel nemzeti dal; orosz nemzeti himnusz;[43] lengyel nemzeti himnusz[44]). Az V. osztályos kötet érdekessége, hogy a mai formában közénekként ismert Szózat kottája után a szerzők prozódiai törvényszerűségeket magyaráznak – felhívva a figyelmet azokra, amelyeknek nem felelt meg Egressy szerzeménye, s melyek miatt így „nem tudott a nép között elterjedni”.[45] Mindketten készítettek egy-egy ritmusában módosított változatot, s e két megoldás valamelyikét javasolták éneklésre.
*
1940-ben vált közkinccsé A magyar nemzeti ritmus[46] c. kötete, melynek „előszó gyanánt” megfogalmazott gondolatai közt ezt olvassuk: „A görög-latin és a nyugateurópai verselés-mód első sorban való tanítása mellett iskoláinkban is háttérbe szorul a magyar nemzeti versidomnak s a magyar zene ritmusának kellő ismerete. Félő, hogy ennek folyományaként a magyar nemzeti ritmus iránt való érzék is, főleg a tanultabb közönség lelkében lehanyatlik. Mind e körülmény erősen sürgeti, hogy a magyar ritmusra, erre a becses nemzeti kincsünkre a figyelmet ismét fölhívjuk.”[47] A kötetben a ritmus, az ütem, a hangsúly, az ütemegyenlőség, az ütemfeleződés és -harmadolás, az ütemek és verssorok viszonya, a zenei motívum, valamint a szöveg és dallam ritmusának viszonya kerül bemutatásra, minden esetben a nyelvi/verstani és zenei jelenségek párhuzamos magyarázatával. Egy-egy megállapítás megfogalmazása során számos népdal (vagy általa népdalnak gondolt, valójában népies dal), népballada, egyházi vagy históriás ének, zsoltár részlete szerepel példaként, továbbá jeles költők és népköltésgyűjtők (Arany János, Petőfi Sándor, Erdélyi János), népdalgyűjtők (Kodály Zoltán, Bartók Béla, Vikár Béla), irodalomtörténészek (Horváth János, Négyesy László, Sík Sándor), valamint zenei írók (Ábrányi Kornél, Bartalus István) gondolataival támasztja alá mondanivalóját.
*
Hodossy Béla életművének rövid bemutatása tisztelgés az egykori zenetanár és igazgató emléke előtt, aki száz esztendővel ezelőtt fejezte be igazgatói feladatait. Példaértékűnek tartjuk, hogy az őt ért meghurcoltatások és büntetés-nyugdíjazása ellenére emelt fővel, a zenei nevelés, az egyház és a város ügyének szolgálatában töltötte ezt követően is életét.
Jegyzetek
[1] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Hodossy Béla. = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-irok-elete-es-munkai-szinnyei-jozsef-7891B/h-87E13/hodossy-bela-89E54/ (megtekintés: 2022. december 4.)
[2] A Sárospataki Áll. Tanítóképző-intézet XXI. értesítője. Az 1906–7-ik tanévről. Szerkesztette: Hodossy Béla, Sárospatak, Radil Károly, 1907. 11. o.
[3] Dezső Lajos halálát követően (1904) ideiglenesen Hódinka Ágoston kapta az igazgatás feladatait. Hodossy Béla „1905. február 1-jén 105316/1904. sz. min. rendelettel kineveztetett az intézet igazgatójává.” In: A Sárospataki Állami Tanítóképezde (XIX-ik) értesítője az 1904–5. tanévről. Szerkesztette: Hodossy Béla. Sárospatak, Radil Károly, 1905. 4. o.
[4] Vö. „A sárospataki ev. ref. egyházi énekegylet története alakúlásától, 1902. dec. 31.-ig” In: A sárospataki ev. ref. énekegylet jegyzőkönyve, 1890. Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Levéltár, R. B. IX. 3/12. 10. o.
[5] A „Zemplénvármegyei kir. Tanfelügyelőség s a Zemplénmegyei Általános Tanító-egyesület hivatalos közlönye”. Vö.: Bolvári-Takács Gábor, A sárospataki öregdiák mozgalom 19–21. századi kronológiája. Intézménytörténet és közművelődési dimenziók. Budapest – Sárospatak, 2011. 10. o. https://docplayer.hu/801173-Bolvari-takacs-gabor-a-sarospataki-oregdiak-mozgalom-19-21-szazadi-kronologiaja-intezmenytortenet-es-kozmuvelodesi-dimenziok.html
[6] Vö: Ködöböcz József: Tanítóképzés Sárospatakon. A kollégiumi és középfokú képzés négy évszázada. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. 144. o.
[7] Vö: Bolvári-Takács Gábor, i. m. 12. o.
[8] Vö: Csomasz-Tóth Kálmán: Hodossy Béla. In: Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. II. kötet. 207–208. o.
[9] Vö: A Sárospataki Állami Tanítóképző-intézet (XX-ik) értesítője az 1905–6. (37-ik) tanévről. Szerkesztette: Hodossy Béla, Sárospatak, Radil Károly, 1906. 43–44, 47–48, 55–57, 59–60. o.; A Sárospataki Állami Tanítóképző-intézet XXVII. értesítője az 1912–13-ik évről (XLIV., illetőleg LVI. tanév.) Szerkesztette: Hodossy Béla, Sárospatak, Dani és Fischer, 1913. 59. o.
[10] Tanterv és tantervi utasítások az állami elemi iskolai tanító- és tanítónőképző-intézetek számára. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, M. Kir. Tudományegyetemi nyomda, Budapest, 1911. IV. o.
[11] .Vö: A Sárospataki Állami Tanítóképző-intézet XXVII. értesítője az 1912–13-ik évről, i. m. 8. o.
[12] Donáth Péter: Pedagógusok az 1918–19. évi forgószélben. Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején. A sárospataki képzős tanárok kíméletlen küzdelmének krónikája (285–325. o.) Trezor Kiadó, Budapest, 2020.
[13] Uo. 319. o. 1076. sz. lábjegyzet
[14] Uo. 321. o.
[15] Magyar Református Kántorkönyv. Szerkesztette: Hodossy Béla. Kiadja a Magyar Református Énekvezérek Egyesülete. I–VIII. +124. o. Hodossy szerkesztői koncepciója nagyszabású szakmai vitát eredményezett, főként Árokháty Béla (1890–1942) orgonaművész, zeneszerző, egyházi karnagy bírálta élesen. A zenei ankét fejleményeit a Protestáns Szemle, a Zeneközlöny és a Kritikai Szemle lapjain (1932–33) a szélesebb közönség is követhette.
[16] Hodossy Béla – Ágoston László – Márton Barna (1943): Az új énekeskönyv felé. A Református Egyetemes Konvent elnöksége által Budapesten 1943 februárjában rendezett énekügyi konferencia munkálatai. Debrecen sz. kir. Város és a Tiszántúli Református Egyházkerület Könyvkiadó Vállalata, Debrecen. 1843.
[17] Hodossy Béla: Ötven templomi ének ev. ref. kántorok, tanitónövendékek és középiskolai tanulók számára. Orgonára, harmóniumra és vegyes énekkarra alkalmazta – Budapest, Kókai Lajos, 1900.
[18] Hegedű-iskola. Gyakorlatok, dalok, szemelvények hegedűre. Tanitóképzők számára írta Hodossy Béla. Pesti könyvnyomda r.-t., Budapest, 1900. (Szerző sajátja.)
[19] Vö. Csomasz-Tóth Kálmán, i.m. 208. o.
[20] Hodossy Béla: Énekek, dalok. Gyűjtemény ev. ref. egyházi énekkarok számára. 2. jav, kiadás. Sárospatak, Trócsányi Bertalan. 1901.
[21] Hodossy: Énekek, dalok, i. m. Előszó.
[22] A Sárospataki Állami Tanítóképző-intézet XXIII. értesítője az 1908–9-ik, XL. tanévről. Szerkesztette: Hodossy Béla. Sárospatak, 1909. 13. o.
[23] Hodossy Béla: Tárogató. Magyar dalgyűjtemény ifjúsági egyesületek, népiskolák felső, polgári és középiskolák alsó osztályai számára, valamint tanítók és tanítónövendékek használatára. Kiadja a Zemplén megyei Tanító-egyesület. 1903.
[24] Vö: Kodály Zoltán: Zene az óvodában. 1941. In: Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. (Szerkesztette: Bónis Ferenc) Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1982. 95–96. o.
[25] Fazekas Ágnes: Magyar zeneszerzők világi kórusművei a 20. század nagy zenei változásai előtt. Doktori értekezés. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Budapest, 2007. 129. o. = https://apps.lfze.hu/netfolder/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/fazekas_agnes/disszertacio.pdf
(megtekintés: 2022. december 4.)
[26] Sarudy Ottó (1872–1931) állami tanítóképző-intézeti tanár. Sárospatakon állami tanítóképző-intézetet végzett, majd Budapesten polgári iskolai tanítói és tanítóképző-intézeti tanári oklevelet szerzett. Karrierje csúcsán nyolc évig az állami tanítóképző intézetek országos felügyelője volt.
[27] Hodossy Béla – Sarudy Ottó: Magyar énekiskola a tanító- és tanítónőképző intézetek számára I. Az I. osztály tananyaga. Budapest, Lampel R. 1903. II. rész: A II. osztály tananyaga. 1903. uo. III. rész: A III. osztály tananyaga. 1903. uo.
[28] Hodossy Béla – Sarudy Ottó: Magyar énekiskola a tanító- és tanítónőképző intézetek számára I. 1903. III.
[29] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Összhangzattan tanító- és tanítónőképző intézetek számára. 1929.
[30] Tanterv és utasítás a m. kir. állami tanító- és tanítónőképző-intézetek számra. 42.500 /1925. szám. VI. ü. o.
[31] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Összhangzattan…, i. m. 15. o., 1. sz. lábjegyzet
[32] Uo. 17. o. 1. sz. lábjegyzet
[33] Tanterv és utasítás a m. kir. állami tanító- és tanítónőképző-intézetek számra. 42.500 /1925. szám. VI. ü. o., 137. o. 4. sz. jegyzet
[34] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Összhangzattan…, i. m. 130. o. 3. sz. jegyzet
[35] Uo. 9. o.
[36] Uo. 13. o.
[37] Tanterv és utasítás a m. kir. állami tanító- és tanítónőképző-intézetek számra. 42.500 /1925. szám. VI. ü. o., 128. o.
[38] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Összhangzattan…, i. m. 44. o. 1. 2. 3. és 4. sz. feladvány
[39] Uo. 108. o. 1. sz. lábjegyzet
[40] pl. uo. 60. o. 2. sz. feladvány
[41] Uo. 114. o.
[42] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Gyakorlatok és dalok. Segédkönyv az ének tanításához a tanító-, tanítónő- és óvónőképző-intézetek III. osztálya számára. Budapest, 1929. A szerzők magánkiadása; Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Gyakorlatok és dalok. Segédkönyv az ének tanításához a tanító-, tanítónő- és óvónőképző-intézetek IV. osztálya számára. Budapest, 1929. A szerzők magánkiadása; Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Gyakorlatok és dalok. Segédkönyv az ének tanításához a tanító-, tanítónőképző-intézetek V. osztálya számára. Budapest, 1929. A szerzők magánkiadása.
[43] Valójában az orosz cári himnusz (1833–1917), melynek zenéjét Miklós cár felkérésére Alekszandr Fjodorovics Lvov, szövegét Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij írta.
[44] Valójában nem a lengyel nemzeti himnusz, hanem egy lengyel hazafias dal. Alojzy Feliński verse, Jan Nepomucen Kaszewski zenéje (1816): Himnusz. A Lengyel Királyság kihirdetésének évfordulójára.
[45] Sarudy Ottó – Hodossy Béla: Gyakorlatok és dalok. Segédkönyv az ének tanításához a tanító-, tanítónőképző-intézetek V. osztálya számára, i. m. 13. o.
[46] Hodossy Béla: A magyar nemzeti ritmus (a magyar vers és a magyar zene ritmusa). Sárospatak, 1940. Nyomtatta: Kisfaludy László a Ref. Főiskola betűivel.
[47] Uo. 3–4. o.