Sándor Zsuzsa: Egy kultúrkincs a 19. századból. Szabó József Tokaj-Hegyalja földtani s szőlőmivelési térképe, 1865

(A tanulmányhoz tartozó képek a Lapszám Képei oldlaon találhatók ITT!)

A térkép és a Tokaj-hegyaljai album

A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtárában a csodálatos könyvek mellett gazdag térképgyűjteményt őriznek. Helyi vonatkozásai és térképészeti, illetve művészeti értékei miatt kiemelkedő Szabó József Tokaj-Hegyalját ábrázoló geológiai és szőlőművelési – más szóval borgeológiai[1] – térképe, amely ebben a komplex témában a világon az első munka. A könyvállományban pedig megtalálható a Tokaj-hegyaljai album. A térképet 1865-ben nyomtatták Bécsben és az 1867-ben Pesten megjelent album része lett, illetve eredendően annak szánták. Ugyanakkor a téma feltárása során azt tapasztaltam, hogy a térkép egy másik kiadványban is megjelent [2] és – vélhetően több példányban – önálló térképlapként is fennmaradt.

A Nagykönyvtár a térképből eredeti nyomtatásban három példányt őriz, s további egy példány van az eredeti kiadású albumban. Az itt található egyik térképlap azonban – bár hajogatásokat tartalmaz – soha nem volt könyvszerű kiadvány része. Egy nem szimmetrikus függőleges hajtásnyom van rajta és a jobb széle aláhajtva; megfigyelhető még egy vízszintes hajtásnyom szimmetrikusan (a könyvtár jelenleg kinyitott lapként tárolja). A másik kettő őrzi az albumbeli hármas hajtogatás nyomait, az egyik hátán vélhetően egy könyvtáros kézírása található: „Kivéve: Tokaj-Hegyaljai Album. Pest, 1867”.[3]

Az önálló példány színén jobbra fent, egészen a legszélén, kalligrafikus kézírással, fekete vagy sötétbarna tintával három sorba rendezve a következő szöveg olvasható: „A sárospataki főiskola könyvtárának a szerző Pest, 1867 6/11”.[4] A nyomat paszpartuján lévő dedikáció a sárospataki önálló térkép-példánynak különleges értéket kölcsönöz.

A fentiek igazolják, hogy nem pontos a különféle irodalmakban fellelhető adat, miszerint a Szabó-térképet a Tokaj-hegyaljai album tartalmazza. Bár valóban az album céljára készült, összehangolva annak tartalmával, eredetileg az album példányszámánál jelentősen többet nyomtattak belőle és más kiadvány céljára, illetve attól függetlenül is használták.

Szakirodalmi kutatásom során Szabó Józsefnek a térkép kinyomtatása idejéből való eredeti szövegeire bukkantam, amelyekből idézni fogok a térkép létrejöttének körülményeiről, adatairól és jelöléseiről szólva. Egyik dolgozatában az albummal való kapcsolatról írja: „A Tokaj-Hegyaljának, mi geologiai tekintetben is classikai vidéknek mondható, véletlenül szerencsés lehetek az általam készített földtani és szőlőmívelési térképét magyarázólag bemutatni; véletlenül mondom, mert ezen példány az utolsó javitásra van hozzám küldve Bécsből a cs. kir. katonai geographiai intézettől, hol azt nyomatom. Leküldték Pestre, honnét alig fél órája hogy megérkezett. E térkép a Hegyaljai Album számára készül, melyet a Tokaj-Hegyaljai bormívelő egyesület báró Vay Miklós elnöksége alatt ad ki, s melynél közreműködésre én is fel vagyok kérve. Ezen Album a hazai irodalom terén egyike lesz a nevezetesebb vállalatoknak […]”[5] Szabó írásában ismerteti az album tartalmi felépítését, jelzi képanyagát, majd bemutatja a benne szereplő térképet. „Hozzá van adva továbbá e térkép […] Ez csupán a szorosan vett Hegyalját foglalja magában, kezdődik nyugoton Szántónál s végződik keleten Sátor-Alja-Ujhelynél […]”[6]

Az album kötése vöröses textillel borított, a címlapon aranyozott felirattal és jelenetes kompozícióval. Kötegelt kettős lapokból, cérnafűzéssel van elkészítve, amelyeket a gerincnél vászoncsíkokkal a kemény borítóba ragasztott a könyvkötő. Az utolsó, kétszeres hosszúságú és átfogó papírhoz rögzítve találjuk a térképet. Hajtogatását az album méretéhez (27×35 cm) igazították, annál mindegyik szélen 0,5-1 cm-rel kisebb méretre formálva. Hajtogatása: szélességében két sávot képeztek, egyszeres szimmetrikus hajtással, magasság irányában hármat, azonos méretekben. Az így képződő középső egységet csak a függőleges hajtás melletti keskeny sávban ragasztották be az album jobb felére. Könnyen áttekinthető, kinyitva is jól kezelhető konstrukció jött így létre.

Az album szerkesztője az akkor már geológus professzor és akadémiai tag Szabó József, valamint Török István földbirtokos. A kiadvány a térkép címfeliratát beleértve négy nyelvű, a tudományos tartalmakat Keleti Gusztáv litografált tájképei egészítik ki. Török István írja az előszóban: „Czélja: megismertetni a Tokaj-Hegyalját, mint a világhírű tokaji bor szőlőhegy-vidékét; feltüntetni, hogy mennyi szépség- és nagyszerűséggel alkotta a természet a borkirály számára eme székhelyét; bebizonyítani, hogy e hegyvidék úgy államgazdászati mint kereskedelmi szempontból fontos is […] A leírás tárgyilagosabb tételére mellékelve van egy térkép és (a czimlappal együtt) 22 tájkép…”[7]

Az egész tárgy míves kivitelezése, a színvonalas képzőművészeti kompozíciók, a csodálatos térkép és a tudományos dolgozatok nagyszerű egységet képeznek szellemi és fizikai értelemben, vagyis tartalmi és formai-szerkezeti megoldásában.

Az album Tokaj-Hegyaljáról szóló tíz tanulmányt tartalmaz, közöttük háromnak Szabó József a szerzője, egy negyediknek társszerzője. Egyik írása a hegyvidék geográfiájáról, a másik lakosságáról, településeiről és hegyeiről-tájairól (itt találhatók a Keleti-rajzok), a harmadik a földtanáról szól. Bennük a térképpel összhangban használja a települések, hegyek, a talaj- és kőzetfajták megnevezéseit, hivatkozza a térképet a szőlőtermesztésről szólva. A szerves kapcsolat okán nézzünk meg ezekből néhányat. „A Tokaj-Hegyalja összes területe vagy öt (geographiai) négyszögmértföld, s ennek vagy 1/5-e van szőlővel beültetve, mi a térképen apró fekete karikák által van láthatólag kimutatva.”[8] „A szőlő-ültetvények legjobban díszlenek ott, hol a napnak és a légcserének legjobban kitevék. […] Nagy-szőllő, […] Szarvas-szőllő […] Disznó-kő […] Meszes […] A tájképen nem foglaltak között csak a zsadányi Előhegyet említem, mint a melynél szintén eszményileg van együtt a fekvésre nézve minden, mit kívánhatni, mely viszony a térképből is kivehető”[9] „Az egyes városokat és falukat legczélszerűbbnek látszik azon rendben leírni, melyben hozzájuk legkönnyebben férni úgy a térképen, mint a természetben, kiindulási pontul Pestet véve, közlekedési eszközül pedig a pest-kassai vasutat, melynek Tokaj egyik állomását képezi. S igy alkalmatosabb Tokajnál kezdeni, s onnét aztán két kirándulást tenni, egyikét É-nyugotnak Szántó-, másikát É-keletnek Ujhely felé.”[10] A dolgozatokat olvasva a szöveggel párhuzamosan külön élvezetet jelent a gazdagon kidolgozott térképet szemlélni, főleg a szőlőbirtokok és az egyes kőzettípusok érzékletes leírásánál.

Szabó József a térképpel és az albummal kapcsolatban különféle munkálatok sorát végezte el. A vidéket éveken át tanulmányozta, bejárva a hegyeit: „Ezen Album nekem alkalmul szolgált 1863 óta részletesen foglalkozni Hegyalja földtani viszonyaival, s az eredmények szövegben s geológiai térképben adva röviden itt következnek.”[11] Az egyik dolgozatában 1863-65 között 12 alkalommal, minden esetben több napig, néha hetekig tartó helyszíni kutatómunkáját írja le naplószerűen. Érzékletes és élményekkel átszőtt dokumentációról van szó, amelyeknek olvasása a nem szakértők számára is élvezetes. Egyetlen példa: az 1864. október 13–17. közötti kutatóblokk egyik útját így jegyzi le: „Bénye–Tolcsva–Patak. Tolcsván a völgy baloldalán a Fürdő táján az Andesit-Trachytot vizsgáltam, mely helyenként nagyban durván oszlopos. Innét kezdve Petrahóig követhető az Andesit-Trachyt, helyenként sok Jasp-érrel van keresztül hasítva, sőt a föld alatt Patakon a Bodrog-partra megy ki, s a híd táján látható. Patakon Láczay[12] úr társaságában részletesebben megnéztem az Ó bányát a Megyeren, s több kövületet gyűjtöttem; megnéztük a Királyt, s alján a Czinegehegyet; befordultunk Trauczon[13] és Hotyka felé, s onnét vissza a Szava hegy alá, Károlyfalvára s Patakra.”[14] A kutatóutak hozadéka több rétegű: tudományos dolgozatok születtek belőle – ezek közül kettő a Tokaj-hegyaljai album része –, megszületett maga a térkép és létrejött egy riolitokat tartalmazó kőzetminta-gyűjtemény.

Az album 1867-ben jelent meg, megszervezése és munkálatai mintegy öt éven át zajlottak: Szabó József elkészítette az egész térkép tervét és rajzos felvételét, megszervezte annak kinyomtatását, helyszíni kutatásokat végzett, megírta az albumba szánt szaktanulmányait, megtervezte és szerkesztőtársával, illetve a szerzőtársakkal összeállította az egész anyagot, majd részese volt az album kinyomtatásának és köttetésének. Vélhetően nagy szerepe volt a képzőművészeti illusztrációs anyag témáinak megválogatásában, hiszen a tájról szóló dolgozatában többször hivatkozza azokat. Az album címoldalának rajza és nyomtatása pedig már 1864-ben elkészült.

 

 

A térkép, mint vizuális alkotás

 

A térképek más, a köznapi élethez és a tudományokhoz kapcsolódó, az információkat közérthetően szolgáltató, leképező és magyarázó-értelmező ábrázolásokkal együtt az objektív alkotások családjába tartoznak. Egyszerűsített felosztás szerint ennek a családnak a párját a szubjektív alkotások jelentik, amelyek a lelki élethez, az ember belső érzelmi világához és így a művészethez tartoznak. A szubjektív alkotások közül az ember alkotta tárgyi-környezeti világ – benne nép- és iparművészet, környezetművészet, valamint a dizájn – a funkcionális vonás mellett a lelki élethez is kötődik, a képzőművészet pedig kizárólag a lelki-érzelmi élet része. Látható, hogy ez a kettősség nagyjából a nem művészet – művészet kettőssége szerinti felosztás, vagyis a gondolat vezérelve, hogy a művészet elkülönített kategória.

Nem igazán tudjuk megfogalmazni, mi a művészet, de érezzük a művészi tartalmat – így tehát lehet, hogy mindaz, amit művészinek szokás nevezni, az emberi érzésekkel, az érzelemvilággal kapcsolatos? Tanulmányainkból tudjuk, hogy maga a fogalom az emberiség történetében meglehetősen új keletű, csak körülbelül a reneszánsz óta használatos. A korábbi vizuális alkotások egy részét utólag vonjuk be a fogalom körébe, de az is lehet, hogy a reneszánsz előtti vizuális alkotások mindegyike a művészetbe is tartozik. Az épületekhez, szobrokhoz, falfestményekhez, díszített tárgyakhoz és a korai táblaképekhez mérve kevés, a kettős felosztás szerinti „nem művészi” alkotás – például térkép, magyarázó ábra, grafikai vagy tárgyi jel – maradt fenn az utókorra, azt a keveset pedig sokszor hajlamosak vagyunk művészetként kezelni. Így ma műalkotásként értékeljük például az egyiptomi ókorból ránk maradt olyan több ezer éves ábrázolásokat, amelyek egy-egy mesterség technológiai mozzanatait mutatják be, tehát valójában értelmező folyamatábrák (is). Vagy éppen a növény- és állattani határozó célú ábrákat, anatómiai rajzokat, különösen, ha több évszázaddal régebben készültek. Vagy „művészetként” kezeljük azokat az élethű sírmellékleteket (katonák, állatok, tárgyak), amelyekkel az volt a cél, hogy az első kínai császár (Kr. e. 259–210) számára teljes környezete rendelkezésre álljon a túlvilágon, s amelyek valójában „művészi” kreativitás nélküli, leképező ábrázolások, azaz másolatok.[15]

Egy alkotás kora elegendő lenne ahhoz, hogy „művésziként” értékeljük? Lehet, hogy így van, mert a „régi”-hez ma érzelmi töltéssel közelítünk, hiszen az ember történelmét látjuk benne. Élelmes üzletemberek ki is használják ezt a lelki kötődést, egész iparágak szakosodtak arra, hogy évszázados növénytani határozók leképező és magyarázó ábrázolásokat tartalmazó lapjainak vagy éppen régi térképeknek reprintjeit és fakszimiléit kínálják borsos árakon, amelyek aztán bekeretezve lakások falaira kerülnek. Anélkül, hogy hosszadalmasan elgondolkodnánk a művészet-nem művészet kérdéséről, a Szabó-térképpel kapcsolatban legalább egy adalékot meg kell említeni: a részletgazdag vizuális alkotásokra, a míves, aprólékos kivitelezésekre előszeretettel használjuk a „művészi” fogalmát. Vélhetően azért, mert meglátjuk benne az odaadást, az elmélyedt munkálkodást és az ebben rejlő nagyszerű emberit, vagyis az esztétikumot, amit nagyvonalú egyszerűséggel szépnek szokás nevezni. (Ez így van akkor is, ha tudjuk, a látott ábrázolás nem műalkotás, és ha értjük, hogy a művészi tartalom nem a realista-naturalista ábrázolási módtól függ.)

A térkép tehát alapvetően objektív alkotás, mégis olyan képfajta, amely különleges helyet foglal el a vizuális alkotások között. Olyan ábrázolás, amely sűrítetten közöl térbeli információkat (távolságok, magasságok, morfológiai jellemzők stb.) vagy tematikus térképként valamely témáról (növénytermesztés, netalán éppen szőlőtermesztés, hajózás, bányászat, népesség stb.) földrajzi egységhez kötődően közöl ismereteket. Ugyanakkor olyan képi komplexitás, amelynek ábrázolási módja egyfelől hordozza a korára jellemző térképészettudományi eredményeket, másfelől grafikai-vizuális ábrázolási módjával és a feliratai, díszítményei vagy tematikus ábrázolási kiegészítői révén a művészettörténetnek szerves részét képező értékkel bír és stilárisan is jellemezhető. A kor és egyfajta dizájn-jellegű vizuális előadási mód a legmodernebb digitális térképeknél is tetten érhető.

Szabó József térképe tehát tudományos és informatív ábrázolás, többszörösen is az, mivel a földtan tudományához kapcsolódik, térképészeti ábrázolási és geometriai szabályokat alkalmaz, továbbá a geológiához és a szőlőműveléshez ad fontos információkat. Másrészt ábrázolási jellemzői megérintik a néző lelkét. Tehát szemlélhetjük a művészet – nem művészet szerves egységeként és számon tarthatjuk művészi értékként, s tehetjük ezt anélkül, hogy a művészet mibenlétéről tovább gondolkodnánk.

 

 

A Tokaj-Hegyalja térkép térképi előzménye és adatai

 

A nagykönyvtári két darab, albumból kivett térképlap külső mérete 70×70 cm, az önálló lap 2-3 cm-rel nagyobb, belül a nyomat tényleges mérete a térképlap határát jelző keretig 65,5×65,5 cm. A térképrajzot viszonylag egyszerű, sarkain és középen díszített keret zárja, a jobb szélen a kereten kívül igen vékony testű betűkkel a nyomat részeként kialakított szöveg olvasható nagyítóval: Lithografirt im k.k. milit: geograf: Institut in Wien.[16]

A címszöveg négy nyelven szerepel (francia, német, magyar, angol), a legnagyobb és legdíszesebb a magyar felirat.[17] Eklektikus vagy a gazdagságot és a pompázatosságot jelezni kívánó barokkosan túlzó sajátosságnak gondolom, hogy a címfelirat mindegyik nyelven különböző betűtípussal és szövegelrendezéssel készült, a három idegen nyelvűn a kacskaringós díszítés egyforma karakterű, de rajzolata mégis különböző. A térképrajzon és a címfelirat blokkján kívül a lapon található még egy jelkulcs, egy magassági adatjegyzék és a léptékre (kicsinyítési mértékre) vonatkozó táblázat. Az egész munkát az előbb már említett keret zárja.

Egy térkép elkészítéséhez mindig az adott korban elérhető, lehető leghitelesebb térképet használják fel előzményként. Így volt ez a Tokaj-Hegyalja térképnél is, amelynek alapját a Habsburg Birodalom második katonai felmérésének Tokaj környéki területre vonatkozó lapjai képezték. A Magyar Királyság felmérése 1819 és 1869 között zajlott, felmérési szelvényeinek áttekintő térképe mutatja, hogy a tokaji hegyvidék feltérképezése 1856–58-ban történt[18], tehát az eredmények 1860 táján szűkebb körben már ismertek lehettek. A katonai felmérés munkáit 1839-től a más intézmények összevonásából Bécsben akkor megalakult Császári-Királyi Katonai Földrajzi Intézet koordinálta, amelyben kőnyomatos részleg, térképező, valamint topográfiai csoport működött és rézmetszetkészítéssel is foglalkoztak. Az intézetben igen magas színvonalú szakmai munka folyt, térképei világhírűek voltak.

Bár a második katonai felmérés kéziratos szelvényeit titkosították, azok alapján készítették a különféle célú térkép-kiadványokat, egy részüket nyilvános terjesztésre szánva. Jankó Máriának a második katonai felmérésről szóló munkájában olvashatjuk: „A színes, kéziratos térképeket nem kiadásra szánták, hanem az abból szerkesztett, kisebb méretarányú térképek alapjául, amelyek már egységes méretarányrendszerben, rézmetszetként, nyomtatásban is megjelentek: 1:144 000 (egyes tartományokban 1:86 400) méretarányú részletes térképek (Spezialkarten); 1:288 000 méretarányú általános, közigazgatási térképek (Administrativ- und Generalkarten); 1:576 000 méretarányú áttekintő térképek.”[19]

Szabó József tehát láthatott a felmérés alapján készült olyan térképeket, amelyeken Tokaj és Zemplén szerepelt, hiszen a Tokaj-hegyaljai térkép ilyesfajta ismeret nélkül nem lehetne velük látványában és rendszerében olyannyira rokon. Úgy vélem tehát, nem pusztán az azonos intézményben történő kidolgozás ábrázolástechnikai jellemzői és az ott történő nyomtatás miatt érzékelhető a nagyfokú hasonlóság.

A bécsi intézetekben (mind a katonai földrajziban, mind a geológiaiban) született munkák szakemberek számára hozzáférhetők voltak. Erre utal a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egyik kiadványában található, „A cs. kir. birodalmi földtani intézet Bécsben 1865-ben című szöveg, amelyben a szerző egy 1864-es jelentésére hivatkozva írja: „a geologiai vizsgálatokat és térképek előállítását illetőleg kiemelhettem azt, hogy azon ideig 155 db. cs. k. katonai térkép lőn bevégezve és azokat előmutathattuk […] Felemlítettem továbbá, térképgyüjteményünket, mely 556 szám alatt 3820 lapot számlál, bele számítván színezett földtani térképeinket; s végre gazdag ásványgyüjteményeinket, melyeknek […] más része az intézet geologjainak és részvevő barátjainak tanulmányozásul szolgal.”[20]

Egy másik tanulmány igen elismerően fogalmaz a második katonai felmérésről: „az Osztrák-Magyar Monarchia területét érintő térképezések egyik remekműve. Adattartalmát, rajzi elemeit és esztétikumát tekintve is kiemelkedő, s bár a térképezés elhúzódó jellege (…) miatt sem tartalmilag, sem technikai kivitelezésében nem egységes, az utóbbi évek tapasztalatai alapján állítható, hogy térképlapjai a mai napig is jól használhatók.”[21] Szabó József tehát a lehető legjobb és saját korában legfrissebb térképészeti alapot használta térképének megalkotásához. S végül maga Szabó József írja le pontosan a felmérési térképekkel történő összefüggést: „Felvételemhez a térképet én készítettem. Alapja a katonai eredeti felvételek térképe, melyekből photographiai másolatot kaptam a cs. kir. katonai földirati intézetből, s azokat használtam a kirándulásaimnál. Kiadásra azonban alkalmatlanok a mérv nagysága miatt… így a rajzot Muschinsky kapitány úr vállalta magára.”[22] A Magyar Orvosok és Természetjárók kiadványában megjelent értekezésében írja az adatokkal kapcsolatban: „az eredeti katonai felvétel (1² = 400°) alapján felényire van redukálva Muschinsky úr által, úgy hogy a mérv 1² = 800°, s ezen reductio alapján Bécsben a cs. kir. katonai geographiai intézetben vésték kőre s szinezték is az én kidolgozásom szerint.”[23]

Az Arcanum egyesített térképén a színek és a stiláris eltérés miatt jól látszanak az egyes eredeti térképszelvények, amelyekhez a szabványosított rajzolási-jelölési módok miatt hasonló kinézetben történhetett a kézi rajzokról a térképek kivitelezése. Így készíthették el a Tokaj-Hegyalja térkép nyomtatási fázisokra bontott változatait az intézet szakemberei. Szabó József tehát a katonai felmérési térképek segítségével előrajzot (rajzokat), egyfajta grafikai forgatókönyvet készített a térképhez, ez alapján a Muschinksky nevű térképrajzoló elkészítette a megfelelő léptékben, majd ezt sokszorosítás céljára történő részletes kidolgozással és bontásokkal a földrajzi intézetben rajzolták a nyomódúcokra. Az azonban mindenképpen téves állítás, hogy magát a megjelent térképet Szabó József rajzolta volna, vagyis képileg nem őrzi a keze nyomát.[24]

A katonai felmérés és a Szabó-térkép egyaránt topográfiai, vagyis a felületi terepviszonyokat ábrázolja. Egyiken sem látjuk azonban a már sokkal korábban feltalált szintvonalakat. E helyett az alaprajzba illesztett kicsi, sűrű vonalakkal érzékeltették a hegyeket, illetve a Szabó-féle térkép magasságjegyzéket is tartalmaz.

A térképén közölt magasságmérési adatokról Szabó a következőt írja: „Uj ezen a térképen s általában Magyarország összes geographiájában a sok uj magasságmérés, melyeket Hantken úr barometerrel vitt véghez, Eggert tiszaszabályozási mérnök úr sziveskedvén Tokajon az ellenészleléseket tenni. Ujhely vidékén egyetlen egy hegy magassága sem volt ismeretes, úgy hogy az ezen alkalommal nyert eredményeket a cs. kir. katonai geographiai intézet is elkérte s felhasználja az ország ujabb s nagyobb mérvben, mint az eddigiek kidolgozandó térképe plastikájánál.”[25]

A Szabó-térképen a magasságok jegyzékében bécsi lábban láthatjuk az adatokat. Példának emeljünk ki egyet: Bányi-hegy (mai elnevezéssel a Sárospatakhoz közel található Megyer-hegy) 967,8 bécsi láb, azaz mivel 1 bécsi láb (Fuss) = 0,316081 méter, a magasság mintegy 312 m. Egészen jó mérés barométerrel, hiszen ma a csúcsot 324 m-rel tartják számon.

A felmérés eredeti térképei a korban természetszerűen kézzel készült ábrázolások. Ez az Arcanum digitalizált képein jól megfigyelhető és elérhető az interneten is egy-két lap (például a sokféle szín, elfolyt tinta, a rajzolt elemek egyedi jellegzetességei). A Tokaj-Hegyalja térkép ábrázolási módja – az igen sokféle szín kivételével – hűen követi az eredeti felmérés kézi rajzait, és bár nem használ olyan sok konkrét grafikai jelet, de a jelölésekre vonatkozó szabályokat átveszi.

A korabeli sokszorosítási technika a kézirajz-követést messze lehetővé tette, sőt, technikailag eredendően benne foglaltatott: a litográfia lényege a kő felületére történő rajzolás, a réz- vagy cinklapokra elsőként kézzel vitték fel a rajzot, majd ezt vésték vagy maratták – a fotótechnikai eljárások csak a 20. század elején terjedtek el. A litográfia technikájának lényege, hogy a tükörsimára csiszolt kőlapra zsíros krétákkal, tintákkal rajzolnak és írnak, illetve felületeket kezelnek, sokkal ritkább változat, amikor a kőre direktben vésnek. A bevizezett kő a rajzolt, kezelt felületeken felveszi a ráhengerelt olajos nyomófestéket, míg a többi részén nem, mivel a víz taszítja azt. A kövön (mint bármely sokszorosító grafikai technikában) tükörképesen írnak és hozzák létre a formákat, amely az ábrázolás nyomtatásakor kerül megfelelő helyzetbe. „Az árnyalatok visszaadására a litográfia […] képes volt, a zsírceruzával vagy a zsírkrétával satírozni is lehetett. Az 1820-as évektől a tónusok létrehozására különböző mechanikus vonalkázó eszközök terjedtek el a litográfiában és a rézmetszésnél is. Mindkét módszerrel létrehozhatók árnyalatok, de a litográfia kétségkívül gyorsabb és jelentősen olcsóbb eljárás. Éppen ezek a tulajdonságai tették alkalmassá arra, hogy a XIX. század elején kifejlődő tematikus térképészet legfőbb sokszorosítási technikájává váljék.”[26] Az intézet a rézmetszetes sokszorosítást modernizálta a galvanizálás bevezetésével. A színes litográfia és a rézmetszet tehát a műves ábrázolási lehetőségek és a nyomtatási technika olcsóbbá tétele miatt lett a Bécsi Katonai Földrajzi Intézetben alkalmazott térképnyomtatási technika.

A színes litográfia készítésének módját figyelembe véve és a Tokaj-Hegyalja térképet közelről, nagyítóval szemlélve megállapítható néhány jellegzetesség. A színeket a vizsgálatom szerint legalább négy kőről nyomtatták. Sárga, zöld, vörös, szürke színfoltokkal, valamint a feliratok, határoló vonalak feketéjével dolgoztak. Nagy valószínűséggel a fekete keret, a sokféle vonal és a feliratok rézmetszetként készültek el és utoljára nyomtatták a színesen előállított, egymásra nyomással egyesített kőnyomatra. Sajnos, a Szabó-térkép nyomdatechnikájáról sehol sem találtam részletes leírást és az eredeti térképek vizsgálatával sem tudtam eldönteni ezt a kérdést. Megjegyzendő azonban, hogy nagyítós vizsgálattal sem látszik a rézmetszetes (vagy rézkarcos) mélynyomásokra jellemző kissé kidudorodó festék a fekete színű, vonalszerű képződményeknél és a szövegeknél.

Nagyon pontos lehetett az egymásra nyomás technológiája, mivel alig néhány helyen látható fél-egy milliméteres elcsúszás az egyes színek vagy a színfoltok és vonalak között. A talaj- és kőzetfajtákat római számok jelölik, így az ábrázolás jelrendszere egy második, megerősítő jelölést is tartalmaz, illetve a számozásnak a nyomtatáshoz fázisokra (kövekre) bontott rajzoknál-színeknél külön szerepe lehetett. A különböző talaj- és kőzetfajták színfoltját fekete körvonal határolja, a szőlők és erdők még vékonyabb határoló vonallal vannak körülkerítve, ezen belül pedig a jelkulcsban látható, esetenként más színnel rányomtatott formai jelzések szerepelnek. Közelről szemlélve jól látszanak a fentebbi jellegzetességek, mint az alábbi nagyon kis részlet érzékelteti a többségüket.

 

 

Térképrajzi és stíluselemzés: feliratok, jelek, jelölések, díszítések, ábrázolási jellemzők

 

A betűfajta és méret a Tokaj-Hegyalja térképen sokféle, térképészeti ismérvként megtartja jelölő funkcióját és határozottan más a hegyeknél, valamint a településeknél. Tokaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely neve álló, ritkított és nagyobb méretű, míg a többi, Szántótól és Tállyától Károlyfalváig kisebb és dőlt betűvel jelölt, a helységnevek általában talpasak, antikva karakterűek. A hegy, település és a folyó nevét tartalmazó feliratok a téma jelentőségéhez mérten változó nagyságúak, legalább négy-öt féle méret különböztethető meg. A sok hegy és tető neve ívesen-kacskaringósan inkább kézírásos karakterű (míg a második katonai felmérés Tokaj környéki szelvényein a feliratok egységesen az antikvához hasonlítanak).

A domborzatábrázolás, más szóval a hegyrajz a térképészetben a jelkulcs része. A hegyrajzot és a geológiai témát vizuális jelentősége miatt most a többi jelzéstől elválasztva részletesebben, a nyomdatechnológiával összefüggő történeti kontextusában vizsgálom és magyarázom. A térképészeti hegyábrázolás az évszázadok folyamán a realista-jellegű ábrázolástól eljut a magassági rétegek szerint különböző és nyomdatechnikailag színes ábrázolásig.

A 18. század előtt a látványhoz hasonlóan ábrázolt hegysorok szerepelnek a térképeken. A 18. század második felétől a 19. század végéig a hegyeket általában íves vonalkázással (lejtők lendületcsíkozása) ábrázolják, a hegyrajz elvontabb lesz. Jellegzetességek a 19. század második felében: íves vonalkázás (pillacsíkozás), általában szintvonalak nélküli ábrázolás; a technika fekete-fehér rézmetszet, litográfiai színes felületre nyomott vonalak rézmetszettel vagy tisztán litográfia (litográfiai tussal rajzolt vonalakkal). A 19. században összefüggésben az adatfelvétel ábrázoló geometriai és műszaki-technológiai, valamint a kivitelezés nyomdatechnikai fejlődésével óriásit változtak a térképek. Visszatekintve az is megállapítható, hogy a tematikus térképek a 19. században célratörőbbek lettek. „A tematikus kartográfiai ábrázolás különleges grafikai követelményeket állít a térképkészítők elé, hiszen rendkívül sokféle ábrázolási módszer együttes használatát igényli a szinte végtelen számú tematika térképi bemutatása. Éppen ezért érthető, hogy a XIX. század elejére erős igény jelentkezett a grafikus eszközök bővítésére, mindenekelőtt az árnyalatok és színek sokszorosításának lehetővé tételére. Az alak és nagyság mellett ugyanis ezek azok a grafikus változók, amelyek megsokszorozhatják a térképész kifejezési lehetőségeit.”[27]

20. század eleji változás részben az erősen plasztikus hatású ábrázolás szabályozása (a vonalkák kötegei a magasságok tételeihez igazodó előírásnak megfelelően ritkábbak vagy sűrűbbek), részben a szintvonalak alkalmazása elterjed, ebben a magasságok jelölése réteges-fokozatos színárnyalással történik. Másfelől pedig a tematikus térképek olyannyira célirányosak lettek, hogy például a geológiai térképek egyáltalán nem tartalmaznak plasztikus ábrázolást, a geográfiában pedig a felszínábrázoló fotózáson alapuló technika lett általános. A 20. századi nyomdai fejlődés óriási lehetőségeket nyitott meg a térképészeti ábrázolásban, a digitalizálással és az internetes kötődésű térképészeti szoftverek alkalmazásával pedig a differenciálásban és az érzékletességben a határ a csillagos ég lett. Az összehasonlításhoz a lehetőségek szerinti közelítésben a Tokaj-Hegyvidéket ábrázoló részleteket választottam ki néhány térképről (lásd a képmellékletet). Tegyünk tehát egy térkép-kalandozást az alábbi képek segítségével, hogy az ábrázolási jellegzetességek szemlélésével is élvezhessük Tokaj-Hegyalját.

Térjünk vissza a konkrét, 19. század közepi térképünkhöz. A borgeológiai térképen a lejtőhöz igazodó, plasztikus hatást keltő vonalkázó hegyábrázolás látható, színes felületekre nyomtatva. A vonalkázás kidolgozottsága megkapóan míves. Szinte hihetetlen, hogy a munka szabadkézzel készült, megdöbbentő a precizitás, a finomság és az a kézi munkamennyiség, amit a térkép elkészítésébe belefektettek. Egy térképészeti kutató így ír az ábrázolási előzményt képező második felmérésen alkalmazott hegyrajzról: „1827-től, némi módosítással, a Lehmann-féle geometriai csíkozást alkalmazták (lejtő-, illetve pillacsíkozás). Lehmann függőleges megvilágítást vett alapul, így minél meredekebb a lejtő, annál sötétebb az ábrázolás, vagyis vastagabb a fekete csík és vékonyabb a fehér.”[28] Tegyük ehhez hozzá, hogy a vonalak sok esetben viszonylag rövidek, egymás fölött sorakoznak keskeny sávokban.

A részletes és közeli vizsgálat igazolja, hogy a hegyek ábrázolási módja megegyezik azzal, amit a Szabó-féle térképen alkalmaztak. Jól látszik ez, illetve szembetűnő, ha az első katonai felmérés hegyábrázolásával vetjük össze, ahol szintén lendületcsíkozást látunk, de egyforma távközökkel, illetve nem következetes párhuzamos, hanem sokszor egymást metsző és hosszú sraffozással. Egyértelmű, hogy az előbb leírt érzékletes, plasztikus hatású és jelölésként részben már szabályozott ábrázolási módot még nem alkalmazták. Az ábrákon az összehasonlítást újfent segítheti, hogy mindegyik térképrészlet azonos környéket (Erdőbénye) ábrázol.

A borgeológiai térképen a jelek-jelölések gazdag tárházát alkalmazták. Szabó József bemutató értekezésében így ír a térképén használt színekről és grafikai jelekről: „E térképen két elemet akartam egyesíteni: a szőlőmívelésit és a földtanit. Színezve csak az egyiket lehet kitüntetni, s ezt tettem a földtani viszonyokra nézve, mig amazt a fekete nyomásnál emeltem ki, a szőlővel beültetett részeket apró s egymáshoz közel álló karikákkal, az erdőséget nagyobb s ritkákkal emelvén ki.” Részletesen leírja a földtani jellemzőket és általában megnevezi a használt színeket és egyéb jelöléseket a talaj- és kőzetfajtáknál. Most csak néhányat emelek ki a szerző eredeti szövegéből: „I. Alluvium. Színezet nélkül. A Hegyalját nyugot, dél és keletről veszi körül, néhol a hegység zömébe is benyul keskeny völgyek alakjában. […] II. Lösz. Negyedkori. Erősen kifejlődve épen a Tokaji hegyen, melyen köröskörül találtatik, de különösen a keleti részen csaknem a tetőig felmegy. Elefánt-, bölény-, szarvascsontok s a jellemző fehér löszcsigák. Mint talaj nem a legelső […] III. Nyirok. […] Ezen a Tokaj-Hegyalján és a Mátrában így nevezett talaj alatt egy kötött képlékeny, rendesen veres agyagot ért a nép, mely a nedvességet sokáig tartja; […] Ezen talaj van a Hegyalján leginkább elterjedve, s ez a legbecsültebb, adja a legerősebb, legtartósabb borokat, melyekben idővel a zamat legdúsabban fejlődik […] IV . V. VI . VII . Rhyolith. Ezen nagy család feltünő tagok által lévén képviselve, melyek az előtt külön kőzet gyanánt szerepeltek, itt az alapszín egy mind a négy számnál, de könnyen fel ismerhető más szinű vonások vagy pontok által vannak az egyes tagok kimutatva. […]”[29]

A térképen közölt jelkulcs mutatja, hogy Szabó József összesen kilencféle talaj- és kőzettípust állapított meg Tokaj-Hegyalján, ezekhez a következő jelöléseket alkalmazta: öjt homogén szín, a fehér, sárga, zöld, vörös, szürke, amelyekhez a vörösben még három, a szürkében plusz egy felületminőség (sárga színű, különféle vonalkázás vagy karika) társult. Nagyszerű megoldásnak gondolom, hogy két, ásványtanilag széles kőzetcsaládra (riolitok, trachitok) azonos színt adott meg, amelyeken belül az alfajtákat a felületábrázolás különbözteti meg. A riolitra sokféle szín jellemző lehet, de talán nem véletlen a vörös választása, mint ahogyan azt a különféle helyszínekről származó ásványmintákon is megfigyelhetjük.[30]

A térképen a szőlő és erdő jelölése sűrűbb és ritkább szürke körökkel történik. A településrajzban a nagyobb épülettömbök/telkek alaprajzi folt jellegű jelzésével valósulnak meg (egyszerűbben, mint a második katonai felmérés térképén). A közlekedési utakat, folyókat kettős vonallal rajzolták, a vasutat nemzetközileg egységes ábrázolási mód jeleníti meg. A területhatárokat (a hegyformát, a szőlő- és erdőrajzot) is vonal határolja, a vonalak vastagsága, az utak, folyók szélessége a jelentőségükhöz igazodik. Meglepődéssel tapasztaltam, hogy egészen közelről szemlélve a felületet a legnagyobb folyó, a Bodrog jelölésében a víz hullámzására utaló vonalkázás, tehát egyfajta naturálisan ábrázoló elem figyelhető meg.

A Szabó József által tervezett térkép stílustörténeti szempontból is vizsgálható. Térképeknél a korra utalás a térképészeti térábrázolási módon túl a korhoz kapcsolódó stiláris elemekben mutatkozik meg. A stílus elsősorban a jelenetes-figuratív ábrázolásban (ez kapcsolódhat a térkép témájához vagy attól független is lehet), a növényi vagy geometriai díszítésben és a használt betűtípusokban érhető tetten.

A Tokaj-Hegyalja térképen figuratív kiegészítés nincs. Nem véletlen, mivel a korábbi évszázadokhoz képest egyfajta racionalizálás ment végbe a térképészeti ábrázolásokban és a narrativitás a 19. században szinte teljesen eltűnt. A négynyelvű címfelirat mindegyikét más és más betűtípussal írták, ezek szinte versengenek egymással. Az eklektikus összhatás mellett mindegyik szövegblokkban van görbülő vagy hullámzó elhelyezésű, árnyékolt vagy duplavonalas rész és háttérrajzot kapcsoltak hozzájuk – mindezek neobarokkos tobzódásra utalnak. A magyar felirat a legdíszesebb: a betűszár vágott, indaként görbül és kétfelé hajlik, valamint bonyolult, áttört csipkéhez hasonló háttér-motívum díszíti. Megjegyzendő, hogy a Tokaj-hegyaljai album címlapján hasonlóan díszes, kétféle betűtípust találunk, illetve sokfelé alkalmazhatták ezt a díszes betűt, mert a Tokaj-Hegyalja Egyetem Könyvtárában őrzött, nagyjából a Tokaj-Hegyalja térkép idejéből való Stieler-atlasz némely lapján is megtaláltam. Az ornamentális és plasztikus típusok a 19. század második felében terjedtek el a betűművészetben. Ezeknek a kialakulása teljes mértékben összefügg a Szabó térkép (és más korabeli térképek) technikai jellegzetességével, a litográfiai térképnyomtatással. Szántó Tibor tipográfus és könyvművész írja a nyomdai betűtípusok változásával kapcsolatban: „A betűművészetet ezekben az évtizedekben az eklektikus változatok, a hagyományos formák elkorcsosulása jellemzi. […] A XIX. század elején megszületett a litográfia. A tipográfust kötötte az öntött betű szigorú formája, s nem tudta követni a kőrajzoló fantáziájának csapongását… Az új versenytárs ellenében a betűöntödék a fantáziabetűk, a sraffírozott, az árnyékolt, vékony és vastag, hajlított és kacskaringós betűk tengernyi változatát bocsátották ki.”[31] Meg kell említenünk, hogy az íves formák, a kacskaringós díszítések és az erős fény-árnyék hatások nagy általánosságban a barokk stílus vizuális jellemzői között szerepelnek.

A barokk stílus, annak utolsó változataként a rokokó, majd a 19. század második felében virágzó neobarokk meglehetősen hasonló vizuális stílusjellemzőkkel bír. Az építészetben, az ötvös-, porcelán- és bútorművészetben a plasztikus formák zabolátlanul burjánzanak, a felületi díszeket egymásba fonódó ívek, indák, csigavonalak és kacskaringók zsúfolt szövevénye jellemzi. Mindezek láthatók a Szabó-féle és számos más korabeli térkép betűformálásában és a szövegekhez illesztett díszítésekben. A formálás jellegzetességeihez, a stiláris igazoláshoz a Stieler-atlasz egyes lapjai mellett különféle épületeket, építészeti díszeket és iparművészeti tárgyakat, tervrajzokat is megvizsgálhatunk.[32]

 

 

Szabó József munkássága, Tokaj-Zemplén-hegyvidéki kapcsolatai

 

A Vasárnapi Újság egyik 1883-ban megjelent számának címoldalán lévő cikk Szabó József életét és munkásságát méltatja a budapesti királyi magyar tudományegyetem rektorává történő kinevezéséhez kapcsolódóan. Az író a szövegben felsorolja a főbb munkáit, közöttük olvashatjuk a Tokaj-hegyaljai albumot, amelyet a szerző „a magyar irodalom egyik legszebb díszmunkájának” nevez.[33]

Dr. Szabó József (Kalocsa, 1822. március 14. – Budapest, 1894. április 10.) 24 évesen bányamérnök lett, ügyvédi diplomát szerzett és különféle hivatali feladatokat látott el, majd tanárként dolgozott. Említésre méltó a földtani tudományos nyelvújító munkája.[34] 1862-től a pesti egyetem geológus professzora (később dékánja, majd rektora), a Magyar Királyi Természettudományi Társulat tagja (később titkára, majd elnöke), 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1867-től rendes tagja, később igazgatója. Nagy számú szakmai társaságban fejtette ki munkásságát, ezek közül a Tokaj-Hegyalja térkép megjelenéséhez való lehetséges kapcsolódás miatt most csak azt emeljük ki, hogy 1855-től a bécsi földtani intézet (K.K. Geologischen Reichsanstalt) levelező tagja lett, a Tokaj-Hegyaljai Bormívelő Egyesület pedig 1863-ban tiszteletbeli tagjává választotta.[35]

Számos tudományos munkája jelent meg geológiai szaklapokban és könyvek formájában. Ez utóbbiak közül véleményem szerint kiemelkedő az Ásványtan című könyve „felsőbb tanításra és gyakorlati használatra”, amely a halála előtti évben már negyedik, felújított változatban, a Franklin Társulat kiadásában jelent meg. Nagyszerű kiadvány, a címlap tanúsága szerint egy tabló-típusú színes litográfiát és 630 réz, cink és fametszet technikával készített ábrát tartalmaz. Ma már talán megmosolyogjuk, ugyanakkor mélységes tiszteletet ébreszt, amikor ásványtani tankönyvének címoldalán több mint húsz sorban olvashatjuk, hogy a legkülönfélébb országokban jegyzett szakmai csoportosulásoknak volt a tagja.[36]

Körülbelül három évtizeden át több munkájában foglalkozott a tokaji borvidék tudományos vizsgálatával. A Sárospataki Nagykönyvtár elektronikus adatbázisában nyolc tudományos kiadvány szerzőjeként szerepel, ebből az előző fejezetekben tárgyalt három vonatkozik Tokaj-Hegyaljára. Az OSZK adatbázisa összesen 78-at mutat ki a neve alatt, ebből hét a Tokaj-Hegyalja vidékére vonatkozik a földtani viszonyok, talajok leírása és osztályozása vagy éppen térképi ábrázolása szempontjából. Ezek elsősorban a Mathematikai és természettudományi közlemények vonatkozólag a hazai viszonyokra című sorozatban megjelent és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók szakmai közösségének vándorgyűléseihez kapcsolódóan megírt és az évkönyveikben olvasható értekezései (ezeknek a kiadványoknak évekig szerkesztője volt), a Tokaj-hegyaljai album[37] és az albumból elkülönített térképlap példányai a térképtárban. És természetesen más gyűjteményekben – például az MTA könyvtárában vagy a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat internetes anyagai között – elérhetők a munkái, illetve ez utóbbiban a térképe egészen magas felbontásban rendelkezésre áll. Koch Antal a Földtani Közleményekben megjelent 1895-ös megemlékezésében, 15 oldal terjedelemben, szakterületek szerint sorolja tudományos dolgozatait és beszédeit. Az 1864–67-es időszakban találjuk a konkrét tokaji-zempléni vonatkozásokat, elsősorban a kőzettan és a földtan területén[38] – bár helyszíni kutatásainak eredményeit bizonyára későbbi átfogó munkáiba is beépítette. Tudományos publikációinak témái azt mutatják, hogy Szabó József a magyarországi földrajzi helyek közül Tokajhoz hasonló kiemelt érdeklődéssel Pest-Buda és Selmecbánya környékével foglalkozott.

Mind az albumról, mind az önálló térképlapról készültek megvásárolható reprintek és fakszimilék, e tekintetben külön említésre méltó a Demeter Zoltán nevéhez kötődő Tokaj Alapítvány által megjelentetett nagyszerű kimunkálású fakszimile.

Szentmiklósi dr. Szabó József megbecsült személyisége a magyar tudománynak és kultúrának. Tokajban a Tokaj Alapítvány mellszobrot állított a tiszteletére, de található szobra és emléktáblája Budapesten is. 1908-ban a Selmecbánya-környéki Szabó-sziklán elhelyezett emléktáblájának avatásához és 1965-ben a Magyarhoni Földtani Társulat Tokaj-hegyaljai vándorgyűléséhez kapcsolódóan részletes szakanyagokat találhatunk róla a Földtani Közlöny egyes számaiban[39]. Sárospatakon utca őrzi a nevét és a Comenius utca 2. számú ház falán, ahol a környék geológiai kutatása idején lakott, a Magyarhoni Földtani Társulat 1965-ben emléktáblát helyezett el.[40]

 

Képek jegyzéke[41]

 

1. ábra: Szabó József kézírásos szövege az általa tervezett térkép szélén[42]
2. ábra: A Tokaj-Hegyalja album címlapja
3. ábra: Az album a kinyitott térképpel
4. ábra: A második katonai felmérés térképe. Szabó József Tokaj-Hegyalja térképéhez hasonló területi részlet az Arcanum Digitális Tudománytár egyesített térképéről[43]
5. ábra: Tokaj-Hegyalja földtani és szőlőművelési térképe, 1865. Tervezte Szabó József[44]
6. ábra: Szabó József térképének közeli részlete
7. ábra: 17. századi térkép részlete. Az ábrázolás sajátossága hegycsoportok és hegyláncok látványszerűen, részleges takarással való ábrázolása, balra árnyékolása, és az erdő azonos lombos jellegű fákból álló, szabályos elrendezésű, takarás nélküli megjelenítése.[45]
8. ábra: A 19. sz. első feléből való térkép részlete, kétszínű nyomat. Hegyrajz: barna, enyhén íves, többsorosan rendezett párhuzamos vonalka-sorok; gerincnél sűrűbb-rövidebb, a gerinc világos sávként kiemelkedő; szintvonalak nincsenek.[46]
9. ábra: 19. sz. második fele, részlet a vizsgált Tokaj-Hegyalja térképről, litográfia (és rézmetszet). Tökélyre fejlesztett plasztikus hatású hegyrajz.[47]
10. a-b) ábra: 20. század eleje, geológiai térképrészlet és magyarázó ábrák a Nagy magyar atlaszból.[48]
11. a-b) ábra: Részlet egy Magyarország földtani alapszelvényeit ábrázoló digitális térképről és a jelkulcsból. A 19. században 4-5 kő biztosítja a litográfia technikájában a színezést, a 21. század digitális technikája pedig korlátok nélkül alkalmazza a színekkel-tónusokkal történő jelölést (talán már zavaróan sokféle árnyalattal).[49]
12. a-b) ábra: Google térkép a Tokaj-Hegyvidékről, a) domborzati jelölés, b) műholdkép. Fotó, illetve komplex digitális technika. Élesebben, pontosabban csak digitálisan szemlélhetők ezek a térképek; a domborzati például a szintvonalakat is tartalmazza.[50]
13. ábra: Az első katonai felmérés.[51]
14. ábra: A második katonai felmérés.[52]
15. ábra: A Szabó József tervezte Tokaj-Hegyalja térképről.[53]
16. ábra: Különféle jelöléseket tartalmazó közeli részlet a Tokaj-Hegyalja térképről.
17. a-b) ábra: Részletek a borgeológiai térkép címfelirataiból.[54]
18. a-b) ábra: Részletek a Stieler-atlaszból. a) Címfelirat. b) Kacskaringókkal díszített címfelirat.[55]
19. ábra: A 19. sz. második feléből való betűtípus az ornamentális és plasztikus típusok közül.[56]

 

Jegyzetek

[1] Több szakember is egyszerűen borgeológiai térképnek nevezi Szabó József térképét. Ezt a kifejezést használja például Babinszki Edit geológus. Tőle olvastam először, hogy ez a térkép a világon az első a témájában. (Babinszki Edit: A világ első borgeológiai térképe = Élet és Tudomány, 72. évf. 43. szám, 2017. október 27. 1359–1361. o. Elérhető még: https://map.mbfsz.gov.hu/articles/Borgeologiai_terkep.pdf). Sokfelé találjuk még így jelzőzve, azonban nem sikerült a nyomára bukkannom, hogy kitől és milyen adatok alapján származik ez a megállapítás.

[2] Az eredeti nyomtatású térképet tartalmazó egyéb kiadvány: Mathematikai és Természettudományi Közlemények 4. kötet. Magyar Tudományos Akadémia, Pest, 1866. (a továbbiakban: MTK) Szabó József egyik dolgozatának mellékleteként az 511. o. után sokszoros hajtással a kötet végébe hajtogatva-kötve. = http://real-j.mtak.hu/4519/1/MatematikaiTermTudKozlemenyek_04.pdf

[3] A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtárában (a továbbiakban: Sárospataki Nagykönyvtár) az albumból kivett két lap könyvtári jelzetei: Tb246 és Tb1123, belül a nyomat mérete a térképkeretig: 65,5×65,5 cm. Az önálló térképlap raktári jelzete Tb246/b. Összevetésként: az OSZK-ban négy eredeti példány található a vizsgált térképből, ebből kettő „vászonra vonva” és az eredeti albumból (térképpel együtt) két darab. A külön lapokon látható hajtogatás-nyomok szerint azok is albumokból kivett példányok lehetnek. Úgy vélem, a térképlapoknak az OSZK adatbázisában hibásan jelzik az MTA-hoz és Pesthez kötődő 1867-es dátumú kiadását, illetve ezek a jelzések is az albumba kötöttségét mutathatják, valamint nagy valószínűséggel a megadott méret sem pontos. A Sárospatakon őrzött anyag már csak ebből a szempontból is országos jelentőséggel bír.

[4] A dedikációban törtvonal-szerű jellel szereplő számadat, 6/II vagy inkább 6/11. A kézírás hossza 13 cm, magassága 2 cm. További kutatást igényelne az értelmezése: lehet dátum (azaz 6. hó 11-e – de akkor miért nem az évszámmal egy sorban van?), de lehet a sokszorosító grafikai lapoknál szokásos példányszám jelölés (ebben az esetben azt jelenti, hogy egy alkalommal 11 db készült a nyomatból és a 6. sorszámúról van szó.)

[5] Szabó József: A Tokaj-Hegyalja földtani térképe. In: Rózsay József (közrem.) – Kanka Károly – Rómer Flóris (szerk.): A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1865. augusztus 28-tól szeptember 2-ig Pozsonyban tartott XI. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Wigand Károly Frigyes, Pozsony, 1866. (a továbbiakban: MOT) 231. o. = http://real-eod.mtak.hu/1336/

[6] Uo.

[7] Szabó József, Török István (szerk.): Tokaj-hegyaljai album. Tokaj-Hegyaljai Bormívelő Egyesület és Vay Miklós, Pest, 1867. Négy nyelven (magyar, német, francia, angol); 185 o., 22 tájképi fekete-fehér kőrajz, 1 színes, litografált térkép. Az album lapjait nyomtatta Emich Gusztáv, Budapest, 1867; 21 tájképet természet után rajzolt és kőre átrajzolta Keleti Gusztáv, a tájkép-lapokat nyomtatták: (özvegy) Fuchs Györgyné műintézete, München; a belső címoldalon szereplő kompozíciót rajzolta Keleti Gusztáv, kőre rajzolás és nyomtatás: Rohn és Grund, Pest,1864; a térképet tervezte Szabó József, nyomtatás Bécs, Katonai Földrajzi Intézet, 1865; könyvkötő: Boldog Lajos, Pest. 2. o. (Megjegyzés: a szokásosnál sokkal részletesebben közlöm az album és a térkép adatait, hogy az összefüggések jól láthatók legyenek.)

[8] Uo. 14. o.

[9] Uo. 19–20. o.

[10] Uo. 28. o.

[11] Uo. 96. o.

[12] Valószínűleg Láczay Szabó József (1823–1871 után) jogászról, sárospataki főiskolai lelkészről van szó.

[13] Azaz: Trautsondorf/Trauczonfalva, 1904 óta Hercegkút.

[14] Szabó József: Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai. Egy szinezett földtani s szőlőművelési nagy térképpel. In: MTK, i. m. 242. o.

[15] Az objektív-szubjektív (művészet – nem művészet) kérdéséhez szemlélésre ajánlom többek között: Bábur–náme (1550 k.) egyes miniatúrái, például szarkafajták, barázdabillegetők és fecskék; Icones Plantarum Medicinalium (1779) ábrái; Vesalius anatómiai könyvének metszetei (1555).

[16] A szöveg rövidítései kiírva és lefordítva: Lithografirt im Kaiserlich-Königlich Militärgeographisches Institut in Wien, azaz: A litográfiai nyomtatás készült a Császári-Királyi Katonai Földrajzi Intézetben, Bécsben. A szöveg mérete igen szerény, mintegy 2 mm x 65mm.

[17] A borgeológiai térkép címszövegének idegen nyelvű fordításaiban az ampelográfia szóra ismerhetünk rá. A szőlőművelés szó a térképen angolul ampelographical map, németül ampelographishe karte, franciául carte ampélographique szavakkal szerepel. Említésre méltónak tartom, hogy ez pontatlan szóhasználat, hiszen az ampelográfia tudománya a szőlőfajták leírásával, jellemzésével foglalkozik. A térkép azonban a szőlőművelés részét képező kőzet- és talajfajtákról szól, illetve a szőlőterületeket jelöli és nem a fajtákat. Így például angolul viticulture vagy viniculture (map), németül weinbau(karte), franciául viticulture vagy (carte) viticole lenne az alkalmas fogalom – legalábbis ma ezt így fordíthatnánk. (Természetesen ezzel a jegyzettel nem kívánom a térkép értékét kisebbíteni.)

[18] Vö. Jankó Annamária: Magyarország katonai felmérései. II. A második katonai felmérés (1806–1869), é.n. 48/a ábra. = https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Janko-janko-annamaria-magyarorszag-katonai-felmeresei-1/a-cd-n-megtekintheto-mellekletek-3A2/48a-a-magyar-kiralysag-felmeresi-terkepeinek-128-800-szelvenybeosztasa-a-ii-katonai-felmeres-idejen-feltuntetve-az-egyes-szelvenyek-felmeresene-42C/#Janko%5ECD48a

[19] Ua. = https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Janko-janko-annamaria-magyarorszag-katonai-felmeresei-1/ii-a-masodik-katonai-felmeres-18061869-12D/

[20] Haidinger Vilmos: A cs. kir. birodalmi földtani intézet Bécsben 1865-ben. In: MOT. i. m. 228. o.

[21] Timár Gábor – Molnár Gábor – Székely Balázs – Biszak Sándor – Varga József – Jankó Annamária: A második katonai felmérés térképszelvényei és azok georeferált változata. Arcanum, Budapest, 2006. 40. o. = https://www.arcanum.com/media/uploads/mapire/pub/mkf_booklet.pdf

[22] Szabó József, i. m. in: MTK, 255. o.

[23] Szabó József, i. m. in: MOT, 231. o.

[24] Szabó Józsefet tünteti fel a térkép rajzolójaként például a Demeter Zoltán Alapítvány (Tokaj Alapítvány) a honlapján a fakszimile kiadásukkal kapcsolatban a Tokaj-hegyaljai album bemutatásakor.

[25] Szabó József, i. m. in: MOT, 231. o.

[26] Pápay Gyula – Klinghammer István – Török Zsolt: Kartográfiatörténet. Eötvös Kiadó, Budapest, 1995. = http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/kptkonyv/konyv.htm

[27] Uo.

[28] Jankó Annamária, i. m. II. 6. 1. 3.

[29] Szabó József, i. m. in: MTK, 231–232. o.

[30] Vö. http://monstone.hu/Kirandulas/Kepek/Magyarazo/riolit.html

[31] Szántó Tibor: A betű. A betűtörténet és a korszerű betűművészet rövid áttekintése I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. I. kötet, 111. o.

[32] Vö. például a Wenckheim-palota, ma Szabó Ervin Könyvtár = http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/szabo-ervin-konyvtar-wenckheim-palota; neorokokó karakterű íróasztal, Iparművészeti Múzeum, Budapest, bútorgyűjtemény = https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/iroasztal/26270?n=1146; neobarokkos vasrács, Iparművészeti Múzeum, rajz- és tervgyűjtemény = https://gyujtemeny.imm.hu/gyujtemeny/rajz-vasracs-illusztracio-a-muveszi-ipar-szamara/39019?n=155&order=maker_desc; és számos egyéb műtárgyféleség.

[33] Szontagh Tamás: Dr. Szabó József = Vasárnapi Újság, 30. évf. 30. szám, 1883. július 29.

[34] Vö. Hágen András: Szabó József (1822–1894) emlékére. A szaknyelvújító és a magyar kőzettan megalapítója = Magyar Tudomány, 183. évf. 12. szám, 2022. december, 1603–1613. o.

[35] Dr. Koch Antal: Szabó József. (1822–1894) = Földtani Közlöny, XXV. kötet, 9–10. füzet, 1895. szeptember–október, 177–206. o.

[36] Szabó József: Ásványtan. Felsőbb tanításra és gyakorlati használatra. Franklin Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1893. = https://mek.oszk.hu/23100/23153/23153.pdf

[37] A Tokaj-hegyaljai album külső borító és térkép nélküli anyaga a Magyar Elektronikus Könyvtárból letölthető: https://mek.oszk.hu/23100/23186/23186.pdf

[38] Dr. Koch Antal, i. m. 193–199. o.

[39] Vö. Földtani Közlöny, XXXVIII. kötet, 6. füzet, 1908. június; CXVI. kötet, 2. füzet, 1966. április–június

[40] Horkay László: Közkincsek. Sárospatak szobrai, domborművei, emléktáblái. Sárospatak, 1997. 174–175. o.

[41] A külön nem jelzett fényképeket a szerző készítette 2017–2023-ban: 1., 2., 3., 6–10., 15–16., 18. Közlés a könyvtárak engedélyével.

[42] Sárospataki Nagykönyvtár, Tb246/b

[43] Forrás: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=1108340.9515704522%2C5634137.132745652%2C3039446.034167145%2C6322681.883538521

[44] Fotó: Asztalos József 2022, Sárospataki Nagykönyvtár

[45] Magyarország térképe a 17. századból. Amstelodam. 17. sz. Joannes Janssonius. Forrás: Sárospataki Nagykönyvtár, Tb69.

[46] Hegyek’, Folyók’, Útak’ ’s nevezetesb Helységjegyek’ átnézete, Magyarország’ ’s Erdély’ Földabroszához. Kiadta: Schedius Lajos. Pest, 1838, Eggenberger és Heckenast. Forrás: Sárospataki Nagykönyvtár, Tb124.

[47] Forrás: Sárospataki Nagykönyvtár, Tb256b.

[48] Lampel R. Könyvkereskedése, Wodianer F. és Fiai Részvénytársaság, Budapest, 1906. Forrás: eredeti kiadvány a Tokaj-Hegyalja Egyetem (a továbbiakban: THE) Könyvtárában, jelzet: 912 N25. A magyarázó rajzok „A térképrajzolás” című fejezetből valók.)

[49] Forrás: https://map.mbfsz.gov.hu/fdt_alapszelvenyek/

[50] Forrás: a) https://www.google.com/maps/@48.2605096,21.6109509,11z/data=!5m1!1e4?hl=hu&entry=ttu

48. b) https://www.google.com/maps/@48.2940799,21.7405224,45306m/data=!3m1!1e3!5m1!1e4?hl=hu&entry=ttu

[51] Forrás: https://maps.arcanum.com/hu/map/firstsurvey-hungary/?layers=147&bbox=2370966.0591986417%2C6149177.021198731%2C2386052.817656428%2C6154556.277064301

[52] Forrás: https://maps.arcanum.com/hu/map/secondsurvey-hungary/?layers=5&bbox=2362376.2562237484%2C6149901.8184420355%2C2391967.9555648156%2C6160452.880335141

[53] Forrás: Sárospataki Nagykönyvtár

[54] Forrás: https://map.mbfsz.gov.hu/terkepekamultbol/Szabo_1865/

[55] Hand Atlas über alle Theile der Erde und über das Weltgebäude. Herauschegeben von Adolf Stieler. Gotha, Justus Perthes, 1870 körül. Forrás: THE Könyvtára; leltári jelzés folyóírással, áthúzva: L. 21. 1894., alatta másik jel: F. 20. Kézi színezésű rézmetszet. Spanien und Portugal N°139. Asia N° 39)

[56] Forrás: Szántó Tibor, i. m. I. kötet, 113. o.

 

(A tanulmányban hivatkozott internetes források utolsó megtekintése valamennyi végjegyzetben egységesen: 2024. április 30.)