A 2010-es esztendő végén lát napvilágot a Zempléni Múzsa című társadalomtudományi és kulturális folyóirat tízedik évfolyamának negyedik, összességében 40. száma. A magyar sajtótörténetben szerény, ám a lap történetében jelentős esemény lehetőséget kínál a visszatekintésre, az eddig megtett út eredményeinek számba vételére. Az alábbiakban összefoglaljuk, mit valósítottunk meg terveinkből.
A lapalapítási koncepciót tíz évvel ezelőtt a zempléni régió társadalmi és környezeti hatáselemeire alapoztuk. Bár Magyarország valamennyi tájegysége rendelkezik sajátos értékekkel, Zemplén egyedi vonásai kiemelkedőek. Ebben az országrészben a történelmi múltnak, a tárgyi és szellemi kulturális örökségnek és a természeti tényezőknek párját ritkító koncentrációja lelhető fel. A történelmi hagyományok szinte kézzel foghatók. Itt vezetett a honfoglaló magyar törzsek útja, a Bodrogközben Árpád-kori emlékek nyugszanak. Hazánk középkori eredetű várai közül legépebb a sárospataki. A vidék kiindulópontja volt a hegyaljai felkelésnek, a Rákóczi-szabadságharcnak. Zemplénben született II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, gróf Andrássy Gyula, innen származott vagy indult pályájára a reformkor, majd a dualizmus több más kiemelkedő személyisége. S a történelem különös ellencsapásaként a trianoni békeszerződés az anyaországban maradt megyék közül – kétharmad részt elcsatolva – Zemplént sújtotta leginkább.
A közvélemény számára elsősorban a szellemi és tárgyi kulturális örökség jellemzi a vidéket. A magyar kultúra, irodalom és nyelv bölcsője e hely. Itt nyomtatták a vizsolyi bibliát, innen indult a felvilágosodás, Széphalomban teremtett irodalmi centrumot Kazinczy. Az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium hatását a magyar művelődésre nehéz lenne túlbecsülni. Ide járt pl. Bessenyei György, Csokonai Vitéz Mihály, Tompa Mihály, Fáy András, Egressy Béni, Móricz Zsigmond. Tudósok, írók, művészek képviselték és képviselik ma is Sárospatak egyedülálló kulturális hagyományait. A Református Kollégium Nagykönyvtára egyetemes értékű könyvritkaságokat őriz. Sátoraljaújhely egykori megyei levéltára, múzeuma, iskolái szintén jelentős kulturális tényezők. Ezt a vidéket az értelmiség (pedagógusok, hallgatók, diákok, kutatók) magas fokú koncentrációja jellemzi.
Vidékünkön egyedülállóak az etnikai és multikulturális viszonyok. Zemplén jószerivel négy ország határán fekszik, természetes az együttműködés a Felvidékkel, Kárpátaljával, Erdéllyel. Markánsan jelen van a német, a szlovák, a rutén, a roma kisebbség. Örök mementóként áll a sátoraljaújhelyi izraelita temető: 1944-ben erről a vidékről hurcolták el a zsidóságot a legnagyobb számban.
A természeti környezet európai viszonylatban ismert. A Zempléni-hegység, a Hegyköz és a Bodrogköz más-más értékeket képviselnek, a vidék flóráját és faunáját a Zempléni Tájvédelmi Körzet fogja össze. Itt kezdődik az Országos Kék Túra útvonala. Tokaj-Hegyalja szőlő- és borkultúrája nemcsak megélhetési forrást jelentett, hanem alapvetően meghatározta a társadalmi együttélés viszonyait is, és ide vonzott olasz, francia, lengyel, görög kulturális hatásokat.
A 2001. évi I. évfolyam 1. számban közzétett, a hagyomány és minőség szintézisét célul tűző szerkesztési alapelveket igyekeztünk következetesen megvalósítani. A hagyomány e tekintetben elsősorban a Zemplénben történetileg egykor létező folyóiratok (Sárospataki Füzetek, Sárospataki Lapok, Zempléni Fáklya) szellemi örökségének továbbvitelét, a minőség pedig a régió szellemi elitjének lehető legmagasabb szintű szerzői körét, illetve a létező regionális folyóiratok legkiválóbbjainak szakmai színvonalát jelentette. Teret adtunk bármely szerző Zemplénnel kapcsolatos írásának vagy zempléni illetőségű szerzők egyéb vonatkozású műveinek. Nyitottak voltunk a régióhoz nem kötődő témák és személyek megszólaltatására. Távol tartottuk magunkat a napi politikától, nem közöltünk publicisztikát. Olyan lap kézbe adására törekedtünk, amely évek múlva is haszonnal forgatható, amelynek tartalmát nem értékelhetik át korok és ideológiák. A publikációk esetében a tudományosság kritériumait érvényesítettük, ám ez nem jelentette azt, hogy szubjektív szemszögű, de forrásértékű írásoknak ne adtunk volna helyet. Kiemelten kezeltük a grafikai arculatot, nemcsak a művészek kiválasztásával, de a lap külső megjelenésében is. Valljuk, hogy egy tudományos folyóirat egyúttal szép is lehet. A folyóirat visszhangja a régión kívül is kedvező, egyre több helyen tartják az ismeretterjesztés mértékadó és színvonalas regionális orgánumának. A lap az interneten is olvasható: www.zemplenimuzsa.hu.
Az arculatot, a felvállalt szellemi irányvonalon túl, az elkészítésében közreműködők személye is fémjelzi. A szerkesztőbizottság jelenlegi tagjai: Balázsi Károly szociológus, Baráth Béla Levente egyháztörténész, Dobrik István művészettörténész, Egey Emese tanár, Fehér József irodalomtörténész, Jósvainé Dankó Katalin régész-muzeológus, Koncz Gábor közgazdász, Szathmáry Béla jogász, Takács Ádám filozófus, Tamás Edit történész-muzeológus, Ugrai János neveléstörténész; tiszteletbeli tagok: Jakab István nyelvész, Orosz István történész. Ők személyükben képviselik a szerkesztés kulcsszavait (hagyomány és minőség), közreműködnek a lap szellemi irányvonalának alakításában, a tematika meghatározásában, a szerzők felkutatásában és lektori feladatokat látnak el. Felkérésükkor alapelv volt, hogy valamennyien rendelkezzenek minősített tudományos munkássággal; a társadalomtudományok minél több ágát képviseljék; továbbá származásuk, iskolájuk, munkahelyük vagy kutatási témáik okán kötődjenek Zemplénhez. Szerkesztőbizottsági tag volt korábban Hörcsik Richárd egyháztörténész, Komáromy Sándor irodalomtörténész, Lénárt Attila irodalomtörténész és haláláig Tuba Zoltán biológus; a lap védnöke volt Balassa Iván etnográfus.
A szerkesztés közvetlen feladatait alapító főszerkesztőként Bolvári-Takács Gábor irányítja, munkáját Földy Lilla és Lapis József szerkesztők segítik, utóbbi a szépirodalmi rovatot vezeti. Bordás István lapigazgató a kiadással, a terjesztéssel és a pénzügyekkel kapcsolatos teendők felelőse, a lapot kiadó Zempléni Múzsa Társadalomtudományi és Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnöke. Tóthné Kovács Katalin szerkesztőségi titkárnál futnak össze a kiadói és gazdasági adminisztráció szálai. A folyóirat logóját Csetneki József tervezte, s ő volt az első négy évfolyam grafikai szerkesztője. 2005 óta az arculat és a nyomdai előkészítés Tellinger András munkáját dicséri. A kivitelezést az első öt számnál a miskolci Sprint Nyomda végezte, azóta a debreceni Kapitális Nyomdával dolgozunk.
Büszkék vagyunk, hogy 2006-tól szakmai támogatóként magunk mögött tudhatjuk a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságát, valamint a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportját. A megjelenés pénzügyi hátterét az elmúlt években elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési, valamint Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Szakmai Kollégiumai biztosították. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület 2002-ig a lap kiadója volt, később szerkesztőségi infrastruktúra rendelkezésre bocsátásával segítette munkánkat. További támogatónk a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány és a Magyar Kultúra Alapítvány. A zempléni térség forráshiányos, így további szponzorokat, reklámlehetőség biztosításával, elsősorban a régión kívülről nyertünk meg.
A Zempléni Múzsa szerkezete állandó. Az első öt évfolyamban Tanulmányok, esszék; Szépirodalom; Művészportré; Archívum; valamint Szemle rovatokkal jelentünk meg, a hatodik évfolyamtól a tematika Tudomány és társadalom; Művészet; Szépirodalom; Szemle rovatokra módosult. A lap első harminckilenc számában – a szerkesztőségi közlemények nélkül – 876 írásmű jelent meg, ebből 388 szépirodalmi alkotás (vers, novella, dráma, műfordítás). Összesen 475 szerzőt közöltünk, közülük 192 író, költő, műfordító. Lapunkban – alkotásaikkal együtt – 32 művészt (festőt, grafikust, szobrászt, építészt, népművészt), továbbá hét művészeti gyűjteményt mutattunk be. A 40. szám tartalma az összegzés tekintetében nem releváns, mert ebben – antológia jelleggel – korábban már közölt tudományos és irodalmi alkotásokból válogattunk.
Az eddig számokat átlapozva impozáns szerzői névsort találunk. Lapunk tudományos színvonalát jelzi, hogy az MTA tagjai közül publikált nálunk Ádám György pszichofiziológus, Keviczky László villamosmérnök, Király Tibor büntetőjogász, Kiss Jenő nyelvész, Mádl Ferenc jogász, Marosi Ernő művészettörténész, Meskó Attila geofizikus, Orosz István történész, Ujfalussy József esztéta, R. Várkonyi Ágnes történész; az MTA doktorai közül Bacsó Béla filozófus, Balassa Iván etnográfus, Balázs Géza nyelvész, ifj. Barta János történész, Bónis Ferenc zenetörténész, Dankó Imre etnográfus, Deme László nyelvész, Füredi János pszichiáter, Gunst Péter történész, Hoppál Mihály etnográfus, Karasszon Dénes orvostörténész, Lőkös István irodalomtörténész, Móricz Lajos hadtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Popély Gyula történész, Romány Pál agrártörténész, Somogyi Sándor geográfus, Surányi Dezső agrobiológus, Tuba Zoltán növényökofiziológus, Végvári Lajos művészettörténész, Vitányi Iván szociológus.
A Zempléni Múzsa társadalomtudományi és kulturális folyóirat. A tíz év során igyekeztünk minél több tudományágat megszólítani és a laphoz kötődő szerzői kört a legszélesebb értelemben kialakítani. Szinte minden lapszámban megtalálhatók határon túli témájú vagy eredetű közlemények is. Ennek illusztrálására röviden áttekintjük szerzőink névsorát. A cikkek címeit az érdeklődők a tíz év összesített tartalomjegyzékében találják meg.
A történeti, társadalom-földrajzi, néprajzi munkák köréből Balassa Iván, ifj. Barta János, Boros László, Botlik József, Dankó Imre, Dobány Zoltán, Egeresi László, Gunst Péter, Hoppál Mihály, Hörcsik Richárd, Karasszon Dénes, Kuklay Antal, Lukács László, Orosz István, Popély Gyula, R. Várkonyi Ágnes, Somogyi Sándor, Viga Gyula, Virág Irén, Walleshausen Gyula, Zelenák István írásai emelhetők ki. Társadalomelméleti vonatkozásban (filozófia, szociológia) mások mellett A. Gergely András, Bacsó Béla, Bocskor-Medvecz Andrea, Györe Anett, Kuti Edit, Nagy Antal Mihály, Orosz Fruzsina, Pócsik Anett, Seres Zsuzsanna, Soós Pál, Takács Ádám cikkeit közöltük. A jogtudományt elsősorban Szabadfalvi József és Szathmáry Béla képviselték, de megjelent Bencze Mátyás, Király Tibor és Komáromi Éva is. A nyelvészeti írások közül Balázs Géza, Jakab István, Göncz László, Kiss Jenő, Kováts Dániel, Szalay László Pál műveit kell kiemelnünk. Az irodalomtörténet-írást elsősorban Arday Géza, Balázs Ildikó, Baranyai Katalin, Bertha Zoltán, Cseh Gizella, Cseke Péter, Dobay Béla, Éles Csaba, Finta Éva, Jánosi Zoltán, Hermán M. János, Kelemen Erzsébet, Komáromy Sándor, Láng Gusztáv, Lapis József, Lőkös Péter, Lukáts János, Martinák János, Pomogáts Béla, Rászlai Tibor, Sója Lívia, Tusnády László, Vajda Kornél, Völgyesi Orsolya jelenítették meg. A művészettörténeti, illetve a film-, színház-, zene- és tánctörténeti közlemények szerzői közül Ablonczy László, Bónis Ferenc, Bordás István, Cserje Zsuzsa, Csillag Pál, Dobrik István, Fekete Ilona, ifj. Fekete Károly, Földy Krisztina Lilla, Földyné Asztalos Adrienne, Fuchs Lívia, Fügedi János, Gyürey Vera, Józsa Judit, Károly Róbert, Kékesi Kun Árpád, Kelemen Judit, Kocsis Rudolf, Kosárka József, Kovács Henrik, Kőháti Zsolt, Marosi Ernő, Novotny Tihamér, Lőrincz Zoltán, P. Müller Péter, Pinczés István, Pirint Andrea, Sirató Ildikó, Szirányi János, Tóthpál József, Ujfalussy József, Vámosi Katalin, Végvári Lajos nevét említjük meg.
A neveléstudomány – Sárospatak református iskolatörténeti jelentőségére tekintettel is – fontos helyet kapott. E körben közöltük egyebek mellett Ádám György, Baráth Béla Levente, Bordás István, Dienes Dénes, Fehér Erzsébet, Gasparin Zsuzsanna, K. Nagy Emese, Kézi Erzsébet, Koncz Sándor, Kónya Annamária, Kraiciné Szokoly Mária, Miklósi Márta, Pomozi Péter, Sipos István, Sándor Zsuzsa, Sz. Tóth János, Szentirmai László, T. Kiss Tamás, Trencsényi Imre, Ugrai János, Zsikó János írásait. Lapunk kiemelkedő szerepet tölt be a régió közművelődésének fejlesztésében, ezért nagy figyelmet fordítottunk közművelődési, művelődéstörténeti témakörök bemutatására. A szerzők közül Balázsi Károly, Beke Pál, Borbáth Erika, Fehér József, Földházi István, Koncz Gábor, Stumpf István, Turi Gábor, Vitányi Iván nevét emeljük ki.
A helytörténeti, regionális jelentőségű témák mintaszerű bemutatásában Bojtor István, Darmos István, Dombóvári János, Egey Emese, Földy Ferenc, János István, Jósvainé Dankó Katalin, Komporday Levente, Pocsainé Eperjesi Eszter, Romány Pál, Tamás Edit, Tukacs Béla, Vásárhelyi Balázs jeleskedtek. A már nem élő pataki tanárok, tudósok eddig kiadatlan vagy nehezen hozzáférhető műveit bemutató sorozatunkban helyet adtunk Barcza József, Bolvári Zoltán, Buza László, Egey Antal, Finkey Ferenc, Harsányi István, Képes Géza, Koncz Sándor, Palumby Gyula, Szabó Károly, Takács Béla, Újszászy Kálmán, Urbán Barnabás egy vagy több írásának. A Zemplén környezeti elemeivel, természetvédelmével foglalkozó közlemények sorában Bihari Zoltán, Egey Antal, Géczi István, Koncz Péter, Surányi Dezső, Szakáll Sándor cikkeit kell megemlítenünk.
Különleges színfoltja volt lapunknak az Archívum rovat, amelyben történeti értékű kéziratokat, dokumentumokat tettünk közzé. Ezek közül is kiemeljük Benke Kálmán 1925-ös tátrai útinaplóját, Koncz Sándor 1937-es berlini levelét, Turi Sándor 1942-es erdélyi életképeit, Koncsol László1947–1950-es sárospataki történeteit, Halmi Iván 1956. októberi naplóját.
Figyelemmel kísértük a régióban élő, illetve onnan elszármazott jeles személyiségek életútját. Bemutattuk mások mellett Anghy Csaba Geyza, Balásházy János, Ballagi Géza, Béres Ferenc, Bolvári Zoltán, Dókus Ernő, Duka Tivadar, Erdélyi János, Fáy András, Fogarasi János, H. Bathó János, Hargitai Zoltán, Jászay Pál, Ködöböcz József, Kőrös Endre, Nyiri István, Pécsi Sándor, Rácz Lajos, Révész Géza, Szabó Ernő, Szabó Gyula, Szabó Károly, Teleki József, Warga János pályáját. Olykor Zemplénhez nem kötődő, de az egyetemes kultúra szempontjából fontos más tudósokról, írókról is megemlékeztünk, mint Michael Foucault, Hans-Georg Gadamer, Kós Károly, Kossuth Ferenc, Marx György, Misztótfalusi Kis Miklós vagy Sütő András.
Fontosnak tartjuk a tudományos, kulturális, irodalmi, művészeti regionális műhelyek népszerűsítését. Olvasóink tájékozódhattak a sátoraljaújhelyi Abaúj-Zemplén Természeti Értékeiért Egyesületről, a sárospataki Bodrog Néptáncegyüttesről, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Budapesti Baráti Köréről, az Egyháztörténeti Szemle folyóiratról, a szerencsi Hegyaljai Alkotók Társulásáról, a sátoraljaújhelyi Lavotta János Alapítványról, a Kazinczy Ferenc Társaságról, a Magyar Comenius Társaságról, a Sárospataki Nyári Képzőművészeti Szabadiskoláról, a Sárospataki Népfőiskolai Egyesületről, a Sárospataki Református Kollégium Alapítványról, a miskolci Új Holnap Stúdióról.
A Szépirodalom rovat Lapis József vezetésével fölnőtt a magas színvonalú hazai periodikákhoz. Jelen vannak a kurrens áramlatok, kialakulni látszik a laphoz kötődő, fiatal gárda, elsősorban a debreceni és a miskolci egyetem vonzásköréből. A régióból állandó szerzőinknek számít Balázs Ildikó, Cseh Károly, Fecske Csaba, Halászi Aladár, Katona Kálmán, Tusnády László, Vass Tibor. Közreadunk prózát, lírát és drámát, beleértve a műfordításokat is. Ez utóbbi kategóriában kuriózum Hermann Harry Schmitz: A filozófusok c. drámája, amelyet Kenyhercz Róbert fordított. Sorozatként mutattuk be egyes népek költészetét, így Cseh Károly fordításában horvát, litván, orosz és svájci, Cséby Géza fordításában lengyel, Lukács Zsolt fordításában szlovén, Fodor György fordításában ainu verseket adtunk közre. Örvendetes, hogy az egykor Sárospatakon tanult írók, nemzeti jelentőségű írók, költők közül megjelent nálunk Dobos László, Fekete Gyula, Képes Géza, Koncsol László, Kurucz Gyula, Mács József, Mészöly Dezső, Tóth-Máthé Miklós.
A művészetet kiemelt helyen kezeltük: minden számot más-más művész (festő, grafikus, szobrász, építész) illusztrált, akikről portrét közöltünk. Ezekben bemutattuk Aknay János festőművészt, Andrássy Kurta János szobrászművészt, Bálint József festőművészt, Bánóczki Tibor filmrendezőt, Bartus Ödön festőművészt, Bertha Zoltán festőművészt, Borsi Antal szobrászművészt, Borúth Andor festőművészt, B. Szabó Edit szobrászművészt, Czinke Ferenc grafikusművészt, Csetneki József grafikusművészt, Domján József grafikusművészt, Égerházy László szobrászművészt, Fazekas Balogh István grafikusművészt, Feledy Gyula grafikusművészt, feLugossy László képzőművészt, Gubis Mihály képzőművészt, Halmy Miklós festőművészt, Kass János grafikusművészt, Kovács László festőművészt, Makovecz Imre építészt, Molnár Irén festőművészt, Nádasdy János képzőművészt, Puha Ferenc festőművészt, Sándor Zsuzsa festőművészt, Somogyi György festőművészt, Sugár Péter építészt, Szalay Lajos grafikusművészt, Szentirmai László bábtervezőt, grafikusművészt, Szkircsák Bertalanné népművészt, Tellinger István grafikusművészt, Urbán György festőművészt. A címlapok így sajátos hangulatot és színt kölcsönöztek a folyóirat egyes számainak. A régió muzeális intézményei közül a sárospataki Rákóczi Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményét, a Sárospataki Képtár Béres Ferenc-gyűjteményét, valamint Zene-Kép című kiállítását, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeumát, a Miskolci Galéria Kondor Béla-gyűjteményét, a szerencsi Zempléni Múzeum képeslap-gyűjteményét és a tolcsvai Land Art Művésztelepet ismertettük meg az érdeklődőkkel. A művészportrék illusztrálásához a miskolci Herman Ottó Múzeum, a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeum és a Miskolci Galéria gyűjteményéből is válogattunk.
Szerkesztőségünk a továbbiakban is három szempontot kíván érvényesíteni: rendszeresség a lap megjelenésében, kiszámíthatóság a szerkezetében és tartalmi változatosság, a társadalomtudományok minél szélesebb értelmezésével (a természettudományos kultúra beleértésével is), nemzeti kulturális hagyományaink megismertetésével, lokális értékeink bemutatásával, témák és műfajok szempontjából egyaránt.
Köszönjük szerzőink és olvasóink eddigi támogatását, és számítunk további jóindulatukra!
Menü