pórázon vezet a hang
1
Pórázon vezet a hang,
a vége torokban akad.
Lefetyeg az égbolt levesében –
fecseg ilyen régiesen a szó –
sosem új hanem mindig régi,
úszva ebben a lebegőben, és közben
gyalogvást forgolódik a test és benne a sejt,
az orrhegytől a lábujjhegyig.
Messze mondó mesével fecseg,
és kifog a kiadott hang a torokban.
Akad a szó és végződik minden
levegővételnél. A test odakint, a szó
meg az uvulán, függ.
Hang, lehelet ellenszegül.
A gondolat nem ép csak
parkolót keres egy ideg-
impulzus, de egy ideig el marad.
2
és végül mind ami tartalom,
a kívülre rekesztett vákuum,
előhalász a csepp ajkak mögül
egy újabb elragadó kis
csetlő mondatot:
Barátaim: Ne feledjétek,
aki szájba veszi a levegőt,
azzal beszél, és később
ugyanazt hallgatja.
tájvers
1
föld út, iszap és keserű nádak
tegnapig égő nyári bokrok,
mára megközelíthető tarlók,
patak, jobbról hídfutás,
fölötte madarak és látott
madarak nem hallott hangjai,
szitakötők hálós zörgetése,
napok kifogott napjai,
pocsolyában elnyugvó sötétek.
2
tág mező
szabad
horizontja
szabad vonalak
leülhetne itt a Kárpát-medence innen nézve nincsenek hegyek
tág mező nyomott hegyek
szabad nem szabad
horizontja kizárólagosan
szabad vonalak megkövülve
nyomott hegyek
nem szabad
kizárólagosan
megkövülve
lenni csak vízszintesen állva jó vertikálisnak lenni.