Zúzmara-kert
(Rauhreif-Garten)
A hókirálynő volt,
hópelyhekkel fátyolozottan
láttam őt a folyó felé vonulni.
Virágok és baljós jelek,
levelek és lábnyomok:
milyen rideg az
elbai halálok kertje.
A szépségbe szerelmes
reménnyel elhalványul
mind ami rossz és bántó,
türelmes csírák várnak a fényre.
Nyolcvan éven át
fázni a régi házban.
Reszketek, hallom a folyót
a jég alatt. Jégvirágok
virítanak a sötétben,
menyasszony-díszben a fagy
mit az elrejtett idő
kristályaiban lát az ember.
Téli mítoszok
(Wintermythen)
Reggeli fényben
szikrázó hómezők.
A házba szaladtunk és ettünk.
Nyomokra leltünk, melyeket
a feledékeny angyalok nem tüntettek el.
Lefeküdtünk a hóba.
Esténként egyedül ültem a szánon,
a hidegben megérintett és égetett az ég.
Árnyékokat vetett a tűz,
élni vágyó lombok
rejtettek el a szememig.
A sötétség megnyílt a csillagoknak
a táj fölött, amit őrzök.
Mit és hogyan kérdezzünk ma,
amikor a fagy elfojtja a lélegzetet,
s az éjszaka alá van aknázva?
Akkoriban hogy találtunk haza?
Fecske Csaba fordításai
Erika Burkart 1922-ben született a svájci Aarauban. Jelenleg egy Muri melletti szeretetotthonban él. Eredeti foglalkozása tanítónő. Költő, prózaíró. Verseskönyvei mellett jelentek meg regényei és visszaemlékezései is. Mintegy másfél tucatnyi könyve látott napvilágot eddig, a legutóbbi 2005-ben Orthose Nähe című verskötete. 2005-ben megkapta a Svájci Írószövetség nagy Schiller-díját.