Mélyaltatás
Az élet végtelenszer
ismétlődik,
suttogja a fülembe
az ápolónő,
míg a vénámba
szúrja a tűt,
de én tudom,
hogy hazudik.
A falon egy szétkent
rovar újra
összeáll, és
elindul a fény
felé.
Tartarosz
1.
Éjjel
hatalmas rovarok
járnak odakinn,
kapcsold le
a villanyt –
az ágy szélén
ül, az üres falat
nézi. Valami
hiányzik belőle,
talán
az arca. Már
nem emlékszem.
Bort viszek neki,
feketét. A Nap
kelni készül.
Valahol. Nem itt.
2.
Nem voltam ébren,
mikor Őt
teremtettem.
Most a negyedik
falon ül,
a csönd fogja
megenni –
reszket a kezemben
a pohár. Őt
nézem.
Nem akarom látni.
Készenlét
Az eget már
bekapcsolták, lassan
felizzik a Nap.
Panelházak
várják a megváltást
a steril
időben állva.