Balázs Zoltán: Az álmatlan ember Az álmatlan ember Alig öt éve kezdődött. A Hold alacsonyan, egészen közel, a fejünk fölött lebegett. Azoknak, akik nézték, megfordulhatott a fejükben, vajon Tovább olvasom »
Balázs Zoltán: pórázon vezet a hang, tájvers pórázon vezet a hang 1 Pórázon vezet a hang, a vége torokban akad. Lefetyeg az égbolt levesében – fecseg ilyen régiesen a szó Tovább olvasom »
Balázs Zoltán: (Na, mi szép…) valami régül, borzol, pockol, fogsor séta az utcán unom visszafelé hogy tetszik a nő: ruhája minek alá töröl a szél: száraz. görbe mosolyra teringet Tovább olvasom »