Bartkó Péter Szilveszter versei a tenger mégsem a végtelen. hanem ami elmossa. a semmiből kitüremkedőt. mint a többi táj. ő sem ismétli magát. s nem ismétlődünk benne mi sem. Tovább olvasom »
Bartkó Péter Szilveszter: egyszer majd, sziklák tövében egyszer majd megtaníthatsz félbeszakadt mondatokkal kikövezni az ösvényt. lombot nyesni. vagy kifogni a felhőúsztató szeleket akik dolgainkat ködökbe bugyolálják. nem szívesen zavarom fel az előző Tovább olvasom »