„Ha Európa valamelyik művelt protestáns államában nyújtatik „protestáns tudományos folyóirat” az olvasó kezébe, senki által sem nézetik oly ritka eseményül, hogy mellé magyarázatokat kössenek, hozzávetéseket toldjanak, s általában róla, mint újdonságról beszéljenek. Ott igen, a maga rendes útján megy a dolog, mert egyrészről nyilatkozik és megszólal a szellem, másrészről olvas és elmélkedik a közönség.
Magyar hazánkban mindez másképpen van. Megtörténhetik ugyanis, hogy nálunk a legmagasabb érdekek, a legnagyobb kérdések is egész időközön át el vannak a nyilvánosság ege nélkül. Az elmék mintha megszűntek volna gondolkodni (…) Mi ezt nem magyarázzuk, noha erős lélektani alapot lelnénk benne a hazai búskomorságnak (…) Vajha oda fejlődnék közöttünk a valódi tudományos műveltség buzgalma és becse, hogy mindezt senki ne hinné egy pár évtized múlva”
*
A fenti sorokat Erdélyi János szerkesztői előszavából idéztük, amely a Sárospataki Füzetek első számában jelent meg, 1857 júniusában. A szerző költő, filozófus, esztéta, a sárospataki református főiskola diákja, majd tanára, az MTA tagja volt. Az általa alapított és szerkesztett, nagyhatású szellemi vállalkozását a Zempléni Múzsa indulásakor példaképének tekintette. Erdélyi szerkesztői előszavát ezzel a célzattal tettük közzé lapunk 2001. évi I. évf. 2. számában. A mostani rövid idézet csupán emlékeztető: ha az elmúlt két évtizedben sikerült valamennyire megfelelnünk Erdélyi elvárásainak, az önmagában is nagy eredmény.
Bolvári-Takács Gábor
alapító főszerkesztő