Veress Dániel: Egy építész a betonba simult nemzedékből. Száz éve született Ázbej Sándor

Száz éve született Ázbej Sándor

A magyar Nemzeti Színház épületeinél talán csak azok tervezőivel bántak mostohábban kortársaik és az utókor. Az országos teátrum kiemelt szerepe a reformkor óta vitán felül áll, társulata mégis időről időre vándorolt, mintha csak a kőszínházak előtti korban rekedt volna. Nyomukban épületbontók jártak, új játékszíneikhez kényszerű-kakukkmódra, az eredeti művészközösségeket kitessékelve jutottak. Miközben Pesten bolyongott, a Nemzeti Színház előtt végig ott lebegett végleges otthonának – hol betonkubusokra vetkőztetett, hol klasszikus építészeti tagozatokkal ékített – délibábja. A meg sem valósult, eredetileg is időszakosnak szánt vagy idővel átmenetinek bizonyuló tervek készítői valamiképpen maguk is osztoztak az állandó változásnak kitett „épület” ellentmondásos történetében. A Nemzeti Színházzal valaha foglalkozó egész sornyi építész, többek között Zitterbarth Mátyás, a Fellner–Helmer páros és Bán Ferenc teátrumterveit, illetve munkásságát nem a megérdemelt módon kezelte a szakma, és talán az építészettörténet-írás sem. Többük a kellő figyelmet sem kapta, kapja meg, míg Ázbej Sándorról szinte el is feledkeztünk. Alakja belesimul a maga után hagyott betonfalakba. Pedig az ország első számú színi társulata évtizedeken át, a század végéig játszott az épületében, holott a hatvanas években csupán egy ideiglenes hajlék tervezésével bízták meg.[1] Írásomban a jobbára ismeretlen, a közelmúlt magyarországi építészetének összefoglalóiban elvétve felbukkanó Ázbej Sándor pályaképének vázlatos felrajzolására teszek kísérletet – amennyire ezt a korabeli szaksajtó engedi.[2]

Jelen, a maga nemében első áttekintés azért lapozható fel egy építészeti periodika helyett a zempléni művészeti folyóiratban, mert Ázbej Sándor is egy hegyaljai faluban, Erdőbényén jött a világra – száz éve, 1913. augusztus 26-án. Erdélyi örmény család sarja;[3] kereskedő édesapja születése előtt tíz évvel költözött a Zemplénbe, hogy erdőgazdálkodással és szőlőtermesztéssel foglalkozzon. A későbbi építész művészeti érdeklődését bátyja, a Münchent is megjárt portré- és tájképfestő Ázbej Imre ébreszthette fel, aki 1901-ben született még a családtörténet előző állomásán, a Máramaros vármegyei Gyertyánligeten.[4] A fiatal fiú minden bizonnyal a testvérét követve iratkozott be a képzőművészeti főiskolára a debreceni és sátoraljaújhelyi piaristáknál töltött gimnáziumi évek után. Grafikai tanulmányait azonban hamarosan félbehagyta, és inkább építészetet hallgatott.[5] A műegyetem építész karán 1940-ben diplomázott.[6]

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7