A digitalizált technikai környezet és a társadalom állandó változása a pedagógusok szerepét, feladatkörét és kompetenciáit is változásra, átalakulásra készteti. A tanárok, oktatók feladatköre egyre bővül. Egyre pontosabb, egyre szerteágazóbb elvárások fogalmazódnak meg a szülők, a diákok, a szakma részéről a pedagógusok kompetenciáival kapcsolatban. Az egyre növekvő elvárásokat a szakmai diskurzus több oldalról kezdte vizsgálni. A korábbi években egyre nagyobb figyelmet kaptak a pedagógus hivatással kapcsolatos elvárások. „A tanárok személyes tulajdonságairól szóló kutatások is mélyrehatóan, széleskörűen folynak, gyakran feltárva a hatékony tanároknak tulajdonított pozitív tulajdonságokat és ennek megfelelően a kevésbé hatékony tanárok negatív tulajdonságait”.[1] A humanisztikus pszichológiai megközelítés (Rogers) szerint a következő pedagógusi személyiségjegyek elengedhetetlenek: természetesség, őszinteség, bizalom, empátia, a másik ember megerősítésének képessége.[2] Smith konkrét tulajdonságokkal írja körül a hatékony tanárt, aki „felelősségteljes, emberszerető, szervezett és jól kommunikál”.[3]
Az OECD által 1998-ban kiadott Education Policy Analysis szerint a mai kor pedagógusainak rendelkeznie kell szakértelemmel, pedagógiai tudással, technológiai kompetenciával, szervezeti-együttműködési készséggel, továbbá rugalmasnak és nyitottnak kell lenniük.[4] Magyarországon 2014-ben készült egy nagymintás kérdőíves kutatás a középiskolás diákok körében, ami azt szolgálta felmérni, hogy a tanulók tanáraik tulajdonságai közül melyeket tartják fontosnak. A diákok egybehangzó véleménye alapján a tanítási stílus és a magas színvonalú szaktárgyi tudás a legfontosabb, illetve az, hogy a tanulók tanulmányi kérdéseikkel bármikor fordulhassanak tanáraikhoz.[5]
Jelen tanulmányban a pedagógiai kommunikáció retorikai aspektusaira szeretném felhívni a figyelmet. Mindkét tudomány jelentős átalakuláson esett át az elmúlt időszakban A digitális oktatás átalakulásra késztette a pedagógiai módszereket és a pedagógiai kommunikáció összetevőit. A társadalmi és a tudományos élet átalakulása a retorikai és a pedagógiai kommunikáció diskurzusát is megváltoztatta. „A retorika újjáéledésének időszakát éljük, de ez nem pontos kifejezés. A retorika nem visszatér, nem újjáéled, hanem újra létrejön.”[6] Napjainkban a retorikával és a pedagógiai kommunikációval több tudományterület foglalkozik számos megközelítésben.[7] Éppen ezért a retorika és a pedagógiai kommunikáció önmaguk meghatározásával új rendszert alkotnak.[8] Az új rendszer tanulmányozását kérdőíves kutatással kívánom feltérképezni. A tanári kommunikáció hatékonyságát meghatározó tényezők vizsgálati alapját John F. Check 1986-ban megjelent kutatása szolgálja.[9]
A tanári kommunikáció hatékonyságát meghatározó tényezők vizsgálati alapjai
John F. Check a tanári kommunikáció hatékonyságát meghatározó tényezőkről a wisconsini egyetemen 1986-ban elvégzett kutatásának eredményeit A hatékony tanár pozitív tulajdonságai ‒ a nem hatékony tanár negatív tulajdonságai című munkájában jelentette meg. A vizsgálatát úgy tervezte, hogy azonosítsa azokat az egyedi vonásokat, amelyek által meghatározhatóvá válik a hatékony tanári kommunikáció. Ezért 25 tételből álló kérdőívet állított össze, amelyet 747 főiskolai hallgató, 104 végzős középiskolás diák, valamint 93 állami iskola nyolcadik osztályos tanulója töltötte ki. Huszonhárom kérdés esetében egy állítást kellett értékelni a válaszadóknak, továbbá a kérdőív két nyílt végű kérdést tartalmazott.[10]
Check kutatási eredményeit felhasználva fogalmazta meg 2015-ben Holik Ildikó és Sanda István Dániel a Tanári kommunikáció című műben a hatékony tanári kommunikáció főbb összetevőit.[11] A 2021-ben elvégzett vizsgálatom arra irányult, hogy Check kutatásából kiindulva, meghatározhatóvá válik Magyarországon is az, hogy mit tartanak fontosnak a diákok a tanárok kommunikációjában 2021-ben.
„A tanár kommunikációs kompetenciájának hagyományosan legelismertebb összetevője a beszédkultúrája, mely még a korai klasszikus retorika gyakorlatára és presztízsére megy vissza”.[12] A klasszikus retorika veti fel annak igényét, hogy a kommunikációt, mint a beszéd gyakorlati szempontú művészetét, mesterségét vizsgálják.[13]
A pedagógiai kommunikáció definíciója szerint nem más, mint olyan információcsere, amely „pedagógiai céloknak alávetett és pedagógiailag szabályozott, intézményesült, többé-kevésbé tervszerűen előkészített és lefolytatott kommunikáció, mely a nevelők és növendékek közvetlen személyes kapcsolataiban, a nevelők által irányított, illetve befolyásolt személyközi kapcsolatokban megy végbe”.[14] A pedagógiai célzatosság fontos jellemző, hiszen a pedagógus, mint kommunikátor a tevékenységeit általában pedagógiai céloknak rendeli alá. A pedagógiai kommunikáció zöme olyan intézményekben zajlik, amelyekben a státuszból adódó szerepek körülírják a kommunikáció elvárt módját és stílusát, tehát intézményesült. A pedagógiai kommunikáció tervezettsége a tanár által tervezett kommunikációban (előadás, magyarázat stb.) észlelhető. A pedagógiai kommunikáció interperszonális folyamat, amelyben a tanuló, vagy a tanulócsoport és közvetlenül a tanár kerül interaktív kapcsolatba.[15]
A pedagógiai kommunikáció számos összetevője révén kimondottan interdiszciplináris terület. Szoros kapcsolatban áll a nyelvtudomány, a szociálpszichológia, az információelmélet, a kultúraelmélet és a retorika tudományával.[16]
A retorika „rokona a logikának, amennyiben a gondolkodás célszerű formálására, a poétikának, amennyiben a kifejezés esztétikai formálására, és a kommunikációtannak, amennyiben annak együttműködést, közösséget alkotó természetére vonatkozik. A beszédre épül, a tevékenységen alapszik, és a gondolkodó lelki alkathoz kötődik. A gondolkodás, a figyelem és a kommunikáció, a szociális viszonyok strukturáló és alakító elve; beszédmód, a közélet diskurzusa”.[17] „A retorika kapcsolódik a pedagógia, a didaktika, az előadástechnika számos kérdéséhez (pl. előadás, magyarázás tanórán, kérdezéstechnika, a számonkérés, a vitavezetés kérdései stb.)”.[18]
„A szónoki, a közéleti megnyilatkozás tulajdonképpen nem más, mint a valóság egy-egy jelenségére, kérdésére vonatkozó gondolatok – a partnerhez, a beszédhelyzethez és még sok egyébhez illően – célszerű elrendezésben történő kifejezése”.[19] „A retorikai szituáció az a kommunikációs alaphelyzet, amely minimálisan feladóból (beszélőből), üzenetből (beszédből) és címzettből (hallgatóból) áll, és amelyben a beszélő arra törekszik, hogy beszédével valamilyen hatást gyakoroljon a hallgatóra, valamilyen meggyőződést alakítson ki benne”.[20] Ezen definíciókból látható, hogy a szónoki megnyilatkozás célzott, tervezett, interperszonális és bizonyos esetekben intézményesült.
A tanári kommunikáció hatékonyságát meghatározó tényezők vizsgálata
Check kérdőíves vizsgálatának az eredményei arra utalnak, hogy a külső megjelenés (éthosz), a tanítási tevékenység során végzett mozgások, a kommunikáció verbális tartalmának szerveződése (logosz) és az érzelmi üzeneteket közvetítő kommunikációs elemek egyaránt fontos tényezők a diákok számára és meghatározzák a tanár sikerességét (pathosz).
Jelen vizsgálat arra irányult, hogy Check kutatásából kiindulva indukálhatóvá váljon Magyarországon is az, hogy mit tartanak fontosnak a diákok a tanárok kommunikációjában 2021-ben. A pedagógiai kommunikációra vonatkozó kérdőívem 15 kérdést tartalmazott. Az első 8 kérdés szándékosan Check 1986-ban kidolgozott kérdései alapján lett megfogalmazva, ezáltal összevethetők az eredmények. Az utolsó 6 kérdés a kommunikáció retorikai összetevőire kérdezett rá, mint például beszédstílus, hitelesség, testbeszéd. Ezek a kérdések nem szerepeltek a Check-féle kutatásban, ezeket célzottan a retorikai aspektus miatt szerkesztettem a kérdőív kérdései közé.
Az 1986-ban feltett kérdések egy része már nem aktuális, hiszen a digitális eszközök fejlődése meghaladta azokat, így azok nem kerültek be a jelenlegi kutatás kérdései közé. Check kérdőívéből azok a kérdések szerepelnek ebben a kutatásban, amelyek valóban a pedagógiai kommunikációra vonatkoznak. A kérdőív összeállítása során fontosnak tartottam azt, hogy a válaszadók jobban tudják árnyalni véleményüket, emiatt alkalmaztam a lineáris skálát. 1986-ban a válaszadók csupán előre megadott válaszlehetőségek közül választhattak, ami véleményem szerint nem minden esetben adott elég mozgásteret a vélemények komplex megjelenítésére.
A vizsgálatomban 108 sárospataki pedagógusképzésben résztvevő hallgató szerepel. A könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért az első hat kérdés esetében a két időpontban elvégzett vizsgálat eredményeit összesített táblázatban ábrázoltam.
Az első kérdés azt kívánta felmérni, hogy a válaszadók melyik korosztályba tartoznak. Ennek alapján megállapítható, hogy a kérdőívet kitöltők közel 30%-a nappali tagozatos hallgató volt, míg 70%-uk levelező tagozatos hallgatóként töltötte ki a kérdőívet.
A tanári kommunikáció hatékonyságát meghatározó tényezők felmérésének eredményei (2021)
A második kérdés a tanár testhelyzetére vonatkozott. A válaszadók megjelölhették az általuk kedvelt oktatói testhelyzetet. Az adatokból látható, hogy a legkevésbé azt kedvelik a hallgatók, ha az oktató csupán áll, vagy ül. A jelenlegi kutatás során azt tapasztalhatjuk, hogy a hallgatóink nem igazán kedvelik ezt a passzívabb testhelyzetet. A hallgatók leginkább a dinamikus oktatói testhelyzetet részesítik előnyben, ezt mindkét kutatás nagyarányú eredményei kellően alátámasztják. A válaszadók megjelölhették azt is, hogy nem tartják fontosnak, hogy a tanár milyen testhelyzetben tanít. 1986-ban 11%-uk, míg 2021-ben 39%-uk vélekedett úgy, hogy nem lényeges az oktató testhelyzete.
| Álljon | Üljön | Mozogjon | Mindegy | |
| 1986 | 15% | 28% | 58% | 11% |
| 2021 | 5% | 6% | 50% | 39% |
- táblázat: Az oktató tanítás közben
Ennek a kérdésnek is kiemelendő a retorikai aspektusa. Az antik retorikusok úgy tartották, hogy az előadásmód egyik legfontosabb eleme a testmozgás. A testmozgás a taglejtés és az arckifejezés bizonyos irányítása; hihetőbbé teszi mondanivalónkat, írja Cornificius A C. Herenniusnak ajánlott rétorika című művében.[21]
A harmadik kérdés azt kívánta feltérképezni, hogy mennyire tartják hasznosnak az oktató humorosságát. Ennél a kérdésnél jól látható, hogy a jelenlegi kutatásban nagyobb lehetőséget kaptak a válaszadók arra, hogy árnyaltabban tudják értékelni az oktatói humor fontosságát a lineáris skála alkalmazásával. 1986-ban csupán két lehetőség közül választhattak a megkérdezettek. Check vizsgálatában a válaszadók 78%-a vélte úgy, hogy nagyon fontos, ha a tanár humoros. A mostani vizsgálat szerint több mint 68%-a a hallgatóknak kiemelten fontosnak és közel 26%-uk tartja fontosnak azt, ha az oktató szellemes. Ha a két adatot összeadjuk, akkor összehasonlíthatjuk az 1986-ban kapott adatokkal. Így láthatjuk, hogy napjainkban szinte minden válaszadó (94%) fontosnak tartja az oktató humorosságát. Tehát a mostani vizsgálat rámutatott arra, hogy a humor szerepe a hallgatók körében felértékelődött az 1986-os véleményekhez képest. A hetedik kérdés kapcsán hasonló eredmények születtek. Ez a kérdés arra irányult, hogy a hallgatók mennyire tartják fontosnak az oktató által mondott történeteket, anekdotákat, vicceket. A 2021-es válaszadók közel 88%-a tartotta fontosnak az előadások élénkítésére szolgáló szellemes történetek elhangzását.
| Nagymértékben | Fontos | Mérsékelten | |
| 1986 | 78% | 17% | |
| 2021 | 68% | 26% | 7% |
- táblázat: Milyen mértékben hasznos, ha az oktató humoros?
A humor fogalmát az antik retorikusok nem ismerték, de sokat írtak a szellemességről. Fontosnak tartották ezt és tanácsolták. Tetten érhetjük: a példákban és az enthümémákban, az érvelési közhelyek játékos alkalmazásában; szerkezeti megoldásokban, a stíluseszközökben stb. A logosz-éthosz-pathosz hármasságából a pathosz, az érzelmi érvelés a leghatékonyabb: a humorban az érzelem dominál, ezért hatása igen erős.[22]
A negyedik kérdésben azt szerettem volna megtudni, hogy a hallgatók fontosnak tartják-e azt, hogy az oktató öltözködése igényes, változatos legyen. Ennél a kérdésnél igencsak eltérnek az eredmények a két vizsgált időszakban. 1986-ban a diákok többsége csak bizonyos mértékben gondolta fontosnak azt, hogy az oktató öltözködése igényes legyen. A jelenlegi kutatás szerint a hallgatók 30%-a nagyon fontosnak tartja és 36%-a fontosnak tartja az oktató igényes megjelenését. Ez a korábbi kutatáshoz képest jelentős mértékű emelkedést jelent.
| Nagyon fontos | Fontos | Bizonyos mértékben | Egyáltalán nem fontos | |
| 1986 | 7% | 8% | 73% | |
| 2021 | 30% | 36% | 27% | 7% |
- táblázat: Mennyire fontos, hogy az oktató öltözködése igényes, változatos?
„A látvány szerepe rendkívül fontos, hiszen a kommunikációs folyamat voltaképpen akkor kezdődik el, amikor a kommunikációs partnerek megpillantják egymást. Ekkor szerzik-kapják egymásról és egymástól az első információkat”.[23] A látványhoz kapcsolható nonverbális eszközök a tanár egyéniségét hangsúlyozzák.
A következő kérdés arra irányult, hogy feltérképezze, hogy a hallgatók mennyire tartják fontosnak az oktató tárgyi, szakmai felkészültségét. A korábbi vizsgálatban ennél a kérdésnél csupán a nagyon fontos és a kevésbé fontos lehetőség közül választhattak a diákok. A jelenlegi vizsgálatban ennél a kérdésnél is árnyaltabb véleményt formálhattak a válaszadók. A korábbi vizsgálatban szinte minden kitöltő nagyon fontosnak tartotta az oktatók szakmai felkészültségét, ma a hallgatók közel 89%-a kiemelten fontosnak ítélte és 7%-a fontosnak tartotta ezt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a hallgatók 96%-a ma is fontosnak tartja az oktató ezen attitűdjét.
| Nagyon fontos | Fontos | Kevésbé fontos | Nem fontos | |
| 1986 | 96% | 4% | ||
| 2021 | 89% | 7% | 3% | 1% |
- táblázat: Mennyire tartja fontosnak az oktató tárgyi, szakmai felkészültségét?
A szónok tudása, felkészültsége, jó érvelőképessége kiemelt szerepet kapott az ókori retorikákban. „Quintilianus azt tanítja, hogy a szónok „megfontolt öntudata” mögött felkészültsége álljon”.[24] A klasszikus retorikában egyforma jelentőséget tulajdonítottak a szónok erkölcsös személyiségének (éthosz), a közönséget ért hatásnak (pathosz) és az érvelésnek (logosz).[25] Napjaink szónokainak szavahihetősége és hozzáértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallgatóság elfogadja a beszédbe foglaltakat.
A hatodik kérdésben azt szerettem volna megtudni, hogy a hallgatók mely oktatási módot részesítik előnyben. Ennél a kérdésnél a válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek. A hallgatók ma leginkább a személtetéssel kísért előadásmódot kedvelik, ezt követi a megbeszéléssel alátámasztott előadás. Jelen kutatás alapján megállapítható, hogy a hallgatók 31%-a az oktatói szabad előadást is preferálja az oktatási módok közül. A korábbi kutatásban még nem volt lehetőség a szemléltetéssel kísért oktatási módokat beiktatni a kutatás kérdései közé, hiszen a technikai fejlettség ezt nem tette lehetővé. 1986-ban a szabad előadást és a megbeszéléssel kísért előadást részesítették előnyben a válaszadók. A szemléltetés mindig lényeges kérdése volt a pedagógiával foglalkozó tudósoknak, tanároknak. Comenius didaktikai alapelvei között szerepelt a szemléletesség, melyről a következőképpen írt: „Szükséges, hogy a megismerés mindig az érzékszervekből induljon ki (semmi sincs ugyanis az értelemben, ami nem volt meg előbb az érzékekben). Mi más ez, mint az, hogy a tanítás ne a dolgok szóbeli elbeszélésével vegye kezdetét, hanem a reális megfigyeléssel? És végül, miután megmutattuk a dolgot, jöhet a bővebb magyarázat”.[26]
| Előadás (szemléltetés nélkül) | Előadás és megbeszélés | Előadás (szemléltetéssel, vázlat, ppt) | Szabad előadás | |
| 1986 | 78% | 16% | ||
| 2021 | 2% | 57% | 82% | 31% |
- táblázat: Melyik oktatási módot részesíti előnyben?
Az antik retorikában Arisztotelész kiemelte az érvelésben alkalmazható példák fontosságát. Az érvelés legfontosabb elemének az enthümémát és a példát tartotta „Az enthümémát rétorikai szillogizmusnak nevezem, a példát pedig rétorikai indukciónak. Mindenki bizonyítással érvel úgy, hogy vagy példát alkalmaz, vagy enthümémát; e kettőn kívül nincs más”.[27] Ezek alkalmazása fontos, hiszen egy-egy történeti példa vagy parabola használata a hallgatóságból érzelmeket vált ki, és ezáltal az képes lesz bevonódni a beszéd szituációjába.
A következő kérdésben arra kerestem a választ, hogy mennyire tartják fontosnak a hallgatók az oktatóktól kapott plusz segítséget. A korábbi kutatás során két válaszlehetőség közül választhattak a diákok. 1986-ban a válaszadók több mint 90%-a nagyon fontosnak tartotta ezt a lehetőséget és közel 10%-uk tartotta kevésbé fontosnak az oktatói plusz segítségnyújtást. Ennek szerepe a mai digitális oktatásban felértékelődött. A hallgatók 97%-a kiemelten fontosnak, vagy fontosnak tartotta az oktató ilyen jellegű segítségét és csupán közel 3%-a tartotta ezt kevésbé fontosnak.
| Nagyon fontos | Fontos | Kevésbé fontos | |
| 1986 | 89% | 9% | |
| 2021 | 84% | 13% | 3% |
- táblázat: Mennyire tartja fontosnak az oktatótól kapott plusz segítséget?
A logikai tisztaságon túl három dolog megléte tehet valakit elfogadhatóvá Arisztotelész szerint: a bölcsesség (phronészisz), az erény (areté) és a jóakarat (eunoia).[28] „Az areté a beszélő erkölcsi karaktere, az eunoia a hallgató felé fordulásban valósul meg, a phronészisz, amely a magabiztosság és tapasztalat vonásait ötvözi”.[29]
A klasszikus és újkori retorikák, ideértve a menedzserirodalmat (Cornificius, Cicero, Quintilianus, Terestyéni, Fischer, Carnegie stb.) elsősorban a szónok szempontjából a szónoki mű hangzásával, a szónoki magatartással (a mozgás, gesztusok, mimika) foglalkoznak a nonverbális kommunikációs eszköztárával.[30] Babits szerint „a művelt ókor szellemi nevelésének egyetlen és fő tárgya a retorika, s be fogjuk látni, hogy ami a lényeget illeti, manapság sincs ez máskép” (sic!)[31]
Az alábbi kérdés során arra kértem a válaszadókat, hogy jelöljék meg azokat a tulajdonságokat, hogy mely jellemzők alapján ítélik hitelesnek oktatóikat. A hallgatók a nyílt; barátságos; felkészült; odafigyel a hallgatóságra; előadásmódja a kommunikációs helyzethez illő; szavai igazak, ellenőrizhetők; elért eredményei (tudományos eredmények, szakmai előmenetel) lehetőségek közül választhattak, akár többet is megjelölve közülük. A válaszadók 87%-a úgy gondolta, hogy az oktató hitelessége nagymértékben összefügg azzal, hogy a tanár odafigyel a hallgatóságra. A kitöltők 81%-a véli úgy, hogy a hitelesség fontos alkotóeleme a felkészültség. Érdekes, hogy a hallgatók ilyen nagy százaléka fontosnak tartotta az oktató felkészültségét, de már csak 54%-uk érezte relevánsnak a hitelesség szempontjából azt, hogy az oktató szavai ellenőrizhetők legyenek. Talán még figyelemre méltóbb az, hogy a hallgatók csupán 22%-a emelte ki az oktatói hitelességet vizsgáló kérdésben az oktató által elért tudományos eredményeket. Sokkal inkább tartják hitelesnek azt az oktatót, aki nyílt (60%) és barátságos (74%), amelyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a hallgatók számára fontosabb az említett két attitűd a tudományos eredményeknél.
| Nyílt | 60% |
| Barátságos | 74% |
| Felkészült | 82% |
| Odafigyel a hallgatóságra | 87% |
| Előadásmódja a kommunikációs helyzethez illő | 61% |
| Szavai igazak, ellenőrizhetők | 54% |
| Elért eredményei (tudományos eredmények, szakmai előmenetel) | 22% |
- táblázat: Mely jellemzők alapján ítéli hitelesnek az oktatót? (2021-as kutatási eredmények)
Jól láthatjuk, hogy napjainkban a felkészültség mellett az oktatók kapcsolati, emocionális készségeik alapján válnak hitelessé a hallgatóság szemében. A klasszikus retorikában nagy jelentőséget tulajdonítottak a szónok erkölcsös személyiségének (éthosz). Napjaink szónokainak szavahihetősége és hozzáértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallgatóság elfogadja a beszédében foglaltakat. A római retorikában Cicero újrafogalmazza mindazt, amivel a szónok érzelmeket vált ki. Ilyen a méltóság (dignitas), mindaz, amit elért (res gestae) és az előmenetele (existimatio).”[32]
A következő kérdésben arra kértem a válaszadókat, hogy jelöljék meg, egy ötfokozatú skálán mennyire tartják fontosnak az oktató beszédstílusát. A hallgatók közel fele nagyon fontosnak, míg 30%-uk fontosnak és 21%-uk pedig közepesen fontosnak tartja az oktató ezen attitűdjét.
| Nagyon fontos | Fontos | Közepesen fontos | |
| 2021 | 49% | 30% | 21% |
- táblázat: Az oktatói beszéd stílusa
Összességében azonban kijelenthetjük, hogy hallgatók közel 80%-a fontosnak tartja, hogy az oktató kommunikációja stílusos legyen. „A jó szónokok stílusa olyan, mint minden jó stílus: nemesen egyszerű és a tárgyhoz mért: külön „szónoki stílus” nincs”.[33] „A stílus nem egyéb, mint az a rend és lendület, amit gondolatainkba viszünk. Ha szorosan egybekapcsoljuk, ha összefűzzük őket, stílusunk tömör, erőteljes és határozott lesz…”[34]
Az alábbi kérdés során arra szerettem volna választ kapni, hogy mennyire tartják fontosnak a hallgatók az oktatók testbeszédét. A válaszadók több mint fele kiemelten fontosnak tartja, 35%-uk fontosnak és csupán a hallgatók 8%-a ítélte közepesen fontosnak az oktatói testbeszéd meglétét.
| Nagyon fontos | Fontos | Közepesen fontos | |
| 2021 | 57% | 35% | 8% |
- táblázat: Mennyire tartja fontosnak az oktató testbeszédét (mimika, tartás, szemkontaktus stb.)?
Az eredmények értelmében azt mondhatjuk, hogy a hallgatók 90%-a fontosnak tartja az oktató testi kommunikációját. Az antik retorikában is kiemelték a szónok testbeszédét, hiszen „az előadás a test beszéde”.[35] „A beszélő a másik embert is csak akkor győzheti meg, ha beszéli a nyelvét, ha azonosítja önmagát vele a beszéd, a gesztusok, a hangnem, az elrendezés, a gondolatok és a hozzáállás segítségével”.[36]
A következő kérdés során arra kértem a kitöltőket, hogy jelöljék meg az ötfokozatú skálán, hogy mennyire tartják fontosnak az oktatás során az érzelmek kommunikálását a közreadott tartalommal párhuzamosan (mosoly, szemkontaktus stb.). A hallgatók közel 60%-a nagyon fontosnak, 31%-a fontosnak tartja, hogy az oktató előadása közben az érzelmeit is kifejezze gesztusokkal, testbeszéddel. A válaszadók 9%-a közepesen fontosnak, vagy nem tartja ezt lényegesnek.
| Nagyon fontos | Fontos | Közepesen fontos | |
| 2021 | 60% | 31% | 9% |
- táblázat: Az oktatás során mennyire tartja fontosnak az érzelmek kommunikálását is a közreadott tartalommal párhuzamosan?
Az antik retorikában kiemelték, hogy „a lélek minden rezdülésének valamiféle arckifejezés (voltus), hang (sonus), és taglejtés (gestus) felel meg… A második hely az arcé az előadásban, van benne valamiféle mágikus erő… Az ember olyan, mint egy hangszer, s rendkívüli változatosságot tesz lehetővé különböző érzelmeknek megfelelően”.[37] Quintilianus szerint a legfontosabb a szem, a szemöldök, és a száj játéka.[38]
A klasszikus retorikai hagyományban is fellelhető, hogy fontosnak tartották az előadás nyugodt légkörét. „Hiszen a filozófusok beszéde nyugodt, az árnyas csarnokokat kedveli. Nincs benne semmi harag, semmi gyűlölet; nincs semmi ádáz, semmi panaszos, semmi fortélyos; hanem tiszta, szerény, valamiképp szűziesen romlatlan, így inkább beszélgetésnek mondható, mint beszédnek. Beszéde nyugodtan és szelíden árad”.[39] Ezért a kérdőívben én magam is szerepeltettem erre irányuló kérdést. A hallgatóknak ezúttal is egy ötfokozatú skálán kellett megjelölniük azt, hogy mennyire fontos az oktató által biztosított nyugodt órai légkör. Az adatok alapján megállapítható, hogy a hallgatók közel 76%-a kiemelten fontosnak, míg 21%-a fontosnak tartja, hogy az oktató hangulatos atmoszférát teremtsen az előadásain. Ezek az adatok alátámasztják Ciceró kiemelt gondolatait.
A következő kérdésben a nyugodt órai légkör fontos összetevőire kérdeztem rá, miszerint mennyire fontos az oktató pontossága (tanítási idő betartása, határidők). A válaszadók 97%-a fontosnak tartotta ezen feltételek meglétét. Ezek az összetevők nagyban segítenek kialakítani a bizalmat a hallgatók és az oktatók között, ami elengedhetetlen a nyugodt órai légkör kialakításához.
| Nagyon fontos | Fontos | Közepesen fontos | |
| 2021 | 76% | 21% | 3% |
- táblázat: Mennyire fontos az oktató által biztosított nyugodt órai légkör?
A következő kérdésben arra kívántam választ kapni, hogy a hallgatók mely kommunikációs formát részesítik előnyben: az egyirányú közlést, vagy a dialógusra építő oktatói kommunikációt. Az említetteken túl további két válaszlehetőséget is beépítettem a válaszok közé, így a szituációfüggő, vagy a mindkét kommunikációs formát magába építő kommunikációt is megjelölhették a hallgatók.
| Szituációfüggő | Mindkét opciót magába foglaló kommunikáció | Dialógusra építő kommunikáció | Egyirányú kommunikáció | |
| 44% | 42% | 12% | 2% |
- táblázat: Az egyirányú közlésre vagy a dialógusra építő oktatói kommunikációt részesíti előnyben?
Mindkét kommunikációs formának van relevanciája egy-egy egyetemi előadás során. „Grassi a racionális beszédet a monológgal, a retorikust a dialógussal azonosítja, hiszen ebben a világot a maga bonyolultságában kell figyelembe venni”.[40]
„A retorika természeténél fogva dialogikus. Az emberi beszéd kétoldalú jelenség: a megnyilatkozás létrejöttéhez nemcsak beszélőre, de hallgatóra is szükség van. Minden nyelvi kifejezés, mindig feltételezi a másikat, a hallgatót”.[41] Éppen ezért nem meglepő, hogy a hallgatók is kiemelték a kommunikációs helyzet szituatív jellegét.
*
A vizsgálatom eredményei rávilágítanak arra, hogy számos kompetenciával kell rendelkeznie egy mai pedagógusnak. A kutatás alapján megállapíthatjuk, hogy mely tényezőket ítélték a hallgatók elengedhetetlennek az oktatói kommunikáció esetében.
A diákok kedvezőbbnek ítélték, ha a tanár helyváltoztató mozgásokat végez. Előnyben részesül az az oktató, aki hatékonyan képes alkalmazni a humort, a viccet, és szellemes megjegyzései vannak. A hallgatók jelentős mértékben igényelték, hogy a tanár jól öltözött legyen. A hatékony tanár számára elengedhetetlen a diákok véleménye szerint, hogy megalapozott ismeretei legyenek és képes legyen ezt át is adni.[42] A kapcsolati, emocionális válaszok közül érdemes kiemelni azt, hogy a hallgatók kedvelik, ha az oktatók nyíltan és barátságosan közelednek tanulóikhoz és őszintén érdeklődnek irántuk. A válaszok alapján fontosnak ítélhetjük, hogy az oktató nyugodt, harmonikus légkört biztosítson az elsajátítandó ismeretek átadásakor. A kommunikációs forma esetében mind a dialógust, mind az egyirányú közlést magában foglaló kommunikációt fontosnak tartják, de hangsúlyozták azt is, hogy a közlésforma megválasztása erősen szituatív jellegű.
Ezek az elvárások a pedagógusok előmeneteli rendszerében is megfogalmazódnak: szaktárgyi tudás, a pedagógiai tevékenységek tervezése, a tanulás támogatása, a tanuló személyiségének fejlesztése, neveléséhez, oktatásához szükséges megfelelő módszertani felkészültség, kommunikáció, elkötelezettség és szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért.[43] Royer és Feldman kutatók azt állítják, hogy „több dolog is közrejátszik abban, hogy valaki sikeres tanár legyen. Az első és legfontosabb, hogy az illetőnek valóban szeretnie kell a szakmát. Továbbá a leendő tanárnak türelmesnek kell lennie, érzékenynek a diákok igényei iránt és jól felkészültnek a tanításra”.[44] Megállapítható, hogy az oktató a teljes jellemével, hozzáértésével jótáll a közléséért.[45]
A pedagógiai kommunikáció és a retorika tudományának szoros kapcsolata vitathatatlan. A jelenlegi és a 25 évvel korábbi, hatékony tanári kommunikáció jellemzőire vonatkozó kutatási eredmények megerősítették azt, hogy az oktató a teljes jellemével, hozzáértésével jótáll a közléséért.[46] „A pedagógus pontosan tudja, hogy a pedagógiai kommunikációban egyformán fontos a tartalom és a kapcsolat, így nemcsak az ismeretanyag feldolgoztatásának a menetére figyel, hanem arra is, hogy a pedagógus-tanuló kapcsolatban a megbízhatóságé, a kiszámíthatóságé, az összehangolásé legyen a fő szerep”.[47]
A vizsgálat eredményeit felhasználva az oktatók követendő példát adhatnak hallgatóik számára. Ez a pedagógusképző intézményekben oktatók számára különösen fontos, hiszen tudatosítanunk kell hallgatóinkban a nyilvános és szakmai szerepvállalás felelősségét. Biztatnunk kell a hallgatókat ennek a felelősségnek az elfogadására és a nyilvános szerepvállalásra. Ismerniük és rutinszerűen alkalmazniuk is tudni kell a mindennapi élet állandó és alkalmi szerepeit. Esélyesebbé kell tennünk a hallgatókat a közéletben való aktív és sikeres részvételre. Szakmájukhoz elengedhetetlen, hogy gördülékenyen tudjanak érvelni, hatásosan tudjanak beszélni és beszédeiket meggyőzően adják elő.
A jó beszédkészség kialakításához tehetség és gyakorlat kell, továbbá módszeres oktatás, amelyet Iszokratész így ír le: „A tanárnak képesnek kell lennie az ismeretek oly pontos kifejtésére, hogy semmit se hagyjon el abból, amit meg kell tanítani, ami pedig a többit illeti, neki kell olyan példaképet szolgáltatnia, hogy azok a tanulók, akik az ő irányítása alatt formálódtak, és képesek őt utánozni, tüstént kitűnjenek azzal, hogy hatásosabban és megnyerőbben beszélnek, mint mások”.[48] A vizsgálat eredményeit felhasználva az oktatók követendő példát adhatnak hallgatóik számára.
Jegyzetek
[1] John F. Check: Positive traits of the effective teacher ‒ negative traits of the ineffective one. = Education, Vol. 106. No. 3. 1986. 326. o.
[2] Vö. N. Kollár Katalin ‒ Szabó Éva (szerk.): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve. II. kötet. Osiris Kiadó, Budapest, 2017. 91‒98. o.
[3] M. D. Smith: Educational psychology and its classroom applications. Allyn Bacon, Boston–London–Sydney, 1975.
[4] Education Policy Analysis. Organisation for Economic Co-operation and Development (OECD), 1998. = https://www.oecd.org/en/publications/education-policy-analysis-1998_epa-1998-en.html
[5] Vö. Nikitscher Péter: Milyen a jó pedagógus? – Elvárások, szerepek, kompetenciák az empirikus kutatások tükrében. In: Sági Matild (szerk.): A pedagógushivatás megerősítésének néhány aspektusa. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 2015. 83‒85. o.
[6] Aczél Petra: Új retorika. Közélet, kommunikáció, kampány. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2009. 28. o.
[7] Vö. John Bender – David E. Wellbery: Retorikusság. A retorika modernkori visszatérése. In: Szabó Márton – Kiss Balázs – Boda Zsolt (szerk.): Szövegváltozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Universitas Kiadó, Budapest, 2000. 289–300. o.
[8] Vö. Aczél Petra, i. m. 28. o.
[9] John F. Check, i. m.
[10] Uo. 327. o.
[11] Holik Ildikó ‒ Sanda István Dániel: Tanári kommunikáció. A műszaki és humán szakterület szakmai pedagógusképzésének és képzők hálózatának fejlesztése. Digitális Tankönyvtár, 2015. = https://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/3877
[12] H. Varga Gyula: A kommunikáció hatékonysága az iskolai munkában. In: Balázs László ‒ H. Varga Gyula (szerk.): A hatékony kommunikáció. A kommunikáció oktatása 5. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013. 56. o.
[13] Vö. Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra: Retorika. Osiris Kiadó, Budapest. 2004.
[14] Jászi Éva: Kapcsolati készségek. Eger, 2015. = http://okt.ektf.hu/data/szlahorek/file/kezek/04_jasz/index.html
[15] Uo.
[16] Zsolnai József: A pedagógia új rendszere címszavakban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996. 122. o.
[17] Aczél Petra, i. m. 26–27. o.
[18] Wacha Imre: A retorika kompetenciái. In: A. Jászó Anna – L. Aczél Petra (szerk.): A régi és az új retorika. „A retorika a társadalomban – társadalom a retorikában” konferencia előadásai. Trezor Kiadó, Budapest, 2000. 53. o.
[19] Wacha Imre: A korszerű retorika alapjai I–II. Szemimpex Kiadó, Budapest, 1994. 177. o.
[20] Gáspári László: Retorika. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988. 8. o.
[21] Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 116. o.
[22] Adamikné Jászó Anna: A humor az érvelésben. Jókai regényei és elbeszélései alapján. = Magyar Művészet, 5. évf. 2017. 1. szám, 41. o.
[23] Wacha Imre: Nem csak szóból ért az ember. A nonverbális kommunikáció eszköztára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2011. 15. o.
[24] Adamikné Jászó Anna: Retorikai gondolkodás és szövegértő olvasás I. = Anyanyelv-pedagógia, II. évf. 2009. 3. szám (https://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=185)
[25] Vö. Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 147. o.
[26] Johannes Amos Comenius: Didactica magna (Nagy oktatástan). Seneca Kiadó, Pécs, 287. o.
[27] Arisztotelész: Rétorika. Fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Adamik Tamás. Telosz Kiadó, Budapest, 1999. 1356b
[28] Uo. 1378a
[29] Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 272. o.
[30] Wacha Imre: Nem csak szóból ért az ember, i. m.
[31] Babits Mihály: Stilisztika és retorika a gimnáziumban: Egy tantárgy filozófiája tanulók számára. = Nyugat, 3. évf. 1910. 3. szám, 177. o.
[32] Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 272. o.
[33] Babits Mihály, i. m.
[34] Georges-Louis Leclerc de Buffon: Értekezés a stílusról (1753) = http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Georges-Louis_de_Buffon_b.htm
[35] Cicero; vö. Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 117. o.
[36] Perelman; vö. uo. 147. o.
[37] Cicero; vö. uo. 117. o.
[38] Uo. 119. o.
[39] Cicero A szónok = https://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mediatar/antik_es_reneszansz_esztetikatortenet/cicero_a_szonok.html
[40] Aczél Petra, i. m. 47. o.
[41] Uo. 70. o.
[42] Vö. Holik Ildikó ‒ Sanda István Dániel, i. m.
[43] Vö. Nikitscher Péter, i. m. 84. o.
[44] John F. Check, i. m. 327. o.
[45] Vö. Adamik Tamás ‒ A. Jászó Anna ‒ Aczél Petra, i. m. 407. o.
[46] Vö. uo.
[47] Szőke-Milinte Enikő: A pedagógiai kommunikáció értelmezései. In: Karlovitz János Tibor ‒ Torgyik Judit (szerk.): Vzdelávanie, výskum a metodológia. / Oktatás, kutatás és módszertan. International Research Institute, Komárno, 2013. 244. o.
[48] Székely Éva (szerk.): 22 híres beszéd. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1995. 27–28. o.
(Az internetes források utolsó megtekintése egységesen: 2025. április 15.)