A Kárpát-medence a Kárpátok, az Alpok és a Dinári-hegység által közbefogott nagy kiterjedésű medence Kelet-Közép-Európában, amely nagyjából a Duna középső vízgyűjtő területét foglalja magába. Tehát a Kárpát-medencére, mint országhatárok nélküli területi nagytájra tekintünk. Ez a térség ma az Európai Unió államterületileg leginkább felszabdalt egységének tekinthető. Azonban Magyarország szomszédos országai számára a Kárpát-medence egészen más színezetű asszociációt jelent, gyakran ezt a földrajzi elnevezést Nagy Magyarországgal azonosítják, ezért ezekben az államokban ez a földrajzi kifejezés nem terjedt el.[1]
A Kárpát-medence valóban sok ideig összefonódott a Magyar Királyság határaival és a magyarsággal. A világháborúk ezt jelentősen megváltoztatták, olyannyira, hogy a Kárpát-medence és térképei a rendszerváltást követően jelentek csak meg ismét Magyarországon. Országgyűlési határozat először 1993-ban, törvényszöveg 1996-ban tartalmazta a földrajzi fogalmat.[2] Jelen tanulmány erre a gondolatmenetre fókuszálva vezet végig a Kárpát-medence történetén, a legfontosabb geopolitikai elméletek mentén, összekapcsolva a magyar történelem legfontosabb eseményeivel.
A Kárpát-medence, mint természetes határ
Sok időbe telt, mire kikristályosodott a Kárpát-medence fogalma. Magyarország, mint állam és a Kárpát-medence, mint táj közötti viszony több átalakuláson ment keresztül. 1918-ig a fogalom főleg elméleti síkon jelent meg. A világháborúk között érthető okokból politikai tartalmat kapott, míg a második világháborút követően önreverzióra szolgált. A szocializmusban kifejezetten tiltott volt a tájállamiság megjelenésének minden formája, így a Kárpát-medence fogalma is visszaszorult a köztudatban. 1989-et követően már csak a földrajztudományra jellemző a fogalom használata.[3]
Magyarország a 18. századi leírásokban úgy jelenik meg, hogy határvidékei hegyes és erdős részek, amelyek egyértelműen a Kárpátokra utalnak. A 19. században is erős természetes határokkal jellemzik hazánkat, amelyet északról és keletről a Kárpátok, nyugatról az Alpok, délen pedig folyók határolnak.[4] A 19. század végén a geopolitikai elméletekben nagy hangsúlyt kapott a természetes határok fontossága, de Magyország meghatározottsága szempontjából szintén fontos volt, mert nem volt önálló identitása, hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezte.[5]
De miért fontos vagy miért volt fontos az államok számra a megfelelő természetes határ? A természetes határok jelentőségéről számos geopolitikai gondolkodó alkotott véleményt. A latin-amerikai geopolitikusok a határvonalakat geostratégiai szempontból vizsgálták. Jaume Vicens Vives és Augusto Pinochet a természetes határokra, mint katonailag jól védhető határokra gondoltak.[6] Magyarország esetén a természetes határok megtestesítője katonailag és geostratégiai szempontból a Kárpátok és az Alpok volt, azonban délen nem határolta az országot hegység, ezért ez a terület stratégiai szempontból nehezen volt védhető.[7] Ezt feszegeti Hunfalvy János, aki írásaiban arról számolt be, „hogy a Magyar Birodalom általában véve természeti viszonyaiban világosan kifejezett jellemmel bíró, földirati egység”;[8] határai tehát, kevés kivétellel természetesek, azaz hegygerincek és folyók által kijelöltek, azonban délen nincsen ilyen természet által kijelölt határ. Hasonló állásponton van Prinz Gyula, aki szintén hangsúlyozza munkáiban, hogy a folyók nem elegendők, mint határvonalak. A jó természetes határok nem csak hadászati szempontból lényegesek, hanem politikai szempontból is, hiszen ezek vezetnek tartós államhoz, vélekedik Cholnoky Jenő. Prinz szintén elvonatkoztatott a határok pusztán védelmi szerepétől, ugyanis azt mondta, Magyarország határai szerepet játszottak abban, hogy az állam hosszú időn keresztül gazdag és erős maradt.[9]
A természetes határok fontosságával igazán Friedrich Ratzel, a szociáldarwinista geopolitikai gondolkodás legfőbb képviselője foglalkozott. Ennek az irányzatnak a tagjai (Ratzel és Kjellén) az államokra élő organizmusként tekintettek, tehát természetes velejárója, hogy születnek, fejlődnek és pusztulnak. Ratzel szerint az államok állandó mozgásban vannak, változik a területük és legfőbb céljuk a terjeszkedés a legértékesebb területek irányába.[10] Ebből következik, hogy Magyarország az Adria felé történő terjeszkedésével ért el természetföldrajzi optimumáig, hiszen a tengeri kijárat hozta meg a függetlenség bázisát. Ratzel hasonlóan vélekedik, hiszen azt mondta, hogy Magyarországot Erdély és Horvátország területei tették természetes egésszé.[11]
Magyarország az Adria partjának megszerzésével elérte földrajzi optimumát. Szent László és Könyves Kálmán országa többé-kevésbé 800 évig megőrizte állandó határait. Az Adria elérése egyéb geostratégiai szempontból is meghatározó volt, hiszen a Magyar Királyság partjait először mosta tenger a történelem során. A tengeri kijáratok fontosságára számos geopolitikai gondolkodó hívta fel a figyelmet, talán a leghíresebb közülük Alfred Thayer Mahan, aki, mint az Egyesült Államok haditengerésze, nem is képviselhetett volna más álláspontot. Mahan nagy szerepet tulajdonított az államok nagyhatalommá történő válásában a földrajzi helyzetnek (például tengeri kijárat), a fizikai szerkezetnek (például megfelelő éghajlat), a népesség nagyságának, a nemzeti karakternek és a kormányzati jellemzőknek.[12] A középkor során azt mondhatjuk, hogy a Magyar Királyság sok jellemzővel rendelkezett ezek közül. A tengeri kijáratot Könyves Kálmán uralkodása idején érte el az ország. Földrajzi helyzetünk változásával az állam területének formája is megváltozott, konkávból kompakttá. Carlos de Meira Mattos ezt a területi formát tartja a legmegfelelőbbnek az állam kohéziója szempontjából.[13] A Kárpát-medence kedvező természetföldrajzi adottságai előnyösek voltak a mezőgazdaság számára. A népessége egyes időszakokat (például tatárjárás) leszámítva folyamatosan gyarapodott. A török kor azonban teljes mértékben átrendezte a nemzetiségi viszonyokat és a magyarság kisebbségbe szorult.
A „civilizációk összecsapása”
A történelemben a török expanzió idején a Kárpát-medence a civilizációk összecsapásának helyszíne lett. Bár Huntington elméletét sokkal később, 1996-ban dolgozta ki,[14] mégis talán ez a teória írja le legjobban a középkor Kelet-Közép-Európáját. A 21. századi civilizációs törésvonalak közül a Nyugat és a Kelet, a kereszténység és az iszlám szembenállása jellemezi leginkább az időszakot. A Hunyadiak országára abban a korban, mint a Nyugat, vagy a kereszténység védőbástyájaként tekintettek, amely motívum a magyar történelem során számos alkalommal feltűnik. A várkapitány szimbólum Hunyadira, Dobóra és Zrínyire utal, akik a török időszak várháborúinak hősei voltak.[15]
Az Oszmán Birodalom a kor szuperhatalmának számított, amely folyamatos fenyegetettséget jelentett a régió számára. A török kor, a nyilvánvaló katonai kitettség a térfoglaláson túl felborította a Kárpát-medence vallási és nemzetiségi viszonyait is. Míg a Kárpát-medence lakossága István király óta keresztény, főleg katolikus túlsúllyal bírt, addig a 16. századtól a török uralom korszakában terjedtek el a reformáció eszméi Magyarországon, aminek következtében a keresztény vallás tovább fragmentálódott. Ezt követően az ország vallási megosztottsága vált jellemzővé: az Alföld és a keleti részek többsége református, míg a nyugati országrész megmaradt katolikusnak. A kivételt az Erdély dél-keleti részén élő katolikus székelység jelentette.[16] A vallási különbségeken túl egyéb geopolitikai problémával is szembesült az ország a korszakban. Magyarország gyakorlatilag az Oszmán és Habsburg Birodalom Cohen-i értelemben vett ütközőzónájává vált. Az Oszmán Birodalom visszaszorulását követően a Kárpát-medence vallási és etnikai térképe átrendeződött, amely miatt kulturális törésvonal alakult ki, ami az 1848 és 1849-es szabadságharc idején vált a legmarkánsabbá. Erdélyben és a Bánságban az ortodox vallású szerbek és románok kerültek többségbe.
A szabadságharc idején a magyar hadsereg több fronton csatázott, egyrészt a horvátokkal, a szerbekkel és a románokkal, akik kihasználva a szabadságharc alatti zűrzavart megpróbálták kiharcolni függetlenségüket, hátba támadva a Habsburgok ellen harcoló magyarokat.
Az első világháború és Trianon következményei a Kárpát-medencében
Az első világháborút megelőzően azt mondhatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia Kelet-Közép-Európa meghatározó, soknemzetiségű állama volt. Minden jellemzővel bírt, amivel egy nagyhatalomnak rendelkeznie kell. Megfelelő számú népesség, kiváló területi és természeti tényezők birtokában volt, továbbá fejlett közlekedési hálózata és viszonylagosan rendeztett politikai berendezkedése volt.[17]
A Monarchia az első világháború idején a Német Császárság szövetségese lett, amely Európán belüli hegemóniára törekedett és saját geopolitikájának (Mitteleuropa) csapdájába esett. Szerette volna uralni az egész kelet-közép-európai régiót úgy, hogy ebből a térségből kiszorítja az oroszokat. Magyarország a németek oldalán vesztesen került ki a háborúból. A magyar politika és a politikai földrajz a háború előtt és különösen közben rosszul mérte fel az ország esélyeit a háború kimenetelét illetően.[18]
Az első világháborút lezáró béke teljesen átrajzolta Európa térképét, amely új nemzetállamok kialakulásához vezetett és elmélyítette az etnikai konfliktusokat a régióban. Az új határok megrajzolásánál többnyire politikai szempontokat vettek figyelembe. A béke mellőzte az etnikai, a gazdasági és a földrajzi aspektusokat a határok megrajzolásánál.
A versailles-i tárgyalások során a nemzetközi (főleg német és francia) földrajztudósok véleményét sem tartották szem előtt. A tudósok a háború előtt éltették a magyarok tökéletes táji egységét, amely nem csak geográfiai és geológiai folyamatok révén jött létre, hanem az ott élő emberek tevékenysége is hozzájárult. A Kárpát-medence tehát nem pusztán természeti egység volt, hanem gazdasági, történeti és politikai egység. Az újonnan húzott határok ellenkeztek a természetes állapottal, a természet által kialakított határokkal.[19]
A trianoni döntés értelmében az ország elvesztette területének 70 százalékát és lakosságának több mint a felét. Bár az elcsatolt népesség többsége nem magyar nemzetiségű volt, így is 3,3 millió magyar nemzetiségű lakos került az ország határain kívülre. A leginkább fájó pontot, a nemzetiségi tagozódást, az úgynevezett „vörös térkép” ábrázolta, amelyet gróf Teleki Pál készített a békekonferenciára, az 1910-es népszámlálás adatai alapján.
A trianoni döntés következtében az országnak esélye sem volt a Haushofer-i értelemben meghatározó hatalommá válni. Karl Haushofer szerint az alábbi összetevőkkel kell rendelkeznie egy vezető hatalomnak: elegendő erőforrás, megfelelő számú lakosság és tengeri kijárat. Ezek közül Magyarországnak a döntés értelmében land-locked országként szinte semmije sem maradt. Az elcsatolt területek többségével a természeti erőforrások jelentős része a határokon túlra került. A világháború után Magyarország lakóinak száma a több mint 20 millióról közel 7 millióra esett vissza. Ez azzal járt, hogy a kis térrel rendelkező megcsonkított ország nem volt képes nagyhatalmi célokat elérni.[20]
A Versailles-i béke Henry Kissinger értelmezésében is kudarcnak számított. A legyőzöttek nem vehettek részt a béketárgyalásokon, továbbá Oroszországot sem hívták meg, így kizárták a tárgyalásokból Európa két legnagyobb hatalmát, emellett az európai népesség nagy részét. Ezek a lépések hosszú időre bizonytalanságba sodorták Európát, amelynek egyik következménye a második világháború lett.[21]
A Kárpát-medence a második világháborúban
A béke nem tartott hosszú ideig Európában. A második világháború kirobbanásának egyik oka a Kissinger által megfogalmazott tézis volt, miszerint a nagyhatalmak nem tudtak presztízsveszteség nélkül kihátrálni a konfliktusból, így állandó fenyegetettségnek voltak kitéve, amely természetesen csak egyetlen tényező volt a háború számtalan oka közül.[22] A trianoni döntés következménye, hogy a Kárpát-medence fogalma végleg elvált Magyarországtól, bár az első és második bécsi döntést követően a magyar határokat ismételten kiterjesztették, de a második világháború után visszaállították a Versailles-i békében meghatározottak alapján. A Német Birodalom a háború előtt és alatt jól felismerte a régió országainak szembenállását és többször fordította egymás ellen az itt lévő államokat. A Kárpát-medencei régió a második világháborúban a német és a szovjet birodalom Cohen-i értelemben definiált ütközőzónája, lényegében a két hatalom felvonulási területe lett. Geopolitikai szempontból a régió kisállamainak jelenlétével nagyhatalmi pufferzónává alakult, Németország és a Szovjetunió „játszótereként” volt jelen.[23] A jaltai egyezmény Kelet-Közép-Európát és ezen belül a Kárpát-medencét a Szovjetunió érdekszférájába csatolta. A szovjet érdekszféra miatt a régió államai kimaradtak az „újjáépítési” Marshall-segélyből.
A szovjet érdekszféra árnyékában
A második világháborút követően új típusú, kétpólusú világrend alakult ki, ahol a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió volt. A szovjet területek szinte teljesen megegyeztek a Mackinder-i magterülettel. Sir Halford John Mackinder Heartland elméletének alapját a korábbi Pivot area elmélet adta. Az első világháború után felborult világrendnek köszönhetően Mackinder nézetei módosultak. A németek geopolitikai helyzete megváltozott, az Osztrák-Magyar-Monarchia és a Török Birodalom szétesett, ráadásul a törökök Európából is kiszorultak, továbbá Oroszországban megtörtént a bolsevik hatalomátvétel. Ezek az események átformálták Európa és a világ nemzetközi viszonyait, amelyben Kelet-Európa fontos szerephez jutott.[24] A magterület a Balti-tengert a Duna középső és alsó szakaszát, a Fekete-tengert, Kis-Ázsiát, Örményországot, Perzsiát, Tibetet és Mongóliát foglalta magába. Mackinder a magterület elméletét kiegészíti egy stratégiai területtel, amely a kelet-közép-európai régiót fedi le. Mackinder olyan kelet-közép-európai puffer államok létrehozását javasolta (a nyugati szövetségesek számára) ebben a régióban, amelyek az esetleges német és szovjet szövetség kialakulását megakadályozzák, továbbá önálló pólusként szolgálhatnak a német és orosz terjeszkedéssel szemben.[25] Ez a stratégiai terület majdnem teljes egészében megegyezik a Spykman Rimland elméletében felvázolt peremövezettel. Spykman a peremövezetet a magterület ütközőzónájaként fogja fel, amely függ a magterület uralmától. A peremterületek alapvető kérdése mindig a biztonság, hiszen törékeny létüket két oldalról fenyegeti veszély, egyrészt a magterület oldaláról, másrészről a magterület számára ellenséges erők felől.[26] A magterület általi fenyegetettséget talán az 1956-os események írják le a legjobban, amikor mindenki számára egyértelművé vált, hogy a szovjetek hatalmukat vérontás révén is hajlandóak fenntartani. Egyszerűen nem engedhették el Magyarországot a hidegháborúban a szovjet befolyás alól. Kissinger számára ekkor vált egyértelművé, hogy a hidegháború hosszabb lesz, mint addig bárki gondolta volna.[27]
A Kárpát-medence a NATO és EU integrációt követően
Kelet-Közép-Európa, mint geopolitikai fogalom a ’90-es években már nem tartozik a szovjet tömbhöz, de még nem kapott meghívót a Nyugathoz. A Kárpát-medence térségében a 20. században komoly kérdés volt és a mai napig nem eldöntött, hogy ki tartozik Kelet- és ki tartozik Közép-Európához. Utóbbihoz tartozás egyenlő a civilizáltsággal és a demokráciával, ezért azoknak az államoknak, amelyek ide sorolhatók, nagyobb esélyük volt arra, hogy csatlakozzanak az EU-hoz és/vagy a NATO-hoz.[28] A 2000-es években megkezdődött a Kárpát-medence országainak uniós csatlakozása, amely elindította a felzárkózás folyamatát, és életre hívta a V4-et.[29] A Kárpát-medence országai, így hazánk egyre kevésbé tekinthető periféria vagy félperiféria térségnek, inkább kapu- vagy hídrégióként jelenik meg. A térség ütközőzónából kapurégióvá alakult át. Míg az ütközőzóna stratégiai/politikai fogalom, addig a híd-, avagy kapurégió inkább gazdasági, aminek lényegét a világgazdasági szereplők adják. Cohen szerint a Kárpát-medence régiója félperiféria ütközőzónából, félperiféria kapurégióvá változott. Azonban a Kárpát-medence úgy válhat ténylegesen kapurégióvá, ha minél erősebb és szuverénebb gazdasági erőtérré válik, hiszen ekkor a nagyhatalmak politikai hatása kevésbé érvényesül.[30]
Hasonló álláspontot képvisel Magyarország a 2008-at követő keleti nyitással. A magyar politika hangsúlyozta, hogy Magyarország híd Kelet és Nyugat között, a Nyugat és Eurázsia között, sőt Kína és a Nyugat között. Ezen koncepció mögött számtalan egyéb ok áll. Egyrészt Nyugat-Európában a versenyképességünk gyengébb, és az EU-ban csak másodlagos szerepe van az egész régiónak. Hazánk többek között ezért sürgeti a balkáni államok EU-s csatlakozását, amellyel versenyképessebbé tenné magát a piacok megközelítése révén. Az ország keleti nyitás koncepciója nagyon erős, mert Magyarország szerepe hangsúlyosabb lehet Ázsia felé, azonban a magyar export 80 százalékának iránya továbbra is az EU és főleg Németország. Kelet-Közép-Európa egyik legmeghatározóbb gazdasági partnere változatlanul Németország, amelyhez a régió sok szálon kapcsolódik.[31]
Az elmúlt időszak geopolitikai eseményei, mint a 2015-ös migrációs válság újra előtérbe helyezte Huntington civilizációk összecsapása elméletét. Ismét napirendre került a nyugatiság–keletiség és a kereszténység–iszlám kérdése. Európában megsokszorozódtak a terrorcselekmények, amelyek közvetlenül nem a Kárpát-medencében történtek, de a migrációs mozgások mégis ezt régiót érintették a leginkább, ezen belül hazánkat is. A több mint 500 éves kereszténység védőbástyája kép újjáéledt, hiszen Magyarország déli határára mindig a kultúrák összecsapásának helyszíneként tekintettek.[32]
A Kárpát-medence kapurégióvá alakulásával új ütközőzónák születtek Európán belül. Az egyik ilyen a Balkán, amely a Nyugat és az iszlám ütközőzónája lett. A másik Ukrajna, amely a Nyugat és Oroszország ütközőállamává vált. A Nyugat, főleg Amerika beavatkozása az ukrán politikába egyértelmű fenyegetést jelentett, amely cselekedetre sarkallta Oroszországot, egyértelmű jelét mutatva annak, hogy a Nyugat túlságosan belenyúlt az érdekszférájába. Putyin fő tanácsadója Alekszandr Dugin, aki a mai orosz geopolitikai gondolkodás meghatározó személye, a mai napig az oroszok saját érdekszférájának tekinti nem csak a Kárpát-medencét, de Kelet-Európát, sőt Kelet-Közép-Európát.[33]
*
A Kárpát-medence fogalma az idők során számos átalakuláson ment át. Hazánk szomszédjai a „Nagy-Magyarországgal” azonosítják, így nem használják a kifejezést. Azonban a Kárpát-medence alapvetően földrajzi fogalom, amely egy országhatárok nélküli nagytájat ír le. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a Magyar Királyság határaival évszázadokig összefonódott. Számtalan impulzus érte az itt lévő országokat és népeket. Szent László és Könyves Kálmán Magyarországa tengeri hatalommá vált, így ez a régió Európán belül meghatározónak számított. A Kárpát-medence gyakran volt a civilizációk összecsapásának színtere, először a középkorban, majd napjainkban, a migrációs válság következtében. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Kárpát-medence felvirágzott, gazdasági, kulturális és hatalmi szempontból egyaránt jelentős szerepet töltött be, de vallási és nemzetiségi tekintetében megosztott volt. Területén gyakran dúltak háborúk, amelyek eredményeként az Európai Unió államterületileg leginkább felszabdalt térsége lett. A régió nagyon hosszú ideig volt ütközőzóna, illetve puffer állam, továbbá a szovjetek felvonulási területe. Ma már inkább kapurégió szerepet tölt be.
A mai napig értekezések és viták szólnak a Kárpát-medence Európán belül elfoglalt helyéről. Nem tekintik igazán Nyugatnak, középnek és Keletnek sem. A Kárpát-medencében található országok állandó törekvése a Nyugat-Európához való tartozás, de az itt lévő államok közös öröksége abban fejeződik ki, hogy nem részesültek a Nyugat kiváltságaiban a történelem során.
Jegyzetek
[1] Hajdú Zoltán: A Kárpát-medence fogalom újjászületése Magyarországon az 1980-as évek végétől. In: Frisnyák Sándor – Gál András (szerk.): Kárpát-medence: természet, társadalom, gazdaság. Földrajzi tanulmányok. Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézet – Bocskai István Gimnázium, Nyíregyháza–Szerencs, 2013. 5–14. o.
[2] 11/1993. (III. 12.) OGY számú határozat: A Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelvei, 8. pont; 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, 8.§ (2) bek.
[3] Hajdú Zoltán: A Kárpát-medence és a magyar államterület közötti kapcsolatok elemzése a magyar földrajztudományban 1863–1947 között. In: Győri Róbert – Hajdú Zoltán (szerk.): Kárpát-medence. Települések, tájak, régiók, térstruktúrák. Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest, 2006. 390–417. o.
[4] Balogh Péter: The concept of the Carpathian Basin: its evolution, counternarratives, and geopolitical implications. = Journal of Historical Geography, Vol. 71. 2021. 51–62. o. = https://www.sciencedirect.com/journal/journal-of-historical-geography/vol/71/suppl/C
[5] Uo.
[6] Szilágyi István: Geopolitika Chilében. = Acta Scientiarum Socialium, 36. szám, 2012. 23–34. o. = https://journal.uni-mate.hu/index.php/asc/article/view/247
[7] Szilágyi István: Geopolitika a Mediterráneumban – elmélet és gyakorlat. = Gazdaságetika, 5. szám, 2013.
[8] Hajdú Zoltán: A Kárpát-medence és a magyar államterület közötti kapcsolatok…, i. m.
[9] Uo.
[10] Szilágyi István: Geopolitika. Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány, Budapest, 2018.
[11] Hajdú Zoltán: A Kárpát-medence és a magyar államterület közötti kapcsolatok…, i. m.
[12] Szilágyi István: Geopolitika, i. m.
[13] Szilágyi István: A brazil geopolitikai iskola. = Politikatudományi Szemle, XVI. évf. 2007. 3. szám, 69–83. o.
[14] Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014.
[15] Glied Viktor – Pap Norbert: The ‘Christian Fortress of Hungary’ – The Anatomy of the Migration Crisis in Hungary. = Yearbook of Polish European Studies, Vol. 19. 2016. 133–149. o.
[16] Balogh Ádám: A magyarországi reformáció gyökerei. = Országépítő, 12. évf. 2001. 2. szám, 28–31. o.
[17] Szilágyi István: Geopolitika, i. m.
[18] Hajdú Zoltán: A Kárpát-medence és a magyar államterület közötti kapcsolatok…, i. m.
[19] Balogh Péter: The concept of the Carpathian Basin…, i. m.
[20] Szilágyi István: Geopolitika, i. m.
[21] Henry Kissinger: Diplomácia. Panem-Grafo Kiadó, Budapest, 2008.
[22] Uo.
[23] Bernek Ágnes: Közép- és Kelet-Európa a 21. század geopolitikai/geoökonómiai stratégiáiban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2018.
[24] Klemensits Péter: Eurázsia szerepe a klasszikus geopolitikai elméletekben. = Eurasia Center, 2021. (https://eurasiacenter.hu/2021/02/17/eurazsia-szerepe-a-klasszikus-geopolitikai-elmeletekben/)
[25] Uo.
[26] Szilágyi István: Geopolitika, i. m.
[27] Henry Kissinger: Diplomácia, i. m.
[28] Schmidt Andrea: The Uncertain Revival of Central Europe – Central European thought from a Hungarian Perspective. = Politics in Central Europe, Vo.16. Issue s1. 2020. 1–22. o. (https://reference-global.com/article/10.2478/pce-2020-0001)
[29] Balogh Péter: The revival of ‘Central Europe’ among Hungarian political elites: its meaning and geopolitical implications. = Hungarian Geographical Bulletin, Vol. 66. No. 3. 2017. 191–202. o. (https://ojs.mtak.hu/index.php/hungeobull/article/view/541)
[30] Bernek Ágnes: Közép- és Kelet-Európa a 21. század geopolitikai/geoökonómiai stratégiáiban, i. m.
[31] Balogh Péter: The revival of ‘Central Europe’…, i. m.
[32] Glied Viktor – Pap Norbert: The ‘Christian Fortress of Hungary’, i. m.
[33] Szilágyi István: Az orosz geopolitikai gondolkodás. Áttekintés. = Geopolitikai Szemle, 1. évf. 2019. 1. szám, 9–39. o.
(A jegyzetekben szereplő internetes hivatkozások utolsó megtekintése egységesen: 2026. január 31.)