Intézménytörténet és közművelődési dimenziók
A kutatómunkát támogatta a Sárospataki Református Kollégium Alapítvány (intézménytörténet) és a Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Szakmai Kollégiuma (közművelődési dimenziók).
Az adatbázis ITT
Előszó
Az öregdiák mozgalom az iskola társadalmi hatásmechanizmusának egyfajta fokmérője. Az oktatás és nevelés terén elért eredmények egy tanintézet számára ugyanis nemcsak a végzett tanulók egyéni sorsának jobb vagy rosszabb alakulásában tükröződnek. Fontos mutató, s egyben visszacsatolást jelentő kapocs az egykori növendékek összetartó erejét bizonyító önszerveződés, az egymást váltó nemzedékek évtizedes távlatokban fennmaradó barátsága. Az erős öregdiák-bázis az anyaintézmény társadalmi elfogadottságát, rangját is befolyásolja, hírnevét erősíti.
A pataki öregdiák-mozgalom szempontjából a „pataki iskola” kifejezésen az 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium keretében vagy utódjaként létező tanintézeteket értjük. A Kollégium mai értelemben vett intézményi ágai a 18. század végére szilárdultak meg. Ezek: a gimnázium az 1952-es államosításig, majd az 1990-es újraindulástól; a teológiai akadémia az 1951-es bezárásig, majd az 1991-es újraindulástól; a tanítóképző 1857–1869 és 1929–1950 között; a jogakadémia 1793–1923 között; a népfőiskola 1936–1950 között. Jogutód állami intézmények: az állami Rákóczi Gimnázium 1952–1990 között, valamint az állami Tanítóképző 1869–1929 között és 1950-től (2000 óta, mint a Miskolci Egyetem kara). A pataki iskola számára a fennállás első három évszázadában sem volt ismeretlen a végzett növendékek iskolájuk iránti ragaszkodása, de intézményes öregdiák mozgalomról csak a 19. század második felétől beszélhetünk. Ezért a kronológiát – a szervezeti előzményekre is figyelemmel – a 19. század elején kezdem és napjainkig vezetem el.
Jelen munkámban a pataki öregdiák-mozgalom intézményesülésével, illetve kulturális értékteremtő és értékközvetítő szerepével összefüggő események történeti kronológiáját állítottam össze. A mozgalom közművelődési dimenziója lényegében négy tevékenységi formában alakult ki és van jelen ma is: a lobbi-tevékenység, a tényleges kulturális produktumok, a közművelődési szervező erő és az egyesület-szervezési multiplikátor hatás. A kronológiába felvett adatok tematikai határait úgy alakítottam ki, hogy helyet kapjanak a pataki iskolák életében kulcsfontosságú dátumok (intézményi átszervezések, megnyitások, bezárások, fenntartó-változások, új épületek); az öregdiákok szellemi köréhez kapcsolódó egyesületek, társaságok; az ezzel összefüggő kezdeményezések, rendezvények, iskolai programok; az öregdiák mozgalom kiadványai és sajtója; az olyan kiadványok és periodikák, amelyeknek van öregdiák vonatkozása; a mozgalom jeles személyiségeinek tisztségei, illetve főbb életrajzi adatai; és a mindezeknek keretet adó magyarországi egyesületi és alapítványi jogi környezet általános változásai.
Forrásként elsősorban primer kútfőket használtam. Kutattam a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjetényeinek Levéltárában, Adattárában és Nagykönyvtárában, a Magyar Országos Levéltárban, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban, a Fővárosi Levéltárban, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. Felhasználtam a magánszemélyeknél őrzött dokumentumokat, elsősorban saját, 1985 óta gyarapodó irattáramat, továbbá Darányi Lajosnak a debreceni és Újszászy Kálmánnak a budapesti öregdiák baráti egyesületekkel kapcsolatos dokumentumait. A forrásként is használt kiadványok, periodikák adatai a kronológiában a megjelenésük événél szerepelnek.
Munkám több mint tízéves kutatás eredménye, s valószínűleg mind formájában, mind megközelítési módjában országosan egyedülálló. Ám korántsem teljes. A pataki öregdiák-mozgalom szereplőinél lappangó források beépítése, a sajtótermékek teljes körű áttekintése további fontos feladat. Ehhez várom pataki diáktársaim észrevételeit, javaslatait.