A könyvtervezés vagy a webdizájn készítése olyan, mint a futball. Mindenki ért hozzá. Nem egy és nem két olyan szerzővel, megrendelővel találkoztam már, aki pontos elképzelésekkel rendelkezett arról, hogyan nézzen ki a megjelenésre váró kiadványa. Miközben a vizuális megjelenítés írott és íratlan szabályaival alapszinten sem volt tisztában. Minél kevésbé volt jártas az illető a vizuális művészetek világában, annál határozottabbak voltak az elképzelései.
Vajon mennyire fontos, hogy egy kiadvány vagy egy elektronikus megjelenés keretei között a mondanivaló, szöveg vagy kép megformálása, pontos, esztétikus és szakszerű legyen? Ha a pszichológia oldaláról nézzük, akkor a dolog egyértelmű. A kognitív tudományok művelői szerint az ember a világról szerzett információinak közel kilencven százalékát a látáson át, vizuálisan szerzi meg. Ezen belül a szemünkön keresztül érkező információk mindössze 20-25 százaléka a nyelvi úton közvetített tartalom, minden más képekkel, látvány formájában hat az elmére. Tehát nyilvánvaló, hogy az a képözön, amely hozzánk elérkezik, alapvetően befolyásolja a világról alkotott elképzeléseinket. Más megközelítések szerint azonban a szöveg értelmezésének rendkívül bonyolult gondolkodási műveletei okán a szöveg a fontosabb, az van ránk nagyobb hatással. A képek csupán kiegészítői a nyelvi struktúrák bonyolult feldolgozása során keletkezett rendkívül mély és tartós hatásnak. Akárhonnan is nézzük, a vizualitás és a szöveges információk közös határmezsgyéjén a szöveg és a kép együttes megjelenítése nagyon is fontos jelenség. A szöveg a szavak jelentéstartalmával, a jelentések összefüggéseivel és a szimbolikus gondolkodás adta lehetőségekkel ad információt, esztétikai élményt. A vizuális megjelenés pedig a képeken látható látvánnyal, a színekkel, kompozíciójával, az ábrázolással nyújt tudástartalmat vagy vált ki érzelmi hatást.
A kettő együttes megjelenése azonban olyan dimenziókat nyit meg, amelyek mélységeit nyomon követni már komoly befogadói teljesítmény. Gondolok itt arra, hogy már önmagában a szövegfolt megjelenítése is hordozhat vizuális jelentést, vagy a szövegben használt betűelemek egymás mellettisége is bírhat jelentéstartalmakkal. A kép oldaláról közelítve az is igaz lehet, hogy egy szöveghez párosított kép plusz információt, vagy a szöveg jelentésén túlmutató emocionális és racionális tartalmakat hordozhat. Következésképpen változtathat a szöveg értelmezésén. E megközelítés dimenziói rendkívül tágasak. Gondoljunk csak a tipográfiára mint sokak számára önálló művészeti ágra. Aztán itt vannak a képversek is. Több olyan klasszikusnak mondható műfaj is létezik, amelyben a szöveg és a kép egy kompozíciót alkotva fejti ki hatását vagy bontja ki a jelentést. Gondolok itt a plakátművészetre vagy a hanglemezborítók művészetére. Ha el is tekintünk ezektől a dimenzióktól, mindenki számára belátható, hogy egy jól megtervezett könyvborító, egy áttekinthető szövegfolt mennyivel könnyebben elérhetővé teszi a megjelenés tartalmi lényegének és minőségének közvetítését, vagy nemes egyszerűséggel az olvashatóságot. Ha tovább lépünk, újabb jelenségeknek is tanúi lehetünk ebben a kontextusban. A plakátművészet vagy a lemezborítók művészi megjelenítésének elsorvadása után, búvópatakként új formában megint felbukkant a „kiadványborítók művészete”. Különösen a folyóiratok borítóira igaz ez. Ma már számtalan, önálló művészi alkotás rangjára számot tartó folyóirat- vagy könyvborítóval találkozunk. Persze nem állítom, hogy korábban nem voltak művészi igényű borítók, csupán azt érzékelem, hogy vannak olyanok, amelyek már eleve műalkotás igénnyel készültek. Aztán itt van a zine-k, amelyek szöveget, képeket, rajzokat vagy más kreatív anyagokat is tartalmazhatnak, és a szabad önkifejezés eszközei.
A szöveg és kép együttes esztétikai megjelenítésének határmezsgyéjén dolgozik, alkot Tellinger András tervezőgrafikus, aki 2004 óta tervezi és tördeli a Zempléni Múzsát. Ha a klasszikus képzőművészeti fogalmakkal operálnánk, azt írhatnánk le, hogy Tellinger autodidakta művész. De az alkalmazott grafika szakterületén ez a fogalomegyüttes nehezen alkalmazható. Valóban nem tanulta ezt mint önálló szakmát, de az évek során elsajátított ismeretei, és a művészet iránt megnyilvánuló érzékenysége alkalmassá tették őt arra, hogy olyan művészeti igényű tervezőgrafikusi tevékenységet folytasson, amely túlmutat az egyszerű mesteremberek napi rutinján. A munkájához való közelítése nem szakmai, hanem elsősorban esztétikai oldalról érkezik. Minderről így vall egy közel öt éve megjelent interjújában:
„Apám képzőművész volt, képek közt nőttem fel. Kimondottan nem a fotográfia vagy a képi megjelenítés érdekel, pontosabban nem érdekel jobban, mint bármi, amit szemmel tudok érzékelni. Közönségként vonz minden, ami vizuális, a képzőművészettől a filmig, és a film plakátjáig, vagy éppen az, amit az utcán látok a villamos ablakából. Hatnak rám ezek a dolgok, hagyom, hogy hassanak, sőt igénylem is, de nem vagyok művész, nem is próbálom magam ilyen módokon kifejezni.[i]
Talán épp ez a hozzáállás adja a megbízásaihoz szükséges alázatot is. Az alkalmazott grafikai munkáiban tetten érhető önálló vizuális gondolat számára nem elsősorban az önkifejezés egy módja, hanem egy olyan eszköz, amelynek segítségével mások gondolatait hatékonyan közvetíteni tudja. Ugyanakkor legszebb és leghatásosabb munkái pontosan azok, amelyek túllépnek ezen a határon, és ha nyomon követhető saját szándékot nem is, de önálló értékű vizuális tartalmakat mutatnak fel.
Tellinger András az elmúlt évtizedekben számos irodalmi és tudományos műhely hatékony és megkerülhetetlen segítőjévé, alkotótársává vált. Folyamatosan tervezi az Új Alföld Könyvek borítóit, tördeli a köteteket, és tizenhat évig volt a Szépmesterségek Alapítvány grafikusa. E munkái közül kiemelkedik a Műút című folyóirat tervezése és tördelése. E kiadvány számaiban érhető tetten leginkább az az alkotási folyamat, amely messze többet jelent, mint a leadott szövegek tördelése és esztétikus megjelenítése. Időnként alkotótársként is számontartható mindaz, amit a Műút grafikai tervezése során végzett. Emellett a Zempléni Múzsa tördelése során végzett munkája pedig azt bizonyítja, hogy mind a modern formák, mind pedig a klasszikus megjelenések iránt kellő érzékenységgel viseltetik. Az alkalmazott grafikához való ilyesféle hozzáállásának fényes bizonyítéka, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete az Ünnepi Könyvhét alkalmából 2025-ben a Szép Magyar Könyv-díjat Kabai Lóránt posztumusz verseskötetének ítélte. A könyvet a szerző fotóit felhasználva, Tellinger András tervezte.
Akár az Alföld Alapítvány könyveit, akár a Szépmesterségek Alapítvány kiadványait nézzük, vagy a Zempléni Múzsa borítóira tekintünk, bízvást állapíthatjuk meg, hogy Tellinger munkái szépek. Persze nem mindig csak a klasszikus értelemben véve, hanem úgy is, hogy a szépség esztétikai értéket is jelenít meg. Lehetnek képek a szöveggel összhangban, de épp ellentétesek, erősíthetik a mondanivalót, vagy éppen annak ellentmondásaira hívhatják fel a figyelmet. Mindegy is, hiszen a lényeg, hogy a szöveg és kép kontextusa egy új esztétikai minőséget hozzon létre, és akkor már a szépség fogalmát szabadon értelmezve, a megjelenés szép. Tellinger szabadon közlekedik az alkalmazott grafika különböző lehetséges funkciói között. Ha szükséges, „láthatatlan marad” – önmagában már a szókapcsolat is paradoxon egy kiadványokat tervező grafikus esetében –, ha helyzet úgy hozza, azonban tud szabadon szárnyalni, és már-már önálló műalkotásszámba menő borítót vagy kiadványt tervez. Azonban a legfontosabb erénye – az alkotó gondolat és szakértelem mellet – a mértéktartás. Pontosan érzi, hogy az adott munka keretei meddig terjednek. Olykor látja, hogy egy konzervatív megjelenés is hordozhat magában lehetőségeket az önálló vizuális gondolat létrehozására, és él is vele. Erre a legszebb bizonyítékok a Zempléni Múzsa borítói között találhatóak. Másszor a szabad vizuális közeg lehetőségei között is tudja, hol vannak egy kiadványtervező grafikus alkotókedvének határai.
A fenti fejtegetések átgondolása után joggal vetődik fel a kérdés, hogy alkotóművészet-e a tervezőgrafika? Képzőművész-e Tellinger András? Erre a kérdésre e rövid, elsősorban méltató jellegű írás keretei között nem lehet megtalálni a választ. Mint oly sok esetben, most is csak az idő adhatja meg ezt. Csupán egy tényt említek meg: vannak alkotók, akik a maguk korában szintén a képzőművészet és a valóság ábrázolásának egyéb eszközeinek határmezsgyéjén működtek, de mára már a művészettörténet kétségtelenül a mainstream művészet körébe sorolja munkásságukat. Kétség sem férhet Toulouse-Lautrec, Andy Warhol vagy Berény Róbert képzőművészeti jelentőségéhez. Bár a digitális világ villámgyors terjedése egyre kisebb teret hagy a nyomtatott kiadványok számára, de talán épp ez hozza majd el e megjelenési forma új reneszánszát azzal, hogy a szöveg és a vizualitás új egységét hozza létre és a képzőművészet körébe emeli. Az alkalmazott grafika búvópatakja a felszínre tör. Ha lesz ilyen, Tellinger ott lesz a forrásvidéken.
[i] Szofa internetes folyóirat 2021. november 18. (https://www.szofa.eu/iras/kinosan-eros-szembenezesek-interju-tellinger-andrassal-a-moare-cimu-kotet-es-a-muut-folyoirat-kepszerkesztojevel )