Tokaj-Hegyalján, hároméves program keretében, kizárólag hazai támogatásból származó 8,2 milliárd forint (és további kiegészítő források) felhasználásával közösségi feldolgozóközpontok épültek három településen, valamint teljesen megújult a tarcali Tokaji Kutatóintézet (teljes nevén Tokaji Kutatóintézet Szőlészeti és Borászati Kutató Nonprofit Kft.) A projekt hivatalosan 2019. november 30-án zárult. Az avatóünnepségen Nagy István agrárminiszter így foglalta össze a fejlesztés lényegét: „A minőség kiegyenlítését szolgálja az elsőként a Tokaji Borvidéken megvalósított közösségi borászati központ, amely példaként szolgál más borvidékek számára is. A létesítményeket üzemeltető Tokaji Szőlő- és Bortermelési Közösségi Infrastruktúra Központ Nonprofit Kft. szolgáltatásai mindenki számára elérhetőek. Így nem kell minden apró pincészetnek költséges beruházásokat végrehajtania a modern borkészítés feltételeinek megteremtése érdekében, hanem a ma ismert legmodernebb eszközök állnak rendelkezésükre a közösségi borászati központokban. A termelők megőrizhetik boraik sajátos jellegét, miközben kiváló körülmények között készülő, magas minőségű terméket állíthatnak elő. Ez segít megőrizni a borvidék sokszínűségét is.” (Bor és Piac, 2019. november 15.)
A Tokaji Szőlő- és Bortermelési Közösségi Infrastruktúra Központ Nonprofit Kft-t a beruházás megvalósítására és a létrejött kapacitások működtetésére alapította a Tokaj Borvidék Hegyközségi Tanácsa. Három szolgáltató borászati központot létesítettek: Hercegkúton, Tállyán és Bodrogkisfaludon. Utóbbihoz tartozik a közösségi beszerző központ, ahol a termelők kedvezőbb feltételekkel szerezhetik be a szőlészeti-borászati segédanyagokat, s itt működik a cég központja is. Kialakítottak továbbá egy szőlőműveléshez szükséges, bérelhető, korszerű gépparkot. A fejlesztéssel – a szőlőfeldolgozás és a borkészítés teljes folyamatán túl – olyan szolgáltatások váltak elérhetővé, mint például a precíziós lézer vezérelt oltványültetés, a mobil rendszerű szűrési, címkézési és palackozási lehetőséget kínáló technológia, a must, a gyöngyöző- és habzóbor palackozása vagy a pezsgőkészítés lehetősége. A projekt részeként Tarcalon felépült a szőlészeti-borászati kutatóközpont új épülete, amelyben egy 21. századi laboratóriumi berendezés kapott helyet
Történeti előzmények
A Tokaji Borvidék (vagy Tokaj-Hegyalja Borvidék) 1737 óta a világ első zárt borvidéke, amelyet az UNESCO 2002-ben Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven vette fel a világörökségi listára. A borvidék névadója és egyben jelképe Tokaj városa, amely borának köszönhető tett szert világhírnévre, ezzel Magyarország egyik jelképévé vált. A világhírnevet a tokaji aszú alapozta meg, ami akkor is igaz, ha a történeti leírások szerint az első aszúbor elkészítése nem Tokaj városához kötődik. Bátran állíthatjuk, hogy a borvidék hazai és nemzetközi rangját a borvidéket ma alkotó 27 település szőlő- és bortermelésének összessége vívta ki az évszázadok során.
A borvidék Magyarország északkeleti részén a Zempléni- (Tokaji-) hegység déli, délkeleti lábainál húzódik, aktív borszőlő termőterülete 5.189 hektár (2021), a termelt szőlő mennyisége 186.666 mázsa (2020), bortermelése 110.818 hektoliter (2020).
1980-as évekre a borvidék bortermelése – ezzel összefüggésben szőlészeti tevékenysége is – a KGST piacok igénye szerinti minőségi és mennyiségi paraméterekhez igazodó szakmai elvárásokhoz igazodott. Ennek legfőbb jellemzője az óriási mennyiségi, de csekély minőségi igény volt. A borvidék szőlőtermelési szerkezete ennek megfelelően alakult át. Az 1960-as évektől kezdve a hegyaljai termőterületek a minőségi szőlő- és bortermelésre legalkalmasabb, meredekebb, kövesebb hegyoldalakról fokozatosan a déli lejtőkre, a gépi technológiával jobban művelhető, de minőségi termelésre alig alkalmas területekre költöztek. Akkoriban a fajta- vagy dűlőszelekció háttérbe szorult, hiszen a legnagyobb (szovjet) piac számára ezek a fogalmak nem voltak értelmezhetők. Az egyetlen termelő, felvásárló és feldolgozó állami nagyvállalat, a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát (utóda a Tokaj Kereskedőház, a mai Grand Tokaj) mellett a települési termelőszövetkezetek (szakszövetkezetek) és több ezer hegyaljai kis és közepes szőlőtermelő voltak a termelés szereplői. Hivatalos kereskedelmi forgalomba döntően a Borkombinát borai kerülhettek, bár a kereskedelmi forgalmazást szigorú szabályok nem korlátozták (pl. jövedéki törvény nem volt, a hozzáadott répacukor és kannás értékesítés nem volt tiltva). A borok hazai és külföldi értékesítését állami külkereskedelmi vállalatok végezték (Hungarovin, Monimpex). A különböző nagyságú termőterülettel rendelkező kistermelők a termelt szőlőt vagy mustot a Borkombinát, illetve a szakszövetkezetek részére értékesítették, kis mennyiségben saját fogyasztásra, hagyományos technológiával készítettek bort (ez volt a „házibor” vagy „termelői bor”).
Az ekkortájt hazai vagy nemzetközi piacon eladott tokaji bor hagyományos (oxidatív), azaz hordós erjesztésű volt, hiszen a reduktív (zárt, irányított, tartályos rendszerben történő erjesztés) technológia háttere még nem vagy nagyon csekély mértékben volt biztosított. Az aktuális piac sem fogalmazta meg ezirányú igényét, hiszen nem is ismerte.
A piacgazdaság bevezetésének következményei
A fentiekben vázolt állapotban érte a borvidéket az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltás és a piacgazdaság bevezetésének minden következménye, úgymint a mennyiségi termelés által termelt borok korábbi piacának gyors beszűkülése; az új piacok átmeneti hiánya; a termelőszövetkezeti rendszer összeomlása, átalakulása; a privatizáció; a külföldi borászati cégek megjelenése Tokaj-Hegyalján; a gazdasági válság, a magas infláció, a fejlesztési források alacsony szintje; a szőlészeti-borászati szakma jövőképének hiánya.
A borvidék szőlészete és borászata a bekövetkezett események hatására szinte „sokkszerű” állapotba került. A 90-es évek elején történt privatizáció során borászatba fektető nyugati (francia, német, spanyol) cégek megjelenése a mai napig viták, vélemények kereszttüzében áll. Ami azonban egyértelműen pozitív hatással volt a borvidékre, az az új szőlészeti módszerek és borászati technológia megjelenése. Ezek már a modern piaci trendek, fogyasztói igények figyelembe vételével történő termelést helyezték előtérbe. A piac, a fogyasztói igények kényszerítő hatása gyökeres változást hozott a tokaji bor termelésében. Amíg 1990-ben a Tokaj-Hegyalján termelt és fogyasztott borok 90-95%-a oxidatív technológiával készült, addig a 2010-es években ez az arány megfordult.
A borvidék kezdetben nagyon nehezen vette tudomásul ezt a piaci nyomás hatására kialakult változást, amely nemcsak érzelmi, morális kérdés volt, hanem gyökeres módosítást kívánt a termelési szerkezet átalakításában, mind a módszerek, mind a technológia terén, nem beszélve az értékesítés gyakorlatának teljes átformálásáról.
A folyamatok eredményeképpen húsz év leforgása alatt lényegesen átalakult a termelés, a termőterületek szerkezete, ugyanis az egy hektár alatti szőlőterületek gazdái és az idősebb gazdák felhagytak a termeléssel, utódaik nem folytatták a hagyományt; a kistermelői struktúra helyett közepes méretű gazdaságok alakultak ki; a közepes és nagyobb gazdaságok felvásárolták a több hektáros, kisebb gazdaságokat; a felvásárlási árak csökkentek, a termelés önköltsége folyamatosan nőtt, a piaci lehetőségek nagyobb befektetések, a termelési hatékonyság növelése nélkül beszűkültek; a mennyiségi termelést felváltotta a minőségi termelés (ez a folyamat van ma is a viták középpontjában); a kis háztáji borászatok nem tudták tartani a versenyt a közepes vagy nagyobb borászatokkal sem termelési, sem technológiai, sem értékesítési szempontból. A kialakult birtokszerkezet és az ehhez kapcsolódó technológiai fejlettség alapvetően meghatározta a termelés és értékesítés piaci esélyeit. A közepes és nagyobb borászatok rendelkeztek a minimális saját szőlőterülettel és a megfelelő minőséget biztosító szőlőtermelői beszállítói háttérrel.
A Tokaji Borvidék mai helyzete
Az elmúlt harminc évben a borvidék jellege, arculata folyamatosan átalakult. A mennyiségi termelést fokozatosan felváltotta a minőségközpontú termelés. Ezt erősítették az egymást követő jogi szabályozások, amelyek alapja a „bortörvény”. A folyamat nem zárult le, hiszen a piac fejlődik, átalakul és ehhez kell igazítani a kereteket is. A termőhelyek fokozatosan visszaköltöznek a magasabban fekvő, nehezebben művelhető, de sokkal jobb minőségű szőlőt teremni képes hegyoldalakra. A fajtatisztaság és fajtaszelekció alapvető elvárás, hiszen csak megfelelően termelt és válogatott szőlőből lehet nemzetközileg is piacképes bort előállítani. Hatalmas fejlődésen ment át mind a szőlőművelés, mind a borkészítés technikai-technológia háttere is.
Jelentősen csökkent a néhány száz négyszögöles kisbirtokok száma, a termőterületek koncentrációja nyomon követhető. Ezzel párhuzamosan alakultak ki a kis- vagy közepes gazdaságok, emellett a borvidéken 22 nagyborászat jött létre, amelyek száma idővel tovább bővült. A közepes és nagyborászatok rendelkeznek a megfelelő technológiai háttérrel, de a kisborászatok egy igen jelentős része, illetve a termelők – a szükséges fejlesztések, források hiányában – külső segítség nélkül nem tudják teljesíteni a minőségi termelés számos követelményét.
2014-ben megtörtént a Tokaji Borvidék kiemelt térséggé nyilvánítása. Ennek alapján a területfejlesztési koncepció és program kidolgozását és más közös területfejlesztési feladatokat a térségben a Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács látja el. Kétéves munka eredményeként 2016-ban elkészült a Tokaji Borvidék területfejlesztési programja Hagyomány – természet – modernitás címmel, amely átfogó elemzést ad a borvidék akkori helyzetéről és számos helyesnek vélt irányt fogalmaz meg a fejlődés útján.
A program Közösségi infrastruktúra kialakítása és fejlesztése című fejezete leírja, hogy „az intézkedés keretében megvalósuló fejlesztések célja a kis borászatok borkészítési technológiai hátterének javítása, a borvidéken általánosan elérhető közösségi infrastruktúra park, eszközök kialakításával, mely a borvidék átfogó fejlesztését szolgáló intézkedések sorában kiemelt helyen szerepel. A borkészítés infrastrukturális hátterének fejlesztésével a térség revitalizációja történik meg, biztosítva a tőke és eszközhiánnyal küzdő kis- és középvállalkozások, egyéni vállalkozók és őstermelők számára a szőlőfeldolgozáshoz és borkészítéshez kapcsolódó technológiai hátteret versenyképességük javítása, illetve a minőségi borkészítés támogatása érdekében. A fejlesztés során alkalmazott technológiai eszközöknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a megtermelt szőlőből magas színvonalú szakmai tanácsadás mellett, az adott birtok egyediségét is megtartva, kiváló minőségű bor készüljön. A szőlőterületek arányában létrehozott korszerű borászati üzemek, elsődleges feladata szőlőfelvásárlási, szőlő-feldolgozási és borászati technológia szolgáltatások nyújtása a termelők részére, továbbá az üzemekben keletkező jelentős mennyiségű melléktermék (pl. törköly) hasznosítása is. A fejlesztések során olyan közösségi mobilinfrastruktúra létrehozására is törekedni kell, melynek keretében mobil (gépkocsira szerelt) komplett palackozó sor, szűrőrendszer és csomagoló rendszer rendelhető a pincészetekhez, mely során, a helyszínen kerülhet sor a bor palackozására, szűrésére és csomagolására.” (Hagyomány – természet – modernitás. 2016. június 28.) Az előkészítő folyamat során ez az operatív tervi intézkedés alapozta meg a későbbi fejlesztési források allokációját.
A közösségi feldolgozók nemzetközi történeti előzményei
A közösségi borászat ötlete egészen a 19. századig nyúlik vissza, akkor szövetkezeti formában jelent meg. Elsőként Neckarsulmban (Württemberg) fogtak össze a német borászok, ők az 1833-as, több tartomány között létrejött vámunióra és így az olcsó borok szabad áramlásának megindulására válaszul közös préselésbe és értékesítésbe kezdtek.
Ide sorolható a szintén a 19. század első felében Spanyolországban létrejött „sherry termelési lánc”. Az ún. bodegasok szerepük szerint három csoportba oszthatók (bár manapság már elmosódnak a határok). Leegyszerűsítve a termelő bodegasok (bodegas de producción) az ültetvénybirtokosok, ők készítik az újbort. Az érlelő és tároló bodegasok (bodegas de crianza y almacenado) a három központi városban (Jerez de la Frontera, El Puerto de Santa María és Sanlúcar de Barrameda) találhatók, csak érleléssel foglalkoznak. A lánc utolsó tagjai az érlelő és szállító bodegasok (bodegas de crianza y expedición), szintén a három központi városban helyezkednek el. A középsőtől kapott borokat a saját solera rendszerükben házasítják, érlelik tovább majd értékesítik bel- és külföldön.
A szövetkezeti mozgalom egyik legnagyobb sikertörténete Champagne-ban íródik: a borvidék ötödik legnagyobb pincészete szintén szövetkezeti rendszerben működik. Henri Macquart (korábban a szőlőtermelők céhének elnöke) az 1970-es túltermelési válság után győzte meg a termelőket, hozzanak létre közös tárolópincét, illetve feldolgozó egységet. 1972-ben alakult meg a Centre Vinicole de la Champagne, ami ma Champagne Nicolas Feuillatte néven működik. A teljes borvidéki terület 7%-áról, összesen 5500 termelőtől dolgozzák fel a szőlőt.
2022-ben a világ 19. legjobb pincészetének választott, 1938-ban „Winzergenossenschaft Wachau” néven alapított Domäne Wachaunak 250 család 440 hektárról adja le a szőlejét (ez a teljes régió 30 százaléka). A szőlőt a három présház egyikébe szállítják, az erjesztés, érlelés, palackozás már a dürnsteini központban történik.
A tokajihoz hasonló – nem szövetkezeti alapú – közösségi feldolgozók a 2000-es évek elején jöttek divatba (angol neve: custom crush facility). Ezekben hobbiborászok és kapacitáshiánnyal küzdő profik egyaránt elkészíthetik a saját palackozott, címkézett borukat akár vásárolt szőlőből vagy mustból is. Egészen szélsőséges esete ennek, hogy egyes pincészeteknél egy számítógép előtt ülve is ki lehet választani a szolgáltatásokat (hányszor legyen maceráció, szűrés, átfejtés stb.) és azok elvégzésének időpontját. Custom crush tevékenységet egyébként végezhet egy borászat szabad kapacitásai lekötésére is, de vannak, akik kizárólag ezzel foglalkoznak. A tengerentúlon – mennyiségtől függően – egy dollártól hat dollárig terjedhet egy palack bor előállítása egy közösségi feldolgozóban.
A nemzetközi példákkal ellentétben a Tokaji Borvidék – és hazánk – első közösségi feldolgozó infrastruktúrájának létrehozása nem a helyi szereplők piaci igényei és lehetőségei által generálva, összefogáson alapuló, alulról jövő kezdeményezésként valósult meg, hanem kormányzati beavatkozási szándék és cselekvés révén. Talán ennek is köszönhető, hogy a beruházás megvalósítása, majd annak üzemszerű működése sem részesült osztatlan elismerésben, sőt az infrastruktúrával szemben ma is jelentős ellenérzések, esetenként negatív megnyilvánulások, tapasztalatok érzékelhetők.
A közösségi feldolgozók szükségességét megalapozó igények és célok
A feldolgozók létrehozását megelőző időszakban hivatalos kereskedelmi forgalomba hozható tokaji bort készíteni gyakorlatilag kizárólag azoknak a gazdáknak, cégeknek állt módjukban, akik/amelyek rendelkeztek saját feldolgozó technológiával. A kis- és közepes termelők ezt főként pályázati források felhasználásával valósították meg, amelyek jelentős önrész bevonását is szükségessé tették. A többezres létszámú kistermelői kör számára – megfelelő tőke és elszántság hiányában – már csak néhány lehetőség maradt: 1.) Megszüntették termőterületeiket, a termeléssel felhagytak, ha megfeleltek a feltételeknek, akkor ehhez támogatást is igényelhettek („kivágási támogatás”). 2.) Területeiket értékesítették, hagyományos feldolgozó technológiájukat, pincéiket, a hordókat eladták. 3.) Tovább termeltek és a felvásárlói ajánlatoknak, szerződéseknek megfelelően a termelt szőlőt alacsony (sokszor önköltség alatti) áron értékesítették. 4.) Egyes években az alacsony felvásárlási ár miatt a megtermelt szőlőt nem szüretelték le, a tőkén hagyták, így megtakarították a szüret költségeit. 5.) 2019 után igénybe vehették a „zöldszüret” lehetőségét (a még éretlen állapotban lévő szőlőfürtök teljes eltávolításával az érintett terület terméshozamának nullára való csökkentése). Ennek keretében a szőlőfürtök tőkéről történő közvetlen eltávolítási költségére, valamint az eltávolításból adódó bevételkiesésre jár támogatás. 6.) Szabad kapacitással rendelkező kis- és közepes borászatokkal készíttették el kis mennyiségű boraikat.
A közösségi feldolgozó üzemek létrehozása teljesen új lehetőséget kínálhat a sokszor lehetetlen helyzetbe került termelők számára.
A közösségi feldolgozók működése és ügyfelei
A programozást döntések és cselekvések sorozata követte és így érkeztünk el 2019. november 30-hoz, amikor a jelentős beruházást megvalósító borvidéki projekt hivatalosan lezárult. A Közösségi Infrastruktúra projekt célja, hogy a borvidék termelői számára elérhető és nonprofit alapon hozzáférhető minőségi borászati infrastruktúrát teremtsen, ezáltal a borvidék borainak általános minőségét emelje. Fontos feladat a korszerű technológia segítségével a minőségi tokaji borkészítés lehetőségének biztosítása a szőlő- és bortermelés valamennyi piaci résztvevőjének, kiemelten a termelők és kisborászatok számára.
Elsődleges feladat a szőlőfelvásárlási, -feldolgozási és borászati technológiai szolgáltatások nyújtása a termelők részére. Az üzemekben biztosítható a gyors szőlőátvétel és feldolgozás, a mérlegeléstől a mustalj szűrésig, a komplett borkészítési technológia egésze és egyes elemei egyaránt. A beruházás része az üzemekben keletkező jelentős mennyiségű melléktermékek (törköly, mustalj) hasznosítása is.
Az üzemek alkalmasak a szőlőátvételétől a palackozásra kész borig (sőt akár pezsgőig) elvégezni a technológiai folyamatot, de azok elemei önállóan is igénybe vehetők, például: mérlegelés, szüretelő láda bérbeadása, szüretelő konténer bérbeadása, szőlő bérfeldolgozás, mustalj szűrése, must erjesztés, szűrések, derítés, bor tárolása, pezsgőkészítés, pezsgőpalackozás.
A korszerű borászati technológia és a minőségi borkészítés egyik alapkövetelménye, hogy kerülni kell a bor felesleges szállítását. Fontos tehát a közösségi mobil infrastruktúra, amely keretében mobil palackozó sor, szűrőrendszer és csomagoló rendszer rendelhető a pincészetekhez. A bor palackozása a helyszínen történik, a szűréssel és csomagolással együtt.
Ahhoz, hogy valaki a közösségi feldolgozók tokaji bor előállításához szükséges szolgáltatásait jogszerűen igénybe vehesse, számos, alapvető feltételnek kell eleget tennie. A bortörvény igen összetett szabályozását némileg leegyszerűsítve ezek a következők: 1.) Tokaji bort csak igazoltan Tokaj-Hegyalján termett szőlőből lehet készíteni. 2.) A szőlő a 27 település valamelyikén fekvő hivatalosan nyilvántartott szőlőtermőhelyről kell, hogy származzon. 3.) A termelőnek földhasználati lappal kell rendelkezni, ahhoz, hogy a hegyközségnél regisztrált termelő legyen (a föld lehet saját tulajdonú vagy bérelt terület). A hegyközség gazdasági aktát vezet a nyilvántartott tagokról. 4.) Mindenki, aki 1000 m2-nél nagyobb (saját vagy bérelt) szőlőterületen gazdálkodik, annak hegyközségi nyilvántartása kötelező. 5.) Szüretkor kötelező a szőlő származási bizonyítványának kiváltása a hegyközségnél. 6.) A termelőnek őstermelői igazolvánnyal, adószámmal és MVH regisztrációs számmal kell rendelkeznie. 7.) Aki a szőlőtermelésen kívül bort is kíván előállítani, az a NÉBIH-től borászati üzemengedély beszerzésére kötelezett, amely borászati üzemnek a 27 borvidéki település valamelyikén kell elhelyezkednie. 8.) A szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a szőlő és bortermelő saját célra éves szinten családonként 14 mázsa szőlőből legfeljebb 10 hl (adómentes mennyiség) bort állítson elő, amely kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ebben az esetben csak szőlő származási bizonyítványt kaphat, de nem kaphat bor származási bizonyítványt. 9.) Ha kereskedelmi forgalomba szánt bor előállítása is történik, abban az esetben is szükséges a szőlő származási bizonyítvány igénylése, amely átváltásra kerül bor származási bizonyítvánnyá. (Ezt csak borászati üzemengedéllyel rendelkező termelők kérhetik). 10.) A bortermelők számára kötelező a FELIR (élelmiszerlánc-felügyeleti nyilvántartás) azonosító igénylése, ami a NÉBIH-től szerezhető be.
A Tokaji Borvidék érdekképviseleti és szakmai szervezete a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa, amely – mint köztestület – a Hegyközségi Törvény szabályai szerint jött létre, 1995-ben. Eredetileg 21 hegyközség alakult, amelyekből 2008-ban összevonások után a jelenleg működő nyolc hegyközség maradt, a 27 borvidéki települést lefedő hatáskörrel. A Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa által kiadott A TOKAJ oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírása minden Tokaj-Hegyalján szüretelt szőlőből készült borászati termékekre alkalmazandó. Ennek alapvető elemei (fejezetei) a következők: 1.) Névhasználat: eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés (TOKAJ, Felsőmagyarországi vagy ZEMPLÉN oltalom alatt álló földrajzi jelzés); 2.) A borok leírás (bortípusok): analitikai előírások, érzékszervi jellemzők; 3.) Különös borászati eljárások: borkészítés, pezsgőkészítés, a szőlőtermesztés szabályai; 4.) A terület; 5.) A maximális hozam; 6.) Engedélyezett szőlőfajták; 7.) Kapcsolat a földrajzi területtel; 8.) További feltételek; 9.) Ellenőrzés; 10.) A hegyközségi feladatok ellátásának rendje. Mindezen feltételeknek való megfelelés és a termékleírásban megfogalmazott kritériumok teljesítése után juthat el egy Tokaj-hegyaljai termelő oda, hogy bekopoghasson a közösségi feldolgozó kapuján tokaji bor előállítási szándékával.
A közösségi feldolgozók első éveinek eredményei
A Tokaji Szőlő- és Bortermelési Közösségi Infrastruktúra Központ Nonprofit Kft. működése első éveinek gazdálkodási adatait az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
| 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | 2020 | 2021 | 2022 | |
| árbevétel (eFt) | 0 | 31.130 | 61.270 | 261.732 | 333.114 | 361.525 | 452.920 |
| eredmény (eFt) | 0 | 780 | 720 | 24.918 | -3.902 | -18.639 | 4.919 |
| foglalkoztatottak száma (fő) | 1 | 4 | 8 | 19 | 29 | 28 | 30 |
Az alapítást követően, az építési beruházás ideje alatt (2017–2018) a NKft. árbevételei döntő részben alapanyag kereskedelemből származtak. A mezőgazdasági gépimunka ágazat, illetve az elsőként átadott hercegkúti feldolgozó üzem már 2019-ben jelentős árbevételt termelt. 2020-at tekinthetjük az első teljes kapacitással működő évnek, amelynek árbevétele reálisan tükrözi a tevékenységek felfutását. 2021-ben tovább nőtt az árbevétel, a dolgozói létszám 30 fő alatt stabilizálódott. 2020-ban és 2021-ben a NKft. mérleg szerinti eredménye negatív volt. 2022-ben az előző évihez képest közel 100 millió forintos árbevétel növekedés mellett cég mérleg szerinti eredménye ismét csekély, megközelítőleg 5 millió forintos nyereséget mutat. Foglalkoztatotti létszáma 30 fő.
(A tanulmány a Tokaj-Hegyalja Egyetem Lorántffy Intézet Gazdaság- és Vállalkozásfejlesztési Tanszékén, vállalkozásfejlesztés mesterszakon, 2023-ban TDK-dolgozatként I. díjat nyert, majd 2024-ben szakdolgozatként megvédett írásmű részlete. Konzulens: Dr. habil Köpeczi-Bócz Tamás PhD tanszékvezető egyetemi docens, rektori biztos, projektigazgató.)
Források és irodalom
6/2014. (II. 7.) OGY határozat a Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról
- évi CLXIII. törvény a szőlészetről és borászatról
Beregi-Nagy Edit: Hogyan működik a közösségi infrastruktúra? Megmutatjuk! = magyarmezogazdasag.hu (2021. február 1.) https://magyarmezogazdasag.hu/2021/02/01/van-egy-regio-ahol-nem-rettegnek-az-osszefogastol/
Brochot, Aline – Plet, Francoise: Külföldi befektetések a tokaji borvidéken és a helyi környezet válaszai. „Külföldi beruházások és helyi környezet” kollokvium, Rennes, 1998. október (kézirat, fordította: Cros Kárpáti Zsuzsa)
Geri Ádám: Közösségi borászati feldolgozó Tokajban: kinek jó ez? Az új modellről pro és kontra. = vinoport.hu (2019. november 19.). https://vinoport.hu/tema/kozossegi-boraszati-feldolgozo-kinek-jo- ez/4090
Gigafejlesztést kapott Tokaj-Hegyalja: ilyen lett az új borászati központ. (MTI, 2019. november 11.). https://www.hellovidek.hu/gazdasag/2019/11/15/gigafejlesztest-kapott-tokaj-hegyalja-ilyen- lett-az-uj-boraszati-kozpont
Hagyomány – természet – modernitás. A Tokaji Borvidék Területfejlesztési Koncepciója. Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács. (2016. június 28.) http://www.terport.hu/a-tokaji-borvidek-teruletfejlesztesi-koncepcioja.html
Magyarország szőlészetének és borászatának helyzete. Háttértanulmány az ágazati stratégiához. Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, 2016. = https://www.borrend.hu/a_magyar_szolo_bor_agazat_strategiaja
Nagy István: 21. századi fejlesztések a Tokaji Borvidéken = Bor és Piac (2019. 11. 15.) https://borespiac.hu/2019/11/15/21-szazadi-fejlesztesek-a-tokaji-borvideken/
Salamin Ferenc: Tokaj-Hegyalja, Közösségi borászatok = Országépítő.net, 2020. november 27. https://orszagepito.net/epuletek/tokaj-hegyalja-kozossegi-boraszatok-salamin-ferenc/
Termőterület és termésmennyiség. Hegyközségek Nemzeti Tanácsa = https://www.hnt.hu/statisztikak/termoterulet-es-termesmennyiseg/
Tokaji Borvidék
Tanácsa = https://tokajiborvidek.hu/hkt.html
Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa: A TOKAJ oltalom alatt álló eredetmegjelölés termékleírása. = https://boraszat.kormany.hu/tokaj
Tokaji Szőlő és Bortermelési Közösségi Infrastruktúra Központ Nonprofit Kft. = https://landmarktokaj.hu/
(Az internetes források utolsó megtekintése egységesen: 2025. január 15.)