A Szent Jobb, Szent István király jobbkeze az egyik legjelentősebb szakrális ereklye Magyarországon. Az uralkodó halála után trónviszályos, zűrzavaros idők következtek, ezért a fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott és mumifikálódott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból és az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották róla. Ez után az ereklye eltűnt, később Szent László király uralkodásának idején került elő. Ekkortól kezdődött nyilvános tisztelete és ünnepe. Az Aranybulla pedig törvénybe iktatta tiszteletét. A 16. században a Balkánon őrizték a Domonkos rendi szerzetesek. A Jobbot Mária Terézia szerezte vissza, Budára vitette és elrendelte augusztus 20-ának, mint Szent István király napjának megünneplését. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható.
1938 kettős szentév volt a magyarság számára. Hazánkban rendezték meg a XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszust és Szent István emlékévet tartottak az uralkodó halálának 900. évfordulója alkalmából. A két rendezvény hivatalosan nem, de a gyakorlatban mégis összefonódott. Már 1937-ben elhatározták, hogy országjárásra viszik a Szent Jobbot, s közvetlenül a világkongresszus befejezte után el is indult az ereklye, hogy körbeutazza az országot.
A Szent István ünnepi év nyitányának május 30-át választották, amely a Szent Jobb megtalálásának évfordulója volt.[1] A Szent Jobbot ezután indították el az ország különböző pontjaira. Első útját május 31-én Esztergomban tette és július 4-én Nyíregyháza, Miskolc, Eger, Gyöngyös és Hatvan városokat érintve ment utolsó körútjára.[2] Az eredeti tervek szerint ekkor Sátoraljaújhelybe is elhozták volna, de végül ez nem valósult meg.
A Szent Jobbot vivő ún. „Aranyvonat” szerelvényét Urbányi Vilmos és Márton Lajos tervei szerint építették át egy szalonkocsiból. A mozdony után három vagon következett, elöl és hátul egy-egy luxus személykocsi, amelyekben a koronaőrség pihenőben levő állománya, illetve a kíséret egyházi, valamint világi tagjai tartózkodtak. Középütt kapott helyet a speciálisan kiképzett vagon, az „aranykocsi”, amelynek kétoldalt nagy felületen üvegfalai voltak, hogy az ereklyét ott is jól láthassák, ahol azt nem emelték le a vonatról, hanem csak áthaladt a szerelvény. A szerelvény külső falán, mindkét oldalán az 1038–1938 évszámok hirdették a szent király jubileumát. A díszítés ornamentikája a magyaros és az egyházias motívumokat egyesítette és variálta. A kocsi tetején bíborszínű és zöld-arany keretből emelkedett ki az aranyozott Szent Korona nagyméretű másolata, amelynek két oldalán két-két címertartó angyal térdelt. A kocsi egyik oldalát magyaros motívumú arany és ezüst keretben Szent Gellért, Szent Imre, Szent István és Boldog Gizella egész alakos képe díszítette, magyar és Árpád-házi angyalos címerek között. A szerelvény másik oldalán Boldog Margit, Szent Mór, Szent László és Szent Erzsébet életnagyságú alakjai sorakoztak, hasonlóan dús aranyozású keretben. Az aranykocsi belseje is roppant díszes volt. Az ereklyét pedig egy speciális tartón helyezték el, amely a rázkódásokat csillapította.[3]
Később, 1938 után még több kisebb útra elindult a Szent Jobb és az „Aranyvonat”. Az 1938-as és 1942-es útján a mozdony dísze koszorúval övezett kettőskeresztet ábrázolt, majd ugyanezt Szent István arcképével kiegészítve. 1939-ben, amikor a bennünket is érintő felvidéki útját tette meg, szent koronás, árpád-sávos pajzsot áttörő kettőskeresztes díszítésű mozdonydísszel közlekedett.[4] Erről ismerhetők föl az 1939-ben készült fényképek.
Egy elmulasztott lehetőség: 1938
A Felsőmagyarországi Hírlap beszámolt arról, hogy az előzetes tervek szerint a nyár folyamán 19 városba, köztük Sátoraljaújhelyre tervezték elvinni a Szent Jobbot.[5] A tényt a menetjegyiroda vezetője is megerősítette, aki részt vett az ország 42 menetjegyiroda-vezetőjének értekezletén, ahol a rendezőbizottság ismertette az útvonaltervet. A Felsőmagyarországi Hírlap a következőképpen kommentálta az eseményt: „A rendezőbizottságra emberfelettien nagy munka vár. A magyar nemzet szent ereklyéit még soha nem látott ünnepi pompával kívánják fogadni. De ezenkívül nehéz munkája lesz a rendezőségnek a várható hatalmas idegenjárás zavartalan lebonyolításával is.”[6] 12-15000 zarándokra számítottak Sátoraljaújhelyben. Felkészültek arra is, hogy vélhetően háromezer ember étkeztetéséről és 3-400 fő elszállásolásáról is gondoskodnia kell a városnak.[7]
A Szepesi Szövetség, amely ezen az éven állította föl a Szent István Kápolnát a Magyar Kálvária emlékműegyüttes harmadik elemeként, tervei szerint a Szent Jobb ideérkezése előtt szerette volna felavatni az épületet, hogy az „már hirdesse a magyar lélek élniakarását.”[8] Szerették volna, ha az ereklye a hegyre is felzarándokol.
Május 7-én azonban „Az egyház bár felkészült a Szent Jobb fogadására, nem hozzák Sátoraljaújhelybe” cím fogadta a Felsőmagyarországi Hírlap olvasóit. Az ok városunk mérete volt. „A szent ereklyét az országnak csak nagyon kevés városába viszik, ahol mód van a legnagyobb szabású pompa kivitelére. Sátoraljaújhely és más városok túl kicsinyek ahhoz, hogy kifejthessék azt a külsőségekben is hatalmas pompát, melyet az egyház a nemzet szent ereklyéjének fogadásánál feltétlenül megkövetel.”[9]
Ehhez kapcsolódva a MÁV 50%-os utazási kedvezményt engedélyezett Zemplén vármegyéből július 4–5-re Miskolcra, Egerbe és Gyöngyösre, a Szent Jobb ott tartózkodása idejére.[10] Ám pár perc erejéig mégis csak megállt az „Aranyvonat” Zemplénben, a szerencsi állomáson, mégpedig július 4-én. Az előzetes tervek szerint a Nyíregyházáról induló szerelvény 9 óra 47 perckor érkezett Szerencsre és 8 perc múlva indult tovább.[11] Már a tokaji állomásra hatalmas tömeg gyűlt össze hódolatát tenni, Szerencsen pedig még többen fogadták az ereklyét. Itt a vármegye hivatalos, tíztagú küldöttsége fogadta a vonatot, Fáy István főispán és Bornemissza Miklós alispán vezetésével, mellettük a katolikus egyház, a helyőrség, hivatalok, egyesületek képviselői is mind-mind várták a Szent Jobbot. A vonat pontosan érkezett, a terveknek megfelelően. Fáy István mondott beszédet, majd vallásos énekek és a Himnusz hangzott el az ott tartózkodás ideje alatt. A vármegye hivatalos küldöttsége ez után az ereklyével együtt utazott Miskolcra, hogy részt vegyenek az ünnepi körmenetben. Sátoraljaújhelyt a polgármester (Orbán Kálmán) betegsége miatt Szentandrássy Pál árvaszéki ülnök képviselte.[12]
Szent István emlékév Zemplénben
Az ereklye ideérkezésétől függetlenül, 1938-ban Zemplénben is megrendezték a Szent István emlékévet, amely bár nem a Szent Jobb fogadásával összekapcsolva történt (mint pl. Borsod vármegye esetében), megérdemel egy rövid összegzést, hiszen időben közrefogja a Szent Jobb tervezett és végül megvalósuló útja.
A vármegye minden településén tartottak iskolai ünnepségeket. Sátoraljaújhelyben a Magyar Turista Szövetség május 26-án a Hősök temetőjében adózott az elesettek emlékének, majd este a vármegyeháza dísztermében a turisták ünnepélyes közgyűlésére került sor. Másnap a Magyar Kálváriához zarándokoltak el. Ebben az évben emelték a már említett Szent István kápolnát a Szár-hegyen, amelynek átadására szeptemberben került sor. A kápolnánál ezek után több rendezvény zajlott le. Decemberben a Magyar Országos Véderő Egylet tartott Szent István előadást. A sátoraljaújhelyi kegyestanítórendi római katolikus gimnázium pedig 1939 januárjában és februárjában előadássorozatot rendezett, Szent István Európája, Szent István Magyarországa, Szent István családja, Szent István tízparancsolata, A Szent István-korabeli magyar művészet és A Szent István év tanulságai címekkel. A Szociális Misszió sátoraljaújhelyi csoportja pedig a Szent Imre dalárdával Sík Sándor Szent István című művét vitte színre februárban.[13]
Ebben az évben rendezték meg először a ma Országos Kéktúra néven ismert, egész országot érintő túrát, „Szent István staféta” névvel. A túrázók március 24-én érkeztek Sátoraljaújhelybe, Zsitvay Tibor vezetésével. Ezen az estén száz terítékes vacsorát rendeztek, majd napokig a Zemplént járták.
Mégis lesz örömünnep a városban: 1939
Az „Aranyvonat” közlekedési idejének menetrendjét eredetileg 1938. május 31. és október 2. közé tervezték, ám mint láthatjuk, az előzetes programot a történelem felülírta. A Szent Jobb felvidéki útja az első bécsi döntés után, 1939 tavaszán valósult meg. Ekkor juthatott el végre az ereklye Sátoraljaújhelybe,[14] ugyanis az időközben hazánkhoz visszacsatolt részekre is el szerették volna azt vinni.
Az Actio Catolicától az alispán részére április 20-án küldtek levelet, amelyben közlik az örömhírt, hogy az 1938-ban megkezdett országjárást a tárgyévben folytatják. Mivel a tervek szerint az ereklye a városba is megérkezik, a pontos egyeztetés végett kérték, hogy az alispán jelenjen meg Budapesten április 24-én, akadályoztatása esetén pedig képviseltesse magát.[15]
Az „Aranyvonat” 1939. évi programtervében május 6-án, szombaton és 7-én, vasárnap Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Fülek, Salgótarján és Pásztó szerepelt, míg május 17-én, vasárnap Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Csap, Bátyú és Beregszász.[16] A szerelvény megvalósult útvonala végül a következő lett: április 29–30. Veszprém és Komárom; május 6–7. Ipolyság, Balassagyarmat, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó; május 13. Hatvan, majd egy nappal később Sátoraljaújhely, Munkács, Ungvár, Beregszász, Bátyú.
A Magyar Királyi Posta 1939. április 27-én „Különleges keletbélyegzők használata az ipolysági, balassagyarmati, losonci, rimaszombati, rozsnyói, salgótarjáni, sátoraljaújhelyi, ungvári, munkácsi és beregszászi postahivatalnál” címen rendeletet bocsátott ki, amely a következőket tartalmazta: „Értesítem a postahivatalokat, hogy az Aranyvonat folyó évi útjaival kapcsolatban folyó évi május hó 6-án az ipolysági, balassagyarmati, losonci es rimaszombati, május hó 7-én a rozsnyói és salgótarjáni, május hó 14-én pedig a sátoraljaújhelyi, ungvári 1. számú, munkácsi és beregszászi postahivatal „A SZENT JOBB ORSZÁGJÁRÁSA” feliratú, a hivatal nevével és kelettel ellátott különleges keletbélyegzőt fog használni a nála feladott levélpostai küldemények egy részének lebélyegzéséhez.”[17]
Az „Aranyvonat” Tiszalúc, Szerencs, Bodrogkeresztúr, valamint Olaszliszka–Tolcsva állomásokon lassítva haladt végig.[18] A Szent Jobb közel másfél órát tartózkodott a Sátoraljaújhelyben: reggel 7-kor érkezett meg és 8 óra 26 perckor indult tovább. Az állomáson katonai díszszázad várta, valamint a város egyházi, világi és katonai előkelőségei.[19] Az érdeklődő tömegnek legkésőbb fél 7-ig el kellett foglalnia a helyét a kijelölt részeken, mert akkor lezárták az utcákat. Az ereklyét a Kossuth Ferenc (a mai Fasor) és a Dohány utcán át vitték a sportpályára díszkísérettel. A gyalog-körmenet sorrendje a következőképpen épült fel: az élen a katonai zenekar haladt, amelyet a díszszázad első fele követett, ez után az alsópapság, majd Pajtás Ernő koronaőr őrnagy, közvetlenül a Szent Jobb előtt. Utána az ereklye őre, Mészáros János, majd a közjogi és egyházi méltóságok, Angelo Rotta, Mihalovics Zsigmond és Serédi Jusztinián haladtak. Őket követte a díszkíséret, majd a helyi elöljáróságok és végül a díszszázad második fele. A sportpályán Serédi Jusztinián hercegprímás tartott szentmisét, amely után Hamvas Endre prépost tartott tíz perces szentbeszédet a Szent Jobb történetéről és jelentőségéről.[20] Az esemény után tizenöt kocsival és autóbusszal vitték vissza a díszkíséretet és a Szent Jobbot a pályaudvarra.[21]
A vonattal érkezők listáján név szerint harminc személy szerepel, köztük Serédi Jusztinián hercegprímás, Huszár Károly egykori miniszterelnök, valamint Bangha Béla páter. Név nélkül 11 díszruhás alabárdos koronaőr altisztet, három katonai küldöncöt, valamint egy komornyikot és egy fotóriportert tüntettek fel rajta.[22]
Ezután indult a szerelvény Ungvár, Munkács, Beregszász irányába, ahonnan visszaútban 15-én hajnalban érkezett és 10 percig ismét állt az állomáson, a MÁV hivatalos menetrendje szerint.[23]
Talán még említésre érdemes az „Aranyvonat” további útja Zemplén vármegyében. Miután elindult Sátoraljaújhelyből, a tervek szerint Borsi, Bodrogszerdahely, Szomotor, Örös és Nagygéres településeknél lassítva haladt a szerelvény, a perbenyiki állomáson pedig 9 óra 6 perctől öt percet állt, amely után Bélyben is vesztegelt hat percet. Az alispán előre kérte a főszolgabírókat, hogy hívják fel a lakosság figyelmét az állomásokon való megjelenésre ünnepi öltözetben.[24] Egy kortárs szemtanú visszaemlékezése szerint a Szent Jobb Sárospatak állomáson szintén lassítva haladt át, vagy még Sátoraljaújhely előtt, vagy másnap, a visszafelé történő útján.[25]
Végezetül egy korra jellemző apró adalék: az esemény után levél jelent meg a sajtóban, amely szerint a felvonulás útvonalán az egyik ház nem volt nemzeti zászlóval feldíszítve. A panaszos szerint két, Borsiban élő idős ember felemlegette, hogy bezzeg ha a csehszlovák elnök, Beneš, „csak tüsszentett egyet”, máris ki kellett helyezni a cseh zászlót, ezért bosszantó számukra, hogy itt nincs betartatva a rend.[26]
A történelem viharainak következtében a Szent Jobb országjárására legközelebb Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban kerülhetett sor ismét. Ebben az évben az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán fogadták tízezrek a nemzeti ereklyét.
Jegyzetek
[1] Gergely Jenő: Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten, 1938. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988. 146. o.
[2] Uo. 149. o.
[3] Bereznai Oszkár – Puchner Endre: A Szt. István Jobbját szállító aranyvonat leírása = Vasúti és Közlekedési Közlöny, 69. évf. 48. szám, 1938. június 12., 581–584. o.
[4] Kovács Ferenc: A kettős szentév és a Szent Jobb országjárása 1938-ban = Katonaújság, 4. évf. 2. szám, 2013. április, 24–25. o.
[5] Elhozzák Sátoraljaújhelybe is a Szent Jobbot = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 12. szám, 1938. március 19., 2. o.; Zemplén, LXIX. évf. 12. szám, 1938. március 20. 1. o.
[6] Ünnepi pompával fogadják a Szent Jobbot = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 13. szám, 1938. március 26., 1. o.
[7] Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 19. szám, 1938. május 7., 1. o.
[8] Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (a továbbiakban: MNL BAZ ML SFL) IV. 2419. a/9. dob. 481. Vö. Magyar Testvéreim! = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 17. szám, 1938. április 23., 1. o.
[9] Az egyház bár felkészült a Szent Jobb fogadására, nem hozzák Sátoraljaújhelybe = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 19. szám, 1938. május 7., 1. o.
[10] 50%-os utazási kedvezményt engedélyezett a Máv. Miskolcra, Egerbe és Gyöngyösre a Szent Jobb ottartózkodása alkalmából (sic!) = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 26. szám, 1938. június 25., 1. o.
[11] A Szent Jobb zempléni útja = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 27. szám, 1938. július 2., 1. o.
[12] A Szent Jobb Zemplénvármegyében (sic!) = Felsőmagyarországi Hírlap, XLI. évf. 28. szám, 1938. július 9., 1. o.
[13] A Szent István Emlékév. Kiadja A Szent István Emlékév Országos Bizottsága. Budapest, 1940.
[14] Hajagos Csaba: „Óh áldott szent jobbkéz…” A Szent Jobb országjárásának kecskeméti állomása = Múltbanéző. Az MNL Bács-Kiskun Megyei Levéltára elektronikus folyóirata, 8. szám, 2014. február 28. (https://mnl.gov.hu/mnl/bkml/multbanezo_8_7) (utolsó megtekintés: 2025. január 15.)
[15] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 4940/939
[16] Szendrey Anita: Adalékok a beregszászi római katolikus egyház történetéhez (1938–1944) = Acta Beregsasiensis, 9. évf. 2010. 1. szám, 210. o.
[17] Rendeletek Tára a Magyar Kir. Posta részére, 1939. 18. szám, április 29., 131. o.
[18] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 4940/939
[19] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 5673/939; Zemplén LXX. évf. 18. szám, 1939. április 30., 1. o; LXX. évf. 19. szám, május 7., 6. o.
[20] A sajtó szerint Mihalovics Zsigmond pápai prelátus mondott szentbeszédet, amely az eredeti terveknek felelt meg, de mivel a legkésőbbi levéltári forrás nem őt említi, Hamvas Endre beszédét tartom valószínűbbnek. A sajtó előre készült sajtóanyagból is dolgozhatott.
[21] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 4940/939; 5673/939; Zemplén, LXX. évf. 18. szám, 1939. április 30., 1. o.; LXX. évf. 19. szám, május 7., 6. o.
[22] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 4940/939,
[23] Szendrey Anita: Adalékok a beregszászi római katolikus egyház történetéhez (1938–1963). Pályamunka a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei helytörténeti pályázatra, 2009. II. helyezett. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Adattára, 912. leltári szám. I. melléklet
[24] MNL BAZ ML SFL IV. 2405/b. 4940/939
[25] Takács Béla: Állomások = Zempléni Múzsa, I. évf. 2. szám, 2001. május, 65. o.
[26] Zemplén, LXX. évf. 21. szám, 1939. május 21., 6. o.