Cigánd szellemi, kulturális és gasztronómiai öröksége
Cigánd a Bodrogköz egyetlen városa, a cigándi járás központja. A település első írásos említése 1289-ből maradt fent. A települést 1347-ben egy birtokviszályos per kettészakította, így jött létre Kis- és Nagycigánd, amelyeket egyetlen utca választott el egymástól. A falu vezetése, a lakosság egyetértésével 1922-ben döntött az egyesülés mellett, amelyet a Belügyminisztérium jóváhagyott, de a rendezett viszonyok csak 1923-ra alakultak ki. Az évekig tartó helyzet hosszú idő után megoldódott, a falu újból egységes formát öltött.[1]
Cigánd 2004-ben kapott városi rangot, de még máig érzékelhető falusias jellege, amelyet igyekszik megőrizni. Elmondható, hogy folyamatos a fejlődés, az innováció azonban a hagyományőrzés jegyében valósul meg. Erősen jellemzi a település eseményeit és az újonnan létrehozott materiális javakat is az identitástudat, a helyi vagy nemzeti kötődés. A város vezetése és lakói elkötelezettek a térség kultúrájának megőrzése és megismertetése iránt.
Cigánd szellemi, kulturális öröksége rendkívül gazdag, hagyományai ma is élők, amelyek átörökítése minden Cigándon élő számára egyaránt fontos. A hagyományok ápolása folyamatos helyi kezdeményezésekkel történik, amely átgondolt, szervezett folyamat. A nemzeti hagyomány ápolása nem központi elv alapján történik, hanem helyi kezdeményezéseken, öntevékenységen alapszik, ahogy Klaniczay Gábor megfogalmazta: a hagyomány élő erő és nem vitrinbe zárt gyűjtemény.[2] A megőrzés mellett fontos a hagyományépítés és szerepet játszik az alkotás. A hagyományőrzés folyamatos, nem csupán évfordulókhoz kötődik, ugyanakkor az évfordulók méltó megünneplésével is megvalósul az értékek gondozása.
Ha gyűjtésről és megőrzésről esik szó, akkor fontos megemlíteni Kántor Mihály nevét, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a cigándi viselet és néphagyományok máig fennmaradtak. Kántor Mihály (1885–1968), a Bodrogköz tudós néptanítója, a sárospataki állami tanítóképző elvégzése után került Cigándra preceptorként, azaz segédtanítóként, majd 1905-ben lett tanító. Fél évszázadon át oktatta a gyermekeket, de az egész település meghatározó személyisége volt. Szenvedélyesen gyűjtötte a Bodrogköz történetét és néprajzát megörökítő anyagokat, országos hírűvé tette a falu textilművészetét, megalapította a helyi táncegyüttest, amely a népdal- és tánckultúra fennmaradását segítette.[3] A Bodrogközi len- és kendermunkák, szőttesek című műve ma is őrzi a méltán híres cigándi szőttes készítésének minden fortélyát. A Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány a mű 2002-ben megjelent második kiadása által őrizte meg a következő generációk számára a kötetet.[4]
A cigándi viseletről ugyancsak érdemes szót ejteni, mivel gazdagon díszített, pompázatos öltözet volt. A cigándi emberek öltözködésének alakulását két nagy korszakra bonthatjuk, az egyik a népviseletben járás időszaka, ami az első világháború előtti időszakot foglalja magában, a másik a városi ruházat megjelenése és a viselet elhagyása (ún. kivetkőzés), valamint jelmezzé válásának korszaka. Ez utóbbi az 1960-as évekkel zárult, amikor az utolsó népviseletben járó emberek eltávoztak. A cigándi népviselet esztétikai értéke a mértékletességben rejlik, a letisztult formák, a tarkaságot mellőző színharmónia, a szerény díszítési mód jellemzi annak ellenére, hogy gazdagon díszített. A férfiak ruhája, ködmöne fekete vagy zöld színű, apró, selyemmel varrott rózsákkal volt díszítve. A nők viselete a különböző életkorokban változó volt. Az idősebb asszonyok egyszínű barna vagy fekete szoknyát hordtak, amelyhez alig díszített derekat viseltek. A fiatalabb asszonyok ellenben változatosan hímzett öltözékben jártak. A lányok haját színes selyemszalagokkal fonták be, a menyecskék színes selyemkendőt kötöttek a fejükre.[5]
Napjainkban a népi viselet a színpadi néptáncbemutatók elengedhetetlen kelléke, így maradt fent az utókor számára, így ismerik meg és viselik az újabb generációk, hiszen a néptáncnak nagy múltra visszanyúló hagyománya van Cigándon. Már óvodás korban megismerkednek a gyerekek egészen közelről a népviselettel, valamint a néptánccal. A Cigándi Néphagyományőrző Mesteróvoda nem véletlenül viseli ezt a nevet. A népi játékok, a népviselet, a szőttes készítés, a néptánc átszövi a gyermekek mindennapjait. Az általános iskola alsó tagozatán tanórán kívüli tevékenységként jelenik meg a néptánc, ezáltal pedig a népviseleti ruhadarabok viselése egy-egy fellépés alkalmával, így nevelve a hagyományok megismerésére, ápolására, tiszteletére a diákokat, majd később a tehetséges táncosokból lesznek a ma élő múltként működő Sarkantyús Néptáncegyüttes tagjai.
Az első adatok Cigánd táncéletéről 1905-ből származnak. Ekkor már említést kap a Májusjárás vagy Zöldágjárás, amely máig fennmaradt hagyomány, táncos zenés felvonulás. 1931-ben alakult meg Cigándon az első néptánccsoport Búzavirág néven. 1934-ben csatlakoztak a Gyöngyösbokréta mozgalomhoz. A cigándi táncok ezzel a figyelem központjába kerültek, kutatások célpontjává váltak. Kaposi Edit, a település táncainak jeles kutatója Tánc a bodrogközi Cigándon címmel írta meg doktori disszertációját 1947-ben, amely mindmáig a legteljesebb összefoglalás a témában.[6] Ezt követően számos szerző publikált erről.[7]
A Gyöngyösbokréta mozgalom 1931 és 1944 között szervezett falusi tánccsoportokat, amelynek az volt a célja, hogy a falusiak felismerjék kultúrájuk értékét. Azokban a városokban, falvakban, ahol Gyöngyösbokréta néptánccsoportok alakultak, a néptánc és a népviselet ismerete intenzívebben maradt fent, mint azokban a falvakban, ahol nem működött ilyen hagyományőrző mozgalom. A Gyöngyösbokréta nagyban hozzájárult a helyi hagyományok felértékelődéséhez.[8]
A leggazdagabb népszokás a táncélet szempontjából a lakodalmas volt, ahol a rituális cselekményeket követően reggelig táncoltak, nótáztak.[9] Ennek is fenntartják a hagyományát, valamint nagy hangsúlyt fektetnek az átörökítésére. A néptáncegyüttes koreográfiáinak nélkülözhetetlen eleme a népi lakodalmas tánc felelevenítése, annak viseletével együtt, illetve a városi rendezvényeken szintén rendre előbukkannak ezek a megörökölt rituálék.
A naptári ünnepeken ugyancsak kínálkozott alkalom a táncra. A legemlékezetesebbek, a fentebb már említett, máig megőrzött hagyományhoz, a május 1-jéhez kötődő májusjárás vagy zöldágjárás néven ismert esemény volt. Ezt minden évben megrendezik a településen. Jellegzetes eleme a templom előtt zajló lányok tánca. Ekkor a lányok énekszó kíséretében, szalagokkal, kendőkkel feldíszített ágakkal a kezükben vonultak végig a falun – ma már városon –, meghatározott rendben. A felvonulást követően táncmulatságot rendeztek, amire más alkalmakkor is keresték a lehetőséget, mint például karácsonykor, szilveszterkor, újévkor, a farsangi időszakban, húsvétkor, aratás után, Szent István napján, szüretkor. Bálokat rendeztek, például Katalin napjára.[10] A bálok szintén fennmaradt „szokások”.
Cigándon a 19. század közepétől páros táncként a csárdást táncolták. Mivel korábbi adatok nincsenek, így nem tudni, hogy mikor alakult ki és hogyan fejlődött. Az első utalásokban viszont cigándi keménycsárdásként említik, amely egy egész táncfolyamat elnevezése. A csárdáson belül magyar szólót és párost különböztettek meg. A magyar szóló a tánckezdő férfitáncot, valamint a páros tánc közbeni elengedést és egyedül figurázást jelentette. A csárdás táncolása közben különböző fogásmódokat alkalmaztak, jellemzője a csárdás lépés, a bokázós variációk és a forgások. Az eszközökkel való táncolást nem tartották esztétikusnak, így nem alkalmazták azokat. A 20. században az új stílusú táncok alkották a hagyományos tánckészlet nagy részét. A mulatságokra a legények sarkantyút húztak. A táncokat csapásokkal, változatos csapásvariációkkal, tapssal, gazdag figurázásokkal, mint a bokázó, cifra variációk, lábfejforgatós figurák díszítették.
Cigándon a hagyományos táncok jelentős változáson mentek keresztül, idővel egyre szegényesebbé váltak, a díszes, gazdagon díszített táncokat már csak színpadi fellépések alkalmával táncolták. Az idősebbek ma is szívesen táncolják a csárdást, s a fiatalok szintén ismerik és szeretik a tánccsoportok működésének köszönhetően. A hagyományos cigándi táncokról táncfilmek maradtak fent, megőrizve a hagyományt és lehetőséget adva a táncok átörökítésére.[11] A különböző korosztályú tánccsoportok nem csak a városi rendezvények, de országos minősítő versenyek rendszeres résztvevői.
A hagyományos tánckultúrában a tánc tanulása spontán módon történt, hiszen a gyermekek látták azt szüleiktől, így megtanulták. Az első tánciskola 1911-ben alakult Cigándon. A tánchagyományozódás a tánccsoportokon keresztül valósult meg, így őrizték meg a régi táncok figurakészletét az utókor számára. 1931-ben Kántor Mihály szervezésében kezdték el megtanulni a falu fiataljai a régi táncokat. 1934-ig a Búzavirág Szövetség tagjaként, majd a Gyöngyösbokréta mozgalomhoz csatlakozva jutottak el számos helyre, ahol megmutathatták tehetségüket, táncos tudásukat és népszerűsíthették a cigándi hagyományokat. Kántor Mihály visszavonulása után életben tartották a táncos mozgalmat. A településre érkező testnevelő tanár, Ureczky Csaba 1963-ban Zemplén Táncegyüttes néven szervezett új együttest a településen, főként pedagógusokból. A táncegyüttes a Bodrogköz és más tájegységek tánchagyományait volt hivatott tovább vinni. Koreográfiáik között természetesen szerepelt a cigándi csárdás. 1965-ben megalakult a Zemplén Gyermektáncegyüttes, ekkor kerültek előtérbe a gyermekek. A Nagy István által létrehozott és oktatott csoport a gyermektánc-mozgalom élvonalába került, általuk országszerte megismerték a cigándi táncokat és fenntartották a faluban a tánc szeretetét, megőrizve a régi tánckészletet, felelevenítve a szokásokat. De nemcsak más falvakban, városokban, hanem más országok fesztiváljain is megjelentek.[12] A táncegyüttes 2023-ban ünnepli fennállásának 60. évfordulóját.
A néptáncoktatás fontos szerepet játszik az óvodai nevelésben és az általános iskolai oktatásban, utánpótlást nevel a Sarkantyús Néptáncegyüttes és a Cigándi Gyermek Néptáncegyüttes számára, amelyek helyi fiatalokból, korábbi néptáncos gyermekekből alakult tánccsoportok. Ők emelik a városi rendezvények színvonalát, országosan elismertek, számos díjjal, kitüntetéssel rendelkeznek.
Ha táncról beszélünk, akkor nem hagyható ki Román Sándor, aki Cigánd szülötteként táncos tevékenységével, tehetségével, hírnevet szerzett a városnak, méltán lehetünk büszkék rá. Román Sándor táncművész, koreográfus, színházi rendező, érdemes művész, az ExperiDance Társulat alapítója, jelenleg a Román Sándor Táncakadémia és a Román Sándor Entertainment tánctársulat vezetője, nem utolsósorban a Halhatatlanok Társulatának Örökös tagja és Cigánd Város egyetlen élő díszpolgára. Szülei a gyöngyösbokrétás mozgalom néptáncos hagyományőrzői voltak, tőlük örökölte a tánc szeretetét. Tánctanulmányait Cigándon kezdte a Zemplén Gyermek és Ifjúsági Táncegyüttesben, a 60-as években. Az együttes tagjaként 1978 nyarán kijutott a XI. Világifjúsági Találkozóra, Havannába. A táncegyüttessel szintén ebben az évben részt vett a Röpülj páva! népművészeti vetélkedő televíziós döntőjében.[13]
A néptáncok újabb felvirágzása az amatőr népzenei csoportok megalakulásával kezdődött. A népi kultúra valódi újjáélesztése a Röpülj páva! című televíziós műsor hatására történt meg, amikor a ’60-as években tehetséges énekesek, zenészek, zenekarok kaptak lehetőségek arra, hogy megmutassák a folklór valódi értékét. Ezt követte ’70-es évek táncházmozgalma. Ezek a zenei örökségünk megmentésére tett erőfeszítések megváltoztatták a népi kultúra helyzetét.[14]
Jelenleg a Bodrogközi Múzeumporta Sőregi Házában virtuális táncoktatásban lehet részünk Román Sándor segítségével, ahol elsajátíthatjuk a cigándi keménycsárdás alapjait. Román Sándor és társulata rendszeres résztvevői a város rendezvényeinek, eseményeinek, ahol táncos produkcióikkal elkápráztatják a közönséget és büszkévé teszik Cigánd lakosságát. 2022. december 28-án Oláh Krisztián, Cigánd város polgármestere és Román Sándor ünnepélyes keretek között írták alá azt a közszolgáltatási szerződést, amelynek értelmében Román Sándor lett a cigándi keménycsárdás hivatalos utazó nagykövete. A cigándi keménycsárdás a Hungarikumok Gyűjteményében és a Magyar Értéktárban nemzeti értékként szerepel.
A tánc mellett megjelent a zene, illetve a népi hangszer, a citera, amelyet Cigándon szintén a mai napig használnak. Hagyományát a Csárdás Citerazenekar és Hagyományőrző Énekkar őrzi, akik Téglás Dezső nyugalmazott iskolaigazgató vezetésével méltóképpen őrzik és örökítik tovább a népi hangszer használatát és a cigándi népdalokat. A Széptan Alapfokú Művészeti Iskola cigándi tagozatán oktatják az érdeklődő gyermekek, fiatalok számára, s a tánc mellett a hangszeres bemutatók rendszeres szereplői a rendezvényeknek.
Esett már szó a Bodrogközi Múzeumportáról, amely ugyancsak gazdag múltra tekint vissza. Kántor Mihály 1943-ban próbálkozott egy cigándi ház létrehozásával, az akkori Borsi Kastély Rákóczi Múzeumában. Megkezdte a tárgyak összegyűjtését, de ezekből mára sajnos nem maradt fent semmi. Később, 1987-ben, az általános iskola gyűjtésének köszönhetően a kiscigándi bíró házában készült ideiglenes kiállítás, amelynek értékesebb része visszajutott a tulajdonosokhoz, a kisebb használati tárgyak pedig átkerültek az óvodába, ahol máig néprajzi kiállítás őrzi a korabeli emlékeket. A kiállítás az évek során folyamatosan gyarapodott. A bíró háza jelenleg szálláslehetőséget biztosít a településre érkezőknek, amely külső megjelenését és berendezését tekintve megőrizte korabeli jellegét. 2000. augusztus 20-án, a millenniumi ünnepségek keretében adták át Cigándon az új Falumúzeumot, amely a falu hagyományait, történetét és népművészetét mutatja be. Az akkor létrejött Falumúzeum helyi kezdeményezésre, egy lelkes lokálpatrióta gazdag gyűjteményeként kezdte feleleveníteni a cigándi parasztkultúrát. A falu lakóinak adakozása révén rövid idő alatt közel kétezer néprajzi tárgyból álló gyűjtemény jött létre. Az önkormányzat és a sárospataki Rákóczi Múzeum támogatásával a falu központjában álló elhagyatott épület adott otthont a múzeumnak, amelyet eredeti állapotába állítottak vissza. Mai formája rekonstrukció eredménye, az épületen a 20. században több átalakítást végeztek. A falumúzeumban négy helyiség, illetve két kiállítóhelyiség látogatható. Előbbi két enteriőrt, a tisztaszobát és a pitvart foglalja magában, utóbbi pedig a szőttes- és a helytörténeti kiállítást.[15]
2015 újabb mérföldkő volt Cigánd életében a hagyományok méltó megőrzése jegyében. A „Múzeumok Párbeszéde” című szlovák-magyar határon átnyúló projekt keretében adták át a Bodrogközi Múzeumportát, amely azóta folyamatosan bővül. A Falumúzeum épülete mellett épült fel a Sőregi-ház, valamint létrejött egy kiterjedt épületegyüttes. A különböző rendezvényeknek, meghatározó eseményeknek, osztálykirándulásoknak, vásároknak, vendéglátásnak, táncháznak egyaránt otthont adó múzeumkomplexum, amely méltón őrzi múltunkat és ismerteti meg a felnövekvő generációval, igazi látványossága lett a Bodrogköznek. A területen több nyitott szín, két gyerekjátszótér, kilátó, zöldséges kert, méhes és több kemence található. Az innováció jegyében létrehozott interaktív kiállítások igazán izgalmassá teszik a gyermekek, fiatalok számára a kiállítások megtekintését.
A Sőregi-ház a falu kántortanítójának és fiának, a Déri Múzeum korábbi igazgatójának nevét viseli. Falusi tornácos hosszúház, nádtetővel. Az épület állandó kiállításnak ad otthont, amely a Bodrogköz természeti földrajzát, történelmét, gazdálkodását, társadalmát, kultúráját, népművészetét és tánckultúráját mutatja be. Itt található továbbá a Kántor Mihály munkásságát felelevenítő kiállítóhelyiség. A ház alatti pince időszaki kiállításra alkalmas, ahol további értékes múltbéli és jelenkori munkák találnak otthonra, majd vándorolnak tovább. Állandó kiállításként a cigándi táncok, viseletek és a táncos múlt kerül bemutatásra.[16]
A muzeális kiállítóhely újabb épületekkel bővült a közelmúltban. 2021-ben adták át a MúltKor házát, 2022-ben pedig a Tanítóházat, amely a „Szösztől a szőttesig” időszaki kiállításnak ad otthont és múzeumpedagógiai foglalkoztatóhellyel rendelkezik. Így a jelenleg három állandó és két időszaki kiállítással rendelkező Bodrogközi Múzeumporta oktatóközpontként működik. Az elmúlt években a hagyományápolás bodrogközi bázisintézményévé vált. Kiváló kapcsolatot tart a nevelési-oktatási intézményekkel, eredményesen működik együtt más szervezetekkel. Mára már elmondható, hogy nemcsak a környékbeli intézmények gyermekeinek és tanulóinak biztosít tartalmas időtöltést, de az ország minden pontjáról és a határon túlról látogatják, táborok, osztálykirándulások helyszíne. Népi hagyományokra épülő széles programkínálattal, kézműves foglalkozásokkal, népi játékokkal, gasztronómiai élményprogramokkal várja a látogatókat. Mindemellett helyszínéül szolgál a városi kulturális szabadtéri rendezvényeknek, a Zöldágjárásnak, a Bélesfesztiválnak, a Város napi rendezvénynek, a Márton napi vigasságnak, a Szent György napi forgatagnak vagy a télűző kiszebábégetésnek, a Sőregi emlékülésnek és sok más rendezvénynek.
2015-ben a Bodrogközi Múzeumporta lett „Az Év Múzeuma” a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület pályázatán. Ezt az elismerést közösségi szerepéért, a példaértékű, hosszútávú fejlesztéséért, a Bodrogköz egészét bemutató látványos, korszerű állandó kiállításáért kapta. Szintén ebben az évben elnyerte „Az Év Kiállítása” különdíját, a Sőregi-ház állandó tárlatáért, 2021-ben pedig megszerezte „Az Év Kiállítása” díjat a MúltKor háza állandó kiállításáért.[17] A Bodrogközi Múzeumporta valódi közösségi tér, állandó helyszíne a nagyobb szabású regionális rendezvényeknek, vásároknak, fesztiváloknak, kiemelt célpontja a régió kulturális turizmusának.
Minthogy fentebb már említettük a gasztronómiai élményprogramokat, fontos kiemelni, hogy Cigánd gasztronómiai értékekben rendkívül gazdag. Számos étele nyerte el a HÍR védjegyet, vagyis a „Hagyományok-Ízek-Régiók” védjegy használati jogosultságát. A HÍR védjegy az agrárminisztérium által 2010-ben létrehozott program, amelynek célja, hogy Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeit és élelmiszereit minőségi megjelöléssel lássa el, garanciát nyújtva a termék hagyományos és tájjellegéről. A cigándi apróbéles, a cigándi kásáskáposzta, a cigándi nyújtott káposztás béles, a cigándi kőtt káposztás, a cigándi görhe, a cigándi linzer, a cigándi sulyom és a cigándi hájas rendelkezik a HÍR védjegy használatának jogosultágával.[18] Ezeken túl azonban számos cigándi hagyományos étel készül a Múzeumportán és a városlakók otthonában, köszönhetően az örökség áthagyományozódásának. Cigándon nem rendezhetnek eseményt ezen ételek nélkül. A 2000-től működő A Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány munkájával, önkénteseivel, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ezek a termékek elkészüljenek egy-egy rendezvényre, eseményre, különleges alkalomra. Mindamellett, hogy az alapítvány kiemelkedően közhasznú szervezetként segítette a Múzeumporta egyes épületeinek megépülését, berendezését, a gyűjtést és hozzájárult ahhoz, hogy a Falumúzeum Bodrogközi Múzeumportává váljék, az utóbbi években nagyobb hangsúlyt fektetett a hagyományos népi gasztronómiára, a tájjellegű ízek átörökítésére. A hagyományos népi ételek elkészítéséhez a portán minden feltétel biztosított. Az alapítvány önkéntesei részt vesznek a régiós, a megyei és az országos rendezvényeken egyaránt, képviselve településünket, népszerűsítve gasztronómiai hagyományainkat, népi kultúránkat. Az alapítvány fennállása óta számos elismeréssel, díjjal gazdagodott. Gondozásukban több kiadvány megjelent, mint Kántor Mihály – korábban már említett – A bodrogközi len- és kendermunkák, szőttesek című könyvének hasonmás kiadása, vagy a Bodrogközi ételek című, már hivatkozott receptgyűjtemény.[19] Ez utóbbi azzal a céllal készült, hogy megőrizze és tovább örökítse a következő generációknak a régi ízvilágot megjelenítő hagyományos népi ételek receptjeit.
Nem csak a HÍR védjegy vállal garanciát arra, hogy Cigánd milyen csodás értékeket őriz, hiszen nem csupán gasztronómiai értékeit ismerik el. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Értéktár Program által megyei értékké nyilvánított, cigándi „megyerikumnak” számít a cigándi apróbéles (2013), a cigándi kásáskáposzta (2014), a cigándi szőttes (2021), a cigándi kőtt káposztás béles (2021), a cigándi nyújtott káposztás béles (2021), a cigándi zöldágjárás (2021), valamint a cigándi keménycsárdás (2021).[20]
Ahogyan az a fent leírtakból már tükröződik, Cigándon az összefogás ereje hatalmas energiákat képes mozgósítani, akkor is, ha arra nincs anyagi forrás, központi támogatás. A helyi kezdeményezések, az önkéntesek, az önzetlen adakozók teremtették meg az alapját annak a hagyatéknak, amelyet napjainkban a város vezetése, tehetséges, kreatív fiatalok, helyi művészek, a város szülöttei, vagy Cigándra betelepült, a város kultúráját magukénak érző emberek, a város kulturális, nevelési-oktatási és egyéb intézményinek dolgozói szorgalmasan örökítenek tovább. Természetesen a látványos fejlődéshez a kezdeti elindulást követően szükség volt azokra az anyagi támogatásokra és központi forrásokra, amelyek lehetővé tették, hogy újabb és újabb épületek újuljanak meg, adjanak otthont Cigánd gazdag múltjának, örökségének.
A város vezetői számára kiemelt fontosságú az együttműködés és az összefogás, legyen szó városi, vagy intézményi programokról, rendezvényekről, az alapkoncepció minden esetben a hagyományok tisztelete és megőrzése, az innovatív tevékenységekben is. A visszatekintés mindig jelentőségteljes eseményekben ölt testet, ahol egy-egy rendezvény színvonalát a tradíciók még magasabb szintre emelik. Az ilyen események a város minden egyes intézményének életét meghatározzák. Ki kell emelni a Cigánd 100 elnevezésű programsorozatot, amely 2022. augusztus 19-től 2023. augusztus 20-ig tartott. Ez azért kiemelt jelentőségű, mert a település újbóli egyesülésének centenátiumát ünnepelte. Ennek keretében került sor 2022. augusztus 19-én a Bodrogközi Múzeumportán a Tanítóház átadására, ahol elsőként a már említett „Szösztől a szőttesig” című időszaki kiállítás kapott helyet.
Tehetséggondozás a hagyományőrzés jegyében
A tehetségek felkarolása és gondozása mindig jelen volt a településen. Gondoljunk a már említett Román Sándorra vagy Czigándi Varga Sándorra. De számtalan tehetséges fiatal került és kerül ki pedagógus elődeink és kortársaink kezei közül. A tánc, a zene, a dráma mellett megjelenik a képzőművészet. A néptánc már hosszú múltra tekint vissza, de harminc éve működik a településen mazsorett csoport, 2011-től klasszikus balett oktatás is választható. A tehetséges táncos gyermekek minden táncstílusban sorra gyűjtik a díjakat, elismeréseket, népszerűvé és büszkévé téve településüket. A városban jelenleg két művészeti iskola működik. A Sárospataki Alapfokú Művészeti Iskola néptánc, klasszikus balett és modern tánc tagozaton kínál lehetőséget a tehetséges táncosoknak, a Sátoraljaújhelyi Széptan Alapfokú Művészeti Iskola Cigándi Tagozatán pedig elérhető a mazsorett-, a hegedű-, a zongora- és a citeraoktatás, valamint a képzőművészeti tagozat.
A köznevelési intézmények mindennapos munkájában ugyancsak megjelennek a hagyományok. A kulturális intézményekkel való együttműködés példaértékű, függetlenül az intézményt fenntartó személyétől/szervezettől. A város bölcsődéjében, óvodájában, általános iskolájában és a megyei pedagógiai szakszolgálat tagintézményeként a városban működő járási illetékességű pedagógiai szakszolgálatban egyaránt hangsúlyos szerepet kap a hagyományok ápolása és a tehetséggondozás.
A 2017-től Cigándi Tündérkert Óvoda és Bölcsőde nevet viselő intézmény, nevelési tevékenységeiben nemcsak az évente megrendezett hagyományos ünnepekhez kapcsolódóan jelenik meg a néphagyományőrzés, hanem a mindennapokban is. A népi játékok, a népmesék, népi mondókák, néptáncok, a viselet, a szövés mestersége az óvodai élet mindennapjaiban jelen vannak. A néphagyományok jegyében megszervezett tehetségműhelyek már kicsi kortól segítik kibontakoztatni a tehetségeket, több területen. Az óvodához tartozó helyi bölcsődébe beszűrődik ez a hozzáállás, már ott megjelennek olyan tevékenységek, amelyek tradícionálisnak mondhatók: a népi játékok, mesék, dalocskák elengedhetetlen elemei a bölcsődei életnek, szerepet kap a bábszínház, és a dráma vagy az egyszerű kézműves tevékenységek. A népi ünnepekhez a legkisebbek is csatlakoznak, mint például a Márton napi vigasság, vagy a télűző kiszebábégetés. Elmondható, hogy a Cigándi Tündérkert Óvoda és Bölcsőde nemcsak pedagógiai programjában tartalmazza a néphagyományőrző szemléletet, de mindennapi tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy az oda járó gyermekek megismerhessék a néphagyományban rejlő kincseket.[21]
Az általános iskola 1998-ban vette fel Kántor Mihály nevét. Pedagógiai programjában több ponton megjelenik a hagyománytisztelés, a hagyományőrzés. A nevelő-oktató munkában kiemelt figyelmet fordítanak a szülőföld, a lakóhely és a nemzet történetének, hagyományainak megismertetésére, a haza iránti szeretet felébresztésére, ugyanígy a helyi örökség és a szellemi-tárgyi hagyaték áthagyományozására. Mottójukban úgy fogalmaznak, hogy céljuk „a haladó hagyományokban gyökerező korszerű jövőépítés”. Feladataik között szerepel a hagyományőrzés, a tanulók személyiségének formálása a hagyományok által, a nemzeti és helyi kultúra ápolása, a múlt megismerése, megértése, emlékeinek és hagyományainak, jelképeinek tisztelete, ápolása és megbecsülése. Úgyszintén Kántor Mihály szellemi örökségének ápolása, a népélettel kapcsolatos értékek megőrzése, a néptánc, a néprajzi ismeretek, a népi játékok megismerése, tovább örökítése. Szoros kapcsolatot ápolnak a Bodrogközi Múzeumportával, ahol rendszeres látogatásokat tesznek és múzeumpedagógiai foglalkozásokon vehetnek részt.[22]
Elmondható, hogy a hagyományőrző tevékenységek az iskolában sem csak dokumentum szintjén jelennek meg, hanem átszövik az iskolai és iskolán kívüli tevékenységeket. A néphagyományőrzés jegyében valósulnak meg az ünnepkörökhöz kapcsolódó népszokások felelevenítése, a nemzeti ünnepeken ünnepi műsorok készítése, amelyek egyaránt emelik az iskolai és városi ünnepségek színvonalát.
A 2009-ben, a Bodrogközi Többcélú Kistérségi Társulás által megalapított pedagógiai szakszolgálat 2013-tól a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Cigándi Tagintézményeként működik és 2015-től foglalkozik a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozásával. Fenntartótól függetlenül szoros kapcsolatot ápol az önkormányzattal és a városban, térségben működő nevelési-oktatási intézményekkel, valamint a bölcsődékkel. Külön együttműködési megállapodás keretében tart szoros kapcsolatot a Bodrogközi Múzeumportával, illetve a városban működő civil szervezetekkel. A pedagógiai szakszolgálat az iskolás tanulók körében interperszonális tehetségterületen végzi tehetséggondozó tevékenységét, amelynek megvalósítása drámapedagógiai módszerekkel történik. Ez ad lehetőséget arra, hogy a hagyományőrző jelleg megjelenhessen benne. A helyben működő tehetségcsoportok az általunk végzett tevékenységek révén megismerik a település múltját, hagyományait, szellemi örökségét, a Múzeumportán tett látogatások élményeit, tapasztalatai beépítik a tehetségfejlesztő foglalkozásokba. A drámapedagógia eszközeit használva olyan képességekkel, készségekkel gazdagodnak, amely nemcsak interperszonális, de nyelvi készségeiket, képességeiket, esztétikai érzéküket, kreativitásukat, valamint identitástudatukat fejleszti. A tehetségfejlesztő foglalkozások az óvodás korosztályt is érintik. A Cigándi Néphagyományőrző Mesteróvodában szerveznek tehetséggondozó műhelyeket, nyelvi és vizuális tehetségterületen.
A korábban már említett civil szervezetek szintén aktív résztvevői a város életének. A Sarkantyús Néptáncegyüttes, illetve a Csárdás Citerazenekar mellett megjelennek olyan kezdeményezések, mint az Etele Hagyományőrző Lovas és Szabadidősport Egyesület vagy a TKMűhely néven működő, főként pedagógusokból szerveződő amatőr színjátszó csoport. Előbbi rendszeres résztvevője a Múzeumportán megrendezett eseményeknek, ahol a lovaglás mellett az íjászat rejtelmeivel ismertetik meg a gyermekeket. Utóbbi a nagymúltú Cigánd szintén egyik nagy múltú hagyományát örökíti tovább, akárcsak a néptáncegyüttes. Mivel a szakirodalomban olvashatunk arról, hogy már korábban volt a településen pedagógusokból alakult színjátszócsoport, illetve az iskola is működtet tehetséges gyermekeknek színjátszócsoportot. Ez azonban felnőtt amatőr színjátszókból, többnyire pedagógusokból alakult műhely, ahol a dramatikus elemek változatos formában vannak jelen, így nem csupán hagyományos értelemben vett színjátszó csoportról van szó, mivel nem hagyományosnak mondható előadásoknak lehetünk tanúi.
Cigánd gazdag múlttal rendelkező település, ahol mélyen gyökereznek a hagyományok. A város és intézményei folyamatosan életben tartják a múltat, s a megteremtett értékeket innovatív módon és széleskörűen tovább örökítik a jövő nemzedékei számára.[23]
Jegyzetek
[1] Hajdú Imre: Cigánd története 1289–1972. Cigánd Nagyközség Önkormányzata, 1997.
[2] Klaniczay Tibor: Gondolatok a nemzeti hagyományról. In: Uő: Hagyományok ébresztése. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest. 1976. 7–39. o.
[3] Kútvölgyi Mihály – Viga Gyula: Kincses Bodrogköz. Pillangó Kiadó, Monor, 2015.
[4] Kántor Mihály: Bodrogközi len- és kendermunkák, szőttesek. Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 20-22. kötet, Sárospatak, 1961. Reprint: A Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány, Cigánd, 2002.
[5] Katona Edit: Az eltűnt és újra felfedezett népviselet. Az öltözködés alakulása Cigándon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. In: Viga Gyula (szerk.): Fejezetek Cigánd néprajzából. Cigánd Város Önkormányzata, 2014. 133–170. o.
[6] Vö.: Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete 1946–1948, Planétás Kiadó, Budapest, 1999.
[7] Darmos István: „Szeretnek mulatni a cigándi népek”. Táncélet a 20. században. In: Viga Gyula (szerk.): Fejezetek Cigánd néprajzából, i. m. 171–193. o.
[8] Abkarovits Endre: The Revival of Traditional Music and Dance in Ireland and Hungary = Eger Journal of English Studies. V. 2005. 145–171. o. = http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/3806/1/145-171_Abkarovits.pdf (utolsó megtekintés: 2023. július 31.)
[9] Darmos István, i. m.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Darmos István, i. m.; Nagy István: Gyermektáncközelben. A cigándi gyermektáncegyüttes négy évtizedes krónikája. Magánkiadás, Cigánd, 2006.
[13] Nagy István, i. m. Lásd még: Vörös Nóra: A koreográfus. Interjú Román Sándorral = Zempléni Múzsa, XIV. évf. 1. szám, 2014. tavasz, 42–46. o.
[14] Abkarovits Endre, i. m. Lásd még: Sándor Ildikó (szerk.): A betonon is kinő a fű. Tanulmányok a táncházmozgalomról. Hagyományok Háza, Budapest, 2006.
[15] F. Tóth Balázs: A cigándi Falumúzeum. In: Nagy István (szerk.): Cigánd öröksége. Nagyközségi Önkormányzat, Cigánd. 2004. 205–223. o.
[16] Sőregi-ház: néprajz az Y és a Z generáció számára. Magyar Múzeum Egyesület Online Magazinja. 2016. május 21. = http://archiv.magyarmuzeumok.hu/latogato/3297_soregi-haz_neprajz_az_y_es_a_z_generacio_szamara (utolsó megtekintés: 2023. július 31.)
[17] http://www.muzeumporta.hu (utolsó megtekintés: 2023. július 31.)
[18] Nagy Józsefné (szerk.): Bodrogközi ételek. A Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány, Cigánd, 2021.
[19] Uo.
[20] http://www.hungarikum.hu (utolsó megtekintés: 2023. július 31.)
[21] A Cigándi Tündérkert Óvoda és Bölcsőde Pedagógiai Programja, Cigánd, 2017.
[22] Pedagógiai Program. Kántor Mihály Általános Iskola, valamint a Révleányvári Tagintézménye és Zemplénagárdi és Tiszacsermelyi Telephelye, Cigánd, 2020.
[23] Az utóbbi években megjelent további történeti-néprajzi kiadványok: Fejős Zoltán: „Mert abban az időben lehetett vándorolni” A cigándi amerikások emlékezete. Cigánd Város Önkormányzata, 2017; Viga Gyula (szerk.): Újabb tanulmányok Cigánd múltjából. Cigánd Város Önkormányzata, 2019; Viga Gyula: Változások és változatok. Újabb néprajzi tanulmányok a Bodrogközből. Cigánd Város Önkormányzata, 2022.