Teltház
Konti Balázsnak
Akkor kezdjük. És elfordul, a tömeg felé, a korlátra
könyököl, támaszkodik inkább, már nem látom,
sétálok el, a tömeg mögé, hogy aki nem hallja,
a sor végén állók, azoknak én mondjam el, már
kezdi is, köszön, napszaknak megfelelően, és
tényleg, délután van, lepődök meg.
A türelmüket,
kapom el a végét, most fejezi be. Jól
van, kb. csak 40, a múlt héten volt több is,
még nem látom, de ő is vonja a vállát,
én beletaposok még egy vasnehéz percet
a rakpart lépcsői fölé húzott járórácsba,
és szemmagasságba bukik a Gellért-hegy
mögül a nap, ez a tompa tavaszi fény,
valami rossz lámpa szórt fénye akár, raknál
engem dobozokba, vinnél engem inkább konténerekben
tengerentúlra, dalolom már, nem tetten
érnek a lépteim, fölöltözni és üvöltözni
ma valahogy egyet jelent, roskadok a térbe,
így munkálnak, ha valahogy, ki az évek,
egy frissen mázolt korlát így nem érzi
magát új határnak, mint a bakelit tűje
akadok a napszemüvegbe, és pattogok,
ha valami, hát ez a mondat ragyog,
amit épp kigondolok, amit mondani már
nem fogok, múlik csak a távolság, nem
telik, csak legyintéssel tudatom velük
inkább, hogy kiheverik, ha még egy
órát várni kell.
Bővítés
Egy későn kiadott parancs visszhangzik:
a felettes utólagos rábólintása. Előtte
bezzeg a szája sem rezzent, és utána sem bólogat.
Amolyan vödrökben kikevert cinkosság ez. Már több
réteg festék lerakódott. Mikor hordták őket,
senki sem gondolta a cipekedők árnyékáról, hogy azok
meszes vödrök súlyai alatt roskadoznak.
Akik táblákat fordítanak meg, gyanús emberek. Akik
városokat hordanak el, azok parancsot teljesítenek.
Sejteni inkább lehet az átutazást, mint megélni. Az
átutazó egyszer csak észreveszi, hogy a fizikai akadályok
eltűnnek, és a hangját keresi. Eszmélkedik, tűnődik: sejt.
A robaj, amit magával hozott, nem kíséri tovább. Elhagyni,
gondolhatja, nemesebben is lehet valami sajátot.
Gyerekkorunkban érdemes puszta szemmel bámulni, ahogy hegesztenek.
Nem csak az illesztési pontok mozgáskultúráját lehet így közelről megfigyelni,
hogy a munkásnak szüksége van a könyökére, hogy valami merevet állítson elő,
hanem, ahogy hűl a merev, kalapácsával finoman leveri az izzófémek feleslegét, majd
a megmaradt pálcát zsebre vágja, és a generátort kihúzza, akkor lehet érezni,
hogy a hátunk mögül egy szigorú felnőtt hangja ugyanúgy oszlik, ahogy az izzófém
jellegzetes szaga.
Ne nézz bele, visszhangzik fémesen.