Fodor Barbara versei

Szerző, lapszám:

Fizika

 

Olyan rég láttalak utoljára,

arcod vonásai

lassan elpárolognak emlékezetemből.

A folyadékok már forráspont alatti

hőmérsékleten is légneművé válnak,

így gőz lepi el agyamat,

de még évek múltán is érzem

ajkaid érintését a nyakamon,

akár egy-egy sebtapaszt

a vágytól égő bőrfelületemen.

 

 

 

Kitárulkozás

 

Semmi sem olyan kiszolgáltatott állapot,

mint festeni vagy rajzolni egy képet,

írni egy verset.

Közszemlére tenni egy darabot magadból olyan,

mint amikor álmában az ember

pucéran áll az őt vizslató tömeg előtt,

nem takargathatja többé

a hegeket a testén,

vagy a májfoltot a combja oldalán,

a gerince oldalirányú ívét.

Tetszett a bejegyzésünk?

Megosztás itt: Facebook
Megosztás itt: Twitter
Megosztás itt: LinkedIn
Megosztás itt: Pinterest