Nem mozdul
Hazavárják, de nem mehet, kit maradásra kényszerítenek
kicsinyes kifogásai, elfordítja tekintetét, tétovaságban ragad,
mint viaszban óvatlan bogarak, ezért megadóan elképzeli,
ahogy megsárgulnak a kertvégi barackfák fodrozódó levelei,
ahogy évente egyre fogyatkozó terméseit érintetlenül találja
a rothadás, ahogy a törzseket körülölelő lucerna alárogy saját
súlyánál, mert aki nem mehet, hazavárják a megfáradt kezek,
hogy kapkodva leszedje eltékozolt nyarak túlérett gyümölcseit,
hogy még a kényszerű meghajlás előtt levágja és begyűjtse
a takarmányt, hogy megetesse bűntudatóljai felfordulásig
visító jószágait, hogy megpihenjen kihűlt naplementék
nektárillatú lugasaiban, míg vacsorával várják nehezülő
tagjai a törődésnek, a nyárikonyha félhomálya, de nincs
érkezése, csak fonnyad egyre, szikkadt földben a mályva.
Altatni a kételyeket
Kávéscsészékben hűlnek ki
az éjszakák, hűtőmotorok
zúgnak, szúk percegve
rágják az ajtófélfát,
lámpaburákhoz csapódnak
lepkék, hangtalan verdesnek
szárnyaik, vibrálnak, kiégnek
izzók, a rozsdásodó csöveket
szétfeszíti a nyomás, a vakolatot
málló foltok, rőköny tarkítják,
a falióra kimért kattogása
jelzi, az idő, szemek körül mély-
ülő szarkaláb, végleg eltorzul,
már nem lehet más, hajszál-
vékony repedés, ereszkedő
héjak, nehezülő redőnyök
záródó rései közé
szorult várakozás.
Elküldetlen lap a családnak
Az asztal közepén
repedt váza. Ahogy
víz ürül ki végül
teljesen a levelekből.
A virágfejek ernyedten
lekókadnak. A biztos
tartás meginog, az ívek
vonásai elengedik
törékeny méltóságukat.
Hervadnak a szárak,
sárgulásig aszalódnak.