old
nem tudom mettől meddig tart
az este, már nem járnak ki ehhez
a tóhoz, mert csak a víz
többletjelentésivel foglalkoztak
mind. pontosabban, nem a víz,
hanem a tóság jelentéseivel,
hogy körülötte padok, fák,
túlságosan alkalmas az időtöltésre.
hallottam, hogy rólam kérdeztek,
ezért odébb mentem, hogy ne halljam
mivel térsz ki a válasz elől,
mivel kerülöd meg a kérdést, úgy, mint
engem éjszakánként, amikor kimászkálsz,
mintha felfáztál volna és rendszeresen
ki kéne pisilned magadból egy részt
az éjszakából, szóval odébb mentem,
csendesen, de elég feltűnően ahhoz,
hogy észrevedd.
fürdés után soha nem törölköztél meg
teljesen, apró foltok jelezték a pólódon,
hol válsz vele eggyé. külön tartóba
raktad a fogkefédet. ma te alszol kívül.
színtávlat
feltűnő, furcsa tárgyakkal
pakoltad tele a szobádat,
hogy mindenki ugyanolyannak
lássa, mint te. mintha
a jelbeszédünk is egy
kihalófélben lévő nyelv lenne,
az ábrázolt tárgyiasságok
rendjébe tartozom én is.
ekkorra már nem csuktad be
az ajtót, ha pisiltél. idegesen
tépted a vécépapírt, mintha
egy nem annyira fontos szóról
tépnéd le a viszonyragot.
habfürdőt raktam a kádba,
hogy ne kelljen látnom magam.
te a cápák szaporodását nézted
közben a tévében. elképzeltem,
hogy a hab alatt halak áznak át
a bőrömön, a körvonalaim lazulnak.
Abban a házban
Úgy mentél át a zebrán,
hogy csak a fehér csíkokra léptél.
Egyszer belelógott a lábad a
feketébe, de nem szóltam.
Azt mondtad, a rövid utcákat
szereted, mert azok biztonságosak.
Az épület maga jelöli ki a tárgyi
valóságot.
Abban a házban öltek, két emelet
között, a lépcsőfordulóban.
Azon a félemeleten még
a szellemek is lifttel közlekednek.