Majdnem kész
1.
Minden óra más
időt mutat. Nem baj –
amit mondani
akarok, rég elmúlt
már. Csak a mutatók
kattanásai jelzik
a csöndet,
túl hangos
a fény –
2.
A holnap
összepakolva,
táskákba rendezve.
Saját nevem
ismételve
ülök az ágy szélén,
a következő
születésre
várva –
3.
Egyre tisztábban
látom,
de a hangja tompa,
mintha egy fal mögül
beszélne. Nem
értem, amit
mond.
Valami esik
odakinn –
Rácsos ablakok
Az ajkaim
már közel vannak
a harsonához, mondja
az angyal,
aki mellettem ül.
Szemei rácsos
ablakok.
Nem merek
mögéjük nézni.
Hallgatunk.
Csöndben
csomósodni kezd
fölöttünk
a fény.
Nem az én esőm
A széteső csöndben
áll. Nevet.
Százas égő
vakít:
tudom,
még a versnek
sincs igaza,
meztelenek
vagyunk, akár
a falak
körülöttünk –
odakinn esik.
Nem az én
esőm.