A Pagony Kiadó Abszolút Töri sorozatában olyan lendületes és könnyen olvasható könyvek szerepelnek, amelyek a mai kamaszok nyelvén jelenítik meg a magyar történelem meghatározó eseményeit. Ehhez csatlakozik Mészöly Ágnes Színház a félhold árnyékában című regénye, amely a 16–17. századi Magyarország időszakát és a kor hangulatát átadva, illetve a történelem jelentős alakjait megszólaltatva igyekszik a fiatalokhoz közelebb hozni a régmúlt világát.
Mészöly Ágnes A királyné violája című regényével került be először az Abszolút Töri sorozat szerzői közé, s Mátyás király udvarába repítette el olvasóit. A már ismert kerettörténetet megtartva – miszerint a Vitéz János Nyolcosztályos Gimnázium diákjai időutazáson vesznek részt az intézmény területén található portál segítségével –, illetve a korábban megismert szereplőket játékba léptetve kalauzolja a befogadókat a három részre szakadt Magyarország korszakába. Betti és Kende szilveszter napján úgy döntenek, hogy visszatérnek Mátyás udvarába – ahol már korábban is megfordultak –, viszont Krisztin, az iskola TikTokkere titokban utánuk oson és ügyetlenkedésével egy másik korba rántja a többieket. Az események nem várt fordulatot vesznek, így a kamaszok 1651-ben találják magukat, a reformáció időszakában, a törökök által megszállt Budán.
Az olvasók a fordulatos kalandregény révén, szinte észrevétlenül kerülhetnek közelebb a kor hangulatához és jelentős alakjaihoz. Az író nagyszerű érzékkel és részletgazdagsággal ábrázolja a 17. századi Magyarországot, ahol a török hódoltság, a Habsburgok uralma és az Erdélyi Fejedelemség három különböző világot alkot. Megjeleníti a törökök pusztításait, fosztogatásait, akik elől a fiataloknak többször menekülniük kell: „igazából nem volt biztonságos semmi: a törökök számíthattak rá, hogy a gyanútlan áldozatok besétálnak a csapdájukba, azaz a völgybe, és még néhányan lesben álltak: sziklák, fatörzsek mögül próbált leszedni minket egy íjász, két gyalogos pedig karddal támadott”. (292. o.) Emellett a Habsburgok erőszakos cselekedetei is megmutatkoznak: svéd követeknek hiszik a diákokat és Bécs városába akarják elhurcolni őket. A kiutat István vitéz és emberei jelentik az idegeneknek, akiket Lorántffy Zsuzsanna udvarába visznek.
A regény központi egységeiben a korabeli Sárospatak mutatkozik meg, amely biztonságot nyújt az időutazó kamaszok számára: kollégiuma nagy jelentőségű helyszín a reformáció idejében, amelynek oktatási és vallási szempontból meghatározó újításokat köszönhetünk. A város akkori állapotát, illetve a lakók szokásait a részletes környezetrajz által ismerhetik meg az olvasók: „Léva várán kívül nem láttunk olyan erődítményt útközben, ami ennyire egyben lett volna (Budát és Füleket ugye nem láttuk, a többi meg eléggé le volt pusztulva), és itt még a vár körüli, nem is olyan kicsi városon is látszott a jólét, a virágzás és a gazdagság.” (109. o.) A szerzői utószóból kiderül, hogy az író különféle szakemberek és a helyi múzeumok által megőrzött emlékek segítségével igyekezett minél pontosabban rekonstruálni a korabeli Sárospatak világát. A történet központi helyszínéül a Sárospataki Kollégium és Lorántffy Zsuzsanna udvara szolgál, ahol a szereplők nemcsak a kor szokásait és életmódját ismerhetik meg, hanem részt is vesznek az akkori események alakulásában. Többek között szerepet kapnak Rákóczi György esküvőjének előkészületeiben, ahol segítik Pfalzi Mária Henriettát a vendégekkel való kommunikációban, illetve Kende cselének köszönhetően kicsapnak a kollégiumból egy nemesi származású fiatalt, aki megkeserítette a szegényebb társadalmi osztályba tartozó diákok életét. A könyv korhűen ábrázolja a kollégiumi életet, a tanulók mindennapjait, a tantárgyakat és a taneszközöket, illetve azokat a különbségeket, amelyek a diákok eltérő származásából adódtak.
A regény egyik erőssége, hogy a jelentős történelmi személyeket nem csupán statikus, tankönyvi figurákként jeleníti meg, hanem élő, lélegző karakterekként, akiknek döntései és érzelmei befolyásolják a cselekmény alakulását. Lorántffy Zsuzsanna alakja különösen fontos szerepet játszik a regényben, mint a korabeli magyar történelem egyik kiemelkedő női alakja. Az udvarában zajló események jól példázzák a nők szerepét és befolyását ebben a zűrzavaros korszakban. A szöveg kiemeli Lorántffy Zsuzsanna jóságát, keresztyéni cselekedeteit és tudását: említést tesz a Mózes és a próféták című munkájáról, bemutatja, hogy jó szívvel befogadja az idegeneket udvarába, anyaként ápolja a beteg Krisztint, illetve azt is, hogy a fiai házasságaival miként igyekszik biztosítani politikai helyzetét. Kende a kollégiumi élet megismerése után így nyilatkozik az öreg fejedelemasszonyról: „Már az előző nap is jó fejnek tartottam Lorántffy Zsuzsannát, de ettől még szimpatikusabb lett. Mármint nem attól, hogy meg kell húznunk magunkat, hanem hogy csóró parasztgyerekeknek is lehetőséget ad a tanulásra.” (165. o.) A regény megjeleníti a híres Comeniust, akit a modern oktatási elvek megalapozójának neveznek. A tudós nagyságát bizonyítja, hogy nagy hatást gyakorolt az oktatás módszereire és elveire, amelyek ma is érvényesek: jelentőségét, a kollégiumban élő kultuszát a szöveg is érzékelteti.
A három részre szakadt Magyarországon átutazva a szereplők nem csupán történelmi ismeretekre tesznek szert, hanem saját identitásukról, bátorságukról és felelősségvállalásukról is fontos tanulságokat vonnak le. A szöveg egyéni és társadalmi szempontból lényeges kérdéseket vet fel: ilyen például a terhelt szülő-gyerek kapcsolat, az árvaság, a betegség vagy a közösségi média által okozott függőség témája. Az író remekül játszik az ismert és az ismeretlen kettősségével, hiszen a főszereplőknek a múltjukról való tudásuk segítségével kell megoldaniuk az eléjük gördülő akadályokat.
Mészöly Ágnes Színház a félhold árnyékában című regényének könnyed nyelvezete vonzóvá teszi a történetet a fiatalok számára, ugyanakkor az irodalmi igényesség sem szenved csorbát. A szerző képes arra, hogy a történelmi hátteret érdekfeszítő módon szője bele a cselekménybe, anélkül, hogy az didaktikussá vagy túlzottan tanító jellegűvé válna. A történet nem csupán a fiatal olvasók számára lehet izgalmas kaland, hanem minden olyan érdeklődőnek, akik szívesen barangolnának a történelem rejtélyes világában. A regény izgalmas időutazás a három részre szakadt Magyarország időszakába, emellett egy érzelmileg is gazdag kaland, amely rávilágít a múlttal való szembenézés fontosságára és arra, hogy a történelem nemcsak a régmúlt embereinek élete, hanem mindannyiunk közös öröksége.
(Mészöly Ágnes: Színház a félhold árnyékában. Pagony Kiadó, Budapest, 2024. 392 o. ISBN 978-963-587-664-8)