Bereczki András történész, az ELTE Finnugor Tanszéke tanszékvezetőjének legutóbbi könyve 2024 végén látott napvilágot. A cím a szakmabelieknek önmagánál kicsit többet árul el: emlékeztet Csekey Istvánnak 1928-ban megjelent tanulmánykötetére, amelynek Északi írások volt a címe.
Bereczki András munkája hiánypótló: egy idehaza szinte teljesen elfeledett jogászprofesszor munkásságát, annak legalábbis egy jelentékeny szeletét tárja fel észt-finn tárgyú írásainak tükrében, olyan tudósét, akit velünk ellentétben az észtek mindmáig számon tartanak. A nem nyelvész finnugristák, azt hiszem, valamennyien azzal foglalkozunk az utóbbi évtizedekben, hogy fehér foltokat tüntetünk el, felkiáltójeleket teszünk olyan témák és életművek elé, amelyekről sem a mai művelt közönség, de ugyanígy a politika és a véleményformálók sem tudnak már, nem kerül a látókörükbe, holott bőséges tanulságokkal szolgálnak, adott esetben követhető mintát mutatnak fel, a jelen esetben pedig ezen túl segíthetnének eligazodni napjaink konfliktusokkal bőven terhelt észt-finn külkapcsolataiban, mert megvilágítják azok történelmi hátterét, mozgató okait.
A számos nyelvet beszélő, európai műveltségű, nyugat-európai egyetemeket járt jogtudós pályája a Kecskeméti Református Jogakadémián indult, innen hívta meg 1923-ban a Tartui Egyetem az Észt Közjogi Tanszék élére. Az 1919-ben észtté vált, tekintélyes múltú intézmény (a korábbi nevén Dorpati Egyetem, Academia Gustaviana, 1632) neves külföldi oktatógárdával kívánta feltölteni megüresedett katedráit. [1924–26 között egy másik honfitársunk, Haltenberger Mihály földrajztudós is a Tartui Egyetem vendégtanáraként működött, őt a balti oceanográfiai kutatások megteremtőjeként emlegetik.] Csekey 1931-ben tért vissza innen Magyarországra. Szakmai munkája mellett Klebelsberg koncepcióját megvalósítva, megszervezte a Tartui Magyar Tudományos Intézetet – utóbb az Egyetem kebelében –, és hungarológiai kiadványsorozatot indított Bibliotheca Hungarico-Estica Instituti Litterarum Hungarici Dorpatensis néven. (Ennek felélesztése és a magyar szakos képzés megújítása kezdődött meg Észtország második függetlenné válása után Pomozi Péter, első magyar lektorunk tevékenységével.)
Csekey professzor életének további állomáshelyei Szeged, a visszacsatolásokkal néhány évig Kolozsvárt a Magyar Közjogi Tanszék élén találjuk, rövid időre ismét Szeged, az Alkotmányjogi Tanszék következett, végül pályája a Pécsi Tudományegyetemen zárult. Jelentős szaktudományi műveinek sora, amint megtudjuk, sok más mellett ő találta meg és publikálta a Pragmatica Sanctio eredeti kéziratát. Emellett figyelemre méltó publicisztikai tevékenységet folytatott, számos hazai és külföldi lapban publikált rendszeresen. Csekeyt a magyar és az európai sorskérdések foglalkoztatták, mindvégig közép-európai szemmel látta és láttatta korának eseményeit. Észtországban, utóbb Finnországban felfigyelt az idehaza is követendő jó példákra, tudott tanulni a kicsiktől is, le tudta tenni régi turanista szemléletét, magyarországi beidegződéseit. Éleslátását mutatja, miképpen ítélte meg a két kisállam Kelet-Nyugat közé ékelt geopolitikai helyzetét, a bolsevizmus és a nácizmus egyaránt leselkedő és egyformán súlyos veszélyét. Mindvégig európai kontextusban vizsgálódott, ugyanakkor folyamatosan kereste a párhuzamokat, a magyar közjogi viszonyokkal való összehasonlítást.
Bereczki András kiemelkedő érdeme a korábban ismeretlen források sokaságának felkutatása, feltárása, elemzése. A szerző kerüli a professzor személyének idealizálását, ugyanakkor folyamatosan azt érzékelteti az olvasóval, hogy Csekey nézeteit a maga korának viszonyai között kell értékelnünk, nem 21. századi meggyőződésünket, elvárásainkat visszavetíteni az 1920–1940-es évekre.
Manapság szinte kötelező kutatási témák elkezdésekor előzetes hipotéziseket felállítani. Számomra sokkal szimpatikusabb, amit itt látok: a források előkerülése, a vizsgálható anyag bővülése szabott irányt a kutatásnak, a kötet megírásának, hiszen az elején egyáltalán nem látszott, mi minden fog előkerülni. Olyannyira nem, hogy – amint az előszóból megtudjuk – az ilyen részletességű finn kitekintés nem is szerepelt az eredeti tervekben.
Csekey igen termékeny szerző: csak az ő írásait felvonultató szakirodalom több mint hat oldal. Tudományos munkáiban tárgyilagos, publicisztikájában ugyanakkor rendre markánsan állást foglal. Érdemes ezekből a forrásmunkákból kiemelni, címeket felsorolni, hogy lássuk sokrétű érdeklődését (a pontos bibliográfiai adatokat a könyvből kikereshetjük). A Baltikum és a szovjet; A dorpati egytem; A dorpati magyar tudományos intézet; A finn alkotmány és jogi élet; A finn és észt jogrendszer; A finnugor népek kultúrtörekvései; A Kalevala jubileumi kiadása; A lapuamozgalom Finnországban; A magyar alkotmány és a külföld; A magyar irodalom Észtországban; A magyar nemzetfogalom; A magyarság első nagy találkozója rokonaival háromezer év után; A német vezéri állam; A nemzetiségi érzület büntetőjogi védelme; A százéves „Szózat” és hatása külföldön; A vilnai Báthory István-egyetem ünnepén [lásd Báthory téka!]; Az észt köztársaság alkotmánya és a Baltikum világpolitikai helyzete; Az észtországi kommunista puccskísérlet; Észt-magyar történelmi és kultúrkapcsolatok; Finnország sorsdöntő órái; „Kaikki takaisin ja vähän lisää!”[„Mindent vissza és még egy kicsit többet is!” – miként megtudjuk, a hazai „Nem, nem, soha!” finn megfelelőjeként]; „Rokonnépek napja” az észt iskolákban és így tovább.
A kötet világos szerkezetű: egyrészt kronológiai sorrendben tárgyalja Csekey észt történelmi-jogfejlődési tárgyú írásait, másrészt tematikus csoportokba rendez. Ilyenek a kül- és szomszédságpolitika, az orosz-szovjet reláció, a liberális észt demokrácia, a közigazgatás, a gazdasági élet, a hadügy, az iskolaügy, az egyházak kérdésköre, a tekintélyelvű kormányzás megjelenése. Ahol az eredeti anyag hiányos, átugrik eseményeket, adatokat, melyek a korabeli olvasók előtt nem, de a maiak számára már ismeretlenek, ott Bereczki András pótol, kiegészít, árnyal, magyaráz. Mivel a finnekkel Csekey később ismerkedett meg, történelmüket kevésbé ismerte, így főként a finn jogrendszerről, az ország korabeli belpolitikai kihívásairól, a kiemelten fontos Lapua-mozgalomról, a második világháborús helyzetéről írt elemzésekkel találkozhatunk. Ugyanilyen fontosak a néprokonsági mozgalmat vagy kulturális témákat, a Kalevala önmagán túlmutató művelődéstörténeti jelentőségét bemutató tanulmányok.
A kötet záró fejezeteibe a Harmadik Birodalommal, a faj- és nemzetfogalommal, a magyar alkotmánnyal foglalkozó Csekey-művek elemzései kerültek. A szerző érthető okokból Csekey jogtudósi munkásságának értékelését a jogtörténészekre bízza, akik így feladatot is kapnak az elfeledett életművel kapcsolatban. A könyv mindazonáltal a szakma érdeklődésén túl számot tarthat a szélesebb olvasóközönség figyelmére is, hiszen alapossága mellett közérthető, olvasmányos stílusa valamennyiünk számára könnyen forgathatóvá teszi.
(Bereczki András: Északi példák. Csekey István írásai az észt és a finn történelemről. Collegium Fenno-Ugricum – Tokaj-Hegyalja Egyetem, Badacsony – Budapest – Sárospatak, 2024. 182 o. ISBN 978-615-5589-38-6. Báthory téka. Főszerkesztő: Pusztay János. Hungaro-Baltica 3. ISSN 3057-8965)