Egészet megvilágító részletek
Bónis Ferenc tanulmánykötete
Miként a szerzői előszóból kiderül, ez a könyv – miként ő nevezi: „munka” – „köszönet és viszonzásféle a Részletek az egészhez című kötetért”, amellyel 80. születésnapja alkalmából köszöntötték őt hazai és külhoni zenetörténet-kutatók. (A könyvet lapunk 2013. 4. számában ismertettük – a szerk.) Frappáns fordulattal megjegyzi: e kötetben is „az Egészet megvilágító részletekkel találkozik az olvasó”.
Bónis Ferenc azon zenetörténészek közé tartozik, akik szakterületüket tudománynak tekintik – márpedig, ellentétben a művészettel, a tudományos eredmények nem megfellebbezhetetlenek, újabb kutatások eredményeképp szinte törvényszerűen módosulhatnak. Egykori tanárai, mesterei példáját követve, ő is híve annak a gyakorlatnak, hogy átdolgozással, bővítéssel a legújabb eredményeket is beledolgozza korábbi munkáiba, így tehát munkásságában a mindenkori legújabb publikáció(ka)t kell a legmegbízhatóbb forrásanyagnak tekintenünk (ezt a mentalitást figyelhetjük meg az Így láttuk Kodályt kötet mind több emlékezést közzétevő újabb kiadásai esetében is). Az új könyvbe kiválasztott húsz, különböző műfajú írás között mindössze egy van, amelynek ez az első megjelenése (Menekülés a természethez: Cantata profana), a többiek folyóiratbeli vagy kötetbeli ős-verzió(k)ból kerültek ide, némelyikük idegen nyelven is napvilágot látott már. Feltehetően fontos szempont volt a kiválasztás során, hogy azok az írások kapjanak új megjelenési lehetőséget, amelyek a korábbi közlés(ek)hez képest új adatokat-információkat tartalmaznak.
A műfaji sokszínűség eleve adódik abból, hogy eredetileg milyen alkalomból készültek a tanulmányok, illetve, hogy milyen kutatói-közreadói szempont hívta őket életre. Berlioz Rákóczi indulójának autográfja ugyancsak a Balassi Kiadónak köszönhetően jelent meg fakszimile-kiadásban, ennek utószava lett a kötet „nyitánya”, ezt két bicentenáriumi közlemény követi: Liszt születésének 200. évfordulójára készült a Liszt Ferenc és a Rákóczi-dallamok, Erkelére pedig az Erkel Ferenc kétszázadik születésnapjára. Tematikusan folytatódik a válogatás (Verbunkos-problémák Mozarttól Kodályig, valamint Erkel, Mosonyi és Liszt egy bécsi művészeti lap hasábjain). A 20. századi témakörhöz az átmenetet az Erkel alakja Kodály írásaiban adja. Hanglemez-kísérőtanulmányokból lett összefüggő írás A Kossuth szimfónia és stiláris tartománya, majd ismét jubileumi írás következik: Dohnányi: Életrajzi vázlatok halálának ötvenedik évfordulójára. A Bartók- és Kodály-művekkel foglalkozó előadások-tanulmányok mellett kuriózumokra is bukkanunk – harmadszorra, fokozatosan bővítve érte el közölt alakját a Tanúságtétel Bartók és Kodály korából: Radnai Miklós zeneszerző naplójegyzetei, s az előadás korlátozott időtartamából kényszerűen adódó rövidített verziónak folyóiratbeli teljes megjelenése került először kötetbe az Amerikai délibáb. Kodály Zoltán és tanítványa, Balogh Ernő esetében. Előadás kínált lehetőséget A ’Százéves terv’ történetéhez: Szőnyi Erzsébet és Kodály Zoltán levelezése anyagának összeállítására, s folyóiratbeli közlést követően ez kötetben most jelent meg először, csakúgy, mint Molnár Antal keserű önéletrajza.
Már e vázlatos áttekintésből is kiderül: korántsem a címben feltüntetett tematikára korlátozódik a tartalom; portrék villannak fel, nem is csupán pillanatképek formájában! Nem érdektelen a Kodály Zoltán és Móricz Zsigmond című, a munkakapcsolatukat gazdagon illusztráló, forrásértékű dokumentáció. Történelem, társadalom körvonalazódik, amelyben korszakos jelentőségű mesterek, művészek éltek-alkottak.
A kötet, az olvasó szempontjából, válogatás Bónis Ferenc munkáiból. Válogatás olyan meggondolásból is, hogy ki-ki kedvére határozhatja meg, milyen sorrendben olvassa el őket, tematikus csoportosításban, ismerttől az ismeretlen felé, vagy épp ellenkező irányban haladva. Talán épp ezzel az olvasói szabadsággal számolva hagyta meg az egyes írásokhoz tartozó jegyzetanyagot olyankor is a szerző, amikor a könyvben ezáltal többlet-információt nem adó ismétlések keletkeztek. S az eredeti írások integritásának megőrzése késztethette arra is, hogy a különböző írásokban ismétlődő mozaikként megjelenő (az adott szöveg-kontextusba szervesen beletartozó) rövid szövegrészleteken nem módosított. Az ilyesfajta ismétlődések csak a kötet figyelmes végigolvasásakor tűnnek fel.
Potenciális olvasók lehetnek azok is, akik nem tudnak kottát olvasni, mivel a kottapéldáknak a szakmai közönség számára kínált többletét puszta illusztrációnak tekintve is eljut hozzájuk a szerző közlendője. A kiadvány dicséretére legyen mondva, nemcsak a kottagrafika (Pálóczy Krisztina munkája) igényes, hanem a ténylegesen elsősorban illusztrációként közölt, többnyire autográf mellékletek is jól olvashatóak.
Bónis Ferenc írásainak letagadhatatlanul sajátos jelleget ad, hogy a szerző „közönségben gondolkodik” – sok évtizedes rádiós munkája során kimunkálta az első hallásra megérthető stílust – s ez érződik az első olvasásra érthető írásbeli megfogalmazásban is. És ahhoz is hozzászoktatta a rádiós gyakorlat, hogy számoljon az érdeklődők „figyelmi grafikonjával” – tagoltan adagolja az információkat és a tudnivalókat, esetenként hangulati oldásokat is engedélyezve. És időnként elegáns oldalvágásokat engedélyez magának; „ahány állítás, annyi tévedés” – ezzel a fordulattal egyszerre minősít műjegyzék-kommentárokat, s biztosítja, hogy olvasója újult erővel kövesse mondandóját. És képes szellemes fordulatba csomagolni a komoly-megszívlelendő értékelését.
A kiadvány – mint Bónis Ferenc munkái általában, szerzői, szerkesztői és közreadói minőségben egyaránt – kivitelezése igényes. Kár, hogy ez a színvonal a névmutatóra nem terjedt ki.
(Bónis Ferenc: Rákóczi-induló, Kossuth-szimfónia, Székely fonó. Húsz írás a magyar zenéről. Balassi Kiadó, Budapest, 2015. 328 o. ISBN: 978-963-506-960-6)