Aki közösségi oldal felhasználó, biztosan követ néhány utazó influenszert. Olyan tartalomgyártókat, akik az általuk bejárt helyekről fotós, videós összefoglalókat, útleírásokat tesznek közzé. Vannak „hivatásos” utazók, ők támogatók által keresik fel a bemutatott helyeket és ajánlják célpontként. Mások a munkájuk miatt járják a világot és mintegy mellékesen készítenek beszámolókat. Megismertetik a vágyott ország vagy turisztikai célpont előnyeit és hátrányait, hasznos tanácsokkal látják el követőiket. Saját kora utazó bloggerének tekinthetjük Robert Townsont, akinek a 18. század végi Magyarországot bemutató kötete számos praktikus észrevételt tartalmaz, miközben több mint „ars apodemica”, vagyis útleírás. Az angol botanikus 1797-ben Londonban jelentetett meg könyvet Travels in Hungary with a short account of Vienna in the year 1793 címmel. Ez a tudományos ismeretterjesztő mű az egyik legsikeresebb írása, később sok magyarországi tudományos értekezés alapját képezte.
Townson 1793-ban fél évet töltött Magyarországon. Bécsből indult és bejárta a Dunántúl északi részét, Budát és környékét, a Mátra vidékét, majd átutazott a Hortobágyon, s Debrecenen keresztül eljutott Nagyváradig. Visszaútján a Tokaji-hegységben tett kirándulásokat, majd a wieliczkai sóbányákhoz tett kitérője után ellátogatott a felvidéki bányavárosokba, végül Pozsonyon át érkezett vissza az osztrák fővárosba. Ma polihisztornak neveznénk őt, a saját korában kőzetleírásokkal és mineralógiai megfigyelésekkel foglalkozó természettudósnak tartották. A Tátra-kutatás alapját készítette elő a Lomnici-csúcs meghódításával, igaz ő maga Kárpáti Alpoknak nevezi a hegységet, de tudományos megfigyelései helytállóak voltak.
A Tokaj-Hegyalja Egyetem Speculum Kutatócsoportjának sorozatában megjelent Robert Townson Tokay, its Vineyards and Vine / Tokaj szőlőskertjei és bora című kiadvány az említett londoni, valamint a Párizsban 1798-ban és Hágában 1800-ban kiadott könyvek Tokaj-Hegyaljáról szóló fejezeteinek hasonmása. A Rózsa Péter Townson-kutató fordításában és tanulmányával megjelent kötetet a L’Harmattan kiadó és a Tokaj-Hegyalja Egyetem közösen gondozta. A sorozat valamennyi darabja arra hivatott, hogy az egyetem igazolja, érdemes a humán tudományok oldaláról is vizsgálni, hogyan vitték hírül a tájegység eredményeit a több száz éve született írásokban.
A könyv első oldalain az utazó Tokaj-hegyaljai utazásának angol szövegét olvashatjuk, majd annak magyar fordítása után a francia és a holland nyelvű kiadásét. Hazánkban Rózsa Péter, a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar Földtudományi Intézete Ásvány- és Földtani Tanszékének nyugalmazott egyetemi docense foglalkozott kiemelten az angol utazó magyarországi írásaival. A Townson által összegyűjtött természettudományos ismeretekről, az útleírás megjelenésének 200. évfordulójára, 1997. szeptember 26-án, a Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztálya és Alföldi Szervezete, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottságának Meteorológiai Szakbizottsága emlékülést tartott Debrecenben. Rózsa Péter fordítása és jegyzetei segítik megismerni a Tokaj-hegyaljai fejezetet, amely a Tokajtól Kassáig tartó néhány napot foglalja magába.
Townson 1793 júniusának utolsó napjaiban érkezett Tokajba, július 5-én járt Telkibányán, ezt követően indult Kassára. A Tokaj-Hegyalját bemutató benyomásait ezen időszak alatt szerezte, de a leírásból kitűnik, hogy alapos előzetes ismeretei voltak erről a vidékről. Az angol utazó írását a mai korban, mint az egyik első tudományos közlést érdemes ismernünk. A 18. században a Travels a magyar értelmiségnek egyfajta visszaigazolásként szolgált arra, hogy kis hazánkat méltatlanul felejtik el. Kazinczy Ferenc 1801. augusztus 27-én írott levelében említést tesz a könyv nagyszerűségéről Nagy Gábornak: „15 frt sok, de Townsonért nem sok többet találtam benne mint reménylettem”. Talán nem véletlenül keltette fel érdeklődését a mű, amelyet franciául olvashatott, hiszen az angol természettudós sátoraljaújhelyi tartózkodásának idején Kazinczy húgánál, Júliánál szállt meg, és mert annak férje, Weisz János, később Dercsényi János orvos nem volt otthon, az asszony kedves kiszolgálásáról tesz említést. Még a 19. században is több kutató hivatkozott Townson tudományos közléseire. Kitaibel Pál, a magyar botanika első meghatározó alakja is használta azokat az Adam Waldsteinnel közösen bemutatott Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae című összefoglaló munkájában.
Ki volt valójában Robert Townson? Nevezhetjük méltatlanul elfelejtett természettudósnak, aki írni, utazni és felfedezni vágyott, hogy öregbítse országa és a maga hírnevét. (Íme, újabb hasonlóság a mai influenszerekkel). 1762-ben született a yorkshire-i Richmondban, órákat vett Párizsban ásványtanból, orvoslást, kémiát, valamint természetrajzot hallgatott Skóciában. 28 évesen az Edinburghi Királyi Tudományos Társaság tagja. Kapcsolatai sok ígéretes utazás reményét adták, ám ezek nem sikerültek. Sem a Kelet-indiai Társaságnál, sem pedig a Sierra Leone Társaságnál nem sikerül pozíciót szereznie. Mégsem adta fel, Göttingenben tanulta tovább a botanikát, így jutott el 1793-ban Magyarországra. Hazatérve, 1796-ban tiszteletbeli jogi doktori címet kapott. 1807-ben kivándorolt Ausztráliába, évekig nehéz körülmények között élt. Csak 1811-ben tett szert saját birtokra, ahol a szőlőtermesztés úttörője lett. Tudományos írásai, levelezésének egy része már kiutazása előtt elvesztek, iratai és könyvtára is nyomtalanul eltűnt. Nevét ma csupán egy középiskola őrzi. Egyik legsikeresebb írása a Magyarországot bemutató könyve. Neki köszönhetően az Európában élő, botanikával foglalkozó tudósok felfigyeltek hazánk tájainak különlegességére, ami további kutatásokra ösztönözte őket.
Ma is népszerűek azok az írások, amelyeket külföldi szerzők más nemzetekről írnak. Ilyen táj- és népleírást is olvashatunk Townsonnál, amikor Tokajtól Kassáig haladva a városokat, falvakat és az azokban élőket jellemzi. Miközben tudományos munkáit, ásvány és botanikai kutatásainak helyét, pontos idejét és körülményeit leírja, gondosan lejegyzi azt is, mennyibe kerül egy pohár tokaji és miért tartja aránytalanul drágának. Még az oly sokszor emlegetett tokaji aranyról is említést tesz, olyan megvilágításban, hogy mennyire csodálja azokat a népeket, akik annyira büszkék országukra, hogy még azt is elhiszik, a rozs búzává változik földjükben. A tokaji szüret leírása biztosan előtanulmányainak köszönhetően ennyire pontos, hiszen júniusban járt ezen a vidéken, így saját szemével nem láthatta, hogyan szedik le a termést és milyenek a szüretet követő mulatságok. Sokszor tréfás, bár olykor szinte sértő jellemzései mellett a tudományos leírások valóban a botanikusoknak szólnak. A természettudományt kevésbé ismerőknek az útleírások adják az élvezetet. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a lovak helyett ökrösszekérrel közlekedő angol úr Pálháza és Telkibánya között gyalog vezeti a kocsit, és mivel az út igen kátyús, a szekér összevissza inog. Miközben méltatlankodik az útviszonyokról, elismerően szól a magyar parasztokról és megjegyzi, hogy korántsem olyan primitívek, mint ahogyan azt Ausztriában hallotta.
Tudomány és útleírás, e kettőt jól ötvözte Townson, még akkor is, ha az ő szándéka bizonyára a tudományos közlés volt. A kötetben a Tokaj-Hegyaljáról szóló huszonöt oldalnyi fordítása mellett Rózsa Péter tanulmánya pontos információkat ad a háttérről. Kiemelhetjük Townson petrográfiai (kőzettani) térképét, amely a könyv hátsó borítóján is megjelenik. Kiderül a tanulmányból, hogy az angol szerző Korabinszky János Mátyás háromnyelvű térképének módosított változatát használta, de a rajta látható körvonalak és kőzetnevek helytállók. A kötet címlapját Townson arcképe díszíti: Augustus Earle festménye.
(Robert Townson: Tokay, its Vineyards and Wine. Tokaj szőlőskertjei és bora. A Londonban 1797-ben, Párizsban 1798-ban és a Hágában 1800-ban kiadott könyvek Tokaj-Hegyalja fejezeteinek hasonmása. Rózsa Péter fordításában és tanulmányával. L’Harmattan – Tokaj-Hegyalja Egyetem, Budapest–Sárospatak, 2023. 272 o. ISBN 978-963-646-006-8. Europica varietas Tokajensis. Főszerkesztő: Monok István. Acta Universitatis Tokajensis Sárospatakini – Patrimonium culturale – Fontes VII. Sorozatszerkesztő: Molnár Dávid. ISSN 2939-5712)