Életének 85. esztendejében, 2019. július 11-én elhunyt dr. Földy Ferenc, a „Pataki Képző” nyugalmazott főiskolai tanára, egykori főigazgatója, volt országgyűlési képviselő, a Magyar Comenius Társaság elnöke.
Személyesen 1988 őszén találkoztam vele először, amikor, Dobrik István tanszékvezető megkeresésére, állásinterjúra érkeztem a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolára. Főigazgatóként kedvező benyomást gyakorolt rám, megnyugtató intézkedéseiről biztosított az általam felvetett, számomra fontos kérdésekben. Azóta sok víz folyt le a Bodrogon, s most főigazgatóként e szomorú aktualitás okán emlékezem egykori elődömre.
Földy Ferenc egy borsodi kistelepülésen, Felsőkelecsényben született, 1935-ben. Általános iskolai tanulmányait követően a sárospataki középfokú tanítóképző intézet diákjaként került első alkalommal a nagy múltú iskolába, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el. A sárospataki szellemi környezet eszméit és iránymutatásait vitte magával szülőfalujába, ahol a helyi kisiskola mindenes igazgatójaként 15 esztendőn át szervezte nem csupán az iskola, hanem a település mindennapjait, kulturális életét is: részt vállalt az új iskola építésében, harmóniumon kísérte a gyülekezet énekét, de az általános iskolai tanulmányok befejezését is szorgalmazta és segítette azoknál a szülőknél, akik ezt délutáni iskola formájában vállalták.
A továbbtanulás szükségessége és belső igénye okán Debrecenben pedagógia és pszichológia szakos diplomát szerzett, s ez megadta számára az egykori iskolájába való visszakerülés lehetőségét: 1971-ben a Pataki Képző oktatói között üdvözölhette. Egyetemi szakdolgozata a sárospataki tanítóképzés történetét dolgozta fel.[1] 1972-ben ugyanitt, vagyis a Kossuth Lajos Tudományegyetemen bölcsészdoktori címet szerzett „Programozás feladatrendszerekkel az általános iskola részben osztott alsó tagozatos osztályaiban” címmel.[2] A tudományos fokozat megszerzése segítette abban, hogy a felsőoktatási ranglétrán előrehaladjon: 1982-ig docensként, ezt követően pedig nyugdíjba vonulásáig főiskolai tanárként, vagyis főiskolai „professzorként” dolgozott. Az oktató-nevelő munka mellett vezetői feladatok is megtalálták. Három esztendőn át főigazgató-helyettes, majd nyolc évig (1982–1990) főigazgatói pozícióban vitte előre szeretett iskolája ügyeit. Ezeken túl a szakmai közösségi életben is tevékenyen részt vett: másfél évtizedig volt a Magyar Pedagógia Társaság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának elnöke (1981–1996),[3] 1981-től az Országos Választmány tagja, emellett az MTA Miskolci Területi Bizottsága Társadalomtudományi Szakbizottságának tagja. A Sárospatakon 1986-ban megalakult Magyar Comenius Társaságnak alapító tagja, titkára, 2003-tól haláláig elnöke volt. 1980-tól 1988-ig szerkesztette a Képző által kiadott Sárospataki Pedagógiai Füzeteket. Emellett 1986-tól haláláig a Magyar Comenius Társaság által megjelentetett Bibliotheca Comeniana c. kiadvány szerkesztői bizottságában való aktív közreműködés kapcsolódott nevéhez.
A felsőoktatásban megkívánt tudományos munka, publikálás terén kimagaslóan teljesített: 75. születésnapja alkalmából családja Hivatásszeretet címmel közreadta válogatott írásainak gyűjteményét, valamint addigi életművének teljes bibliográfiai összefoglalóját: a kötetben 167 tanulmány és közlemény felsorolása szerepel, szerkesztői munkája 22 bibliográfiai tétel, életrajzokkal, interjúkkal kapcsolatos írásira 14, beszédeire és előadásaira hat tétel vonatkozik.
A Képzőhöz és a Társasághoz kapcsolódó kiadványok mellett tanulmányai jelentek meg a Magyar Pszichológiai Szemlében, a Pedagógiai Szemlében, a Borsodi Szemlében, a Felsőoktatási Szemlében, a Borsodi Művelődésben, a Pedagógusképzésben, az Óvodai Nevelésben, a Módszertani Közleményekben, továbbá a Miskolci Bölcsész Egyesület tankönyveiben. S az azóta eltelt tíz esztendő során gazdag életművét tovább gyarapította – elsősorban a Társaság tevékenységéhez, valamint évfordulós rendezvények visszaemlékezéseihez kapcsolódó írásaival.
A teljesség igénye nélkül néhány munkáját kiemelem sokoldalú publikációi közül.
A sárospataki tanítóképzés történetének áttekintése és folyamatos aktualizálása egyetemi szakdolgozati munkájától kezdve egész életét végigkísérte, hisz intézményvezetői pozíciójában megkerülhetetlen volt számára a „Pataki Képző” képviselete országos rendezvényeken és országos publikációs kötetekben.
A részben összevont alsó tagozatos osztályokban való differenciálás fontosságát és szükségességét hangsúlyozta egy 1975-ben publikált tanulmányában[4] – napjaink pedagógiai törekvései is erőteljesen szorgalmazzák a differenciálást minden életkorban, minden iskolatípusban mind a tehetséggondozás, mind pedig a felzárkóztatás feladatait szem előtt tartva. Az 1975-ben megfogalmazott gondolatok tehát – akkori jelentőségükön túlmutatva – általános megállapításként épültek be a 40 évvel későbbi pedagógiába.
A Sárospatakon négy esztendőt töltő, legnagyobb hatású könyveit is Sárospatakon író, nemzetközi elismertségnek örvendő teológus és pedagógus, Johannes Amos Comenius emléke előtt tiszteleg több írásában is, pl. Comenius panszofikus iskolája Sárospatakon,[5] Comenius természetszemlélete az Orbis Pictus tükrében,[6] Egy nagy nevelőről két tételben: Comenius előtt tisztelegve,[7] vagy 415 éve született névadónk, Comenius.[8]
Pszichológusként nem csupán az óvodás és kisiskolás korosztályra vonatkozó kérdések érdekelték, de az időskorúak lelki életének sajátosságaival is foglalkozott Az idős emberek lelki életéről[9] c. írásában.
Szakmai közéleti tevékenysége mellett 1985–1990 között Sárospatak és környéke országgyűlési képviselője volt, a ma már „rendszerváltó”-nak nevezett parlamentben. 1989 tavaszán több olyan javaslattal állt elő, amelyek rövidesen megvalósultak, s jelentősen hozzájárultak a magyarság jelképrendszerének méltó módon való kezeléséhez: „államiságunk legfőbb jelképe, a Szent Korona a jelenlegi őrizeti helyéről a Nemzeti Múzeumból kerüljön át a legfőbb államhatalmi testület működési helyére, a parlament épületébe!”; „A hagyományok továbbvitele a zászló kapcsán is kifejezhető. Kívánatos lenne, hogy a nemzeti zászlóra rákerüljön az ország címere, azzal az engedménnyel, hogy a zászló használható az ország címere nélkül is.”; „Nem jelvény, mégis ezek kapcsán javaslom, iktassuk az alkotmányba Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát, illetve ünnepi alkalmakkor történő kötelező használatát is. Eddig csak a szokásjog alapján tekintettük őket nemzeti értékeinknek. A nemzeti egység kialakítása és megőrzése szempontjából mindkettőnek felbecsülhetetlen nevelő értéke van.” [10]
Szót emelt egyebek közt a Hegyközben és Bodrogközben élőket ért veszteség, az 1976-ban és 1980-ban önkényesen és megalapozatlanul felszámolt bodrogközi-hegyközi kisvasút visszaállításának ügyében,[11] de arra is volt alkalma, hogy országgyűlési képviselőként a felsőoktatás ügyét támogassa: 1990-ben szólalt fel a hajdúböszörményi és a soproni óvóképző főiskolák vezetőinek megkeresésére az intézmények önállóságának visszaállítása érdekében.[12]
Nyugdíjas évei alatt is aktívan követte egykori iskolája eseményeit. Rendszeresen tartott előadásokat a tanítóképzés történetéhez fűződő alkalmak során, a Magyar Comenius Társaság elnökeként pedig minden tanévzáró, oklevélátadó díszünnepélyen – ahogy ez történt néhány nappal halálát megelőzően is – a Társaság elismerő oklevelét és három kötetét nyújtotta át az arra érdemes frissdiplomás tanítónak.
Nem volna teljes a Földy Ferenc életútját bemutató emlékező írás az országos hatókörű Magyar Comenius Társaság munkájában betöltött szerepének méltatása nélkül. Földy Ferenc – imponáló életművével – örökre beírta magát a magyar neveléstörténet nagykönyvébe.
Váratlanul érte a halál. Az Eszterházy Károly Egyetem saját halottjaként tekint rá. A Sárospataki Comenius Campus valamennyi oktatója, dolgozója és hallgatója tisztelettel őrzi emlékét.
Jegyzetek
[1] Földy Ferenc: Hivatásszeretet. Szerkesztette: Földy Ferencné Asztalos Adrienne. Operatív Program Kft., Sárospatak– Budapest, 2010. 186. o.
[2] Uo.
[3] Vö.: Földy Ferenc: A Magyar Pedagógiai Tárasaság Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tagozata tevékenységének tapasztalata és feladatai. = Borsodi Művelődés, 11. évf. 1986. 9. szám
[4] Földy Ferenc: Differenciált feladatrendszeres oktatás az általános iskolák részben összevont alsó tagozatos osztályaiban. = Módszertani Közlemények, 15. évf. 1975. 5. szám, 256–262. o.
[5] Földy Ferenc: Comenius panszofikus iskolája Sárospatakon. In: Comenius és a magyar művelődés. Bibliotheca Comeniana V. Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 1994. 131–137. o.
[6] Földy Ferenc: Comenius természetszemlélete az Orbis Pictus tükrében. In: Comenius és a hazai művelődés. Bibliotheca Comeniana IX. Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2002. 65–69. o.
[7] Földy Ferenc: Egy nagy nevelőről két tételben: Comenius előtt tisztelegve. = Pedagógusok Lapja, 45. évf. 1989. 9. szám, 4. o.
[8] Földy Ferenc: 415 éve született névadónk, Comenius. In: Comenius előtt és után. Bibliotheca Comeniana XIII. Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2008. 27–31. o.
[9] Földy Ferenc: Az idős emberek lelki életéről. = Borsodi Művelődés, 7. évf. 1982. 3. szám, 31– 33. o.
[10] Földy Ferenc: Magyarország alkotmány-szabályozási elvei az állampolgárok érdekazonosulása szempontjából c. országgyűlési felszólalása. In: Földy Ferenc: Hivatásszeretet, i. m. 160–164. o.
[11] Földy Ferenc: A bodrogközi és hegyközi kisvasút vonalának visszaállítása c. országgyűlési felszólalása. In: Földy Ferenc: Hivatásszeretet, i. m. 165–169. o.
[12] Földy Ferenc: A hajdúböszörményi és a soproni óvóképző főiskolák önállóságának visszaállítása c. országgyűlési felszólalása. In: Földy Ferenc: Hivatásszeretet, i. m. 170–171. o.