Monok István az elmúlt évtizedekben számos írását szentelte Hunyadi Mátyás magyar király (1458–1490) jeles könyvtárának. Az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójaként része volt az Európától Észak-Amerikáig szétszóródott corvinák digitalizálását elindító nemzetközi program, a Bibliotheca Corviniana Digitalis létrehozásában 2001-ben. A 2022-ben a L’Harmattan Kiadó és a Tokaj-Hegyalja Egyetem gondozásában megjelent új munkájában a corvinák és az ősnyomtatványok kapcsolódási pontjait, a gyűjtemény pusztulását és az újra összegyűjtésére irányuló kísérleteket, a tudománytörténeti vonatkozásokat és a Corvina Könyvtár nemzettudatot befolyásoló hatását tárja elénk.
A kortárs uralkodói gyűjteményekkel (burgundiai, spanyol, nápolyi, francia, angol, itáliai, német) való összevetés során megvont mérleg szerint Mátyásé volt az akkori Európa második legjelentősebb humanista gyűjteménye, egyedül a pápai könyvtár volt hozzá fogható. A humanista tudósok hálózatának közreműködésével létrejött, főként kódexekből álló reprezentatív királyi könyvtár a görög és latin nyelvű irodalom lehető legteljesebb korpuszát igyekezett összegyűjteni.
A Bibliotheca Corvina és a nyomtatott könyvek viszonyának bemutatásakor Monok István kétirányú folyamatra hívja fel a figyelmünket. A kortárs uralkodókhoz hasonlóan Mátyás maga is többre értékelte a díszesen illusztrált kéziratokat, ám 1471-től kezdve több tucatnyi ősnyomtatványt kapott, amelyek számbavétele gazdagítja a lehetséges corvinák számát. Silius Italicus és Roberto Valturio munkái, az első két magyarországi nyomda termékei mellett több mint hatvan nyomtatványról feltételezhetjük, hogy jelen voltak a könyvtár termeiben. Másrészt az uralkodói gyűjtemény darabjai időnként nyomtatásban megjelent szövegkiadások alapjául szolgáltak, például Bessarion kardinális levele, Diodorus Siculus, Polybius és Antonio Bonfini egyes művei esetében.
A könyvtár újraegyesítésére vonatkozó kísérletek történetéről már többen írtak, eddig azonban még nem végezték el az erre vonatkozó történeti szövegek összegyűjtését és új kiadását, amelyre Monok István szerint feltétlenül szükség volna a további kutatásokhoz. Monok az áttekintésében új szempontot érvényesít: kiemeli, hogy milyen módon befolyásolta a Bibliotheca Corvina a Magyarországról és a magyarokról kialakult képet. Négy történeti korszakot különít el ennek vizsgálatakor. A Buda elfoglalása utáni időkben a humanisták gyakran siratták a jeles gyűjtemény vesztét, s kiemelték, ha egy általuk sajtó alá rendezett szövegkiadás egyik változata egykor elérhető volt Mátyás könyvtárában. Michael Neander a görög nyelvtanában, Joachim Vadianus Európa-leírásában, Conrad Gessner Bibliotheca universalis-ában, Paulus Jovius az elogiumaiban, Pieter van Opmeer és Laurens Beyerlinck a kronológiájában emlékezett meg a nagyszerű gyűjteményről vagy annak egyes darabjairól. A 16. század végén gyakran emlegették a Budán marad kódexeket: Báthory Zsigmond történetírója, Szamosközy István például a nemrég felfedezett történetfilozófiai művében Corippus és Stephanus Geographus/Byzantinus munkáira utalt. A 17. században az erdélyi fejedelmektől a jezsuita rend tagjain át a Habsburg uralkodókig többen megkísérelték visszaszerezni a Budán maradt vagy a Konstantinápolyba hurcolt kódexeket. Bécsből érkezett a török uralom alatt álló Budára Peter Lambeck császári könyvtáros 1666-ban, akinek diplomáciai útját a kortársak élénk érdeklődése kísérte. A Buda 1686. évi visszafoglalását követően átvizsgált, majd Bécsbe szállított erősen rongált könyvanyag azonban aligha elégítette ki a tudósok másfél évszázados várakozásait, már csak azért sem, mivel a megtalált kötetek egykor a királyi kápolnához tartozhattak.
A Bibliotheca Corvina tudománytörténeti jelentőségének terjesztéséért is sokat tett az említett Peter Lambeck. Az ő leírását vette alapul Johannes Lomeier, majd Lomeiertől Franciscus de Ridder, Rudolf Capell és mások. A szöveghagyományozódás Monok István által megrajzolt útjához tartozik Julius Pflugiusnak a Budán talált kötetekről tudósító levele, amelyet Johann Andreas Schmidt közölt. Monok megállapítása szerint a nemzetközi tudósvilág figyelmére méltó hírértékkel bírt bármilyen információ, amely a budai várban található kódexekre vonatkozott.
A következő alfejezetben a Toruń–Lipcse–Jéna háromszögben megjelent egyetemi disszertációk és kiadványok rajzolják ki a Bibliotheca Corvina megítélésének 18. századi történetét. A jeles toruńi evangélikus gimnázium rektora és könyvtárosa, Peter Jänichen tudósított a városban őrzött Naldi-kódexről, amelyben a kiváló itáliai humanista, Naldo Naldi dicsőítő eposza olvasható Mátyás könyvtáráról. (Nemrég felmerült, hogy a Bibliotheca Corvinára vonatkozó egyik legjelentősebb forrás, a Naldo Naldi költeményét tartalmazó kódex visszakerülhet Magyarországra a 2021-ben a lengyeleknek adományozott II. Zsigmond Ágost aranyozott gyermekpáncéljáért cserébe.) A kéziratot Jänichen lemásolta vagy lemásoltatta az erdélyi szász Martin Schmeizel számára, aki szeretett volna kiadni egy gyűjteményes kötetet a budai királyi könyvtárról, ám végül a szöveget a toruńi rektor rendezte sajtó alá 1731-ben. Naldo Naldi kéziratát lemásolta Dobai Székely Sámuel is Bél Mátyás számára, aki 1737-ben jelentkezett a revideált szövegkiadásával. Legutóbb 1890-ben Ábel Jenő gondozásában jelent meg az eposz. Említést érdemel továbbá az ágostonos rend bécsi könyvtárosa, Xystus Paulus Schier disszertációja 1766-ból.
A Magyar Királyságot a török uralom alól felszabadító Habsburg Birodalom igyekezett azáltal is az ország újraegyesítőjeként pozícionálni magát, hogy mindent megtett a szétszóródott corvinák összegyűjtésére. A 18. század második felében tudósok egész hada közölt a gyűjteményre vonatkozó adatokat és forrásokat. Johann Georg Schwandtner, Kollár Ádám, Kaprinai István, Johann Gottlob Böhme, Ireneo Affó, Georg Jeremias Haner, Wallaszky Pál, Johann Georg Schelhorn és Karl Frangott Gottlob Schoenemann munkásságának ilyen irányú szeletét ismerhetjük meg Monok István könyvéből.
Az utolsó fejezetben a hungarus-tudat és a magyarságtudat, valamint a Bibliotheca Corvina összefüggéséről olvashatunk. Legvégül pedig a Bibliotheca Corvinát mint a nemzeti egység szimbólumát ismerhetjük meg. Bár a Habsburg kultúrpolitika a 18. századtól kezdve a birodalom részének tekintette Mátyás egykori könyvtárának darabjait, csak a kiegyezés után tudtak visszaszerezni néhányat. 1869-ben Abdul-Aziz török szultán négy, 1877-ben Abdul Hamid harmincöt corvinának vélt kódexet adományozott Ferenc Józsefnek, illetve a budapesti Egyetemi Könyvtárnak. Az első világháborút követő kulturális javakra vonatkozó rendezés során érkeztek még corvinák Magyarországra, majd megkezdődött ezek szakmai kiértékelése, valamint kiállítások és díszalbumok segítségével történő bemutatása.
Monok István a Függelékben közli az 1686-ban Budán járt Luigi Ferdinando Marsigli hadmérnök bolognai hagyatékának a Bibliotheca Corvinára vonatkozó szeletét, valamint az ifjú Batthyány Ignác (a leendő gyulafehérvári püspök) és Anselme Berthold bencés szerzetes levélváltását a besançoni corvinákról. A forrásközlést a rövidítések jegyzéke és terjedelmes irodalomjegyzék követi. A kötetben közölt harminckét fotó jórészt corvinákból megjelent szövegkiadások címlapjáról és a Bibliotheca Corvina történetére vonatkozó nyomtatványokról készült, a kötet végén megtaláljuk ezek jegyzékét. Tudományos kiadványok használatához nélkülözhetetlen személy- és helynévmutató segíti a tájékozódást.
Az Europica Varietas Tokajensis sorozat korábbi tagjaihoz hasonló arculattal, keménykötésben kiadott könyvet ízléses dizájn jellemzi. Első borítóján a Schedel-krónikából származó budai vár-részlet látható, hátul a Philustratus-corvinát ábrázoló 17. századi metszet egy darabja. A kissé apró betűs törzsszöveget finom papírra nyomták, ugyanakkor az illusztrációk időnként meglehetősen sötétek maradtak.
A Tokaj-Hegyalja Egyetem Speculum Kutatócsoportjának kiadványsorozatában jelent meg Monok István munkája, s mint az az egyetemi hátterű tudományos szövegeknél előfordul, az értékes latin nyelvű idézetekből nem készült magyar fordítás. Emiatt leginkább a szakértő kutatók figyelmére számíthat a kötet.
(Monok István: A Bibliotheca Corvina. Egy könyvtár sorsa, küldetése és végzete. L’Harmattan – Tokaj-Hegyalja Egyetem, Budapest – Sárospatak, 2022. 240 o. ISBN 978-963-414-924-8. Europica varietas Tokajensis. Főszerkesztő: Monok István. Acta Universitatis Tokajensis Sárospatakini – Patrimonium culturale – Dissertationes I. Sorozatszerkesztő: N. Kiss Tímea. ISSN 2939-6484)