A gyermekkultúra megjelenését – leválását a felnőttek által felnőtteknek készített s e művekből „ad usum delphini” preparált, javító szándékú „termékek” világáról – szinkronban látjuk a reformpedagógiák új gyerekképének megjelenésével. Ennek társadalmi, gazdasági, művelődéstörténeti okainak elemzése kívül esik e tanulmány tematikáján – axiómának tekintjük. Izgalmas kutatási feladat lenne, ha a gyermekkultúra jelenségvilágának periodizációját kísérelnénk meg bemutatni, nemkülönben a 20. század különböző államraisonjainak viszonyát a gyermekkultúrához. Az ellenőrzött kultúrpolitikát megvalósító létező szocializmusok támogató viszonyának, bonyolult összefüggésrendszerének értelmezési lehetőségei is ott munkálnak megközelítéseinkben. Izgalmas kérdés annak tárgyalása: mi okozta a honi hetvenes években a gyermekkultúra innovációinak szökőárszerű megjelenését? (vö: Trencsényi László: A már nem és a még nem között. A gyermekekhez forduló költészet felvirágzása a késői Kádár-korban. In: Kiss Endre – Buda András (szerk.): Interdiszciplináris pedagógia és a tudás társadalma. A II. Kiss Árpád Emlékkonferencia előadásai. Debreceni Egyetem, Debrecen, 2003. 352–360.o.; Trencsényi László: A gyermekkultúra eredeti felhalmozása a hetvenes-nyolcvanas években (visszaemlékezés). In: Bús Imre (szerk.): Tanulmányok a gyermekkultúráról. Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar, Gyermekkultúra Kutatócsoport, Szekszárd. 2013. 69–80. o.) Folytonosság-e pl. a kodályi program beérése, a balázsbélai örökség vállalása? Vagy egy diszkontinuitás, a politikai szabadságküzdelmek előkészítésének felvállalása? Vagy – egy másik narratíva szerint – a puha diktatúra visszakeményedő ciklusaiban peremre szorított ifjúsági kultúra aktorai szálltak alá? A művészetpedagógiai konferenciákon hagyományosan sorra kerülő azonos című (A gyermekkultúra héroszai) szimpózium szereplőinek – így magamnak is – vállalkozása szerényebb volt, noha meg vagyunk győződve arról, hogy adalékainkkal hozzájárulunk egy átfogó magyar gyermekkultúra-történet szempontjainak kialakításához.
A portrésor egyfelől feltáró munkálatok eredménye a gyermekkultúra néven nevezett jelenségvilág hagyományainak feltérképezéséhez, másfelől alkalom a gyermekkultúra emlékezetének ébrentartására. A 20. század jelentős alkotó- és közvetítő művészei, gyakorló pedagógusok, teoretikusok újabb és újabb köréről juthat a nyilvánosság ismeretekhez. Különös értéke e szimpóziumoknak, hogy több művészeti ág jeles személyiségei kerültek egymás mellé az emlékezésben, így mód adódik egybevetésre is. A portrék felvillantják a héroszok életútját, munkásságuk történelmi kontextusát, értékelik szerepüket a gyermek/ifjúsági kultúra fejlődése, paradigmaváltása szempontjából. Személyes emlékek fűzik össze a forráskutatásokon alapuló beszámolókat.
A gyermekkultúra fogalmi értelmezésében a Bús Imre vezette kutatócsoport munkáiban megfogalmazottakat követjük: itt tartjuk számon a gyermekek számára létrehozott s a segítő támogatással gyermekek által létrehozott esztétikai értékű jelenségeket (vö: Bús Imre: A gyermekkultúra vázlata. In: uő (szerk.): Tanulmányok a gyermekkultúráról, i. m. 11–24. o.).
A szóban forgó szimpózium-sorozat létrehozásában a kezdeményező szerep az MTA Drámapedagógiai Albizottságáé volt s maradt; a feltáruló, kiemelkedő életutak többsége a drámapedagógia, színházi nevelés, gyerek- és ifjúsági színjáték elkötelezettje. 2019-ben a hazai drámapedagógia „nagy triásza” volt a középpontban. Gabnai Katalinról, Mezei Éváról, Debreczeni Tiborról esett szó. Majd bővült a kör: Leveleki Eszterről, Dimény Juditról, Bábos Tóth Lászlóról, Szakall Juditról, Kovács Andrásnéról, Várhidi Attiláról, Dévényi Róbertről, Séd Terézről, Bodóczky Istvánról, Bónis Ferencről, Sándor Zsuzsáról, Berczik Sáráról szóltunk. 2022-ben a sárospataki Dudás Istvánt, Előd Nórát, Czibula Katalint mutatta be egy-egy értő ismerője, illetve Kinszki Juditról, Varga Károlyról, Rudolf Éváról és Hárs Lászlóról esett szó. 2023-ban már három szimpózium, azaz tizenkét új jeles előd portréja indult versenybe a Képzőművészeti Egyetem és a MMA rendezésében sorra kerülő konferenciára (új elemként alkotó páros, sőt, műhely is előadói téma lett).
Ez már „statisztikailag” is jelentős, mondhatni: művelődéstörténetileg és művelődésszociológiailag is csaknem szignifikáns minta. Ám nem erre törekedtünk. A „gyermekkultúra héroszainak” történetét a művészetpedagógia, a gyermekkultúra hitünk szerint fontos mai művelőinek elődkeresése, hagyománytisztelő adóssága írja. Kérjük az olvasót, hogy „kis enciklopédiánkat” ne tekintse a teljesség prezentációjának, a személyesség adja a kötet hitelét. Ezt tükrözi az is, hogy a szerkesztők nem törekedtek a műfaji egyneműsítésre sem. Kinek az esszé, kinek a szaktudományos értekezés, kinek egy hosszabb tanulmányt előkészítő vázlat jelentette a leíráshoz, vallomáshoz, tanúságtételhez illő stílust, megközelítést.
Egyszer minden bizonnyal megszületik a 20. század utolsó harmadát részletezőn, strukturáltan megjelenítő monográfia is. Ehhez a munkához – hisszük – e kötetbe foglalt portrésorozat nélkülözhetetlen kiindulópont, forrás lesz.
Az itt közölt írások alapját – mint már jeleztük – a 2019 óta soroló művészetpedagógiai konferenciákon elhangzott előadások képezték. Az azokból készült írások közül néhány mint az előadások szerkesztett változata az adott év konferenciakötetében is megjelent. Nagy öröm számunkra, hogy a Magyar Comenius Társaság kiadványsorozatában a négy év „héroszai” együtt, egységes szerkezetben itt mutatkozhatnak be első ízben. Jelen kötet szerkesztői a kiadvány egységesítése érdekében, a szerzők hozzájárulásával avatkoztak a szövegekbe.
Köszönjük a családtagoknak, munkatársaknak, hogy a fotókat rendelkezésünkre bocsátották, ezzel gazdagítva a kötetet és egyben felmutatva a „héroszok” emberi arcát is.
(A gyermekkultúra héroszai. Szerkesztette: Eck Júlia – Trencsényi László. Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2023. 212 o. ISBN 978-963-7535-05-5. Bibliotheca Comeniana XXIII. Sorozatszerkesztők: Bolvári-Takács Gábor – Kelemen Judit – Toma Kornélia. ISSN 0237-6024. A kötetre a szerkesztői előszó közlésével hívjuk fel olvasóink figyelmét.)