Beszélgetés Sipos Istvánnal, 2005
(részlet)
Az új évezred első évtizedének derekán kerültem közelebbi kapcsolatba a mindig jól öltözött, mosolygó arcú Sipos István (1934–2024) tanár úrral a helyi polgári kör összejövetelein, ahol a társadalmi helyzetért aggódó emberek találkoztak meghányni-vetni a hazai világ dolgainak állapotát. A Sárospataki Református Kollégium egykori diákja, majd több mint három évtizeden át biológia-kémia szakos gimnáziumi tanára volt, emellett a Sárospataki Református Egyházközség presbitere és főgondnoka. A helyi közéletből egyébként általam már régről ismert és tisztelettel övezett tanár úr ezeken az eseményeken ritkán szólt, de akkor nyugodtan, összeszedetten, lényegre törően, amire érdemes volt odafigyelni. Különösen, amikor mondandóját anekdotákkal színezte vagy Sárospatak régi kiválóságaira mint példákra hívta fel a figyelmet. Széles látóköre, tájékozottsága, műveltsége rokonszenvet ébresztett. Alkalmi beszélgetéseink során szóba került a református temető is, amelyet jól ismert.
Azokban az időkben – különféle indíttatások okán – már szorgosan tevékenykedtem a temető adatolt felmérésén, amely „Éltető temető” elnevezéssel egy fényképes lajstrom albumba rendezését célozta. Megkérdeztem tőle, gazdagítana-e azzal, hogy megosztja velem ez irányú ismereteit, amelynek készséggel és barátságosan eleget tett. Ennek a beszélgetésnek a részeredményét osztom most meg ezzel az egyelőre fióklakó írással. Ily módon is tisztelettel emlékezem a 2024. január 30-án elhunyt tanár úr emléke és egyúttal a pataki „Házsongárd” előtt. A hangfelvétel 2005. június 30-án készült séta közben, a sárospataki református temetőben.[1]
Sipos István: (Emődy Dániel és a tőle jobbra fekvő Kun Pál sírja előtt) Elnézést, hogy ha többet mondok, mint amennyi pusztán az adatok. Ugye, az rá van írva (E. D. sírkövére), hogy 1891-ben halt meg.
o Emődy Dániel[2] sírja. (6. mező, K mentén keletre.) A sírt kovácsoltvas kerítés övezi. A szürke gránit obeliszken aranyszínű vésett szöveg: „EMŐDY DÁNIEL jogtanár emlékére emeltették hálás tanítványai és tisztelői 1819–1891. fia BÉLA”
Kun Pál[3] sírja. (6. mező, K mentén K-re, Emődy Dániel mellett jobbra.) Gondozatlan műkő síremlék. Szövege: „KUN PÁL FŐISKOLAI TANÁR 1842–1891”
SI: Az érdekes az, hogy mind a kettő ugyanabban az évben halt meg. Kun Pál – ő a gimnáziumnak volt igazgatója – és mind a kettőnek köze volt Kossuth Lajoshoz.[4] Ő (Emődy Dániel) többek között – mert volt a Pesti Naplónak, a Pesti Hírlapnak is főszerkesztője –, valamikor a Petőfi baráti társaságába tartozott. Jóban volt Jókaival is. A fia, Emődy László – ő egyébként itt végzett jogakadémiát is, nem csak a középiskolát – írta le apjának érdekes esetét Petőfivel, a Kutyakaparó című verse kapcsán. László Pesten volt jogász. Vagy 4-5 évig volt itt az édesapja tanár, aztán Pestre költöztek. Azt mondja Petőfinek Emődy Dániel: Sándor, hát ezt nem is te írtad, ezt a verset, hanem mit tudom én, melyik folyóiratban jelent meg, és mondott egy nevet, hogy ki írta. Tudniillik (Emődy) elszavalta egyből (első hallásra). Az egész társaság megdöbbent és Petőfi se tudott mit mondani rá. Aztán elnevette magát Emődy és mondta, hogy most hallottam tőled először. Szóval, fantasztikus memóriája volt. Hasonló dolog történt vele akkor, amikor például itt volt egy angliai, angol születésű ember és odairányították hozzá a helybéliek, hogy na, ő tud angolul, vele lehet beszélni. Elbeszélgettek, és kérdezte az angol, hogy mikor járt utoljára Angliában? Azt mondja (Emődy): soha életemben. Azt mondja (az angol): így csak az tud beszélni angolul, aki angol születésű.
– Hihetetlen jó iskola volt, amit ők végeztek abban az időben.
SI: Igen. Még a Kutyakaparóval kapcsolatban – ezt is a fia írta le –, volt a második versszakban egy kifejezés, amit először úgy írt Petőfi, hogy: „nyújtja magát végig”. Azt mondta Emődy Petőfinek, hogy te Sándor! Hát én nem javaslom, hogy ezt hagyd benne, mert ez germanizmus. Tudod, a német azt mondja, hogy én mosom magam; nem azt mondja: én mosakszom. Helyette azt javaslom, hogy azt írd, hogy „nyújtózkodik végig”, a „nyújtja magát” helyett. És Petőfi azt mondta: rendben van! Elfogadom, igazad van.
– Szót fogadott.
SI: Igen. Még egy érdekes dolog; ezt is a fia írta le. Emődy Dániel a Tisza családnál[5] volt házitanító féle. Az öreg Tisza (Lajos) rettenetesen konzervatív ember volt, a szó igazi értelmében. Biztos ismered azt a történetet, hogy amikor gróf Vécsey Károly apjának, aki királyi kamarás volt, megmondták, hogy a fiát halálra ítélték, azt mondta: úgy kell neki, legalább most megtudja, mi jár annak, aki a császárára kezet emel! Szóval, körülbelül ilyen volt az öreg Tisza is. Gondolhatod, hogy mennyire ókonzervatív ember volt, ha Haynau megengedte neki, hogy belenézzen a titkos irataiba. Emődy Dániel a harminckét, vértörvényszék által elítélt magyar író között szerepelt,[6] s azt mondta neki (Haynaunak) Tisza: ó, méltóságos uram, dehogy volt az a szegény író! Hát az csak írnok volt! És Haynau kihúzta. Így menekült meg (Emődy). Akkor Tisza Kálmán – mert ő tudta a rejtekhelyét – üzent neki, hogy most már előjöhet, mert el van intézve.
– Erről van valami könyv?
SI: A pataki diákvilág anekdotakincsében van leírva. Azt hiszem az első kötetében.[7] Ő egyébként Kövy Sándor szintű jogtanár volt, jogász professzor. Fantasztikusan jó fej és nagyon sok ilyen anekdota fűződik hozzá. Nem tudom, említettem-e, hogy Kossuth-hoz hogy kapcsolódik? Amikor a Kossuth-kormány Pestről Debrecenbe menekült, akkor a Közlönyt, a kormány lapját, ő szerkesztette. Tehát, ilyen módon.
– Ez nagyon komoly és szoros kapcsolat, tényleg. Nyilván nagyon jó tanár lehetett itt Patakon is.
SI: Igen. Egyébként, olyan csendes, filozófus típus lehetett. Erdélyi Jánosnak[8] talán a legjobb barátja volt. Mert Erdélyi is nagyon szeretett egyedül gondolkodni. Itt mindig zavarták, ha kiment a szőlőhegyre, ott is utána mentek, mert mindig vannak ilyen buzgómócsing emberek. Aztán úgy rázta le őket – nagyon tetszett –, hogy kiírta a borházának az ajtajára: „E puszta magányos helyet felkeresik a legyek.” Hát ezt nem sokan vállalták magukra, úgyhogy így szoktatta le az embereket.
– Nagyon tetszetős ez a közvetlen nevelési és közlési dolog. És udvarias végső soron.
SI: Hát, igen. Kun Pál pedig úgy kapcsolódik Kossuth-hoz, hogy a 19. század végén írt a Kollégium egy levelet – amit a tantestület aláírt – Kossuthnak az emigrációba, és ő fogalmazta meg. Állítólag tizenhárom nyelven beszélt. S még egy – amit ma nagyra értékelnének –, hogy vallási szempontból rendkívül toleráns volt. Ezt az a diák írta le –szintén az említett könyvben van –, akivel megtörtént a dolog.[9] Egy embert, a nevére már nem emlékszem, a 19. század második felében idehelyeztek Újhelybe, egy ilyen hivatalnok félét, és a papa, noha római katolikus volt, nem oda íratta be a piaristákhoz, hanem átküldte a fiát ide (a pataki református kollégiumba). Minden személyes adatot be kellett diktálni, és mikor elérkeztek a valláshoz, akkor a gyerek elkezdett izzadni, és dadogott, hebegett-habogott, s akkor azt mondta neki Kun Pál: mondd csak ki fiam nyugodtan, hogy római katolikus vagy, mi ugyanis nem a vallást, hanem az embert nézzük! Azért mondom, hogy ezt ma nagyra értékelnék.
o Kiss Elek családi sírkertje. (6. mező, D ösvény mentén nyugatra.) Gondozatlan sírok, kovácsoltvas kerítéssel. Balról jobbra hat műkő síremlék helyezkedik el, a következő feliratokkal:
„GYÖNGYÖSI Kiss Elek bányamérnök Mávag igazgató 1891–1966”
„GYÖNGYÖSI Kiss Elekné sz. Dvoreki Koncsek Olga 1900–1978”
„GYÖNGYÖSI Kiss Elekné szül. Huszkalai Gizella 1868–1930. Kiss Szilárd 1888–1893”
„GYÖNGYÖSI Kiss Elek[10] 1858 – 1945. Gyöngyösi Kiss Pál 1898–1941”
„Dr GYÖNGYÖSI KISS ÁRPÁDNÉ ZSINDELY ILONA GABRIELLA 1904–1946”
„GYÖNGYÖSI Kiss Hilda 1893–1976”
SI: Itt is van egy nevezetes ember. Ő (Kiss Elek) volt a tornatanár; akkor így mondták a gimnáziumban. Azt hiszem (K. E. sírja mellett balra: Huszkalai G.) ez a feleségének a sírja. Ez a fia feleségének (Dvoreki K. O.) a sírja, mert ott van az egyik fia (Kiss Elek bányamérnök) eltemetve. Egy másik fia pedig Kiss Árpád[11] volt. Ő szintén itt született és itt járt gimnáziumba. Kossuth-díjas akadémikus volt. Az a különleges érdeme, hogy a Lowry-Brönsted féle savbázis elméletet[12] Magyarországon ő alkalmazta először, kémiai vonalon. Ennek az a lényege – egy mondat az egész; ma is tanítják általános iskolában, középiskolában, felsőfokon –, hogy amelyik anyag proton leadására képes, az sav, amelyik proton befogására képes, az pedig bázis. Tehát ez a lényege. 1923-ban született ez az elmélet. Kiss Árpádot még én is ismertem, és ami nincs leírva, sehol, egy olyan dolgot is elmondanék. Ő amellett, hogy kiváló kémiai szakember volt – amit bizonyít, hogy Kossuth-díjas akadémikus volt; több évig dolgozott külföldön, külföldi egyetemeken, világhírű, akkori világhírű professzorok mellett –, amellett kiváló növényszakértő volt. Magyarországon a szederfajoknak (körülbelül 70 faj van Magyarországon) a legjobb ismerője. Ez a növényismeretben elég periférikus, de a gyűjteményét, amit a szedrekről gyűjtött – körülbelül egy szekrényre való növénygyűjtemény – felajánlotta a Kollégiumnak. Az akkori egyik gondnok, vagy mit tudom én, milyen tisztséget töltött be, hát, ilyen hülyeségre hivatkozva, hogy nincs hol tárolni, nem fogadta el. Ő akkor eléggé megsértődött. Szóval (Kiss Elek sírkövére mutatva) ez a Kiss Elek volt a papája. Tudod, hogy hol van ott a tanítóképzővel szemben a központi orvosi rendelő, az SZTK? Hát, a mögött van egy olyan zöld park.
– Így van. Azon volt egy kis házikó.
SI: A zeneiskola zöld épülete mögött.[13] Abban a házban lakott Kiss Elek és ott született Kiss Árpád. Évek óta mondogatom, hogy – most már a polgári körnek fogom javasolni –…
– Valamit ki kéne oda írni.
SI:…hát egy táblát helyezzenek már el oda! A kutya nem tudja!
– Nagyon sajnáltam, amikor lebontották, hogy miért nem hozzák helyre. Szép volt a kertje. Maga az épület is, annak ellenére, hogy már egy kicsit tönkrement, szép volt. Kár volt lebontani. Nem tudtam, hogy az ő háza volt.
SI: Kiss Elek modern gondolkodású ember volt. Lehet, hogy ez nem tudatos dolog volt, de mai szemmel… Erőfelmérést csinált minden új osztályban. Tehát azt megállapította minden gyerekről külön-külön, hogy például a nyújtón hány húzódzkodást tud megcsinálni, vagy hányszor tud felugrani, úgy, hogy a lábával a fenekét megüsse, satöbbi, és eszerint osztályozott. Tehát ehhez mérte a követelményeket.
– A fényképe benne van abban a könyvben, amit Csajka Imre készített valamelyik éven.[14] Az első olyan tornatanár Patakon, akinek ismerjük a nevét. Legalábbis az ő könyve szerint. Onnan indította a pataki tornatanítást.
SI: Igen.
– Hát, az tényleg nagyon meglepő. Ez már nem biztos, hogy Kiss Elekhez kapcsolódik, de vízilabdázás folyt a Bodrogon. Nagyon komoly vízi élet, hajó, kenu, kajak.
SI: Igen. Még meglepőbb dolog, (…) hogy 1863-ban a Kollégiumnak a Bodrog túlpartján fedett uszodája volt, úszómesterrel. 1854-ben, a négy alsóban – mert nyolc osztályos volt a gimnázium – a testnevelés kötelező tantárgy volt. 1859-ben megépült Magyarország első tornaterme ott az…
– Iskolakertben…
SI: Sokan azt hiszik, hogy az Iskolakertben, de nem. Az 1879–80-ban épült.[15] Ez sokkal hamarabb: 1859-ben.[16] Ott a gimnázium udvarán, egy kicsit a középső résznél, tehát ahogy kijövünk ott az ajtón, ott a lépcsőtől egy kicsit lefele, a Kossuth utca felé. Úgy hívták, hogy Testgyakorda. Ennek speciálisan az volt a feladata, hogy ott testnevelést folytassanak. Ez azért érdekes, mert a budapesti első felnőtt férfi tornaegyletnek a működési engedélyt 1863-ban, négy évvel később adták meg.
– És az a fedett uszoda, az akkor a kispataki részen volt?
SI: Igen, igen. Fából volt, leégett, és azért nem építették újjá.
– Vajon melyik részen? Azt már nem lehet kinyomozni, hogy melyik részen volt, körülbelül?
SI: Lehet, hogy a Nagykönyvtárban Dienes Dénes[17] tudna erre vonatkozóan valamit mondani. De azt olvastam, hogy a diákétkeztetést is – mert nem a Mudrányban[18] volt az első, hanem ott a Berna-soron,[19] a legrégebbi épületrészben – már Comenius[20] az 1600-as években, amikor idejött, akkor forszírozta. Még valami ilyesmit mondott – nem tudom sajnos szó szerint idézni –, hogy a diákokat lehető legnagyobb számban kell étkeztetésben részesíteni, hogy a szegények, ínséges helyzetük miatt – hát nem így írta, de ez volt a lényege – nehogy arra (az evésre) fordítsák a figyelmüket, a tanulás helyett.[21] Ezt a diákétkeztetést is, meg az uszodát is főleg Antalfi – talán János volt a keresztneve, azt hiszem, jogász volt[22] – forszírozta. Kiss Elekről még annyit szeretnék elmondani, hogy nem ez volt eredetileg a fő szakja. Lényegében biológus volt és ő fedezte fel a Pogány-kúton[23] az egykori ősember települést és ő írta le.[24] Így lett híres.
o Apostol Pál[25] sírja. (6. mező, Kiss Elek sírkertje közelében északra.) Az obeliszk formájú sírkőt kovácsoltvas kerítés veszi körül. Sírfelirat: „örök nyughelye APOSTOL PÁL VIIIdik gimn. osztályu tanulónak szül. 1880 aug. 6. m.h. 1898 nov. 22. Nolliter ossa cubent Multis ille nobis flebilis occidit”
SI: Egy diák van eltemetve. Tizennyolc éves, nyolcadikos gimnazista. Apostol Pál. Az érdekessége, hogy ugyanígy hívták az egykori egyházkerületi püspököt.[26] A ’48–49-es szabadságharc leverése után, az osztrák hatóságok azt kérték, hogy az egyházkerület adjon ki erkölcsi és politikai bizonyítványt a tanárokról, meg a diákokról, mert honvédek bujkálnak diákok álarca mögött, mondván. Ezt az akkori püspök, Apostol Pál megtagadta. Többek között ezzel utasította el, hogy „Tanáraink tekintélye és becsülete ellen vétenénk, ha felelős politikai és erkölcsi bizonyítványt adnánk elő”.
– Karakán ember volt.
SI: Igen. Valamikor ő is itt volt diák.
o Pálkövi Antal[27] sírja. (5. mező, Ke mentén délre, Szinyei Gerzson sírkertjével szemben.) Közös, bekerített, ápolatlan sírkertben három síremlék látható. Középen Dr. Pálkövi Antal öntöttvas síremlékéről a felirat hiányzik.
Balra: Kálniczky Benedek.[28] Sírfelirata: „Kálniczky Benedek Juliana 1786–1861”
Jobbra Dr. Pálkövi Antalné. Sírfelirata: „Dr. PÁLKÖVI ANTALNÉ KÁLNICZKY TERÉZIA 1823–1902”
– Három sír is van egymás mellett, és van ott egy öntöttvasból készült, rajta kokárda. De azon nincs fölirat, és azt nem tudtam megfejteni. Biztos valami negyvennyolcas.
SI: Ez a középső tudod kicsoda? Ez Pál…
– Pálkövi.
SI: Az a Pálkövi Antal, akinél Petőfi megszállt. És azért nem találtad a feliratát, mert az egész síremléket, a nevét tartalmazó résszel együtt vasgyűjtés alkalmával ellopták, és pont az nem került vissza. Úgyhogy ez már nagyon szükségeltetik, hogy felírják. Ez (a baloldali sírkőre mutat) a Kálniczky Benedek viszont, az apósa (Pálkövi Antalnak), ez (a jobboldali sírkőre mutat) az anyósa.[29] Kálniczky Benedek szintén tanár volt a Kollégiumban, és azzal a (hátra fordulva, fürkészve a Somosi sírt) Somosi Jánossal,[30] hát…
– Valahol amarra van a síremléke, az is öntöttvasból van.
SI: Igen, a legnagyobb vas.
– Annak is ellopták.
SI: Az ledőlt, leesett. Azt hiszem, hogy eltették, hogy el ne vesszen.
– Jaj, de jó. Mert én már nem találtam.
SI: Kálniczky Benedek Somosi Jánossal együtt, itt Patakon, kiadta a Károli Gáspár fordításában született Újszövetséget és az egész Bibliát.
o Panka Károly[31] sírja. (6. mező, Apostol Pál nyughelye és a Bálint-sírkert között.) Kis fatábla jelzi az egyébként gondozott sírt, rajta szabványos vaslemezzel, amelyen a következő felirat olvasható: „ITT NYUGSZIK dr. PANKA KÁROLY 1882–1970 BÉKE PORAIRA”.
SI: Panka Károly azért érdekes, mert ő volt a PADOSZ első elnöke.[32] Már mondtam a mai nagyfőnöknek, hogy elég szégyen, hogy egy ilyen embernek ilyen síremléke van. Mondta, hogy feltétlenül fognak változtatni rajta. Még egy érdekessége van: nem csak a Pataki Diákok Országos Szövetségének az első elnöke volt, ő szerkesztette A pataki diákvilág anekdotakincsét[33] is, és a két világháború között a magyar parlament főkönyvtárosa volt.
– Azért ő se lehetett akárki.
SI: Hát, igen.
– Él ma is Panka, Patakon.
SI: Igen, az unokája. Az egyik unokája az most is él. Ez pedig a másik unokája, Panka Gyula. Igen. Ő akkor volt, azt hiszem, harmadikos gimnazista, mikor én idejöttem kezdő tanárnak.[34] Szóval, ez az én véleményem, ez nem méltó!
– Ez nem. Ez valóban nem.[35]
o Bálint József[36] sírja. Bekerített sírkert több síremlékkel. (6. mező, K mentén keletre) A faragott faoszlop felirata: „Bálint József festőművész 1886–1957”
Bálint Dezső[37]
SI: Bálint József azért érdekes, mert Sárospatakon ő volt a legnagyobb festőművész, a leírások szerint, eddig. Egyébként ő volt ’45-ben a rajztanárom. Bálint Dezső nem csak esperes volt, hanem Buza Jánossal[38] együtt – aki több tankönyvet is írt, majd meg fogom mutatni a síremlékét, az egyházközség főgondnoka volt – tehát, ők ketten, Bálint Dezső, meg Buza János tervezték meg a temető fásítását. Sőt, Buza János – biológia tanár volt, akkor természetrajz tanárnak hívták – tervezte az Iskolakert fásítását.
– Ez körülbelül a múlt század…
SI: A múlt század végén volt.
– Tehát a 19. század végén.
SI: Igen. Mert a fia, Buza László[39] jogászprofesszor volt, a ’910-es években itt kezdte Patakon. Aztán elment Kolozsvárra, Trianon után pedig Szegedre. A nemzetközi jognak volt professzora. Ő vezette a pesti tanszéket is, úgyhogy Szegedről repülőgéppel járt fel Pestre.[40] És azért is ismerem elég jól, mert a feleségemnek rokona. Az öreg 80 éves korában is minden éven meglátogatott bennünket. Mint akit a skatulyából húztak ki, úgy jött mindig. (…)
– Bálint Józsefnek láttam akvarelljeit. Nem sokat, néhányat, nagyon érzékeny, nagyon finom kis munkák. Azt hiszem, hogy a tanítóképzőben is van vagy kettő, de a legtöbb bent van a Gyűjteményekben,[41] Eszternél.[42] Nos, róla is nagyon kevesen tudnak. Én is csak ennyit tudok, amit most mondtam. Sajnos.
SI: Hát, elég szomorú dolog, hogy ő aztán az ivásnak adta a fejét és elég sokat ivott. Jó párszor ittasan jött be órát tartani. (…)
o Ivánka Sámuel[43] sírja. (6. mező, K mentén keletre, a második sorban) Négyszögletes szürke márvány obeliszk, rajta ez olvasható: „IVÁNKA SÁMUEL ÉNEK ÉS ZENETANÁRNAK TISZTELŐI ÉS BARÁTAI SZÜL. 1826 MEGH. 1886”
SI: Ivánka Sámuel volt az első olyan zenetanár, aki a református templomban az orgonát tudta használni. Állítólag a környékbeli kántortanítókat berendelte, és tanfolyamot tartott nekik arról, hogy ne ilyen rétes-nyújtós stílusban énekeljék az egyházi énekeket, hanem, kicsit ütemesebben, gyorsabban. Elég messziről, Békés megyéből jött ide, Patakra.
– Ő zenetanár és kántor?
SI: Azt hiszem, kántor is volt, igen.
o Kovács Ferenc[44] műkő sztéléje. (7. mező, Sipniewsky sírja mögött). Sírfelirata: „KOVÁCS FERENC ELŐKÖNYÖRGŐ 48 AS HONVÉD TANÍTOTT 52 ÉVET SZÜL. 1831 IV. 1. MEGH: 1906 VII. 9. ÉS NEJE SZ. SZAKÁCSI ESZTER ÉLT 80 ÉVET”
Both József sírköve Kovács Ferencétől jobbra. Felirata: „idősb BOTH JÓZSEF szül: 1850 szept 20 Megh: 1917 Aug 19 én”
SI: Ez a síremlék önmagáért beszél. Azért érdekes, mert ’48-as honvéd volt.
– Kovács Ferenc?
SI: Kovács Ferenc. Both Józsefnek volt az apósa.[45]
– Érdekes ez a kifejezés, hogy „előkönyörgő”.
SI: Az előkönyörgő azt jelenti, hogy ahol nem volt pap, ott ő olvasta fel a Bibliát és prédikált. Tanító volt, de helyettesítette a papot. (…)
o Ujszászy Kálmán[46] fekete gránit síremléke. (1. mező, Ke mentén északra, K mentén keletre, a 2. sorban) Felirata: „DR. UJSZÁSZY KÁLMÁN TEOL. TANÁR 1902 – 1994”
SI: Újszászy Kálmán bácsit biztos ismerted személyesen is.
– Igen. Kálmán bácsit, Ica nénit.
SI: Kálmán bácsiról biztosan tudod azt, hogy ő indította el (…) a népfőiskolát, meg faluszemináriumot. (…) Kálmán bácsi volt Szabó Zoltán[47] első számú támogatója a tehetséggondozásban. (…) Móricz Zsigmond[48] írta, hogy „Patakon kaptam azt a szellemet, amely az egyetlen lehetőség arra, hogy a helybe értek segítséget nyújtsanak a reménytelen helyzetben fekvő buborékoknak. Nem kell ehhez sok, néha csak annyi, hogy egy nádszállal valaki megpiszkálja a mocsárüledéket, s a buborék felszáll. Ezt a mocsárfenék bányászást tekintem a Sárospataki Kollégium legnagyobb, legnemzetibb munkájának.”[49]
– Gyönyörű. Ez gyönyörű!
SI: Nekem annyira tetszenek ezek a mondatok, hogy akaratlanul is megtanultam.
o Gyönös Gyula[50] sírja. (6. mező, K és Ke találkozásánál, Ke mentén délre) Hanyatt felé dőlő, gazdátlan sírkőlap. A felirat: „Itt nyugszik az Úrban felejthetetlen gyermekünk GYÖNÖS GYULA SZÜL. 1883 DECZ. 18 MEGH. 1899 OKT. 14 Mint VI. gymn. tanuló Béke poraira”
SI: Egy 16 éves diák, hatodikos gimnazista volt, amikor meghalt, Gyönös Gyula. Úgyhogy szerintem (…) talán a legszomorúbb sír, mert annyira el van hanyagolva. Biztos nincsenek már leszármazottai vagy rokonai.
– Erre meg nem figyeltem itt fel eddig. Valahogy olyan szolidan, csendben húzódik meg a fa alatt.
o Vass Imre[51] sírja (1. mező, ravatalozótól délre, Somossi János öntöttvas obeliszkje mellett.) A felirat: „ITT NYUGSZIK VASS IMRE Gömör megyei és 48-as hadimérnök, Agteleki barlang feltalálója és ő készítette a Dorozsmai sánczot. ÉLT 68 ÉVET. MEGH. 1863 MÁRCZIUS 20-ÁN. Béke hamvaira. Emeltette szerető lánya Ilku 1906”
SI: Megint olyan sírokat mutatok, amire azt mondom, hogy méltatlan. Ott lehet látni azt a nemzetiszín szalagos sírt. Ő Vass Imre, aki eredetileg földmérő mérnök volt. Ő készítette az első térképet az Aggteleki cseppkőbarlangról, ezen kívül felfedezett egy körülbelül 17 km-es szakaszt. A ’48 –49-es szabadságharcban pedig több helyen, például Budavár visszavételénél, úgynevezett véderőművet tervezett és építtetett. Gondolom, olyasmi lehetett, mint ma a lövészárok. Ma is úgy nevezik a történészek, hogy Vass-sánc.
– Ő is azért került ide, mert pataki származású vagy itt volt diák?
SI: Itt volt diák. Ez (a hadmérnök sírja mellettiekre mutatva) a fiának[52] a sírja, ez pedig a feleségének[53] a sírja. És ez a sír Ellend József[54] – én még emlékszem rá – talán (Vass Imre) unokájának, vagy a dédunokájának a férjéé, Kolozsvárról került ide tanárnak. Vass lány volt mindenesetre a felesége.
o Szeremley Gábor[55] bekerített szürke gránit obeliszkje (1. mező, a Somossi öntöttvas síremléke mellett). Felirata: „Dr. SZEREMLEY GÁBOR theologiai tanár 1807–1867”
SI: Somossi János sírján kívül Szeremley Gábor síremléke érdekes. Ő volt a második magyar professzor, aki a bécsi egyetemen tanított. Az első is pataki volt, úgy hívták, hogy Patay János.[56] Csak ő 21 évig volt, ha jól emlékszem, Bécsben, ő (Szeremley) pedig mindössze öt évig. Aztán visszajött ide és Erdélyi Jánossal és Hegedűs Lászlóval[57] – aki szintén tanított a teológián, egyébként esperes volt – hárman indították el a Sárospataki Füzetek című kiadványt 1857-ben. Ugyanabban az évben indult a tanítóképző is, szintén ennek a gárdának a közreműködésével. Volt olyan időszak, a 19. század végén, amikor Patakon három újság is volt. (…) Nem véletlenül írta azt Móricz Zsigmond az egyik beszédének a legvégén, hogy: „Tisztelettel és hódolattal köszöntöm azért a szent falakat, hálával és örömmel üdvözlöm az emlékeket és az itt folyt határtalan jelentőségű kultúréletet, amely mindenkire, aki valaha itt tanult, dolgozott és álmodott, csak nemes és felemelő hatást gyakorolt.”[58] Ha más városban vagy iskolában csak egy ilyen író lett volna…!
– Bizony-bizony! És itt meg hány volt? Sok!
SI: Itt meg a bőség zavarával küszködünk, ahogy mondják.[59]
(Az interjút készítette és közzéteszi Fazekas Balogh István)
Jegyzetek
[1] A közlés során az élőbeszédből adódó szóismétléseket és szófordulatokat elhagytuk. Az érdemi információt nem tartalmazó szövegrészeket helyén (…) jelzés áll. A szöveg megértéséhez szükséges kiegészítéseket dőlt betűs, zárójeles betoldással jeleztük. A nevekhez, eseményekhez és egyes megállapításokhoz az általunk indokoltnak tartott esetekben lábjegyzetet fűztünk.
[2] Emődy Dániel (1819–1891) jogakadémiai tanár Sárospatakon. Az 1848-as márciusi ifjak egyike, Petőfi és Jókai barátja. Író, jogi író, költő, újságíró, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló belső munkatársa.
[3] Kun Pál (1842–1891) nyelvtudós, sárospataki főgimnáziumi, majd bölcsészeti akadémiai tanár. Németet és franciát tanított.
[4] Kossuth Lajos (1802–1894) pataki jogakadémiai diák, Magyarország kormányzója.
[5] Tisza Lajos (1798–1856), politikus, országgyűlési követ, Bihar vármegyei ispán, császári és királyi kamarás. Tisza Kálmán apja.
[6] Emődy Dániel a forradalmi kormány hivatalos lapjának felelős szerkesztője volt, ezért Haynau őt is a kivégzendők listájára tette, mint politikai írót.
[7] A pataki diákvilág anekdotakincse, I. kötet. Komáromi János közreműködésével szerkesztette Panka Károly. Kiadja a Sárospataki Diákok Országos Szövetsége, Budapest, 1927. 109. o.
[8] A kiskaposi születésű Erdélyi János (1814–1869) pataki diák, költő, lapszerkesztő, esztéta, filozófus, népköltési gyűjtő, az MTA tagja, a Kisfaludy Társaság titkára, a Nemzeti Színház igazgatója, a sárospataki főiskola tanára volt.
[9] Az eset Radvánczi Novotny Lajossal történt, lásd: A pataki diákvilág anekdotakincse, I. kötet, i. m. 185–186. o.
[10] Kiss Elek (1858–1945) pataki tornatanár, ezen kívül természetrajzot és mennyiségtant tanított. Sárospatak környékének régészeti kutatója, a Pogány-kúti őskori leletek feltárója, publikálója.
[11] Kiss Árpád (1889–1968) pataki diák, Kossuth-díjas kémikus, az MTA levelező tagja, a szegedi egyetem professzora és rektora.
[12] Johannes Nicolaus Brønsted dán kémikus (1879–1947), a sav-bázis párok definiálásával megújította Arrhenius ionelméletét.
[13] Az ún. Pavletits-ház, amely átmenetileg zeneiskolaként is működött, de a beszélgetés idején a Nevelési Tanácsadó kapott helyet benne.
[14] Csajka Imre (1945–2003) gimnáziumi és tanítóképző főiskolai testnevelő tanár Sárospatakon. Könyve: Kis pataki sporttörténet. Sárospatak, 2002.
[15] A Walland Ernő és Bódogh Károly által tervezett tornacsarnokot 1878 októberében adták át.
[16] Erdélyi János 1857/58. tanévi közigazgatói jelentésében olvasható, hogy az Antalfi János gimnáziumi tanár által szorgalmazott „testgyakorló” 1858 júniusában nyílt meg.
[17] Dienes Dénes református lelkész, egyháztörténész, a SRK Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója, egyetemi tanár.
[18] Mudrány András végrendeleti hagyatékából tápintézet céljára emelt és 1907 szeptemberében átadott épület a mai Táncsics és Comenius utca sarkán.
[19] A Református Kollégium legrégebbi épülete, az udvarán álló, 1771–72-ben épült Berna-sor, ma Iskolatörténeti Múzeum.
[20] Johannes Amos Comenius (1592–1670), a pataki Kollégium tanulmányi vezetője, korszerűsítője 1650–1654 között. Az újkori pedagógia nagy alakja, pedagógiai reformátor, pedagógiai és teológiai író, tankönyvíró.
[21] Comenius erről a De rerum humanarum emendatione consultatio catholica (Egyetemes tanácskozás az emberi viszonyok megjavítására) című művében írt.
[22] Antalfi János (1828–1885) pataki diák és jogtanár. Pedagógiai író, ügyvéd, iskolapolitikus, a kollégiumi tápintézet és uszoda megszervezője.
[23] Hercegkút határában lévő forrás, amelynek mondáját Tompa Mihály versben (Pogány-kút) örökítette meg.
[24] Vö.: Kiss Elek: Pogánykúti ős-embertelep = Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez, 2. évf. 1896. 1. szám, 1–3. o., 1896. 2. szám, 33–36. o.
[25] A varbói születésű diák influenzában hunyt el. Apja Apostol Mihály varbói lelkész, anyja Bach Katalin.
[26] Apostol Pál (1787–1860) református püspök, egyházi író.
[27] Pálkövi Antal (1816–1862), eredetileg Palkovics. ’48-as szabadságharcos, pataki tanár, teológiai író, történész, tankönyvíró.
[28] Kálniczky Benedek (1786–1861) kollégiumi tanár, egyháztörténész, szótárkészítő. Bizonytalan olvasat: Juliana.
[29] Itt szóbotlás történt. A harmadik, jobboldali sírkő Dr. Pálkövi Antal feleségéé, amit a sárospataki esketési anyakönyv 1844. július 30-ai dátummal megerősít.
[30] Somosi (Ködöböcz) János (1783–1855) pataki diák és tanár, teológiai író, szótárkészítő, nyelvész, az MTA tagja.
[31] Panka Károly (1882–1970) pataki diák, jogász, szakíró, újságíró, az országgyűlési könyvtár könyvtárosa, utóbb igazgatója.
[32] Az 1928-ban megalakult Pataki Diákok Országos Szövetségének elnöke Kazinczy Gábor ny. kúriai bíró volt. Panka Károly a PADOSZ Budapesti Egyesületét vezette, amely Pataki Diákok Szövetsége néven 1921-ben kezdte meg működését és 1929-ben lett a PADOSZ fiókszervezete.
[33] A pataki diákvilág anekdotakincse, I. kötet, i. m.; A pataki diákvilág anekdotakincse, II. kötet. Komáromi János közreműködésével szerkesztette Panka Károly. Kiadja a Pataki Diákok Országos Szövetsége Budapesti Egyesülete, Budapest, 1930.
[34] Azaz: 1957-ben.
[35] Időközben Panka Károly fedett síremléket kapott. A műkő sztélén ragasztott gránitlap tartalmazza az ezüstszínű feliratokat: „PANKA GYULA 1944–2003 DR. PANKA KÁROLY 1882–1970 ÉS NEJE BARNA IRMA 1886–1968 BÉKE PORAIKRA.”
[36] Bálint József (1886–1957) festőművész. Bálint Dezső református lelkész fia, pataki diák. 1909-ben végzett a Mintarajztanoda és Rajtanárképezdében, a mai Képzőművészeti Egyetem jogelődjében. Reménytelen művészi próbálkozásai (München, Nagybánya, Nagyvárad) és az I. világháborús élményei (orosz front, hadifogság) után hazatérve, rajztanára örökébe lépett. Kielégítetlen alkotói vágya az alkoholba vitte.
[37] Bálint Dezső (1850–1922) zádorfalvi, majd sárospataki református lelkész, zempléni esperes.
[38] Buza János (1848–1912) kollégiumi tanár, természetrajzíró, tankönyvíró.
[39] Buza László (1885–1969) pataki diák és jogtanár, később egyetemi tanár, nemzetközi jogász, a kolozsvári, majd a szegedi egyetem professzora.
[40] Buza nem vezette a budapesti nemzetközi jogi tanszéket, viszont elnöke volt az MTA Jogtudományi Bizottságának (1960–1964) és a Magyar Jogász Szövetségnek (1959–1965), továbbá főgondnoka a Dunántúli Református Egyházkerületnek (1954–1963), valamint 1967-es fennállásáig alelnöke a Magyarországi Református Egyház kormányzó testületének, az Egyetemes Konventnek. Budapesti útjait e pozíciói indokolták.
[41] Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Múzeuma.
[42] Pocsainé Eperjesi Eszter lelkész, etnográfus, a Tudományos Gyűjtemények Múzeumának akkori igazgatója.
[43] Ivánka Sámuel (1826–1886) pataki tanár, református egyházi énektudós, a protestáns énekügy reformátora, énektanár, énekvezérkönyv és énektankönyv író.
[44] Kovács Ferenc (1831–1906) sárospataki születésű jegyző, népiskolai tanító.
[45] Kovács Ferenc előkönyörgő lánya, Kovács Emilia volt Both József felesége. Ennek a Both Józsefnek volt az apja Both István (1820–1887), ’48-as szabadságharcos, akinek haláláról a Sárospataki Lapok is megemlékezett (VI. évf. 47. szám, 1887. november 21.). Sírja már nem található. Neje, Szakácsi Zsuzsanna (†1887) lelkes honleány volt, ahogy az a Gulyás József által összeállított A sárospataki főiskola és a szabadságharc c. írásban olvasható (Sárospatak, 1948).
[46] Újszászy Kálmán (1902–1994) pataki teológushallgató, majd 1929-től a tanítóképző, 1931-től a teológiai akadémia tanára. Fontos szerepe volt a két világháború közti kollégiumi nevelőmunka fejlesztésében (faluszeminárium, népfőiskola). A teológia 1951. évi megszűnése után Patakon maradt, előbb mint a Nagykönyvtár főkönyvtárosa, később mint az általa megszervezett Tudományos Gyűjtemények vezetője.
[47] Szabó Zoltán (1903–1965), pataki diák és teológiai tanár, teológiai író, újságíró, politikus. Jelentős szerepe volt a két világháború közötti kollégiumi pedagógiai kezdeményezésekben (faluszeminárium, népfőiskola).
[48] Móricz Zsigmond (1879–1942) pataki diák, író, a magyar realista prózairodalom kimagasló képviselője, újságíró és szerkesztő.
[49] Sipos István fejből idézi – szinte hibátlanul – Móricz Zsigmond Pataki diákok című cikkének szövegrészletét. Megjelent: Pesti Napló, 90. évf. 143. szám, 1939. június 25., 9. o.
[50] Gyönös János sárospataki csendőr őrmester fia, aki tüdőgümőkórban hunyt el.
[51] Vass Imre (1795–1863) földmérő, barlangkutató, az első barlangkutatási szakkönyv írója. 2009-ben a sírt felújították.
[52] Szigeti Vass Imre ügyvéd (1841–1902)
[53] Marasca Mária (1848–1890)
[54] Ellend József (1866–1921) sepsiszentgyörgyi születésű matematika-fizika tanár, egy időben igazgató a sárospataki református gimnáziumban.
[55] Szeremley Gábor (1807–1867) pataki diák és tanár, a bécsi protestáns teológia tanára, teológiai, filozófiai, pedagógiai, politikai író, tankönyvíró.
[56] Patay János (1778–1857) kollégiumi tanár, egyházi író, történetíró.
[57] Hegedűs László (1814–1884) pataki diák és lelkész, főiskolai gondnok, politikus, egyházjogász, történész, pedagógiai író, tankönyvíró, az MTA tagja.
[58] Sipos István fejből idézi – szinte hibátlanul – Móricz Zsigmondnak az 1930. május 11-ei sárospataki felolvasásán elhangzott szavait. Megjelent: Sárospataki Ifjúsági Közlöny, LVIII. évf. 1–2. szám, 1942. szeptember–október, 6. o.
[59] Sipos István évekkel később a Hegyalja Televízió számára készült filmben hasonló módon emlékezett meg az itt nyugvó, ismert és kevésbé ismert személyekről. Vö.: Mesélő sírkövek. Séta a sárospataki református temetőben. Rendező: Prokop Viktor. Zemplén Jövőjéért Egyesület – Hegyalja Televízió, 2019 = https://www.youtube.com/watch?v=fR870kX0hrI
Sipso István (1934-2024)