„– Mi az élet? – Sár. – És az ember benne? – Arany a sárban.” A pataki kollégium egyik híres diákja, Móricz Zsigmond Sárarany című regényéből származik az idézett gondolat. Mi az ember? „Arany a sárban.” Képes arra, hogy jelleme, tehetsége, munkája és a szeretet által – akár nehéz sorsból érkezve vagy nehéz történelmi körülmények között is – értékként ragyogjon, értéket teremtsen, és ezt hagyja örökül az utána jövőknek. A sárospataki térség, Tokaj-Hegyalja és a zempléni vidék évszázadok óta ilyen embereket adott és ad a magyar tudománynak, kultúrának, történelemnek. Ezt mutatja fel a mai konferencia is mind az előadások témájában, mind a konferenciát megálmodók és létrehozók, valamint az előadók személyében.
A Magyar Tudományos Akadémia jövőre ünnepli alapításának 200. évfordulóját. A 2025-ös bicentenárium előestéjén vagyunk. Az ünnep pedig nem a napján, hanem az arra való készülődésben, várakozásban kezdődik, és a zsidó-keresztény hagyományok szerint az előestén köszönt be. Tulajdonképpen ez a mai konferencia, amely a sárospataki régió tudományos közössége – nevezetesen a Teleki József Akadémiai Klub, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem Újszászy Kálmán Református Örökség Kutatóintézete, valamint a Tokaj-Hegyalja Egyetem Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszéke – szervezésében megvalósul, az Akadémia bicentenáriumának akár előestéje is lehet. És ha belegondolok, hol máshol is lehetnénk ezen az előestén, mint a sárospataki térségben, amely a magyar tudomány és kultúra egyik bölcsőhelye és forrása? És valamiképp a Magyar Tudományos Akadémia forrásvidéke is.
Mit értek ezen? Az Akadémia központja Budapesten van, ez így igaz. A konferencia szép plakátján, programtervének felvezető szövegében is ez szerepel: „az Akadémia működése mindig a fővárosban csúcsosodott ki”. Ám a szöveg így folytatódik: „az intézmény utánpótlása és kiemelkedő társadalmi legitimációja elképzelhetetlen lett volna a vidéki művelődési bázisok nélkül”. Ez is így igaz, sőt, talán még ennél is messzebb mehetünk. Talán nemcsak az Akadémia utánpótlására és társadalmi legitimációjára igaz az, hogy elképzelhetetlen lenne a vidéki források nélkül, hanem valamiképp az Akadémia születésére is. Bár az Akadémia központja Budapest, létrejöttének forrása, az a szellemiség, amely létrehozta, nem csupán és talán nem is elsősorban Pesté volt. Ahogy Magyarország kultúrájának és tudományos teljesítményeinek forrása ma sem egyedül a főváros tudományos élete – még ha helyszíne gyakran az is.
Jól érzékelhető ez abban a tapasztalatban, amikor egy fővárosi vagy évtizedek óta Budapesten élő ember vidékre látogat. Ilyenkor nem feltétlenül az az uralkodó érzés a szívünkben, hogy eltávolodunk a központtól. Sokkal inkább az, hogy közel megyünk a forráshoz, a gyökereinkhez. Különösen így van ez, ha a művelődéstörténet vagy a tudomány világában élünk, dolgozunk, és Sárospatakra látogatunk.
„A hagyomány szerint 1531-ben alapított Sárospataki Református Kollégium fennállásának közel ötszáz éve alatt államférfiak, tudósok, irodalmárok sorát adta a magyar kultúrának.” Gróf Teleki József pedig – akinek az itt, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Imatermében 2022. március 1-jén megalakult akadémiai klub a nevét viseli – a Magyar Tudományos Akadémia első elnöke, és közel harmincezer kötetnyi családi könyvtárának felajánlásával az Akadémia könyvtárának alapítója, 1824-től a Tiszáninneni Egyházkerület és a Sárospataki Főiskola főgondnoka is volt.
A Teleki család generációk óta „arany” embereket adott a magyar tudománynak, kultúrának és történelemnek. „Gróf Teleki József egy olyan erdélyi arisztokrata család leszármazottja volt, amelyben a tudomány pártolása, a művelődés és a könyvgyűjtés évszázados hagyományokra tekintett vissza.” Felmenői között tudhatta Teleki Sámuelt, egyik jelentős kulturális örökségünk, a marosvásárhelyi Teleki Téka alapítóját. Sárospatak pedig évszázadokon át fontos kapocs volt Erdély és Magyarország között: nem véletlenül nevezték Patakot „az erdélyiek otthonának”.
Nemcsak az erdélyiek, hanem a magyar tudomány és az Akadémia számára is forrás Sárospatak. Hiszen a legkiválóbb pataki diákok közül sokan munkásságuk javát jórészt a Magyar Tudományos Akadémia tagjaiként fejtették ki. És azzal a szellemiséggel és emberi minőséggel voltak az Akadémia tagjai, amelyet itt, a nemzeti jelentőségű Sárospataki Református Kollégiumban kaptak útravalóként.
Sárospatakon számos olyan akadémikus tanított is, akik korábban ugyanitt diákok voltak, s közülük nem egy aktív pataki tanárként lett MTA tag. A Sárospataki Református Kollégium szellemi hatása a Magyar Tudományos Akadémia megalapításánál és reformkori fejlődésénél is kimutatható – és nemcsak a főgondnok, gróf Teleki József és a Teleki család kapcsán. Az alapítás utáni két évtizedben az Akadémia összlétszáma szempontjából a pataki iskola szellemi befolyása szembetűnő volt. 1841-ben a rendes tagok 16%-a (38-ból 6 fő), a levelező tagok 8,2%-a (97-ből 8 fő) egykori pataki diák, s volt még két tiszteleti tag is. Az ő munkájuk nyomán az Akadémia és Sárospatak „szellemi kölcsönhatásának eredményei az egész nemzeti kultúra javát szolgálták” – ahogy ezt szolgálták végig, két évszázadon át a pataki gyökerű akadémikusok, és szolgálják a térség kutatói, egyetemi oktatói ma is, köztük az egykori sárospataki diák, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Fésüs László Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, sejtbiológus.
A sárospataki kollégium egykori tanára, Makkai Sándor erdélyi magyar író, pedagógus, református lelkész és püspök Táltoskirály című regényében így ír: „Én csak magam vagyok, de sohase egyedül. Tele vagyok az egész világgal.” A Sárospataki Református Kollégium alapítása óta eltelt közel ötszáz év, az Akadémia alapítása óta eltelt két évszázad és a mai konferencia bizonyítja, hogy Patak és a pataki régió is tele van az egész világgal. Köszönjük, hogy munkájukkal és a mai tanácskozással részeltetnek bennünket az itt aranyló értékekből.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és örömteli tanácskozást kívánok!
(Az MTA-MAB Teleki József Akadémiai Klub által rendezett „Zemplén és akadémikusai” című tudományos konferencián 2024. december 12-én, a Sárospataki Református Kollégium Imatermében elhangzott elnöki megnyitó szerkesztett szövege. A szövegben idézett források: Bolvári-Takács Gábor: Pataki tudósok az Akadémián. A Magyar Tudományos Akadémia és a Sárospataki Református Kollégium szellemi kapcsolatai. = Magyar Tudomány, CVII. évf. 2000. 5. szám, 612–620. o. [kötetben: Bolvári-Takács Gábor: Követek és követők. Közelítések Sárospatak szellemi hatástörténetéhez. Zempléni Múzsa, Sárospatak, 2015. 11–26. o.]; valamint: Czinege Szilvia: Gróf Teleki József. Az Akadémia megalapítója. In: Szilágyi Adrienn (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai. Magyar Tudományos Akadémia – HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2023. 23–31. o.)