Kuti Éva a civil szféra, a civil társadalom fejlődésének és a civil kezdeményezések intézményesülésének magyarországi és nemzetközi szakértője, főiskolai tanár. Kutatói pályafutása során foglalkozott oktatásgazdaságtannal, művelődésgazdaságtannal – ezen belül hangsúlyosan a kultúra, az oktatás társadalmi-gazdasági összefüggéseivel és problémáival –, a hazai nonprofit szektor kialakulásával, elemzésével. E témákról magyar és idegen nyelveken számos folyóiratcikket és könyvet publikált. (A nonprofit szektor kialakulása és fejlődésének társadalmi háttere című írását a Zempléni Múzsa 2003/2. számában közöltük – a szerk.) A most ismertetett kötete az EU Civis: Civil Európa – Civil Magyarország – Civil Ausztia – Civil Románia program keretében született meg, kétnyelvű, magyar-angol kiadványként. A régió három országának civil társadalmát bemutató, értékelő, három önálló könyv közül a magyarországi nem csupán hazánk civil szférájának helyzetét ismerteti, de számba veszi az EU csatlakozás következtében a szektor előtt álló kihívásokat és fejlődési lehetőségeket is. A téma iránt érdeklődőket megismerteti a szektor múltjával, ezzel elősegíti a magyar sajátosságok megértését. A mű célja, hogy az Európai Unió tagállamaként értékelje a hazai civil szférát, bemutassa az ebben rejlő lehetőségeket és rámutasson a szektor kiemelten fontos szerepére. A kötet a civil szektor világát úgy ábrázolja, hogy egyetlen fontos elemét sem mellőzi, mondanivalója mégis összefogott, lényegre törő. Szolgálhat tankönyvként, s lehet a kutatók és tanárok, a téma szakértőinek segítőtársa.
A kötet rövid bevezetője összefoglalja, miért fontos foglalkozni a civil szervezetekkel. Az Európai Unió tagállamaként az európai közösségért immár Magyarország állampolgárai is felelősek. E közös felelősség felismerése a magyar történelemből ismert számos ok miatt hazánkban még korai stádiumban van. Ahhoz, hogy az Unió alapértékeit, így például a szolidaritást magunkénak vallhassuk, meg kell tanulnunk felelősséggel dönteni és cselekedni. A szerző szerint ennek első lépése a részvétel valamely civil szervezet életében. Mint minden fejlődésnek, a „civillé válásnak” is megvannak a sajátos gazdasági, kulturális és jogi aspektusai, hagyományai és történelmi előzményei.
A könyv első fejezete a történeti előzményeket veszi számba. Kiderül, milyen hosszú volt az út a kora középkorban már működő jótékonysági intézmények létrejöttétől a mai civil szervezetek megalakulásáig. A társadalmi problémák kezelésében jelentős szerepet vállaló szervezetek fejlődési útja a 15. századik azonos volt Európa más államaival. A török hódoltság azonban rányomta bélyegét a civil szektor fejlődésére, Magyarország e tekintetben Európa perifériájára sodródott. Figyelemre méltó megállapítás, hogy a mai szervezetek magatartását, ha áttételesen is, de befolyásolják azok a túlélési stratégiák és ellenállási technikák, amelyek a külső megszállás, valamint a belső elnyomás eredményeképpen alakultak ki a lakosság soraiban. A társadalom későbbi önszerveződését akadályozó okok közül Kuti Éva a hatalom és a társadalom szembenállását hangsúlyozza. A civil szféra 1989 utáni fejlődését – amely több szempontból a politikai rendszerváltás előkészítőjének is tekinthető – a szerző jogi, gazdasági és történelmi aspektusból elemzi. A három önálló megközelítés egymás magyarázataként komplex egésszé alakul. Kuti statisztikai adatokkal is érzékelteti a szektort érintő jogi szabályozás elmúlt másfél évtizedében végbement pozitív változásait, amelyek kedvező teret biztosítottak a civil kezdeményezések számára.
A második fejezet a szektor jelenét veszi górcső alá; a nonprofit szférát alkotó szervezetek típusait működésük, tevékenységük, céljuk, valamint a foglalkoztatottsági, tagsági mutatók alapján ismerteti, illetve egy 2004-es kutatás eredményeinek tükrében értékeli. Különösen izgalmas a lakossági és vállalati adományok megoszlásának a támogatott civil szervezetek tevékenységi területe szerinti elemzése. Megtudhatjuk, hogy a magyar vállalatok hány százaléka és miért támogatja a nonprofit szervezeteket. A finanszírozással kapcsolatban a szerző a költségvetési támogatások hozzáférhetőségének kérdését is feszegeti. Pontos képet kapunk nemcsak a szektor intézményeinek fejlődéséről és jogi szabályozásáról, de gazdasági helyzetükről, működésük jellegéről, kormányzati kapcsolataikról is.
A harmadik fejezet a civil szervezeteket az Európai Unió tükrében vizsgálja. A szerző úgy látja – sok más szakértőhöz hasonlóan –, hogy a civil szervezetek fontos közvetítőként vehetnek részt a magyar állampolgárok EU-val kapcsolatos magatartásának kialakításában, formálásában. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a kormány a csatlakozás kommunikációjában is támaszkodott a civilekre. Fontos momentum az uniós forrásokból való részesedés, az uniós pályázatokon való részvétel. Az innen származó összegek korántsem egyenletesen terülnek szét a magyar nonprofit szektorban – mutat rá a szerző.
A kihívásokkal és a fejlődési kilátásokkal foglakozó negyedik fejezet lényegében SWOT-analízis. Kuti szerint az erősségek és gyengeségek szorosan összefüggnek egymással. A szektor jellemzőinek vizsgálatakor kiderül, hogy ugyanazon vonások egyszerre jelenthetnek a szektor számára lehetőséget és veszélyforrást is. A szerző leszögezi: ahhoz, hogy az elvárásoknak megfeleljünk – tehát aktívan részt vállaljunk az uniós politikában és európai normák alakításában –, építenünk kell a civil szervezetekre, amelyek jövőjével kapcsolatban Kuti Évának határozott elképzelései vannak. Az állami támogatások áttekintése és rendszerezése, a szakképzett munkavállalók alkalmazása, a folyamatos részvételi lehetőség nemzetközi konferenciákon csupán pár azok közül a kívánalmak közül, amelyeket szerző a szektor jövőjével kapcsolatban felsorol.
A kötet végén két interjú olvasható, civil szervezetek vezetőivel. A szektor képviselőinek közvetlen megszólalása még hitelesebbé teszi a korábbi elemzést. A szerző emellett, mintegy mellékletként, összefoglalja a magyar civil társadalom történetének mérföldköveit. Ez az – 1825-től napjainkig terjedő – kronológia, valamint a civil szervezetek válogatott listája és egy civil szójegyzék teszik teljessé a kötetet. Egyetérthetünk Kuti Éva összegzésével, miszerint az EU-csatlakozás kínálta pozitív gazdasági és politikai lehetőségek adottak, s hogy azokkal tudunk-e élni, a következő néhány évben derülhet ki.
(Kuti Éva: Civil Európa – Civil Magyarország / Éva Kuti: Civil Europe – Civil Hungary, Európa Ház, Budapest, 2008)