Zempléni-hegység: a Hernád és a Bodrog között fekvő, az országhatáron emelkedő Nagy-Milictől a tokaji Nagy-hegyig terjedő, 1620 km2 területű hegy- és dombvidéknek a földrajzi irodalomban és ennek folyományaként a nagyközönség körében széleskörűen használt neve. A geológusok – mivel az valójában az Eperjes–Tokaji-hegységnek nevezett vonulatsornak az országhatár által kettévágott délebbi része – leginkább Tokaji-hegységnek nevezik. A hegység neve a 20. századi Magyarország részletes tájföldrajzával foglalkozó munkákban is sokféle alakban jelenik meg. Cholnoky Jenő pl. ezt írja (1936): „Innen keletre kezdődik a Zempléni-vulkánsor. Régebben magam is Eperjes–Tokaji-hegysornak neveztem, de az elnevezés helytelen, mert először is Eperjes már kívül van a vulkánsoron, másodszor pedig a Tokaji-hegy nincsen benne a sorozatban, s nincs is a végén, hanem a déli harmadrész közepén ugrik előre. Az elnevezés tehát helytelen. A vulkánsor nincs egész területével Zemplén vármegyében, de nagyobb és főként értékesebb része igenis Zemplénben van s az elnevezés rövidebb is, talán helyesebb lesz ezt használni.”
Hazánk e kis, de mégis jelentős szeletének alaposabb megismerését szolgálja a 2009 tavaszán napvilágot látott, terjedelmében, tartalmában és külső megjelenésében egyaránt impozáns munka, amelyből cikkünk első bekezdését is idéztük. Címében „földrajzi lexikon”, de kezünkbe véve és tanulmányozva kiderül, sokkal több ennél. Olvasói sokoldalúan vehetik szemügyre egyik legszebb tájunkat, a Zempléni (Tokaji)-hegységet, az ott élő népesség életét, múltját, jelenét, gazdálkodását, alkotó tevékenységét, falvait, városait. Fokozza az értékét, hogy hasonló munka ez idáig még nem készült hazánkban.
Magyarországon (és mindenütt a világon) a lexikonokat erre szakosodott szerkesztőségek állítják össze külső munkatársak közreműködésével. A Zemplén-hegység földrajzi lexikona kivételt képez, mert a szerkesztési feladatokat három geográfus (Frisnyák Sándor, Gál András, Horváth Gergely) és egy informatikus mérnök (Mizsur Bálint) végezte. A kötet alapkoncepcióját, a lexikonírást-szerkesztést Frisnyák Sándor emeritus professzor, a Zempléni (Tokaji)-hegység geográfus kutatója dolgozta ki és a felkéréseket követően, több mint három éven át irányította-szervezte a szerzők tevékenységét. A szócikkek írói olyan szakemberek, akik korábban is foglalkoztak a térség természet-, társadalom- és gazdaságföldrajzával, néprajzával, oktatás- és művelődéstörténetével. A Zempléni-hegység hazánk egyik legjobban feltárt, sokoldalúan kutatott területe. Tudományos feltárásában a 18–19. században a pataki kollégium tanárai, a 20. században a természet-, társadalom- és történeti földrajzi vizsgálatában előbb a debreceni egyetem (Kádár László, Pinczés Zoltán, Kerényi Attila, Csorba Péter, Süli-Zakar István), majd az 1970-es évektől a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola oktatói jeleskedtek. A geológiai szerkezet, az ásványi nyersanyagvagyon kutatásában az Állami Földtani Intézet, a debreceni és a miskolci egyetem (Földvári Aladár, Székiné Fux Vilma, Pantó Gábor) tudósai és az itt élő gyakorlati szakemberek (Mátyás Ernő) vettek részt.
A mű a Zempléni-hegység kutatási eredményeit foglalja össze szócikkek formájában, tudományos igénnyel, közérthető megfogalmazásban. Egyszerre kíván tájékoztatni és a további tájkutató-értékfeltáró munkát segíteni. Az első magyar tájföldrajzi lexikon megírásában negyven kutató, egyetemi és főiskolai oktató, muzeológus és a szerencsi gimnázium tanára vett részt. Egy recenziónak nem lehet feladata valamennyi szerző nevét felsorolni, de azért engedtessék meg néhány közreműködőt megemlíteni: Beluszky Pál, Bencsik János, Dobány Zoltán, Fehér József, Frisnyák Sándor, Frisnyák Zsuzsa, Gál András, Göőz Lajos, Gyarmati Pál, Horváth Gergely, Jósvainé Dankó Katalin, Kókai Sándor, Papp-Váry Árpád, Pinczés Zoltán, Süli-Zakar István, Tamás Edit, Tóth József, néhai Tuba Zoltán, Viga Gyula. (Közülük többen a Zempléni Múzsa szerkesztőbizottsági tagjai, illetve szerzői – a szerk.). A kötetben több mint 1000 szócikk, 311 fénykép (döntő többségében Frisnyák Sándor felvételei), térképvázlat, grafikon és földrajzi modell, továbbá 28 földrajzi táblázat és igen terjedelmes (36 oldalt kitevő ajánló bibliográfia található. Ez utóbbi Kozma Katalin, Horváth Gergely és Frisnyák Sándor munkája. A kötetről, a Zempléni-tájról nagyszerű összefoglalót ad a Frisnyák Sándor által készített 32 színes fényképfelvétel, amely mintegy lezárja, összefoglalja a munkát. A szócikkek a földtudományok, a botanika és zoológia legújabb eredményeit és szemléletmódját jelenítik meg, de történnek utalások a régebbi kutatásokra (a Zempléni-hegység tudományos feltáróira) is. A hegység kutatásának őscentruma a pataki kollégium, egykori tudós tanárai, így néhány szócikk a földrajzoktatás és -kutatás helyi, tájunkhoz kötődő hagyományait is bemutatja.
A lexikon foglalkozik a táj kialakulásával, geológiai szerkezetével, felszíni formakincse (geomorfológia) jellemzésével, klímájával, vízrajzával, talajai leírásával, növény- és állatvilágával, népesség- és etnikai földrajzával. Áttekinti az emberi tevékenységi formák idő- és térbeli változásait, a településhálózat kialakulását és fejlődését, infrastruktúráját, a gazdasági élet különböző ágazatait (pl. a világhírű Tokaj-hegyaljai szőlő- és bortermeléssel) stb. A településekről egységes felépítésű szócikkek készültek, amelyekben rövid történeti-művelődéstörténeti jellemzések is helyet kaptak. De találunk olyan alapvető információkat is, amelyek a természeti és kulturális örökség mellett a mai társadalmi-gazdasági valóság értékeléséhez szükségesek. A települések adatai összehasonlításokra alkalmasak és a helyi politika formálásához, örökségvédelmi és fejlesztési koncepciók kialakításához is felhasználhatók. Ugyanakkor a lexikon (tárgyának és címének megfelelően) társadalmi, politikai, művészeti stb. témakörökkel nem foglalkozik.
Életrajzi szócikkek készültek azokról a kutatókról, akik tevékenységükkel hozzájárultak a Zempléni-hegység megismeréséhez. Talán az egyik szerkesztőt – Frisnyák Sándort – hiányoljuk a felsorolásból, aki szerénységből kihagyta magát – pedig igen sokat tett a zempléni táj kutatásában, történeti-földrajzi feltárásáért, és e lexikon megjelenésében is elévülhetetlen érdemei vannak. Külön említést érdemelnek azok a témák, amelyek a Sárospatakon folyó földrajzoktatással és tankönyvírással kapcsolatosak. Comenius pataki működésétől kezdődően – sok nagyhírű kollégiumot is megelőzve – a földrajzi ismereteket is tanították. 1845-ben Szeremley Gábor pataki tanár „A földrajz rövid vázolata” c. tankönyvében elsőként használta a földrajz megnevezést a korábban elterjedt geográfia, földisme és egyéb szóalkalmazás helyett.
A Zempléni-hegység földrajzi lexikona jelentős szakmai (tudományos) alkotás. Alapmű a polgármesterek, jegyzők, kisvállalkozók, s az egyre jelentősebbé váló idegenforgalom menedzsmentje számára is, segíti a tervezést, a település- és gazdaságfejlesztést. Hozzájárulhat az ökoturizmus, a falusi és gyógyturizmus növekedéséhez, a szőlő- és borgazdaságok fejlődéséhez. Fontos forrása lehet a honismereti munkának, a földrajz-, biológia- és történelemoktatásnak. A lexikon írásának és kiadásának anyagi alapjait a helyi támogatók (polgármesterek, jegyzők, iskolák, egyesületek, alapítványok, vállalkozók, a hegyaljai szőlősgazdák és borászok) teremtették meg. Példamutató áldozatvállalásaikban – a nemes ügy támogatása mellett – az a felismerés is szerepet játszott, hogy a táj természeti szépségei, történelmi-kulturális öröksége, a tokaj-hegyaljai szőlőkultúra és a bor évszázadok óta kialakult hírneve ma is piaci érték. A szerzők és szerkesztők remélik, hogy a lexikonban rendszerezett ismeretek (örökölt és ma születő értékek) közreadásával az itt élő népesség táji identitása is erősödhet.
(A Zempléni-hegység földrajzi lexikona. Szerk.: Frisnyák Sándor – Gál András – Horváth Gergely. Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajz Intézete – Bocskai István Gimnázium, Nyíregyháza – Szerencs, 2009)