A 20. század elején a neveléstudomány új irányát a reformpedagógia tudatosította először: ahhoz, hogy a gyermeket az iskolában vagy magánúton eredményesen oktathassuk-nevelhessük, a gyermeket alaposan ismernünk kell. Ezt ugyan már Rousseau is megkívánta, de a reformpedagógia szakemberei ennél tovább jutottak: tudományos gyermekmegismerésre van szükség. Számtalan művében kifejtette ezt az észak-amerikai John Dewey, a svájci-francia Édouard Claparéde és a magyar Nagy László. A tudományos gyermekmegismerés módszereit hazánkban kidolgozta és az általa alapított és vezetett budai Új Iskolában 1915-1949 között alkalmazta a neves reformpedagógus-szakember, Domokos Lászlóné.
Sajátos színt képviselt ebben a folyamatban a sárospataki tanítóképző intézet 1919-1948 között működő tanára, Lázár Károly (1889-1959). A tanítóképzés országszerte elismert, kiemelkedő szakembere nem csupán a gyakorlati oktatásban vált jelentőssé, hanem szakirodalmi munkásságával is. Számos könyvet írt, jelentős sorozatok szerkesztője volt. Először 1933-ban, majd 1935-ben átdolgozva jelent meg Sárospatakon egyik főműve, „A gyermektanulmány vázlata”. Alcíme rávilágít a szerző céljára: „Tájékoztató az iskolai gyermektanulmányozás fő kérdéseiben, tanítók, nevelők és szülők számára, továbbá segédkönyv a tanítónövendékek pedagógiai tanulmányaihoz.” A kötethez egy tizenkét oldalas „Személyi lap” című füzet tartozott, amely rendszerbe foglalt kérdéseket sorolt fel, kellő helyet hagyva a válaszokra. Ezt a Személyi lapot külön is terjesztette, igen olcsó áron bocsátva a tanítók és más érdeklődők rendelkezésére. Maga a kötet alapos tájékoztatást nyújt arra vonatkozólag, hogy használja fel a tanító, a nevelő, a szülő ezt a dokumentumot a gyermek valóban tudományos megismerésében.
Lázár Károly a tanítóképzős növendékek pedagógiai képzése során teljes részletességgel megismertette a leendő pedagógusokkal ezt a gyermek-megismerési eszközt, a Személyi lapot széleskörű tájékozódás alapján készítette el. Ma is meglévő hagyatékában sok olyan kitöltött lap található az 1930-as, 40-es évekből, amelyeket utolsó éves tanítóképzős növendékei a gyakorlóiskola tanulóiról készítettek. (Az akkori tanítóképző öt évfolyamos, középszintű iskola volt 14-19 éves fiúk számára; az ötödéves növendékek tehát 19 évesek voltak.) E tizenkét oldal sok-sok kérdésének kitöltése tehát mai szemmel nézve is nagy felkészültséget, alapos hozzáértést kívánt a fiatalemberektől. A növendékek által kitöltött füzetek valódi személyiségtükrök, mert hitelesen ábrázolják a 60-70 évvel ezelőtt iskolába járó egykori 10-12 éves gyermekek személyiségét.
Az alábbiakban a Személyi lap rendszerét és tartalmát néhány különösen érdekes rész ismertetésével mutatjuk be. A teljes 173 kérdés elemzése terjedelmesebb tanulmányt igényel.
Az első kérdéscsoport címe: „Család és környezet”. A fejezet harmadik részét (A család gondozása és nevelése) teljes egészében közöljük:
“1. A tanuló ruházata (szegényes, viseltes, megfelelő, gondos, tiszta, választékos, piperkés)? 2. Táplálkozása (igen gyenge, gyenge, megfelelő, egyszerű, mértékletes, bő, pazarló)? 3. Hogyan alszik (külön szobában, felnőttekkel, egyedül az ágyban, többedmagával)? 4. Taneszközei (megvannak, részben hiányosak, alig van valamije)? 5. Igénybe veszi-e a család a jótékonysági adományokat? 6. A szülői ház általános hangulata (megelégedett, derűs, harmonikus, kiegyensúlyozott, gazdasági helyzetétől befolyásolt, mogorva, elégedetlen)? 7. Szülői felügyelet (gondos, állandó, laza, nyomasztó, személyzetre bízták)? 8. Egészségi gondozás (gondos, edző, közömbös, hanyag, kényeztető, óvatos, stb.)? 9. Otthoni bánásmód (megfontolt, szigorú, engedékeny, kényeztető, durva)? 10. A tanuló otthoni szórakozása és olvasmányai? 11. Helyzete a családban (egyke, mintagyerek, kedvenc, alárendelt, házi segítő, örökbefogadott, vagy nevelt, bizalmas, féltékeny a többiekre, stb.)? 12. Az otthoni nevelés általános jellemzése (az iskolai nevelést támogatják, nem támogatják, iránta érdeklődnek, nem érdeklődnek, ráhagyják; nevelői felfogásuk elavult, hagyományos, ingadozó, újító, szeretik-e a gyermeket, meg vannak-e elégedve az iskolával, apa és anya nevelői felfogásának egyezése stb.)?”
A „Testi állapot” című fejezetben a testmérési adatok (még a koponyaindex is!) éppúgy megtalálhatók, mint a testi állapot „a külső kinézet megfigyelése alapján”, valamint az érzékszervek működése utáni érdeklődés. A kérdések többségét „A lelki állapot rajza” című fejezet tartalmazza, a következő csoportosításban: I. Érzékelés, képzetek. II. Képzelet, játék, mese. III. Figyelem és érdeklődés. IV. Emlékezet. V. A tanuló beszéde és alkotásai. VI. A tanuló értelmessége. VII. Érzelmek és akarat. E rendszerből emeljük ki a „Játék és mese” kérdéseit!
“1. Milyen játékot kedvel? 2. A játékban aktív vagy passzív? 3. Játékánál mit használ fel a környezetéből? 4. Kitartása és elmélyedése a játékban? 5. Mily fejlődési fokán van a játéknak (mozgás, utánzás, képzeleti,- társas,- alkotó játék)?”
“1. Milyen meséket kedvel? 2. Ismert meséit magától alakítja-e? 3. Vannak saját meséi? 4. Van-e idegen hatás? 5. Hoz-e hazulról mesét, vagy mese-elemet?”
A hatodik fejezet „A tanuló szellemi munkamódja” című kérdésblokkja érdemes a mai modern kutató figyelmére is.
“1. Hogyan kezd a feladataihoz (megfontolt, körültekintő, tétovázó, nehézkes, közömbös, gyors elhatározású, meggondolatlan, kishitű, stb.)? 2. Viselkedése a feladatok megoldása közben (szabatos, gondos, elmerülő, hanyag, szórakozott, felszínes, stb.) 3. Munkamódja (alapos, megbízható, önálló, elmélyülő, rendszeres, kapkodó, következetes, befolyásolható, új utakat kereső, csak járt úton tud haladni, előrelátó)? 4. Munkamenete (könnyed, gyors, lassú, gyorsan hanyatló, nekilendülő)? 5. Viselkedése új helyzetekben (találékony, ötletes, gyors elhatározású, tétovázó, bizonytalan, stb.)? 6. Önbizalma (bátor, gyáva, kételkedő, önhitt, elbizakodó, virtuskodó)? 7. Magatartása az eredmény értékelésénél (lelkesülő, megelégedett, elfogult, tárgyilagos, önelégült, naiv, óvatos, kritikus, szerény, szigorú önmagával szemben, hibát kereső)? 8. Mi ösztönzi a nagyobb teljesítményre (szorgalom, érdeklődés, dicséret, verseny, más környezeti hatások, egyéni hajlam, a tárgy kedveltsége, tanító indíttatásai)? 9. Vállal-e, keres-e önálló munkát? 10. Miben kéri mások segítségét? 11. Az értelmességet kívánó tantárgyakban (számtan, nyelvtan, helyesírás), mily előrehaladást mutat (jó, átlagos, gyenge)? 12. Melyek a kedvelt tárgyai? 13. Milyen irányban kérdezősködik vagy dolgozik önállóan? 14. Spontán kérdéseinek tartalmi értéke? 15. Tanulási kedve egyes tárgyakban (kedvel tanul, közömbösen, teljes érdektelenség nélkül, hanyagul tanul)? 16. Mely tárgyakban mutat különösen jó képességet? 17. Értelmességi foka (gyengetehetségű, elég gyenge, tehetséges, kiváló)? 18. Értelmessége korához képest (elmaradt, megfelelő, előrehaladó)? 19. Különleges képességei?”
Aktualitása lehet mai világunkban annak is, hogyan vizsgálta közel hetven évvel ezelőtt Lázár Károly a korabeli fiatalok akarati állapotát.
“1. Akaratának általános jellege (kitartó, erős akaratú, határozott, élénken cselekvő, megfontolt, szilárd, következetes, tevékeny, higgadt, nehézkes, gyenge akaratú, határozatlan, könnyen ernyedő, meggondolatlan, konok, helye, lusta, óvatos)? 2. Uralkodása az érzelmein (könnyen, nehezen uralkodik? 3. Viszonya a tanításhoz és pajtásokhoz, tanítókhoz (nyílt, vonzódó, barátságos, engedelmes, szolgálatkész, tekintélytisztelő, félős; engedetlen, alattomos, készséges, alkalmazkodó, veszekedő, árulkodó)? 4. Fegyelmezettsége (testben, szellemben fegyelmezett, fegyelmezetlen, engedelmes, engedetlen, rendes, rendetlen, felületes)? 5. Befolyásolhatósága (könnyen, nehezen befolyásolható, természeti vagy nevelői hatásokkal hozzáférhetetlen)? 6. Gátlásai (erkölcsi tekintetben, félelem a büntetéstől, csökkentértékűség tudata, külső látszat, akaratgyengeség, stb.)? 7. Egyéb erkölcsi és akarati vonások (igazmondása, becsületérzése, bánásmódja állatokkal és növényekkel, felelősségérzete)? 8. Erkölcsi fogyatkozások és különlegességek (embergyűlölet, – emberkerülés, békétlenség, vagy közönyösség, feltűnő hanyagság, hazudozás, csavargási hajlam, iskolakerülés, rontó hatás a társakra, képmutatás, tevékenység beteges változtatása, betegesen gyenge akarat)? 10. Ellentmondások a viselkedésben (feltűnő változások, különbségek tanulás és magatartás, iskolai és otthoni viselkedés között, ellentét az érdeklődés és tanulás között, szellemi és fizikai munkateljesítmény között, rejtett hajlamok, szenvedélyek)?
A kérdő-füzet utolsó oldalain az addigi adatok tipológiai összegzésére vonatkozó kérdések, valamint a tanuló átfogó jellemzésére szolgáló rész található.
Bevezetőnkben említettük, hogy reformpedagógiai szakemberek indították el a tudományos gyermekmegismerést. Kétségtelen tény, hogy ezeket az új módszereket szinte kizárólag elit, „úri” iskolákban alkalmazták. Nincs ebben semmi kivetnivaló: ezek rendelkeztek a megfelelően kiképzett, hozzáértő, jól fizetett szakemberekkel, különféle új mérőműszerekkel, eszközökkel. Lázár Károly munkásságának sajátos jelentősége tehát éppen abban áll, hogy egy olyan intézetben igyekezett elterjeszteni a tudományos gyermekmegismerés módszereit, amelynek növendékei legnagyobbrészt maguk is kis településekről, falvakból jöttek, és az volt a szándékuk, hogy ugyanilyen településekre, tehát a „nép közé” térjenek vissza, hogy azok gyermekeinek tanítói legyenek. S ezeknek a gyerekeknek eredményes nevelése-oktatása – Lázár Károly szerint – éppen úgy megköveteli tudományos megismerésüket, mint szerencsésebb társadalmi körülmények között élő kortársaiké. Éppen e célból készítette el valóban tudományos értékű kérdéssorozatát, amelynek feldolgozásához nem szükségesek drága eszközök, laboratóriumok, hanem „csak” alaposan felkészített, felkészült, hivatásukat átérző tanítók.